49 kiló

Szerintem 49 kiló mindenből sok, hát még koszos ruhából!...
Istenbiza ennyit mostam ki tegnap & ma. Mint valami mosómedve :-( Az eredmény egy egyszerű szorzásból született meg, hogyaszongya 7 adag, egy adag 7 kiló. És azt már csak igen csendben merem ideírni, hogy maradt még holnapra is kettő: de ezek nem síelősek, hanem ágyneműk & töröklözők itthonról. A mosás gyászosabbik fele a holmi elpakolása, ami szintén megtörtént. Kár, hogy nem számoltam össze, hányszor másztam meg a lépcsőt az emeletre.......... Wazze.
Amúgy meg először sokalltam ezt a 49 kilós eredményt, de azután utánaszámoltam, hogy ha nyaralni megyünk, akkor a repcsin 20 kilós bőrönd a fejadag, szal hármunknak 60 kiló, akkor meg nem is annyira életveszélyes. Bár, a nyári üdüléseket megússzuk pár tiszta pólóból, fehérneműből, papucsból meg szandálból, nem úgy mint a téli vakációt, hogy számtalan termó meg polár rongy, napi 2 zokni, ajajajajaj...
Amúgy meg örülök a rendnek, és tojok rá hogy le akar szakadni a hátam.

sic transit gloria mundi

a restség bűn

Azt hiszem, ezt a gondolatot igazándiból sikerült belenevelnünk a boszorkányba, pedig nem is volt direkt.
Tegnap délután, mosás & takarítás helyett, mert jobb dolgunk nem volt ha már így szerencsésen hazaértünk, mindjárt nem bírtunk ülni a seggünkön. Hogyaszongya menjünk már ki megnézni, hogy zajlik a jég a faluvégen. Na fogtuk a fényképezőgépet meg a távcsövet, aztán agyő.
Nézkéltük a távcsővel a hegyeket, vajon mennyien bolyonganak odafenn, de teljesen kihalt volt minden. Hümmögtünk is felette, hogy senki nem kolbászol a kilátópontoknál ilyen csodaszép időben, milyenek az emberek már. Erre aszongya a boszorkány: lusták mind! És jókat kuncogott a saját megállapításán.
Ő bezzeg nem lusta, a pihenés meg a betervezett tévézés helyett öltözött első szóra... Igaz, láttunk végül egy csomó vadkacsát, sirályt és egy gyönyörű harkályt is, aki nem zavartatta magát & egymás után szedte ki a kukacokat a kéreg alól, csak lefényképezni nem tudtam a gallyak takarása miatt :-(

Nem tudom, mikor múlik el ez a nagy aktivitás a törpéből, de az is megeshet hogy benne marad örökre, mint a becses szüleiben... :-D Nem volna rossz, na.

Itt pedig a tegnapi termés legjobbjai:

így jártunk Lengyelországban

Ugye van az a mondás, miszerint mindenhol jó, de a legjobb otthon. Hehe. Na most nekem is jobb itthon, mint Lengyelországban volt, bár nem mondhatnám, hogy ott rossz volt. Inkább amondó volnék, hogy a végtelenségig eluntam & alig vártam hogy hazaérjünk végre; viszont az ott töltött idő nem volt annyira rossz, na.

Az utazás
Az utazás jól eltartott, mert olyan kriminális állapotban voltak az utak a havazás meg a jég miatt, hogy szinte járhatatlanok. A mi felünkön még lehetett haladni valamennyire, na de odaát beütött a parasztgyalázat. Nem értem miféle okból kifolyólag, de a Lengyel-Tátrában még törött kővel sem szórják az utat, mert hogy az Nemzeti Park basszus. Szal elindultunk délelőtt 10-kor, aztán odaértünk délután 5-re. Ehhhhhhh.
Az idő igen szép volt, és elmúlt rögtön a tavalyi hiányérzetem, mert Zakopane fölött izzottak a hegyek a naplementében... ÁÁÁÁÁ akkor azért úgy éreztem, hogy na okés, rendben lesz minden.

A szállás

Idén is Male Cichen laktunk, de nem abban a hotelben, mint tavaly. Igen szép, vadiúj & pazar lengyel bútorokkal berendezett épület volt, csak még nem teljesen kész. A nem kész leginkább a közös helyiségre vonatkozott, ami nem volt. A személyzet nagylelkűen megengedte, hogy kártyázásra & egyéb társasági életre használhatjuk az étkezőt, azzal a feltétellel, ha összepakolunk magunk után hajnalonként. Okés, elfogadtuk, bár az említett személyzet hihetetlenül bunkó volt egész héten. Temesse be őket egy szép nagy lavina & soha ki ne szabaduljanak alóla!

