a szokásos

... évértékelés. Nehogy idén kimaradjon :-))

• Mi olyat tettél 2012-ben, amit eddig még soha? Viseltem melltartót a tengerparton :-D Amondó vagyok, ennyi idős koromban öltözzek mán emberien :-DDDDDD
• Betartottad az újévi fogadalmaidat? Fogadsz valamit 2013-ra? Nagyjából be. A fogadalom az évek során semmit nem változik, ahogy figyelem itt az előzőket: izmok, izmok & izmok, plusz szuper kondi. Szuperabb a mostaninál. Nem lesz egyszerű menet, na.
• Született valakinek gyereke a környezetedben? Nem.
• Halt meg valaki, aki közel állt hozzád? Nem. Hála a magasságosnak.
• Milyen országban jártál 2012-ben? Lengyelország, Görögország.
• Mit szeretnél 2013-ban, ami hiányzott 2012-ben? Elmúlhatna már ez a válság, ami van. Mindenképpen több pénzt szeretnék a jelenleginél.
• Melyik 2012-es dátum marad örökre az emlékezetedben? Szeptember 1. Horkyze koncert Nyitrán. Berúgtam mint állat :-DDDDD A felejthetetlen berúgások kategóriában is előkelő helyen van, nem csak az éves átlagban :-DDDDD
• Mi volt a legnagyobb sikered 2012-ben? Hogy végigmentem a Route 66-on :-DDDDD
• Mi volt a legnagyobb kudarcod? Nem csak a pénz & a szerencse, hanem a kudarc is elkerült jó messziről. Hihi.
• Volt komoly betegséged vagy sérülésed? Nem volt. 
• Mi volt a legjobb dolog, amit vásároltál? A bolhás. Egyértelműen. Elképzelni se tudnám nélküle az életünket, most komolyan. Második helyen pedig westerncsizma, ááááá azóta is rendre megkérdezik, hol & hogyan dőltem rá! :-)))))
• Kinek a viselkedése érdemel elismerést? Nasságos úr. Mint mindig.
• Kinek a viselkedése háborított fel? A vérszopó denevéré, de éz már valami állandósult állapot. Ki se bukom rajta, mert hát semmi jót nem várok tőle alapjáraton sem.
• Mire ment el a legtöbb pénzed? Idén a sportra meg a sporttal kapcsolatos dolgokra. Ilyen se volt még, hogy többet költsek ilyesmire, mint pl. kozmetikára. Szuper ügy!
• Mi az, amitől nagyon-nagyon izgatott lettél?  A kutyavásárlás előtt elég ramaty lelkiállapotban voltam, meg azután is, több héten keresztül. Nehezen tudtam megnyugodni & megszervezni az új életvitelemet. Végül aztán sikerült, azóta boldogság van.
• Melyik dal fog 2012-re emlékeztetni? Horkyze Slize: My fucking brother

Tavaly ilyenkorhoz képest…

• boldogabb vagy szomorúbb vagy? Sokkal boldogabb.
• híztál vagy fogytál? Fogytam. Nem is keveset. Tökjó.
• gazdagabb vagy szegényebbb vagy? Amondó vagyok hogy szegényebb. Nem jelentősen az igaz, de át kell gondolnom elég konkrétan, mikor mire mennyit költhetek. Ez pedig nem jó :-//
• Mit szerettél volna többet csinálni? Jó volt így ahogy volt. Mondjuk tervben volt valami teljesen agyatlan & maradandó dolog, de majd jövőre...
• Miből lett volna jobb kevesebbet csinálni? Lásd feljebb. Az egyensúly az egyetlen dolog ebben az évben, amit remekül eltaláltam.
• Hogy töltötted a karácsonyt? Családilag.
• Estél szerelembe 2012-ben? Dehogy estem!
• Volt egyéjszakás kalandod? Höhö, nem mondom meg!
• Mi volt a kedvenc tévéműsorod 2012-ben? A fene se tudja. Csak fél szemmel néztem a fejtágító doku-csatornákat...

• Van olyan, akit most utálsz, de tavaly ilyenkor nem utáltad? Van hát! Nem olyan sok, mint lenni szokott, de azért akad :-p
• Mi volt a legjobb könyv, amit idén olvastál? Boro Tomis: Kapor Fatransky. Eszembe jutott, hogy tán le kéne fordítanom fordítani magyarra, mert annyira jó... 
• Ki volt a legnagyobb zenei felfedezetted az idén? Pigs Parlament. Demarhajók. Említhetném még a cowpunk stílust úgy globálisan, amit csak idén fedeztem fel. Mondjuk érdekes, hogy ennyi éven keresztül elkerültük egymást, de hát mit lehet tenni...
• Mi az, amit kértél és meg is kaptad? Óóó hát voltak ilyen dolgok dögivel. Kuncsorgásban verhetetlen vagyok vagy mi!
• Mi az, amit kértél, de nem kaptad meg? Nem volt, mert ami nagyon kellett, azt megkaptam :-)
• Mi volt a kedvenc 2012-es filmed? Nem volt.
• Hány éves lettél az idén, és mit csináltál a szülinapodon? 36 & döglöttem itthon mert szakadt az eső. Másnap hullarészegre ittuk magunkat a csajokkal, az volt az év #2 berúgása :-D
• Mi az az egy dolog, amitől sokkal jobb lett volna az éved? Nem volt olyan rossz ez az év, na! Ha több pénzünk lett volna több helyre mehettünk volna, de így sincs ok panaszra. Szal rendben van így is. 
• Hogy írnád le az öltözködési stílusodat ebben az évben? Polgárpukkasztó, szokás szerint. A feljebb említett westkócsizma sokat hozzátett a pukkantáshoz :-DDDDD
• Mi segített józannak maradni? Az, hogy időről-időre valagrészegre ittam magam!
• Melyik ismert ember jött be idén a legjobban (mint pasi/csaj)? Zay Harding. Amondó vagyok, meg kéne néznem azt a pornófilmet is, amiben szerepelt, nem lehet rossz ááááááá :-))))))))))
• Ki hiányzott a legjobban? Senki.
• Ki volt a legszuperebb ember, akit idén ismertél meg? Nincs ilyen ember.
• Mi az a tanulság, amit le tudsz vonni 2012 történéseiből? Hogy a képességeim nem vesznek el & nem kopnak meg az idő múlásával sem :-))
• Idézz egy dalból, ami jellemzi az évedet! Talán legjobban a Depeche Mode találta el a tutit, hogyaszongya: 
  "Just give me a pain that I'm used to" 
  hihihihihi
  
  És akkor az emlegetett zenék így a végére:
  
  
  
  
  
  
  
  
  

fohász

... ami imigyen hangzik: mindennapi outdoorunkat add meg nekünk ma! :-))
Komolyan mondom, az elmúlt 2 nap fénypontja rendre az volt, hogy fogtam a kutyát aztán kiszabadultunk valamerre. Tegnap újból teszteltem a tesztelnivalót, most már komolyabb hóban is, és mit mondjak. Csudijó! Úgy passzol a lábamhoz, na meg az Asolóhoz, mintha össze volnának öntve. Valami mennyei boldogság volt az a 3 órácska, míg kiestem itthonról, aztán csak úgy mászkáltunk fel-alá a havazásban...

A mai nap fénypontja szintén a kutyával való csatangolás volt. Jól esett, ahogy a szél kifújta a fejemből a sok komor, nihilista gondolatot, amit a kötelező körök (mint anyósom elviselése, ultragagyi tévéprogramok, főzés & zabálás, boszorkány nyafogásának hallgatása, nasságos úr kínlódásainak abszolválása, plusz még Route 66 reggeli irományai a kocsmából, höhö, szép teljesítmény egy absztináló alkoholistától a karácsonyt a kocsmában nyitni wazze, már csak azt nem értem miért mondta azt hogy évek óta nem iszik...) okoztak.
Marhára érint mindez engem, lévén kevés vallásosabb ember van a Földön nálam. Jaj. Leszarom én a Jézus szülinapját de jó magasról & nem vagyok hajlandó kiadni egy vagyont fölösleges csecsebecsékre, amik úgyis a kukában végzik... :-/
Persze mindezt nem értik, rendre elmondanak mindenfajta ünneprontónak, félhügyének, komplett hügyének, ki mikor hogyan áll hozzá a dolgokhoz - és kit mikor mennyire ábrándítok ki a kéretlen véleményemmel... Na mindegy.