A kaja

Hát, a hotelben tuti hogy a tavalyi szakácsunk melózott éppen, mert újból a konyhaművészet ehetetlen remekeivel örvendeztettek meg minket. Nem vagyunk egy finnyás família, az biztos, mert hát nincs ehetetlen kaja csak nem elég éhes ember, most mégis előfordult, hogy egy falat után otthagytuk az ebédet ahogy volt. Attejóég! Az a spagetti, amit egyszer kaptunk, életem végéig kísérteni fog (szétfőzött spagetti, ami már mállott, azon összetépkedett főtt hús, olajos paradicsompürével leöntve, csak úgy natúran, még sót se tettek hozzá ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!) vagy a megmagyarázhatatlan színű takonyban úszó szójagombócok, stb. stb. stb. Az tuti, ha jövőre is megyünk, akkor nem kérünk egész panziót, bőven elég lesz a reggeli (kenyér ízetlen felvágottal egész héten) a többit meg majd megoldjuk valahogyan. Ettünk finomat is, de ahhoz be kellett ótóznunk Zakopáneba, ott van egy jó vendéglő, a sétálóutca végén, a neve Gazdowo Kuznia, azt tudom ajánlani. Pizzát is ettünk, Wieliczkában, egészen ehető volt, bár a Diavolohoz nem volt semmi köze, mert a feferóni még véletlenül sem csípett rajta. Szal főleg a koszt miatt untám el egy hét után Lengyelországot legalább egy évre...

Shopping

Na, jól  bevásároltunk, aminek azóta is örülök nagyon. Megvettünk mindent amit beterveztünk: 3 sisakot szemüveggel, fele áron mint itthon, pluszban kesztyűket, a boszorkánynak mindjárt kettőt. Az is biztos, hogy Zakopáneban több szatyor pénzt el lehetne tapsolni :-)

Síelés

A sisakokat & szemüvegeket kihasználtuk alaposan. Kissé áldatlan állapot uralkodott a Male Cichei sípályán & délre annyira összeverődött a nép, hogy szinte lehetetlen volt feljutni a liftre. Ezért aztán mindjárt a nyitástól kezdve síeltünk úgy délig, majd délután szabadprogram, aztán este 6-tól mentünk az éjszakai síelésre. Akkor jó volt, mert a hó összefagyott, alig volt kinn pár ember & nem csípte a szemünket a fagy a szemüvegek miatt :-) Abszolút élvezet volt! Okés, az utolsó nap szakadó esőben síeltünk, de hát egy kis eső nem lehet akadály ilyen felemelő sporttevékenységben, na!

Ja, volt ám szép idő is, meg a büf előtti padon napozás, ami tényleg (lelket) melengető volt! Mindent összegezve, nem volt okunk a panaszra, még a nagy tömeg ellenére sem.

Krakkó

Szerda volt a relax-nap, amikor a tervek szerint meglátogattuk a sóbányát. Nem is volt semmi gond az egésszel, csak hát jött velünk (nem velünk, hanem egy másik ótóban) az idegenvezető is, aki úgy egyébként a világ esze. Olyan simán elvezetett minket a bányához, hogy oda-vissza is megjártuk Krakkó belvárosát, pedig be sem kellett volna menni a városba egyáltalán... Jáj. Nálunk az ótóban volt mindjárt 3 GPS: egy iPhonos, egy autós Mio meg az én kis Garminom, mindhárom ugyanazt az útvonalat mutatta, előttünk a többiek azonban, az idegenvezetővel az élen egy tök másik irányba mentek. Először azt gondoltuk, hogy a pasas tud egy jobb utat mint a GPS-ek, na de utána rájöttünk, hogy nem is annyira... Na így jártunk. Végül aztán, több mint egy óra & jópár kilométer plusz autózással csak odakerültünk a sóbányához.

Wieliczka sóbánya

Hát ez egy mesebeli hely, de komolyan. Maga a bányarendszer 300 km hosszú, a legmélyebb pontja 300 méter alatt van, 15 fok körüli a hőmérséklete. A középkortól bányászták odalenn a sót, és még most is van dögivel, csak már nem gazdaságos a kitermelése. Helyette pofás múzeumot rittyentettek a mélybe. A sószobrok faragását már a középkorban elkezdték, mert a bányászok úgy tartották, hogy ha szép & dekoratív a bánya, akkor a Jóisten nem omlasztja a fejükre az egészet. Hát a kitermelt tárnákat utóbb berendezték, mindenfajta kápolnáknak, sóból faragott szobrokkal, csillárokkal, oltárokkal, padlóval, meg még minden elképzelhető & elképzelhetetlen dologgal. A maradékot panoptikumnak csinálták meg, ahol bemutatták, miféle áldatlan körülmények közt dógoztak a bányászok. Jajajaj. Mondjuk a legborzasztóbb meló, szerintem, a metángáz-robbantóké volt, ami annyiból állt, hogy ők mentek elöl, hosszú nyelű fáklyákkal, aztán várták, hogy begyulladjon a metán. Ha túl nagy volt a robbanás, akkor odavesztek, ha meg nem annyira, akkor megúszták élve... Na az nem szerettem volna lenni. Igaz, bányaló sem, mert azokat még csikó korukban levitték, aztán egész életükben ott maradtak a mélyben, volt külön istállójuk is a sötétben... Bár a lovak előtt emberi erővel hordták a sót, mindenfajta nyaktörő lépcsőkön, fejenként úgy 200 kilót naponta... Jajajaj. Volt egy komoly kockázata a bokatörésnek. Abba meg már bele sem mertem gondolni, hogy ha valakin volt egy pici sebhely (annyi vésésnél könnyen megeshetett) akkor az egész húsát csontig lemarta a só... Szal még most sem tudom eldönteni, kinek volt rosszabb melója: a fejtőknek vagy a hordóknak. Brrrrr.

A képek azonban mindent elmondanak. Jól visszaadják a hely hangulatát. A 4 órás nézelődés sem tűnt soknak, mert minden járat végén volt valami látnivaló, és amikor feltűnt előttünk egy hatalmas helyiségben a Santa Kinga kápolna, na akkor a lélegzetünk is elállt. 

korabeli fejtőgépek

Kopernikusz több méter magas szobra

színházi előadás, a Só és arany mese fényjátékokkal & sóbálványokkal

összekötő folyosó

az Utolsó vacsora, a Santa Kinga kápolna falába faragva

az egyik tavacska

 panoptikum, bányalovakkal

 fények a hatalmas térben

ez pedig a Santa Kinga kápolna, bal oldalon középen az Utolsó vacsora. 

Összegzés

Nem tudom, megyünk-e még valaha Lengyelországba síelni, mert elég vegyesek az érzéseim pillanatnyilag. Valószínű, jövőre az Alpok következik :-) Már előre örülök. 

mutatok valamit gyorsan

Hazaértünk épségben, aztán majd összegzek meg minden, de legelőször is mutatok valamit... Olyan friss, hogy még ki sem hűlt! Nem egyszerű a leánygyermekem, na! :-))))))))

nagyjából készen

... állunk a kilövésre!
Tegnap hihetetlen gázos napunk volt, de nem baj, mert sikerült a nagyja dógot elintézni. Váltottunk zlotyt. Kötöttünk biztosítást: európai balesetit + extrém sportosat, hogy szakadjon egy mázsa hó annak a nyakába, aki a síelést extrém sportnak nyilvánította... :-( Könnyebbek lettünk rögtön 70 euróval, ami felháborító, hiszen ki sem léptünk a városból... Ehh. Aszongya a biztosítóban a csaj: mi van itt, mindenki megbolondult? Épp az előbb volt szintén egy extrém biztosítás, mert az illető a Mont Blancra megy a hétvégén. Azt a rossebnek sem árulta el, ki az mán aki ebből a porfészekből a Mont Blancra megy hegyet mászni; azóta is fúrja az oldalamat a kíváncsiság. Asszem nem is idevalósi, hanem külhoni pógár lehet, aki így spórol némi pénzt a biztosításon :-D

Nos ennyi. Most még mosok gyorsan egy nagy adagot, mert a teával leöntött síkabátom még ma reggel is pont olyan teafoltos volt mint 3 hete wazzzzzzze, még jó hogy pont ránéztem. Höhö. Mondjuk 24 fokra tettem a fűtést, hogy megszáradjon, amitől szakad rólam a víz még egy szál pólóban is. Szerencse hogy egyedül vagyok itthon & nem kell a nasságos urat meghallgatni a gázpazarlással kapcsolatban...