A tegnapi havat mára beburkolta az ónos eső, ragyogott, ropogott & fehérlett minden. A szél elfújta a szmogot is, sőt a kajaszagot is kifújta az orromból, mert állandóan azt éreztem, basszus, még zuhanyozás, tiszta ruha & kiadós parfümözés után is...
Szal jobban lettem valamennyire, mire hazakerültünk. Terveztem egy kisebb túrát is holnaputánra, a tévétoronyhoz. Nem szeretném megszegni a hagyományt & jó lenne a szülinapomat újból valahol az erdőben, egy termosz forralt borral ünnepelni meg... :-))

Született egy teljesen agyatlan ötlet is: szilveszterre itthon maradunk, aztán újév napján kora hajnalban felkelünk & eltépünk valahová síelni egy nagyot. Ááááá! Miénk lesz a pálya, mert a szilveszteri bulizás után a legtöbb ember hányingerrel & fejfájással kezdi meg az új évet, a síelés igen keveseknek szokott az eszébe jutni ilyenkor... :-)) Ez még változhat, pl. arra, hogy sikerül felhajtani valahol egy szállást, aztán helyből indítunk reggel 9-kor, de ebben nem reménykedem. Már az elképzelés is fantasztikus, szerintem!

a nagy teszt

Hihi, hát a lábszárvédőé, természetesen! :-))))))))

Megvettem ma délelőtt, igaz célzottan ezért mentünk, de annyira jóóóóó hogy hihetetlen! Azután következett az éles bevetés, szerencsére volt annyi eszem hogy a Nikont se felejtettem itthon... Nos az eredmény magáért beszél, azt hiszem:

idejekorán

... becsomagoltuk az ajándékokat. Ezzel komoly hagyományt szegtünk meg, miszerint 24.-én hajnalban, hogyismondjam, a céges évzáró italozás utáni eléggé illuminált állapotban szoktuk csak :-))) Höhö. Idén valahogy minden másképp van. 

térkép híján

... nem találták meg Dél-Koreában ezt a bazi nagy országot itten! :-D
Jajistenem.
Írt az e-bayes pasas, hogy visszautalta a pénzt, mert visszajött a csomagja azzal, hogy a címzett ismeretlen. Höhö. Nem is csodálkoztam úgy igazándiból, nem értem minek kellene pattogni ha valakiből alig 5 millió van, az egész republika területe meg nagyjából azonos New York külvárosaiéval... :-D

Szal van ez így. Most ott tartok, hogy kerestem másik lábszárvédőt, ami megfelelne az igényeimnek. Pl. ez itt. Árilag már drágább, de legalább ősrégi márka, ez is valami. Azt hiszem ha kikerülök ebből a karácsony okozta anyagi csődből, azonnal megrendelem! Ahogy olvastam az e-shopon, másnap délig elhozza a futárszolgálat. Hmm. Csak találja meg ebben a bazi nagy országban ezt a bazi nagy falut, ahol éldegélek! :-DDDDD
Amúgy meg találtam másik kutyasétáltatós útvonalat, ahol nem kell átverekedni magunkat a szemetesként emlegetett sártengeren. Hihetetlen, hogy még jutott eszembe, de hát jobb későn mint soha! Szal most elvagyok a lábszárvédő nélkül is, egészen addig a pillanatig, míg el nem kezdek azon agyalni, hogy mennék valamerre csatangolni egyet :-)) Csak attól tartok, hogy ez is bekövetkezik hamarosan!... Jaj.

A nap slágere pedig egyértelműen ez:

Szerelmem, a tested íze mint a savanyú vörösboré

Vigyél ágyba egy katonát, reggelre lőni fog

A csillagokba az van írva

Szomorú lennél egyedül az ágyban

Később nehéz lenyelni

írtam a Jézuskának

... igaz csak így magamban, utólag.
Az utólag pont ma derült ki, amikor életem értelme kibökte: nehogy fantáziálni kezdjek, mert már megvan az ajándékom... :-D

Jajajajaj. Hát akkor vagy könyv, vagy fehérnemű, vagy parfüm. Remélem nem könyv lesz, mert az idáig még mindig mellément, kivéve tavaly, amikor megsúgtam a barátnőmnek melyiket is szeretném éppen :-D Jól tettem, mert megtaláltam a fa alatt - legnagyobb boldogságomra. Parfüm vonalon nem nyúlhat mellé, a parfümériában a csaj jól ismer, szal tudja a tutit & remélhetőleg rásózott valami jól beváltat ha épp úgy alakult a dolog. Bugyi vonalon minden rendben, nos abban bízom hogy végül innen választott :-))

Viszont ha a gondolataimba látna (ami kizárt dolog, mindkettőnk lelki nyugalma érdekében jobb ez így) akkor meglephetett volna például egy ausztrál stetsonnal. Már évek óta ábrándozok egy ilyesmiről és per pillanat ennek örülnék a világon a leges-legjobban :-)))))))) Az előbb nekifogtam photoshoppolni egy képet, vajon milyen lenne, amikor elment a gép előtt, ránézett aztán elcsodálkozott:
- Neked meg honnan van ilyen kalapod?
- Nincsen, most nézem milyen lenne a fejemen.
- Tök jól nézne ki - aztán ment is tovább.

Azt hiszem, hamarosan kézbe veszem az irányítást, ha már a Jézuskában nem igazán bízhatok! :-D

hóból sárba

Nos, volt itt elég stresszhelyzet a héten, amit le kellett vezetnem valahogyan. Végülis mindig a negatív energiák fejlesztik a pozitívakat, na nem? :-)
Pénteken már igazándiból nem bírtam tovább a mókát & kacagást (höhö) hát úsznom kellett. Sokat. Nagyon sokat. Kifulladásig. Kár hogy nem számoltam mennyi lett a vége, szerintem bőven túl volt az egész az 1 km-n, vihargyors tempóban. Hogy mit működtem még mindig érezni, mert szombaton haláli izomlázzal mentem melóba, ami még ma is tart, de ahhoz hozzátett eleget a tegnapi síelés is :-)

Szal szombaton meló, vasárnap pedig síelés. Eltéptünk Krahulera, ami itt van közel, alig másfél óra ótóval. Elejével igazán ígéretesnek tűnt a dolog, nagyjából délig, nyomtuk a síelést mint állat. Dél tájban azonban beborult, elkezdett esni a percenként változó csapadék: volt sűrű eső, gyenge eső, havas eső, hó, havas eső, megint hó, megint eső. Jajajajaj. Az lett a vége, hogy piszkosul elázott a pálya, annyira nehéz lett a hó, hogy azt hiszem az elmúlt 2 évben összesen nem használtam annnyit a botokat, mint ez alatt a fél nap alatt. Komolyan mondom, minden fordulót úgy kellett erőből összehozni, hogy bevágtam a botot a hóba aztán úgy fordultam, mert másképp nem ment...

Az ügyletnek egyrészt az lett a vége, hogy eláztunk mint állat (nem a pálinkától :-D) és egy akkora izomláz ma reggelre, hogy a kávéscsészét is alig bírtam felemelni...
Ez még semmi, mert a bolhás nem volt kinn csütörtöktől. Pénteken nem mentünk futni mert hát úsztam & hulla voltam mire hazakerültünk, egész szombaton ömlött az eső, késztetésem egy kis rohangászásra abszolúte nulla volt, na akkor majd vasárnap síelés után. Nem kellett volna, mert térdig ért a sár, de komolyan. Esett valami izé is, leginkább ködszitálás lehetett, de végigcsináltuk a szokásos 4 km-t a kis döggel. Csak úgy pluszban. Hmm.

Itt tartok jelenleg. Jó amúgy, szinte érzem hogyan nőnek az izmaim :-)) A képeken is egyre elfogadhatóbbnak tűnik az egész, hát elégedett vagyok! :-D

PS: Egész délelőtt tartott az inverzió, áááááááááá de imádom!

a paragép

Az alábbi beszélgetés egy közelebbről meg nem nevezett, mindössze 3 km hosszú hegyi úton történt a közelmúltban. A szereplők: Ford Focus 1.8 tdi, az összes létező elektronikával telepakolva és az összes elektronika éles bevetéseken hügyére tesztelve, 4 db BF Goodrich G-Force Winter G gumiabroncs, a tavalyi szezonban többször & alaposan tesztelve, egy igen majrés férfiember meg szerény személyem, aki kegyetlenül ki nem állhatja ha paráznak mellette a jobb 1-ben, vagy ha kétségbe vonják úrvezetői képességeit.
Szerény személyem nincs ahhoz szokva, hogy belepofázzanak a dolgokba, főleg úgy, hogy idáig még mindenki elismerően nyilatkozott a képességeimről, beleértve egy magyar bajnok rallyversenyzőt és a sógoromat is, aki pedig apjának se adja kölcsön az ótóját, mert szerinte az öreg nem tud vezetni. Én viszont vihetem, akármikor ha épp úgy alakul... Höhö.

... Szal autózgatunk szépen, amikor odaérünk ehhez a hegyi részhez, ami egyébként jeges, de nem tükörjég. Itt-ott előbukkan az aszfalt, az út széle - ahol nincs jegesre taposva - pedig rendes, hagyományos, nem túl mély hó. Az emelkedés nem nagy, forgalom végképp nincs, szal nóóóó problém, meg se fordult a fejemben hogy itt valami gubanc lehetne. Na ekkor azt mondja az édesdrága fiatalember, jól megmarkolva a majrévasat:
- Itt akarsz felmenni??? Ez csupa jég!
- Miért, nem is jeges annyira, egy csomó helyen kinn az aszfalt - mondom én, finom gáz, csak semmi hirtelenkés, megyünk szépen közben.
- Be fogunk esni oda az erdőbe!...
- Nem fogunk beesni drága.
- De nézd a, ott is beesett valaki - mutogatott az egyértelmű nyomokra a hóban.
- Az igen, de ÉN nem fogok sehová se beesni, mert nem azért járok edzeni hóra-jégre minden télen, amikor csak tehetem, hogy fogjam magam oszt úgy simán beessek. Érted??
- Ööö igen, láttam képeket az edzéseidről...
- Hát akkor meg mit parázol???