A leges legszebb pedig, hogy úgy néz ki most, megyünk Krakkóba idén is. Most nem templomlátogatásra, az pont elég volt tavaly, hanem a sóbányába. Óóó de csudijó lesz, csak mennyünkmán!

hóember

Egész nap erre készültem, aztán estére végre megépült :-)) 

2 percenként megyünk meglesni a konyhaablakból hogy milyen aranyos :-))

Mink se leszünk mán normálisabbak! :-DDDDD

a leggázabb szó

Párom!
Na ez az a szó, amitől hideglelést, hajhullást & sok-sok pattanást kapok izibe. Utálom a kifejezést mindenféle formában, csak akkor nem, ha én mondom! (Ennél a pontnál ki lehet találni, milyen gyakran ejtem ki a számon, hehe.)

A párom írásban
Egen. Leírva is utálom, mert irritál. Főleg akkor, amikor tulajdonnévként kezelik, aztán ebből kifolyólag nagy kezdőbetűvel írják: Párom. Mi ez tán, keresztnév? Okés, néha csatolnak hozzá vezetéknevet is, hogyaszongya: Kedves Párom, Drága Párom, Varga Párom, Szabó Párom, Weissman Párom....... Teszépszeműszűzmária. Még a száztagú Lakatos famíliában sincs Lakatos Párom, pedig ott aztán akad Lakatos Dzsindisz Kán sőt Lakatos Alfa Rómeó is... de Párom az nincsen.

A párom Budapesten
Kiejtve is utálom a szót. Komolyan. Aztán tök mindegy, ki ejti ki & milyen okból. Például ha Budapesten mondják, hülyén affektálva, olyan kis pukiszerű P-ből indítva, az Á-t meg olyan nyitottan hozzá, hogy az már sokkal inkább É: pPérom. Nem tehetek róla, de borzasztóan idegesít.

A párom a Felvidéken
Óóó, ha lehet fokozni az idegesítő kiejtést, akkor itt aztán hajmeresztő dolgok történnek. Ugyanis úgy hozta a folklór, hogy a környék csudaszép perempalóc nyelvjárásban beszél. Aki nem járt még erre mifelénk, elképzelni se bírja, hogy az A betű helyett O-t ejtünk, az Á helyett pedig Ó-t. Itt a párom kiejtve úgy hangzik: pórom. Komolyan. Okés, a perempalóccal nincs semmi baj, igen ritka & kevesen beszélik, a nyelvészek pedig hallgathatják nagy élvezettel, (a nem nyelvészek meg tátott szájjal & dülledt szemmel) hogy nem csak az Á helyett mondunk Ó-t, hanem az É, sőt az Ű helyett is Í-t. Nem hinném hogy akárhol máshol a világban van még az, hogy kírek nígy szíp rípót (kérek négy szép répát) vagy olyasmi, hogy szíp kík fíríszgíp (szép kék fűrészgép). Na de aki imigyen beszél (a nyelvészek nagy örömére) az ne mondja hogy drógo pórom, mert az emberiség elleni bűntett!...

A párom birtokos esetben
Szintén itteni talámány, hogy a birtoklást a nekem névmással fejezzük ki. Megfigyeltem, hogy emiatt Magyarországon mindig néztek egy nagyot, amikor azt találtam mondani hogy nekem a cipőm (az én cipőm) vagy nekem az autóm (értelemszerűen: az én autóm), de a párom kifejezésnél ez így jön ki: nekem a párom. Ez az a pont, amikor a tragédia átcsap komédiába, mert ha ezt hallom, azon nyomban röhögnöm kell. Muris, ha valaki szépen finoman pestiesen akar beszélni, csak nem jön össze neki...

A párom külhonban
Amúgy megvallom őszintén, hogy szlovákul is idegesít a dolog. Ha szó szerint fordítom a kifejezést, akkor az jön ki, hogy felem. A másik felem kifejezésből rövidült ilyen brutálisan idegesítő felemmé. Szar ügy szerintem, ha az embernek nem barátja van, férje vagy neadj isten szexpartnere van, hanem fele. Ehhh.

A párom összefoglalva
Mindent összegezve, szerintem a zokninak van párja. Na most kidühöngtem magam Valentin-nap alkalmából & jól esett! :-DDDDD
Aki pedig továbbra sem értené a perempalóc lényegét, jöjjön el Párkányba, vagy hallgassa figyelmesen ezt a Belga számot :-))

hisztis 7vége

Az a gond, hogy most nem én voltam hisztis, hanem a nasságos úr. Tejóég. Ezzel az echte igazi férfihisztijeivel jól megkeserítette az életemet, egymás után & többször is. ÁÁÁÁÁÁÁ!