 És lőn, felérünk, még csak meg se csúsztunk vagy akármi. Na, kis idő elmúltával indulunk lefelé. A forgatókönyv ugyanaz: majrévas megszorít, tekintet halálra vált, mert így lefelébe ő került a szakadékok felőli oldalra. Hihi.
- Figyi mán, miért megyünk ennyire a szélén? Le fogunk pottyanni oda a francba - mutatna a franc felé, de nem tud, mert el nem engedné a kapaszkodót egy pillanatra se :-D
- Azért, mert itt bévül igen jeges, kiengedem jobb oldalt a hóra, ott úgy fog mint az álom. Jóféle gumik ezek, én magam választottam, nem unod még a parázást???
- Nem parázok...
Itt egy kicsit befogta a száját, de jött egy jó nagy hupli, amin áttettem a Kókuszt. Pontosan tudom hol ér le az alja - hát ez nem olyan volt, amit már megfogott volna. Nem is zöttyentünk vagy valami, mentünk lassan komótosan lefelébe, pedig megfordult a fejemben hogy ha kiérünk a jeges részről, adok neki egy kövér gázt aztán hadd szóljon ill. hadd fosson!...
- Úristen, már láttam a szemeim előtt a leszakadt motorvédő pléheket!
- Leszakadhat, leszarom a pléheket, csak az olajteknő ne sérüljön mert abból nagy gubanc lesz.
- Olajteknő?
- Az. Basszus.
Itt egyébként több vulgáris kifejezés következett volna, de nem lehetett, úrinő vagyok vagy mijabánat.
- Figyelj ide, ez itt egy Ford, nem Suzuki! :-DDDDD
Ezt azért nem hagyhattam ki, na! :-DDDDD
- Na kösz!
- Szívesen, számíthatsz rám bármikor!

Ezzel aztán leértünk, pont olyan szépen & tökéletesen ahogy felmentünk. Mindenféle megcsúszás & egyebek nélkül. Aztán ahelyett hogy azt mondta volna: ezt jól csináltad, vagy tudomisén mit kéne ilyenkor mondani, hát egy nagy (és megkönnyebbült) sóhajjal szállt ki mellőlem.

Szal így jártam. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire irritálni fog a dolog, pedig igen. Marha hügye férfiak vannak!!!!!!!

the grand opening

Túlestünk ezen is :-) Ami azt illeti, ilyen hamar még sosem kezdtük el a síszezont & az is igaz, hogy sokkal kevésbé volt fájdalmas a kezdés, mint az lenni szokott.
Azért a -13 fok meg a bazi szél/hóvihar nem sokat tett hozzá a komfortérzethez... A pálya ellenben kihalt volt. Ez azért fura, mert a Magas-Tátrán kívül csak itt van sízésre alkalmas hó jelenleg. Gondolom a karácsonyi költekezés nem nagyon kedvez a pénztárcáknak ebben az időben, okés, legalább egy pillanatig se kellett várni a síliftre.
Az biztos, hogy Donovaly csak nyáron fasza, halálra lehet magunkat túrázni arrafelé (majd alkalomadtán írok erről is), a síelés mondjuk nekem annyira nem jön be. Még a boszorkány is lefitymálta a Záhradiste pályát, aszongya: anya nem rövid ez? Mondom ja, rövid. Anya, hallod, de nem is meredek! Ja, majdnem lapos... :-DDDDD

Mindent egybevetve, marha jó volt. Folyt. köv. szerintem az ünnepek között, de nem itt!

hej hóóó

Már második napja élvezzük itten a hó örömeit. De jó.
A tegnap este az valami überfasza volt! Kivittük a bolhást a boszorkánnyal, aki első szóra öltözött, hogy hát persze, akar a hóban sétálni éjnek éjjelén :-) Azután meg másfél órát hempregtek, birkóztak, rohangáltak, hóangyalt gyártottak (bár a kutya nem, ő csak simán fürdött) és a világ minden kincséért se akartak hazajönni, pedig már fél 10 volt...
Én meg haláli büszkén néztem őket. Végülis erre jó a kutya - nem hinném hogy elmentünk volna havat taposni csak úgy kettesben, kutya nélkül, pedig gyönyörű idő volt. Olyan igazi ropogós hideg, ragyogtak a csillagok meg minden. Azon gondolkodtam közben, vajon hány másik gyerek bolondozik késő este kinn a hóban? Nem hinném hogy túl sok lett volna a sulijukból. Talán egy se.
Ma a boszorkány egész nap feldobott hangulatban volt, meg én is. Viszont nem jött velem kutyát sétáltatni, mert valami halaszthatatlanul fontos rajzolnivalója volt, höhö, a kutya meg egyedül nem dilizett, csak szaladgált ide-oda szokás szerint. Szépen komótosan lesétáltuk a napi távot, gyönyörködtem a csillagokban, közben pedig ábrándoztam hogy milyen jó lenne egyet síelni így hirtelen...

Néztem itthon rögtön a hóhelyzetet, nomármost megnyitották Donovalyt a mai napon, igaz csak a Záhradistet, de az is elég. Valószínű, sőt nagyon-nagyon valószínű, hogy vasárnap ott kötünk ki. Egyeztettem a nasságos úrral, aki nagyon menne már, meg a boszorkánnyal, aki szintén. Engem meg úgy szét akar vetni az energia, hogy megbolondulnék ha itthon kéne ülnünk hármasban vasárnap!...

PS: Tegnap még az jutott az eszembe, hogy pont azt csinálom a boszorkánnyal, mint velünk szoktak anyámék. Ahogy esett egy szem hó, azonnal mentünk sétálni :-) Kötelezően :-) A mai napig emlékszem a legizgalmasabb kalandjainkra, pedig elég tökmag voltam. A legjobb az volt, amikor apám egyszer összepakolt minket, kivitt az erdőbe, derékig ért a hó, úgy kellett utat törni, és egész nap mókusokat kerestünk. Azt már nem tudom, találtunk-e végül, viszont raktunk egy bazi nagy tüzet & sütöttünk szalonnát, az erdő közepén, a marha nagy hóban. Életemben akkor ittam először forralt bort, és egy kicsit a fejembe szállt :-D Lehettem vagy 6 éves :-D Hazafelé énekeltünk a tesómmal mint a rosseb :-D Jó volt nagyon.

ez pedig az új borítóképem a FB-n. 

a makovi síelésen lőttem, a dátum szerint 2005. dec. 29.-én, viszont annál nagyobb volt az öröm amikor tegnap megtaláltam... igaz, kimondottan téli képet kerestem, mégis jó volt nosztalgiázni egy kicsit... :-) szép az élet, na!

nem sorolnám

... a heti ténykedéseimet, höhö, elég hajmeresztő lenne.
A legszebbik amúgy a keddi szabadnapom volt. Év végi kötelező szabikiszedés alapon történt, hogy egész kedden SEMMIT nem kellett csinálnom :-) Marha jó. El is terveztem szépen, hogy reggel útjára bocsátom a családot, azután visszafekszem & alszom. Csak így lazán, élvezni fogom a semmittevést meg minden.
Nos, ehhez képest fél 9-ig bírtam lassacskán kávézni, netezni meg úgy általában semmit tenni. Szépen havazott, hát elkezdtem spekulálni hová is menjek gyorsan :-D (Jól van na, nem édesanyám hátsójába, pedig oda kéne, basszus.)
1 perc alatt megszületett az ötlet, további 5 perc alatt főztem teát a termoszba, még 3 perc míg felöltöztem aztán kaptam a blökit & már itt se voltunk. Végülis csavarogtunk csak úgy céltalanul a havazásban délután fél 3-ig. Voltunk mindenfelé, még a régi gáton is, pedig ott még életemben nem voltam. Nem tudtam azt se, hogy zsákutca, szal volt egy kalandos átkelésünk egy zsilipcsatornán vagy tudom is én minek hívjákon keresztül :-D
Olyan koszosak lettünk a végére, hogy ihajj! A lábszárvédőm már vagy egy hete úton van Kóreából (de jól hangzik), szal sokkal jobb neki valahol ott figyelni egy csomagban, mint itt lenni a lábamon... A bakancsot azóta se mostam meg (--->5 seggberúgás helye<---) a síkabát viszont remekül szuperált, hogy így átesett az első teszten.
Szóval ez a helyzet. Terveztünk hétvégén síelni menni, de úgy látszik nem lesz belőle semmi. Szépen hullik a hó odafenn, csak még egyetlen sípályát se nyitottak meg ahogy néztem a dógokat az előbb. Nagy kár.

antipasas

Egyértelműen kiderült, hogy a barátnőm új pasija egy ratyi. Marha szép megállapítás volt, meg elég szomorú is.
A pasas már kinézetre is olyan igazi antiférfi - legalábbis az én konzervatív ízlésemhez képest. Halálosan irritál, ha valaki vékony mint a görcs, de szűk ingben meg szűk farmerben jár, és az is irritál, hogy ilyen trendin megnöveszti a haját. Férfias jelenség lesz ettől, akár Justin Bieber! Hehe. De ebben a pasiban, mármint a kinézetében, a leges-legjobban a keze irritál. Hófehér, vékony kis kukac ujjai vannak, és az élettől is elmegy a kedvem, ha belegondolok hogy ezekkel a kis kukac ujjakkal esetleg megsimogatna ááááááááá... Szóval más bajom eddig nem volt vele, végülis nem az én pasim, meg nem is lesz :-D

Most szombaton úgy adódott, hogy elmentünk inni egyet a szülinapos barátnőm egészségére. Ahogy az már az ilyen szombat estéli kocsmázás közben lenni szokott, megtalált egy seggrészeg fazon minket. Először a barátnőmet molesztálta, aki szintén idióta, mert ahelyett hogy elhajtotta volna a bánatba még elkezdett beszélgetni vele és vihorászott, amikor fogdosta. Jajistenem. Az antipasas pedig szótlanul véginézte. Ezután a részeg rámozdult az antipasas húgára is, na az már szép volt, hogy egyszerre molesztálta a csaját meg a tesóját. Jobb helyeken az ilyenért kiadós verés jár, és nem csak a Rejtő könyvekben. Szerintem.

Mi a szomszéd asztalnál ültünk, hát premier plánban figyeltem az eseményeket. Állt ott az antipasas, meggörnyedve akár egy rakás szerencsétlenség, és megesküszök hogy a kezeit tördelte közben!!! Utoljára boldogult nagyanyámnál láttam ilyen produkciót, az se tegnap volt, mert szegény mama szokott így viselkedni ha nagyon kibillent a lelki egyensúlyából. De ez meg nem csinált a világon semmit! Óóó.
Aztán úgy alakult, hogy a nasságos úr elment a bárpulthoz rendelni, hát szabad lett a hely mellettem. A részeg lecsapott az alkalomra, akár a héja, már jött is oda. Az idióta. Leült mellém, erre rámordultam, hogy ki engedte meg hogy ideülj. Elkezdett dadogni valamit, közben meg átölelte a vállamat, mire felugrottam, aztán ráordítottam: ki engedte meg hogy hozzám érj? Elkezdett valamit magyarázni, de a nasságos úr addigra odaért a bárpulttól, elkapta a részeg nyakát, elhagyította jó messzire, aztán ő is ráordított, hogy ezt meg ne próbáld még egyszer! A részeg jött volna közelebb, nyilván magyarázni valamit, de a nasságos úr újból rámordult, hogy na tűnés innen, és meg is voltunk. A részeg elkotródott, gondolom az antipasas legnagyobb megkönnyebbülésére.

Hát szóval van ez így. Még szerencse, hogy a nasságos úrral pont ugyanúgy látjuk a világot, soha nem is volt semmi félelemérzetem mellette. Ez igazándiból fontos. A bizalom egyik része ez, hogy egészen biztos legyek benne, megvéd ha úgy adódik, és attól függetlenül, hogy alapból elég jól tudok vigyázni magamra. De ha egy kis bunyóra kerül sor, abban biztos lehet, hogy az első sorban fogok drukkolni, hogy adjál neki, verd szét a pofáját, meg ilyenek :-DDDDD

Végülis a nasságos úrba akkor szerettem bele, amikor eloltotta a tüzet a szomszéd házban. Addig csak úgy együtt jártunk, kis szex meg ilyenek, de nem gondoltam egy pillanatig se, hogy ő az aki különb a többinél. Egyik este valaki bezörgött az ablakon, hogy izééé, ég a szomszéd ház. Rohantunk mindannyian, elöl a nasságos úrral, aki azonnal ugrott be a kapun, nekünk meg kiabált hogy azonnal hozzunk vizet meg pokrócokat. Mire visszaértünk a kannákkal (anyám, tesóm meg én, apám épp nem volt otthon) addigra már berúgta a hátsó ajtót, kinyitotta az első ablakot, szedte be a kannákat & pillanat alatt eloltotta a tüzet, még a tűzoltókat se kellett hívni. Na azóta az én szememben egy hős, és a legnagyobb lelkinyugalommal hozzámentem feleségül, mert láttam hogy mellette mindig biztonságban leszek :-) Marha jó.
A későbbiekben még kétszer alakított ilyen hősieset: egyszer láttunk egy autóbalesetet, azonnal lefékezett, kikapta az elsősegélyládát & rohant menteni. Én kiszállni se mertem, komolyan.
Másodszor durvább volt, amikor kiforrott a dugig tömött buszon a hűtővíz, mint utóbb az kiderült, marha nagy pára, bűz, fröcsögött a forró víz, kitört a pánik, na a nasságos úr megkapta a boszorkányt a hóna alá & egy pillanat alatt kinn volt vele. A boszorkány még a mai napig is emlegeti, hogy az apa hogyan kivitte, ők értek le elsőnek a buszról :-D Én kicsivel utánuk, de nem sok késéssel :-D

Remélhetőleg a boszorkány is megtanulja értékelni a férfias viselkedést. Én is az apakép miatt értékelem ennyire, az tuti, mivel a fater tűzoltó, verekedni is szeret, aztán őmellette se kellett tartanunk semmitől. Nem szeretnék egy olyan vőt, aki krízishelyzetben a kezét tördeli meggörnyedve!

hogy mi vár rám?

... na azt elképzelni se tudom, mindössze homályos képeim vannak a holnapi napról :-D
Először is, el kell mennem melóba. Nem lehet sunnyogni, a denevér szabizik, hálajakaporszakállúnak. Viszont holnap 5-kor kezdődik az extrémfilm-fesztivál a moziban. Délben el kell mennem szoláriumba, mert járok már 2 hete, most egy szar meló miatt nem hagyom veszendőbe a kellemesen kreol színemet... Eddig megoldom.
A cirkuszosabb része a mozi, mert ott lesz egy nagy csomó ismerős is, legalábbis a FB szerint. Szóval az lesz, hogy viszek reggel melóba egy nagy szatyrot, egy társaságképes ruházattal, sminktáskával meg tusfürdővel... Ebéd után - majd ha nem lesznek sokan -, kioldalgok a mosdóba, dobok egy gyors zuhit, ezután pedig felkenek valami festéket is, ezzel rendben leszek :-) Meló után átöltözök, mert mégsem mehetek moziba koszosan (márpedig a vizes szakma kimondottan koszos, rozsdás, olajos meló...). bepakolom a boszorkányt és már mehetünk is. Kezdés előtt vígan odaérünk, amondó vagyok.

Na a boszorkány egy külön fejezet, mert mindenképpen jönni akar. A világ minden kincséért se hajlandó itthon maradni, pedig ahogy néztem a filmeket, nem éppen gyerekeknek valók. Az egyikben szerintem mindenki meghal a végére, ahogy elviszi őket egy lavina :-/ Mondtam a boszorkánynak, de csak pofázott:
- Na és? Mi életben vagyunk. Más nem számít.
(Nem is tudom kitől hallhat ilyen jóféléket ez a gyerek!... Hehe.)
2 perccel később pedig:
- Anya de ugye hogy felmászhatok a Mont Blancra?
Még nem ment át rajtam az első méreg, hogy nem tudom meggyőzni, hát visszadünnyögtem, hogy felőlem oda mászol ahová csak akarsz, erre marha nagy örömmel bevonult a szobájába. Ma meg jön, azt mondja:
- És különben is, egy csomó osztálytársam lesz ott, nem én leszek az egyetlen gyerek! Még a Sára is jön, pedig ő csak másodikos!
Ezzel el lett döntve minden. Van ez így.

Hangoltam magam egyébként az extrémekre a héten, hát elmentünk az ebbel megkeresni az egyik geoládámat, amiről azt írták, hogy nincs a helyén. Ez eddig okés, csak térdig érő sárban gyalogoltunk 2 órán keresztül. Mondtam is magamban milyen marha hülye ötlet volt ide is ládát rakni! Valami emberibb helyen lévő tűnhetett volna el, nem pont ez!... Aztán odaérünk (a kutya addigra már úgy nézett ki mint egy puli) a láda pedig a helyén, hát nem káromkodtam egy cseppet se! :-DDDDD
Filmeket is néztem, 2 egészen szánalmas dokumentumfilmet (inkább doku-utánzatot, tele nyafogással meg félinformációkkal, amitől mindig kiborulok), meg egy igen jót. Ez utóbbi arról szólt, hogyan lehet elsíelni a Mont Blanctól a Matterhornig. Nagyon belelkesedtem, szal csinálok eredeti svájci rösztit a jövő héten :-DDDDD
Itt tartunk. Szombaton meló, azután este szülinapi party, majd jól berúgok, rám fér szerintem.

szép kis este

... volt a tegnapi. Húú basszus, még mindig emésztem, de könnyen megeshet hogy az emésztés eltart a jövő héten is :-) Úgy kezdődött, hogy nem volt itthon a nasságos úr (isten tartsa meg jó szokását, hihi).
Ezek után pedig:

• Megnéztem a Hívogató csend c. filmremeket. A Viasat Exploreren rendre lemaradtam róla ahányszor magyarul adták, és én évek óta látni akartam: szigorúan egyedül, teljes nyugalomban, mert sejtettem ám hogy sírós lesz a vége... Tegnap jött el az ideje a teljes egyedüllétnek meg a nagy-nagy nyugalomnak, na. Eredetiben dőltem rá a neten, cseh feliratokkal. A film... Hátőizééé... Tudtam hogy mire számítsak. Jól felkavart. Joe Simpsonban meg lehet bízni, ha filmről, ha könyvről van szó. Imádom!
• Ezután - idegnyugtatásképp - komolyabb beszélgetésbe bocsátkoztam Baudelaire verseinek mondandóját illetőleg. A gond csak az volt, hogy nagyjából be tudtam határolni a szimbolistákat (mire jó egy magyar érettségi, basszus) csak a beszélgetőpartnernek a kisujjában van az egész világirodalom, ahogy az kiderült, meg hogy rajong a költészetért, én pedig guglizhattam ezerrel, nehogy szerencsétlen alulművelt balf.sznak tűnjek...
• A Romlás virágainál eldurvult a helyzet :-D Ekkor megittam több vizespohár Becherovkát, mert a téma elég sikamlóssá vált, és kellett egy kis dopping. Valószínűleg a jeges borogatás is megfelelt volna, csak a Becherovkát láttam meg hamarabb a hűtőben :-D
• Végezetül pedig megtudtam a megtudnivalót is: milyen az ha valakinek 2 piercing van a farkában (képekkel illusztrálva.) Húúúúwazze, ennél a pontnál már a Becherovka se segített :-D
• Elég az hozzá, hogy negyed négyre kerültem ágyba, többszöri hideg-melegvizes zuhanyozás után, mert valahogy sok volt ez így egyszerre: a kötélre fagyott mászók, Verlaine ahogy Rimbaud-t dugja, meg a csilingelő piercingek... Atyaég!
• Ma reggel délben pedig akkut fejfájás az üveg Becherovka miatt, némi esküdözés, hogy többet nem netezek, meg egyéb fogadkozások, amit szintén nem tartok be, valószínűleg...