Mondjuk voltunk bálban tegnap. Tavaly is voltunk & akkor csudijó volt; igazi szuper együttes játszott a 20-as évek stílusában, swinget, jazzt meg ilyesmit. Na idén másik együttes volt, akik igazi ocsmány mulatós zenét játszottak, ami nagyon-nagyon gáz volt. Óóó ha tudtuk volna, akkor tuti nem fizetünk azért, hogy pénzért & önszántunkból ezt hallgassuk basszus. Így jártunk. Ezen felül a nasságos úr, bánatában & rosszkedvében jól berúgott, de a végére igazi mély depressziós részegségbe zuhant, állandóan kötözködött, semmi nem volt jó neki & mindent összegezve teljesen elviselhetetlen lett. Nagyon ritkán szokott depresszióba merülni a piától, na de tegnap sikerült neki, jól elbaszva a kedvemet. Hát így jártam.

Ma folytatta a férfihisztit, mert optimistán moziba mentünk a boszorkánnyal, kompenzálni a hétvégi gyerekkelnemtörődést, hogyaszongya akkor nézzük mán meg a Muppets show-t. Okés, hogy a film nem ért egy marék homokot se, még a boszorkány gyerek-szintjére sem volt elég, mondta is hogy hát ez nagyon nyálas & nagyon gáz... Csak ugye mozi előtt a nasságos úr hozta a formáját & felöltözködött szépen: nyári sportcipőbe. Mondom neki, tök szépen & normálisan: ne azt a cipőt vedd fel mert belefagy a lábad. Na erre rákezdte, hogy mert én mit törődök vele, azt vesz fel amit akar, nem hagyom soha békében kibontakozni, mi meg lestünk egymásra a boszorkányra hogy most meg mi baja. Gondolom a másnaposság volt a legnagyobb baja, de hát így járt, minek iszik ész nélkül :-DDDDD

Nos ennyi. Mégiscsak jobb lenne nekem egy lakatlan szigeten, távol a becses családomtól...........
Igaz, két hétig szóba se jöhet a lakatlan szigetre való távozás, mert szombaton húzunk Zakopáneba, alig várom :-) Addigra tán az egyensúly is visszaáll a családi életünkbe, mert ha nem, hatalmas nagy cirkuszt fogok csinálni. Azért az én birkatürelmem se végtelen :-D

kezd visszatérni

... belém az életkedv, ami egyáltalán nem baj. A hirtelen jött feldobódás okát inkább nem részletezem, nagyjából a szokásos, de igen jól lett időzítve, az az egy biztos.
Az életkedvet amúgy hihetetlen kriminális izomláz kíséri, mert ugye a tegnapi síelés után ma úszás volt a téma. Na nem biztos hogy kellett volna, mert amikor belecsobbantam a medencébe, komolyan mondom nem volt olyan porcikám ami ne szúrt-fájt-sajgott volna. Teszépszeműszűzmária!


A tanulság az, hogy nem szokta a paraszt a szántást.

A másik tanulság, hogy kell vennem végre egy normális úszócuccot, mert a nyári bikini igen szép meg szexis, tökéletesen megfelel napfürdőzéshez, flörtöléshez & a strand büféjében történő iszogatáshoz, na de úszásra abszolúte alkalmatlan. Most nem zavart annyira hogy önálló életet él, mert úgysem bírtam úszni (a marha izomláz miatt) de mindenképpen muszáj valamit beszerválnom basszus. Nézelődtem egy cseppet a neten, aztán arra jutottam, hogy valami Adidas vagy Speedo cuccban nem bírom magam elképzelni, mert ahhoz kéne egy Adidas (vagy Speedo) izomtömeg is, anélkül kissé hajmeresztő lenne a látvány. Ezt az izomtömeget egyenlőre  a jövő ködös homálya fedi, na meg több kilónyi zsír :-DDDDD Nem zavar annyira, mert hát a fóka is egy szép állat & milyen jól úszik :-DDDDD
A témához visszaúszva, ezzel a szerkóval szemezek éppen. Asszem megfelelne.