Szóval szép az élet. Még az ilyen magányos őszi estéken is! :-DDDDD

napi örömhír

... az, hogy mehetünk tesztelni! Méghozzá sícipőt, egy egész hétig! Ááááááááá!
A sícipő Nordica Fire Arrow F3, idei modell, árilag meg 400 kemény ojró az információs oldal szerint. Szóval nem veszünk, hanem jelentkeztem egy ingyenes tesztsorozatra, ahonnan az 50 leggyorsabbat választották ki. Még jó hogy volt annyi eszem, hogy a nasságos urat is bejelentettem, amiért morgott egy sort, hogymerizéééé, minek, de bölcs öreganyám szavaival válaszoltam neki:
Ha adnak vedd el, ha ütnek fuss el.
Hihi. Tudott valamit a mama, mert a nasságos úr is megnyugodott valamennyire, na de ma meg örült mint egy kisgyerek, rögtön hívott melóból, hogy kapott mélt, kiválasztották. Gyorsan néztem a saját ládámat, aztán megkönnyebbülésemre engem is. A 22. és a 23. helyen voltunk, de csak mert olyan vagyok mint a villám :-D. Tökjó. Azt írták hogy a részletes utasításokat majd később kapjuk meg. Végülis marhára ráérünk, a lengyel sítúra azért még odébb van...

F mint Ford

Az addig okés, hogy a Ford a kicsi szívem csücske, már ami az ótókat illeti, meg nem hiába járok szép fekete Kókusszal (ami jelenleg koszos szürke kívülről & csupa sár belülről, mert a bolhás összeugrálta az üléseket csak még nem tisztítottam ki, sőt lemosatni se volt időm, höhö) na de hogy a parfümöm is Ford legyen?!
Még nem az, de az ötlet már megszületett hétfőn, mára pedig itt is az illatminta a Black Orchidból. Hmm. Vihargyors akció volt, meg kell hagyni. Végülis, Henry Ford vagy Tom Ford, tökmindegy........... :-DDDDD

Szóval tesztelem az illatot.
Nem tudnám megfogalmazni az érzéseimet, de az az egy biztos, hogy rettentően szép, elegáns illat. Olyan, amit még én se mernék melóba elhordani, mert nem passzol a topis imidzsemhez :-D Szóval ez az illat OLYAN.
Az, hogy az egyik fő összetevője a csokoládé, megvolt elsőre. Egyik első fázisában ugyanis nagyon emlékeztet a Thierry Mugler féle Angelre. (Tudom, mert nagyon sokáig használtam az Angelt... Az a korszak a múlté, lezártam örökre, de volt bennem némi csalódás, hogy ez a Black Orchid is erre hajaz...) Azután elmúlt ez az Angel-feeling, vagyis megvan, de attól azért sokkalta színesebb és némileg fásabb ez az illat. Elegánsabb. Vonzóbb. Sokrétűbb.
Elég sokáig változik, majdnem 1 órán keresztül, és az, hogy néhány percig tiszta Angel nem is annyira zavaró. A sárgadinnye is megvolt (írták többen a neten, hogy idegesítően dinnyés) de szintén nem zavaróan, és nem túl sokáig tartott. A vége a csodálatos, vagyis az alapja, mert ugye az marad a párolgás után - olyan sokféle, kábító illat, amit nehéz jellemezni. Nagyon-nagyon ágybacsalogató, mindamellett elegáns is. Talán kicsit túl elegáns ilyen mindennapi használatra, amit én szeretnék - DE. Itt a de, mert hogy néznék már ki, ha nem lenne?? :-DDDDD
Miért ne lehetne egy ilyenem kimondottan alkalmakra? Hmm? Lehetne.

Azt hiszem ha kifújatok mindent, ami idehaza megtalálható (van még egy kis Boudoir ünnepi használatra, meg még van valamennyi az Omnia aljában, azt amolyan ad-hoc jelleggel szoktam, ha tényleg ramatyul vagyok, és van ugye majdnem egész üveg Addict is kéznél, és még van valamennyi Sun, de az nyári, télen nem bírom elképzelni senkin, magamon meg pláne) akkor beruházok egy új Addictbe, ami okés lesz melóba a jónépet riogatni, meg ebbe a Black Orchidba. Komolyan.
Ahogy így elnézem a listát, (na meg a fürdőszabai polcot) az ügylet nem holnap lesz, de nem baj :-)
A gond csak az imázzsal van... Ezt a parfümöt szagolgatva valahogy nem tudok elvonatkoztatni a sok arany ékszertől, igazgyöngytől, drágakövektől, selyem alsóneműtől (a hozzáillő harisnyatartóról nem is beszélve), mesés ruháktól, tökéletes sminktől, valami luxuskecó luxuságyától, bazi nagy sportkocsiktól, yachtoktól meg tudomisén :-)

Szó ami szó, mindenképpen azoknak való, akik szeretik a nagy, konkrét, erős parfümöket és hát viselni is van hol, hogyan, mivel, mikor...

 Ez csak így az ömlengésem végére jutott eszembe, hogyan lehetne a legjobban jellemezni a parfümöt. A Forddal. Mert vagy ugye a Ford Focus, 1,8 tdi, ami az enyém, és van más Ford is, mondjuk a Ford Mustang Shelby GT 500, ami akár az enyém is lehetne, de nagy bánatomra nem az enyém............. Nos így valahogy.

a mai napon

... életemben először licitáltam e-bayen. Húúú de marha jó volt! :-)))))) Volt egy kis adrenalin is, az okés, hanem lesz nekem ilyen csudálatos lábszárvédőm, ha egyszer ideér:

Ha nem ér ide - mert az is benne van a pakliban, naná - akkor buktam 10 euró 60 centet, ennyibe fájt postaköltégestül. Marha nagy biznisz volt, mondom én! 

Abszolút szuper lesz kutyát sétáltatni, majd ha lesz itt mély hó, mert egyenlőre még fagy sincs, nem még hó! Pluszban letesztelem pár extrém helyen, hogy ki merjek-e benne menni valahová, vagy marad a kutyasétáltatás, mint elsődleges funkció... Hihi. Már gyártottam ötleteket, hol eshetne át a tűzkeresztségen. Alig várom!

PS: Amúgy ettől sokkal szarabbat (egyszerű nejlonból, 3 gumival, amit semmiképp nem akartam) láttam 5000 Ft-ért. Nem is vettem meg! :-D Szóval nagyon remélem hogy ideér!!!

femme fatale

... ami mostanában nem vagyok, pedig igazándiból lehetnék :-)
Rúgja meg a ló, leszek is, ha már ilyen menő lettem hirtelen, meglehet hogy a gyászos, ködös időnek, esetleg a csudálatos sísapkáimnak köszönhetően. Nem tudom miért. A tény az, hogy újabban lógnak rajtam a pasasok, szép nagy érett (vagy kissé túlérett) fürtökben :-DDDDD Höhö. Marha jó.
Azt speciel továbbra sem értem, mijabánatot esznek rajtam, meg mi történt itt hirtelen, hogy mindenkinek megborul a hormonháztartása, ha a közelembe kerül, de fütyülök rá.

Szóval új korszak lett szépen lassan, és minden új korszakhoz egy új parfüm társul. Ez az alap. A legújabb szerzeményem éppenséggel elég régi, a Diortól az Addict. Volt már egy ilyen Addictes korszakom, jajdenagyonrégen, nem is volt rossz időszak ami azt illeti. De kitaláltam jobbat.

Az úgy volt, hogy keresgéltem nagyon a neten, mivel helyettesítsem a Vivienne Westwoodtól a Boudoirt, ha már zárom ezt az embergyűlölő, geci kismalacos 3 évet éppen. Akkor már megvettem az Addictet, örömködtem is meg minden, de mint mondtam, már volt ilyen, szóval nem volt annyira lenyűgöző a hatása mint lennie kellett volna. Aztán találtam egy olyan szolgáltatást, hogy írjam meg mélben milyen illatot szeretnék, a szakember meg ajánl valamit.
Óóó okés, írok én, azon ne múljék! :-))))))))
Mondom a Boudoir helyett szeretnék valami extra illatot, olyat ami előre köszön, hogyaszongya csókolom-meggyüttem, csak semmi diszkrét visszafogottság. Mondjuk a Boudoir is pont ilyen volt, utálta mindenki a környezetemben, de pont ez volt a lényege :-)))))))))
Nomármost, írt vissza a szakember, hogy az én régi illataimat és nem mindennapi igényeimet tanulmányozva csak egyetlen épkézláb ötlete van: Tom Fordtól a Black Orchid. Hogy szagoljam meg valahol.
Ez eddig még mindig szép & jó, csak az a gond, hogy ezt az illatot nem lehet "csak úgy" megszaglászni az első útba eső parfümériában, lévén niche illat. Ez azt jelenti, hogy a tömegeknek nem forgalmazzák. Akkor meg hol a bánatban szagolgassam itt a világ végén???

Ma jött el a napja, hogy rendeltem belőle mintát. Egy ilyen 1 ml-s kis üvegecskét. Csehországból, mert ott dőltem rá elfogadható postaköltséggel. Ha minden jól megy, holnap vagy holnapután ideér. Kíváncsi vagyok nagyon, mert osztja a tömeget rendesen, már ahogy a recenziókat olvastam. Írtak róla mindenfajta sületlenséget: angyali illat, ördögi illat, savanyú uborka, rohadt dinnye... :-DDDDD

A gond az, hogy látatlanban még a világ legjobb pasijába se tudnék beleszeretni, hát most várom a postást, aztán lesz ami lesz... Ááá de jó!

tetvedek

... most itthon, óóóhogyaza, nem mentünk semerre sem. Pedig a jó szándék megvolt, ahogy a 6 órai ébresztő is - odakinn pedig az eső meg a bazi szélvihar.
Szal fél óra lamentálás, kávézás meg az időkép.hu tanulmányozása után töröltük a mai programot. Illetve átírtuk egy erdőben bolyongásra, azt már idehaza, csak abból se lett semmi, pont az eső miatt. Ááá feladom basszus.