PS: Aszongya a boszorkány: Te anya. Nekem marha nagy izomláz van a lábbicepszemben! :-DDDDD

Mátyás királyné

Újabb titulust osztottam ki ide magamnak, de ez most azért van, mert többet járok lassan Visegrádra, mint Mátyás király anno :-DDDDD

Igaz, reggel még épp a temetésemre igyekeztem a nődokihoz szűrővizsgálatra, de megörvendeztetett, hogy egészséges vagyok mint a makk, akkor meg semmi hiba. Miután a temetésem alkalmából szabadnapot kaptam és 10-re már tudtam a nagy hírt hogy megmaradok, akkor folytattam a lődörgést a városban. Voltam bankban, postán, szoláriumban & úgy globálisan azt vártam, mikor végez a boszorkány suliban.
Ma rövid napja volt, a nasságos úr is szabaddá tette magát délutánra, aztán tőle jött a világmegváltó ötlet, hogy ha neadjisten túlélem a szűrővizsgálatot, tán elmehetnénk Visegrádra síelni egyet. Okés, voltunk múlt héten vasármap szánkózni, de hogy most síeljünk egy cseppet a kis dombocskán; jó a hó & nem lesznek sokan.
Mondjuk ebben igaza volt. Fél egykor útban voltunk családilag a pályára, aztán csúszkáltunk ötig. Nem tudom hányszor jöttünk le, de a boszorkány nagyon belezökkent a dógok menetébe. Öröm nézni ahogy sílécen közlekedik :-))

Okés, tegnap is öröm volt nézni, amikor épp sulibálba ment, izéééé, nagylányosan. Dr. Martens bakancsban. Höhö.

a legnagyobb ellenségeim

... továbbra is az emberek!
Most éppen a siránkozás fáraszt, hogyaszongya hideg van. Nem is az a gond, hanem az, hogy egész nyáron azon ríttak, mer meleg van. Jajistenem. Mintha még az életben nem lett volna tél meg nyár!

Mondom mindenkinek, hogy nóóó problém, ezt a kutya hideget mi rendeltük, mert tavasszal nagy bizniszt fogunk csinálni, amikor a sok szétfagyott csőrendszert ki kell cserélni :-DDDDD
Pont azt beszéltük a nasságos úrral, hogy milyen fasza lenne lelépni a hétvégén, túrázni egy nagyot a hóban, csak hát ennek több akadálya is - és egyik sem a hideg meg a hó.
Nomármost, az első akadály az, hogy melózunk szombaton, este meg bálba megyünk. Még valamikor az ősszel elígérkeztünk, aztán most meg muszáj menni, hiába van az, hogy kedve egyikünknek sincs éppen. Ezt a bálos dolgot épp ma tudatosítottam, hogy hűűűű basszus, na el is húztam azon nyomban szoláriumba, legyen már egy kis színem is, ne csak ez a hullafehérség. Hajfestéket is vettem, mert hát esélytelen, hogy akármikor is eljussak a héten fodrászhoz, na nem mintha nagyon készülnék...

A másik ok, ami jelenleg akadályoz a túrázásos tevékenységben, hogy nincs termoszunk csak egy kicsi. Volt egy nagy is, ami összetörött amikor síelni voltunk, aztán csupa tea lett a hátam, majd nem sokkal később hozzáfagyott a hátizsák a hátamhoz :-DDDDD Jókat vihogtunk rajta, viszont a kabátot azóta se mostam ki, milyen jó hogy eszembe jutott. Hügyegyerek.

A boszorkánynak továbbra se emlegettük, hogy hideg van. Szegény gyerek nem tudja. Azt se tudja, ha meleg van. Amikor nyaralni volt a komaasszonyéknál, akkor a komaasszony mondta a telefonba, hogy most nem mennek ki az udvarba, mert meleg van. Mondom okés, csinálja ahogy jónak látja, de a boszorkánynak meg ne mondja, nehogy aztán megjegyezze mint lehetséges kifogást. A boszorkánynak halványlila elképzelése sincs róla, hogy ha hideg/meleg van, akkor vannak dolgok amit nem lehet csinálni. Pl. kimenni, fürdeni, síelni, nagyot kirándulni, ésígytovább.
Az is biztos, hogy nem is vezetem be, még a fogcsikorgató hideg miatt se.

képzelt beteg

A változatosság kedvéért nem a Moliére színdarabban emlegetett, hanem a rossz hügye fejemben lévő. Jajajajaj.
Úgy látszik a hipochondria a korral jár, vagy mi a bánat, az viszont igaz, hogy régebben nyoma se volt az effélének nálam. Szal tuti a kor miatt van.
Először a cukorbajjal kezdődött. A cukorbaj nálunk családi átok, mert mindkét részről terhelve vagyunk - szép is az ha mindkét öreganyámnak volt, most meg apámnak & anyámnak is van... Na akkor miért maradnék ki a jóból sorból, hát jelenkeztek a tünetek az egyik éccaka. Hogyaszongya szomjas vagyok, innom kell. Jól teleittam magam, akkor meg pisilni kellett, de ha már fenn vagyok úgyis, akkor iszok egy keveset. És ez így ment szépen egész éjjel, aminek az lett a következménye hogy egy szemhunyásnyit se aludtam, de az álmatlanságban, két ivós/pisilős roham közt volt időm bőven bebeszélni egy kis cukorbajt... És ha mán itt tartunk, akkor jöhettek is a szövődmények sorjában, olyannyira, hogy reggel 7kor már mindkét lábam amputálták. Röhögnék amúgy, de nem abban a szituban nem volt annyira vicces :-DDDDD
7 óra 10 peckor éhgyomorra szaladtam anyámékhoz, hogy egy vércukormérést csináljanak mán gyorsan, mert baj van. Jól megijedtek, rohangásztak mint a mérgezett egér, egyik hozta a mérőt, a másik a a mérőpapírt, fertőtlenítőt, mittomén, aztán halálra vált arccal lestük az eredményt. Höhö. Az eredmény még a környékén se volt a határértéknek, mondták hogy hügye vagy cseszd meg, a rosszbajt hozod ránk, most menjél, edd tele magad édessel, 2 óra múlva meg gyere vissza a második mérésre. Úgy is volt, persze megint normál érték jött ki, hát el is múlt a cukorbajom ahogy jött, azzal megnyugodtam. Leghamarabb az lehetett az oka, hogy nem ittam eleget napközben (pedig általában figyelek az ilyenre) azután meg szomjas lettem...

Azután jött az apám műtéte, szintén mindkét részről meg vagyunk terhelve epekőügyileg, mert anyámnak is van, csak nem annyira komoly. Na kis témázás a tesómmal, hogy ránk is ez a sors vár, erre apám: Na és? Más drágakövet örököl, ti meg epekövet! :-DDDDD Figyeltem a jeleket, de annak nem volt semmi különösebb tünete, hát abbahagytam.

Most aktuálisan női bajaim vannak. De csak azért, mert kell mennem a héten nődokihoz, aztán időközben a rák összes létező fajtáját elképzeltem... Mondjuk pont a rák nem jellemző, nem volt senkinek a családból (haláanagyjóégnek), volt helyette inkfartus és agyvérzés is, ami elvitte a nagyanyámat meg a másik ágon a nagyapámat. A harmadik nagyanyám embóliában halt meg, de ő medencecsonttöréstől kapta... Az utolsó nagyapám él & virul, kitűnő egészségnek örvend, de nem hinném hogy akkora mázlista legyek hogy megéljem a 90-et mint ő... :-DDDDD

Ez a nődokis dolog amúgy nem vicces (megint) mert már azzal álmodtam. Illetve egész pontosan az volt az álmomban, hogy azon töprengtem, mit is mondott a doki, mi bajom van. De nem jutott az eszembe, bárhogy is erőlködtem, de még a vizsgálat egyéb részei se, amitől úgy megijedtem, hogy azonnal felébredtem. Jaj hát marha rémísztő álom volt! Mondjuk szép is lett volna ha eszembe jut, ami csak pár nap múlva esedékes, mert akkor rohantam volna a lottószámokat megálmodni hirtelen... :-DDDDD

Na most itt tartunk. Végül azzal intéztem el az egészet, hogy ha lesz is valami bajom, akkor szarok rá amennyire csak lehet. Hiszen tudjuk itten mindannyian, hogy:
"Az élet olyan, mint a nyári ruha mellénye. Rövid és céltalan." 

Józsi, nincs zsák!

Őskövület vicc, de boszorkánynak nagyon humoros volt:

Két bácsi krumplit szed a faluvégen. Aszongya az egyik:

- Józsi, nincs zsák!

- Jaj! Hol?

Mert ma ilyen kis ninjás napunk volt. 10-re mindenki felébredt (leginkább én, aki szereti a heti elmaradt alvást vasárnap pótolni) aztán ha mán így felkeltünk, meg némi hó is akad, akkor mehetnénk is szánkózni de moströgtön!

Kis öltözködés, aztán irány a domb. Basszus egész 4-ig nyomtuk a szánkózást. Totál hullák lettünk mire hazakeveredtünk végül, totál átfagyva, de nem baj. Volt egy újabb csudijó napunk, az egész hétvégéről meg nem is szólva... ÁÁÁÁÁÁ! 

 A ninjákhoz visszatérve, itt egy mai portré a boszorkányról :-DDDDD A délelőtti öltözködés közben készült.

no panic!