Tegnap igen messzire jutottunk, külföldre! :-DDDDD Az legalább jó volt.

egy kis Dope ma estére

... mialatt egy másik galaxisban őrületes dolgok történnek: egy üstökös vertikálisról horizontális pályára akar állni. Köpninyelnisetudok. Pedig tegnap ilyenkor még megesküdtem volna, hogy ennyi évnyi alapos csillagvizsgálás után már úgysem lehet meglepni semmivel. Amondó vagyok hogy tévedtem.

elvetemült ötlet

... mert mi más lenne :-)
Szal az az elvetemült ötletem támadt, hogy a hétvégén fel kéne jutni valahogy a Csóványosra. Ott még nem voltunk, és a nasságos úr kikötötte, hogy valami tök közeli helyben gondolkodjak, ha egy mód van rá... Hmm.
Nézegettem itten a dolgokat, kalkuláltam meg minden, végezetül pedig elkezdett körvonalazódni a dolog. Méghozzá az, hogy gyalog sehogy nem tudnánk abszolválni a távot a boszorkánnyal, aki igen megbízhatóan teljesít, de csak úgy 15 km-ig. A Csóványos oda-vissza olyan 20 km táján van, 800 méteres szintkülönbséggel., szal nem lelkes kislányoknak való. Viszont itt jön a nagy ötlet :-DDDDD Ha mondjuk felmennénk az első busszal a nagy-hideghegyi turistaházig, onnan aztán át a Csóványosra meg vissza, ez eddig 4 km, aztán meg le gyalog, az újabb 8 km, szal mondjuk 12 km lenne a vége, jóformán lefelébe, úgy már sokkalta gyerekbarátibb az egész & sokkalta valószínűbb, hogy sötétedés előtt leérünk, mivel ez a fél 10-es buszindulás kicsit későinek tűnik nekem.
B tervnek pedig marad a Kopasz-hegy, igaz ott mán voltunk, igen gány időben, höhö, de nem lehet semmi bajunk ha még egyszer felballagunk rá. B terv azért kell, ha nem menne a busz, vagy ha nem férnénk rá fel, vagy tudomisén, nem ismerem a terepet, na.

Lámpát azért viszünk. Ez az egy biztos.
Pont tegnap olvastam a hegyimentők honlapján, hogy mi volt a hétvégén Súlovban. Valami hügyeturistákra rásötétedett, aztán jól eltévedtek a Gótikus kapu környékén. Nem volt náluk se lámpa, se térkép, se megfelelő cucc, a végén pedig egy sziklán csücsülve végezték, ahonnan nem volt tovább. Na onnan operálták le őket késő este. Anyámborogass.
Azt mondjuk értem, hol & hogyan tértek le az ösvényről azon a tájon, csak azt nem értem miért. Valószínű, hogy nem abból az irányból indultak fel, mert a Gótikus kapu környéke annyira jellegzetes, hogy ha egyszer is látták, többet nem felejtik el. Ott van pl. a Teve szikla, ami egy bazi nagy púposteve alakzat, minden mással összekeverhetetlen, szerintem még sötétben is. Ott kell elindulni lefelé, egy ilyen kopár, sziklás hegyoldalon, be az erdőbe, ahonnan már toronyiránt is le tudnak keveredni a főútra... Nyilván mentek egyenesen, a sziklák mentén, odaértek a kapuhoz aztán nem volt tovább. Aztán elképzeltem, ha ez velünk történik a nasságos úrral, akkor úgy összeveszünk hogy lelökdössük egymást a szakadékba, aztán nem a hegyimentők keresnének, hanem a kutyás hullakeresők... :-DDDDD
Na ezért kell a lámpa, meg a pontos számítások, az idő-táv-sötétedés-teljesítmény függvényében. A családon belüli erőszak elkerülése miatt! :-DDDDD

testek

Na, voltunk megnézni a Human Body kiállítást Pozsonyban, ha már a budapestiről lemaradtunk. Bár nem hinném, hogy Magyarországon is ilyen bazi nagy cirkusz ment volna körülötte. Itt még a csapból is az folyik, azt sugallva az ecceri parasztoknak, hogy az nem ember, aki nem látta a rém csúnya, preparált kínai kivégzetteket... Hehe.
Nem tudnám megfogalmazni, mit is vártam tulajdonképpen a fejenként 15 eurós beugróért, de az biztos, hogy ennél azért sokkalta többet. Basszus, amekkora cirkuszt csináltak az egész körül, hát az nem semmi. Először a papok akarták betiltani, utána meg a jogvédők: az előbbiek a megszentségtelenítés, az utóbbiak meg a kínai börtöntöltelékek miatt. Nem sikerült egyik felekezetnek se, nos így jártak. Mi meg úgy, hogy nyár vége óta tervezgettük hogy megnézzük...
Nem tudom, én azért sokkalta több dolgot mutattam volna, főleg az olyanokat, amik az egyszerű ember számára is első ránézésre érthetőek. Pl. az agyonműtött test a rengeteg vassal, amivel a porrá tört csontjait & ízületeit pótolták, az határozottan érdekes volt. Amúgy meg alig lézengett pár emberke odabenn, pedig azt mondták, hogy hatalmas a tömeg, hogy elájulnak odabenn az emberek a melegtől meg tudomisén mi mindent - meglehet hogy épp jókor mentünk. Azt hiszem ez az egész szépen bekerült az itt is voltunk, ezt is láttunk kategóriába.

A kulturális életet majd a hónap végén folytatom, amikor extrémfilm-fesztivál lesz itten a moziban. Az a nekem való, basszus: 1 eurós beugróért kapok ajándékot (el nem adott folyóiratokat, ahogy azt már lenyomoztam, hihihi) részt veszek egy sorsolásban ahol raftingcsónakot lehet nyerni (ezt speciel megnyerhetném, mert régi álmom egy ilyen...) valamint 3 órán keresztül tömhetem a fejem popcornnal & szörnyülködhetek kedvemre :-))))))) Alig várom.

pénz állt a házhoz

... szal azonnal elköltöm! :-D
Veszek egy ilyen csudálatos síkabátot a régi rongyos helyett!
Ááááádemarháraörülök!

Before:

 After:

Síelési fronton az új hír az, hogy mégis megyünk Lengyelbe. Jajajajaj. A nasságos úr kötötte az ebet a karóhoz, hogy buli, haverok, fanta, muszáj mennünk... Nem voltam elragadtatva, na de ez a buli & haverok igazából jó érv, nincs mit tenni ellene. Engesztelésül felajánlott egy hosszú hétvégét Semmering környékén, hogy azért az alpesi tervekből is legyen valami. Szal nem Tirol, meg gleccseren sízés, hanem Semmering; okés, a semmitől az is több. A boszorkány amondó volt, hogy szuper ügy, mert ott lesz a Macska is, aki a titkos szerelme. Höhö.

A Macska tavaly Lengyelországban lett Macska, mert jött egyik este a boszorkány, hogy a Z. tévét néz & nem akar vele játszani. Mondom persze hogy nem, mert a Z. egy igazi macsó. A boszorkány gondolkodott egy ideig, majd így szólt:

- Anya, de miért macska a Z.?

már csak ez hiányzott

Az a baj, hogy ismerősöm lett FB-n a boszorkány osztályfőnöke. Magamtól ugyan be nem jelöltem volna, de a boszorkány nyafogott, hogy a tanító néni azt mondta, kiteszi FB-ra a legjobb úszótanfolyamos képeket... Szóval vissza kell fognom magam, ezentúl csak semmi primitív megnyilvánulás, ja, hogy a macska rúgja meg!
Mit meg nem tesz a szerető édesanya a gyerekéért???
:-D

Update

Ahogy elnéztem, nincs is semmi gond az osztályfőnökkel. Ilyen mániákus szakácsnő vonalon tevékenykedik, rengeteg receptet megoszt :-) Ezenkívül eljár horgászni a pasijával, aki saccra több évvel fiatalabb... Hmm, élni tudni kell!

Rajta kívül vannak még itten ismerőseim a tanári vonalról. Jaj, őket azért sokkalta nehezebben viselem, méghozzá annyira, hogy a rajzos tanító néni egy nap után tiltólistára került. Valami abortusz ellenes aktivista az öreglány, amitől azonnal kinyílt a bicska a zsebemben. Pluszban állandóan a sérült gyerekekkel van elfoglalva, anyámborogass, szal egyik reggel beültem kávézni a gép elé, aztán látom ám hogy vagy 30 hoaxot megosztott. Megesküdnék rá, hogy a bejegyzések háromnegyede az volt - na mindegy. Megfordult a fejemben, hogy egyszerű polgárpukkasztásból csinálok egy képet a boszorkányról (megmondom neki hogy vágjon sírós, szomorú ábrázatot, höhö), azután photoshoppal jól megbuzerálom, mintha agyon lenne verve a gyerek, vagy valami undorító fekélyeket rávarázsolok, azután meg kiírom hogy ez itten a lyányom, ha van szíved megosztod............... Szal így. Lehet hogy megcsinálom, mert nagyon felcsesződtem a tanító néni ténykedésein :-D Komplett idióta, na.

A régi napközis tanító néni még nincs tiltólistán, de hamarosan odakerül. Na ő meg az állatbarát, naponta többször oszt meg menhelyes kutyákról képet. Ez eddig még nem is gond, hanem a múltkor odasandítottam, aztán látom ám hogy már a csehországi menhelyeknél tart. Huh. Most nem értem, ki a bánat menne innen kutyáért egy csehországi menhelyre............ Na mindegy. A következő rossz húzásakor tiltom és kész.

nohát

És kész! A rázós, rokonoktól & egyéb állatfajtáktól hemzsegő hétvége is letudva. Hálajanagyjóégnek. Okés, voltak benne azért szép pillanatok is.
Pl. pénteken melóban a Route66, aki nem pusztán optikai élmény, hanem úgy globálisan mindig feldob ha megjelenik. Nyilván közejátszik a tizenakárhány év plátói szerelem is (a részemről, ha egyáltalán lehet az ilyesféle vonzódást szerelemnek nevezni) és néhány keresetlen bók az ő részéről :-) A legjobb az volt, hogy nézett nagyon, nyilván azért hogy szóvá tegyem mi a fenét bámul; aztán amikor ez megtörtént, hát jött a válasz:
- Nem bírok rájönni, mi az ami megváltozott rajtad. Nem olyan vagy, mint amilyen lenni szoktál.
Hahaha, nem világosítottam fel, hogy eltűnt bizonyos súlyfölösleg, mert köze hozzá semmi, de jól esett, hogy észrevette miben mesterkedem mostanában nagy titokban :-DDDDD

A tegnapi napot is túléltem, pedig féltem tőle eléggé, sőt a mait is. Szerencsére sikerült lebeszélni a nasságos urat újabb rokonok meglátogatásáról, mondtam nekem az eddigi is épp elég volt. Azután kutyát sétáltattunk a holtágnál, a különösen szép időben, este pedig moziba mentünk. A Hotel Transylvania ismétlésére, mert a premierről valahogy lemaradtunk. Nem kellett volna nagy ügyet csinálni a moziból, mert a film nem ért egy marék homokot se. A boszorkány is csak fintorgott, pedig kizárólag miatta mondtuk le a rokonlátogatást... Amikor beültünk az ótóba, azt nyilatkozta:
- Csak meg ne kérdezzék holnap suliban hogy miről szólt a film, mert azt kell mondanom hogy semmiről! - Kicsivel később pedig: - Mégis elmehettünk volna a Márti nénihez... Biztosan sütött valami fincsi süteményt!

Jaj hát nagyon gyakorlatias a gyerek, komolyan! :-DDDDD
A holtágról viszont van két jó képem. A semminél ez is több!

orkánosdi

Azért marha jó volt ma kinn mászkálni a bolhással az orkánban, némi esővel megspékelve :-)
Nos az úgy volt, hogy egész nap vagy főztem, vagy csak dőltem jobbról-balra, de három körül a kutya verte az ajtót, hogy menne valamerre. Én is mentem volna, még a jeges szélviharral kevert eső sem tudott visszatartani. Arra gondoltam, vajon mijazistennek itt ez a sok technikai holmi, ha nem ilyen helyzetekre?! Évek óta gyűjtöm a legeslegjobb darabokat, höhö, hamarabb fel tudnék öltözni a gardróbból egy északi-sarki kiruccanásra mint egy színházi előadáshoz; van ez így.
Hát akkor felöltöztem, annak rendje s módja szerint három rétegbe, még a símaszkot is előszedtem, mert voltam kinn a döggel tegnap este is, nagyon hasonló körülmények között, aztán majd lecsavarta a fejemet a szél. Ma pedig a gátra készültem, méghozzá azért oda, mert megfelelő távolságra vannak a fák. Nem szeretném úgy végezni, hogy egy testes ág agyonüt, vagy egy tyúkól bádogtetejét a hátamhoz vágja a vihar... A hirdetőtáblákról nem is beszélve.

Amikor a kiscsaládom tagjai megláttak a símaszkban - kényelmesen forró teát & forralt bort iszogatva a tévé előtt, mindenki az életkorának megfelelően -, hatalmas röhögésben törtek ki.
- Anya, te egy bankrabló vagy?
- Így fogsz kimenni?
Mondom miért, rajtam kívül egy árva lélek se lesz kinn.
- Ja, tényleg.

A lényeg, hogy szuper volt. A bolhás rohangászott & hempregett a vizes fűben, én meg számtalanszor rádőlhettem a szélre, megtartott simán. Mászkáltunk sötétedésig, és szívem szerint a torkolatig is elmentem volna, csak ott már elég nagy topoly- és fűzfák vannak, az meg nem lett volna biztonságos.
Nem tudom miért imádom az ilyen extrém helyzeteket, de nagyon feldobott megint. Kell is, mert holnap sőt holnapután is meló, kettesben a denevérrel, mert a többiek szabin lesznek... Ajajaj. Talán kevés volt a 6 kilométer ma, a 16 jobban feltöltött volna, elkélne most, amondó vagyok.

ma sem éltem hiába

... mert olyan dolgot tanultam, hogy ihajj!
Okés, másnak nyilván ismert a módszer, de nekem hatalmas meló, később pedig örömkitörések sorozata volt, hogy sikerült lementenem egy flash media embed object zenét :-DDDDD
Aki nem tudja, annak mondom hogy úgy kell, hogy a meghallgatás után elő kell túrni a temporary internet files-ok közül, hol van a zene mp3 formátumban... Azt írták az okosok, hogy csak operával vagy explorerrel működik, mert azok szétszedik az oldalakat és ott fog figyelni a zene is mp3-ban valahol a veszedelemben... Hát én az explorer cachei közül kotortam elő, mert abból kevés van, nem használom egyáltalán. De már a tudat feldobott, hogy ilyen is van, sőőőt hasznát veszem a tudásnak a továbbiakban!  Amúgy meg leírva marha egyszerűen hangzik, de oltári meló volt a kinyomozás is, majd a megtalálása szintén. A ccleaner tisztítóprogival találtam csak meg, a cache kiürétísre váró cuccok között, pedig konkrétan tudtam mit keresek & merrefelé.

A zene meg úgy jött, hogy eszembe jutott, amikor a pogány helyen kavirnyáztunk, miszerint de jó lenne most pont ott meghallgatni - passzolna az életérzéshez. Okés, de nem volt meg, olyannyira nem, hogy nem tudtam sem a szerzőjét, sem a címét, csak azt, melyik dokufilmben hallottam. Mert nekem mindig olyan dolgok tetszenek, amiket még az interneten is csak 1 helyen, nagy nehézségek árán, rengeteg keresés után lehet megtalálni... :-))

A történetnek nincs vége, mert a múlt hétvégén úgy alakult, hogy egy tűznyelő-showt néztünk, amihez valami nagyon hasonló muzsika társult. Mondom kérdezzük mán meg a tűznyelőket, mi a szám címe, de azt mondták hogy izééé, saját mix :-D Wazze. Ennél a pontnál már tudtam, hogy ha lesz egy kis időm, hát addig élek míg elő nem bányászom valahonnan a zenét, ami nem hagy nyugodni egy ideje.

Nos ez az. Mától megtekinthető itt is :-)) Halleluja & enjoy!

a világ hülyéi

A világ hülyéitől ments meg uram minket!

Ez jutott az eszembe. Basszus. Lelkendeztem itt a blogon is az úszótanfolyam miatt, ahogy nézem 11 nappal ezelőtt. Ugye akkor volt az, hogy a boszorkányék mennek úszni tanulni, kitöltöttem a beleegyező papírokat (mert bürokráciából soha nem lehet elég, ugyebár), visszaküldtem őket aztán áldás-békesség. Nomármost, ma reggel telefonálnak az iskolából, hogyizééé, hol az orvosi igazolás. Mondom miféle igazolás? Hogy a második oldal hátlapjáról. Mondom nem láttam. De most ígymegúgy, nekik kell igazolás, mert akkor a boszorkány nem mehet úszni. Mondom jó, semmi gond, viszek. De hogy arra a papírra kell. Mondom ilyen nincs, megállok a Dr. House-nál, kérek tőle egy egészen hagyományos, normális orvosi beleegyezést, délután beviszem a suliba, az nem lesz jó??? Hááát hogy jó lesz úgy is.

De a büdösmocskosqwaannyukat, miért most szólnak??? Nem látta a tornatanár, hogy nincs az orvosi igazolás kitöltve? És nem volt gyanús, hogy a boszorkány már másnap elvitte a szar papírokat? Holnaptól itt őszi szünet a suliban, jövő hétfőn kezdenek az uszodában, akkor meg?... Jaj hát kriminálisan felment bennem a pumpa. 

Beültem az ótóba & elhúztam a Dr. House-hoz, közben meg azon imádkoztam, hogy ott legyen a rendelőben. Én az ő helyében kivettem volna szabinak ezt a hetet, holnaptól iskolaszünet, csütörtökön munkaszüneti nap... B tervnek kiagyaltam, hogy ha Dr. House nincs ott, akkor megyek a Robert de Niróhoz,   aztán majd ad ő igazolást, és ha nem lesz jó, akkor felgyújtom a tanári szobát, bizisten :-DDDDD Még szerencse hogy ma éppen le tudtam lépni melóból, mert ha épp úgy van & valahol elvagyok, akkor minden tévé leadta volna az esti hírekben, hogy mit működtem az iskolában... :-DDDDD

Szerencsére ott volt Dr. House, páciens se volt nála, szokás szerint, hát vigyorgott nagyokat a kínlódásomon. Mondtam neki a problémát, aztán a fentebb leírt "bürokráciából soha nem lehet elég" mondatot tőle hallottam... Míg töltögette a papírokat, beszélgettünk, aztán azt mondja, hogy szerinte versenyszerűen kéne a boszorkánynak úszni, mert ilyen jó felépítésű, makkegészséges gyereket ritkán látni, véleménye szerint minden adottsága megvan hozzá. 

Óóó, ezt hatalmas elismerésnek vettem, mert Dr. House - fedőnevéből eredően - nem egy bókolós, nyáladzós típus... :-))

a legelső

... hó!

kapacitás

Az a gond, hogy hatalmas túlélési kapacitásaimat egész héten a taposómalomban használtam fel. Ehhhh.
Meló, meló, aztán még egy kis meló, ötre hazakeveredtem, gyors vacsorakotyvasztás, hat után, koromsötétben kivittem a dögöt futni, az a szerencse hogy a boszorkány mindig jött velem, azután itthon ténykedtem még valamit, na nem sok mindent, úgy is néz ki a ház mint valami tanklőtér csata után, végezetül pedig némi optikai tuning & beestem az ágyba. Mindeközben el kellett viselnem a denevér megnyilvánulásait, ami miatt eléggé fagyos a hangulat melóban. Nacsesszemeg.
A denevér legújabb agyrákkeltő ötletére a FB-n olvastam egy szépet:

A bölcs ember nem kér tanácsot. Az ostoba kér, de nem fogadja meg.

Hát ja.
A denevér belefogott egy eléggé reménytelen küzdelembe: a gyerek náthája ellen. Hehe. Már maga az ötlet is hajmeresztő! Én elmondtam neki a tutit, hogy ha élne öreganyám, esetleg megkérdezném tőle, hogy az elmúlt 75 évben (tehát egész életében) ugyan hány napig volt összesen náthás. Nem hinném hogy az eredmény túl nagy szám lenne, mert a mama a takony első jeleire fogott egy fazekat, fél kiló konyhasót, egy nagy törölközőt, aztán jól kipárolta a fejét, pont ahogy a másik öreganyám, az apám, anyám, meg mi, beleértve a boszorkányt is.Így aztán max. 2 napig vagyunk náthásak, mert a második "kezelés" után a takony elmúlik nyomtalanul.
Na de ez a módszer a denevér szerint nem működik, mert baromság. Óóó igen, hiszen meg sem próbálta. Szerinte az fog működni, ha bepakolja a gyereket & elviszi alergológushoz, mert a takonyt az alergia okozza, mi más. Ennél a pontnál szólt bele az aranyos kolléganő, hogy bármit csak azt ne, mert ő is elvitte a kissrácát, azután meg csak probléma lett belőle, mert azonnal ki akarta venni a gyerek manduláját, orrmanduláját meg ki tudja mennyi más alkatrészét, úgy kellett a dokira rávágni az ajtót, hogy nyugodjon mán le...
Én is mondtam a mi esetünket a boszorkány étvágytalanságával, ami még 3 évesen volt, hogy pilótakekszen kívül mást nem evett. Egy ideig elviseltem, na de amikor eldurrant az agyam, elmentünk a Dr. House-hoz, aki a gyerekorvos. Dr. House megvizsgálta, megcsinálta az összes létező tesztet, mint vér-vizelet-máj-vese-kituggyami azután meg azt mondta:
- A gyerek teljesen egészséges. Minden értéke jó, még csak a határon sincs, szóval betegség gyanúja sem áll fel. Ezt elhiheti. Ilyen esetekben a következő lépés, hogy elküldöm önöket endokrinológiai kivizsgálásra. Ennyit mond az orvos. Magánemberként viszont azt mondanám, hogy az endokrinológia egy baromság. Három napig kórházban lesznek, a gyerektől vesznek ki tudja mennyi vért, végül visszajönnek minimum 200 alergiával: por, atka, toll, macskaszőr - parlagfű, nyárfa, hársfa - tojás, citrusfélék, tehéntej, ez az alap, azután jön a többi. Akkor a gyereket elkezdjük tömni gyógyszerrel, élete végéig, tönkremegy a mája, az emésztőrendszere, és diétáznia kell. Itt látom a zárójelentést a lelki szemeim előtt, de ez még mindig nem garantálja hogy mást is hajlandó lesz enni. Szóval azt tanácsolom, hogy hagyjuk az egészet a fenébe, majd átmegy rajta. A gyerekek igazán érdekesen tudnak viselkedni.
Ezzel teljesen lenyugodva, kivirulva vásároltam tovább a kekszet a boszorkánynak, aki egy idő után tényleg megubónta az étlapot & azóta sincs semmi baja. Höhö. Szeretem Dr. House-t.

A denevér reakciója az volt, hogy Dr. House egy dilettáns idióta (a dilettánst nem mondta, mert általános műveltsége nem terjed ki az idegen szavak ismeretéig!), épp azért nem jár hozzá a halál se. Mondom ja, az a jó, bármi van azonnal sorra kerülünk, nem kell az egész délelőttöt a váróteremben töltenünk :-DDDDD
Nos ennyi. Jól felhúzott a taplóságával, és még velem éreztette hogy hügye vagyok teljesen.
Ez csak egy történet a sok közül.

Szal muszáj magam kikúrálni alaposan, elmenekülni a negatív energiák elől, meg ilyesmi. Holnap elhúzunk Pozsonyba a barátnőmhöz, jól leisszuk magunkat, kibeszélem a bajaimat és végeztünk. Egy aprócska technikai probléma van: át kell rakatnom a gumikat a Kókuszon, ha már havazást jelentenek a hétvégére. Nem tudom mikor lesz ma időm, de nagylány vagyok, megoldom!

Velestúr(a)

Most teljes az öröm & boldogság: ez a mesehely is ki lett pipálva a térképen!
Minden esetre nem volt egyszerű menet. Összesen 15 km, szint 515 m. Jó kis térdfájdítós, hullámvasutazós gerinctúra, de annyira feltöltött, hogy az leírhatatlan. A nagy pozitívuma ennek az útvonalnak az volt, hogy minden kilométerben történt valami...
Pl. kilátóhely, ahonnan lenyűgöző látvány fogadott; mindenszínű erdő, odalenn pici falucskával. Meg a ködbe burkolózó Alacsony-Tátra ott átellenben:

Aztán egy orrot koptató, majdnem derékszögű emelkedő, amivel jól meg kellett küzdenünk, tetején egy kiszáradt kúttal :-D. Vagy egy odvas fa, ami gyerekeket eszik:

Nem sokkal később felértünk a Velestúr tetejére, aminek az oldalába a híres (hírhedt) velestúri feliratot vésték.

Nos a feliratot csak kisebb nehézségek után találtunk meg. Meg kellett ugyanis kerülnünk a bazi sziklát. Éppen javában örömködtünk, hogy izéééé, ehunvane, amikor jött egy pasas meg egy nő. Kolbászoltak ide-oda, pont mint mi, amikor a feliratot kerestük. A nasságos úr - jószándéktól vezérelve -, odaszólt nekik:
- A feliratot keresik? Itt van ezen a felén.
- Jaj nem, mi csak turisták vagyunk! - jött a válasz.
Ezen vihogtunk egész nap, hogy ezek valami szektásoknak vagy ufológusoknak néztek bennünket, hogy ott görbüljenek meg ahol vannak! Höhö. A felirat maga:

Ez az ezoterikus izé nem hügyeség, mert akadnak akik mélyen hihetnek benne. Kerestük rettentően a helyhez kapcsolódó geoládát, a nasságos úr forgatta a sziklákat, melyik alatt figyelhet, és mit tesz isten, talált egy ökölnyi nagyságú, csodálatos kvarckristályt. Gondolom nem magától került oda, valószínűbb, hogy valaki odatette, hogy megsugározódjon. Így járt, mert hazahoztuk emlékbe :-DDDDD
Ezután következett a Háromkereszt-nyereg. Képen olyan teljesen egyszerű helynek tűnt, de a valóságban valami csudaszép, tágas tisztás. A szélén áll a hármaskereszt, a közepén pedig egy faragott sziklatömb, az alábbi szöveggel: "Hallgasd a természetet, bölcs dolgokat mond neked." Ahogy kiderült, sok ember szeretett bele a helybe, olyannyira, hogy itt szóratta szét a hamvait... A fákra erősített táblák jelezték ezt, mégsem volt zavaró. Valahogy megértettem a döntésüket, na.

Azután a turistaház következett, ahová ilyen hűdeszínes meseerdőn keresztül vezetett az út:

Végül pedig a ház, ami a híresztelésekkel ellentétben zárva volt. Még jó, hogy nem bíztunk a nyitvatartásban & vittünk kaját-piát bőségesen.

Ezután úgy döntöttünk, hogy a Smrecnik tetejére már nem mászunk fel, hanem visszaindulunk egy másik ösvényen. Hát úgy alakult, hogy pont a letérő mellett mentünk, felnéztünk, nincs messze, nos okés, akkor másszunk fel oda is. Ott van valami szláv áldozati hely, vagy valami hasonló. Ami azonban fenn fogadott, nehezen foglalható szavakba.
Egy komplett szentély van a hegytetőn, faragott szobrokkal, plusz berendezéssel, használati tárgyakkal, tudomisén. Mintha csak az előző pillanatban hagyták volna el a tábor lakói... Nem hiszek az ilyen energia meg mittoménmiféle dumákban, de ennek a helynek aztán van ám egy varázsa! A nap csúcspontja volt, nem csak a tengerszint feletti magassága miatt.

Hát valahogy így. Külön öröm, hogy remekül lehetett látni a Klakot is, már amikor előbukkant a párából. Ezer közül meg lehet ismerni, és amikor ott voltunk, szemeztünk ezzel a tévétoronnyal itt, mert ezt meg onnan lehetett remekül látni. Igaz, nem voltunk betájolódva, azt hittük hogy a Chopok csúcsán lévőt látjuk ilyen remekül, pedig ezt a skalkait, aminek a tövében éppen parkoltunk... A jó pap is holtig tanul, na! :-))))))))