Be szép volt ez a tegnapi nap! :-))
Úgy kezdődött, hogy felkeltünk hatkor, elindultunk hétkor, na akkor volt itthon -16 fok. Vigyorogtunk mint a tejbetök, hogy micsoda ötlet volt mán ilyenkor outdoor programot tervezni, de hát mindegy. Azzal vigasztalódtunk, hogy tavaly Lengyelben egy héten keresztül nem ment -20 fölé a hőmérséklet, és ha azt túléltük, akkor most sincs mitől tartanunk! Jaj hát nagyon optimisták tudunk lenni ha éppen úgy adódik! :-DDDDD
Az biztos, hogy plusz egy pulcsival több volt rajtunk, a nagy hidegre való tekintettel, a többi cucc bevált Lengyelben, nincs mitől tartani.
Nos, mire felértünk a hegyre, lett órában fél 9, celzius fokban pedig -24. Jó is az, főleg ha közben annyira vakítóan süt a nap, hogy az mán szinte hóvakság... A nagy hidegnek nem volt különösebb látszatja, ha csak az nem, hogy egy az egyben lefagytak az ujjbegyeim, míg felopecoltam a sícipőt, de azután a meleg kesztyűben kiolvadtak, újból csak no panic!

A pályán a hó pont olyan volt a múltkor. Mint a leges-legjobb minőségű finom só. Porzott, csúszott, egy tenyérnyi jég se volt rajta, istenkirályság volt! Az első kört szinte transzban mentem le, mert ki kellett élvezni minden pillanatát az ilyen ritka helyzeteknek. Közben a hegyimentők levitték az első delikvenst több darabban - na az nem volt valami szép látvány. Még mindig közben, a boszorkány elment a múltkori gyerek-pályára, aztán ott olyan mutatványokat produkált, mintha az olimpiai szlalomon menne éppen az aranyéremért (nem túlzás) mondtuk is a nasságos úrral hogy ennek abszolút semmi értelme, jöhet fel a hegyre, mert fejlődni már csak úgy fog.
A kis törpi kissé pánikba esett, hogy az oké hogy felmegyünk, de hogyan fog ő leszállni a felvonóról... Mondtuk nyugi, majd apa lelök, te meg csak csússzál egyenesen előre. Na első kísérlet nem jött össze, mert nem értette a helyzetet, lepottyant mint a zsák, de nem volt veszélyes a szitu. Azután már értette, szal így tanul a gyerek :-))
Nos ez ment egész nap. Simán velünk volt a nagy pályán, gyönyörűen ment még a legmeredekebb részeken is. Úgy csináltuk, hogy a nasságos úr ment elöl, a boszorkány meg utána; én voltam a hátvéd, ha elesik abban a pillanatban ott voltam megmenteni. A végére megértette a seggreülés & a felállás tudományát is, aztán abból csinált versenyt, hogy hamarabb felálljon, mint ahogy én odaérek! ÁÁÁ de büszke voltam rá! De még a nasságos úr, na azt le se lehet írni. Azt hiszem, mindig is a szíve vágya volt, hogy a gyerekkel síeljen, aztán mély szomorúságot okozott, hogy a boszorkány nem mutatott semmiféle hajlandóságot idáig :-)) Na most bepótolta. A pálya egyébként egyáltalán nem bonyolult, ideális a tanulásra, szóval emiatt nem értettem hogyan tudta magát annyira összetörni a reggel látott pasas.

Napközben az idő fokozatosan javult, délben már csak -12 volt, szakadt is rólunk a víz rendesen. Érdekes, mennyit hozzátesz a hőérezthez a mozgás meg a napsütés úgy együttesen. Az is érdekes, hogy a boszorkány egyszer se nyafogott hogy fázik, pedig kérdezgettük tőle mindig hogy mi a szitu. Végül beismerte, hogy egyszer fázott a lába, amíg a felvonón ültünk, de ahogy elkezdett mozogni rögtön elmúlt, azért nem szólt.
"Tudod anya, én tudom hogy a mozgástól rögtön átmelegszik, te meg csak ideges lettél volna."
Kis tűlélő a gyerek, komolyan. Nem hiába eddzük állandóan, már megértette az ok-okozati összefüggéseket, úgy látszik :-))
A másik dolog, ami komoly öröm, hogy a másfél év nem cigizés kezdi meghozni az eredményt. Az érszűkület annyira megjavult, hogy szerintem már nincs is. Egyetlen egyszer se fáztam, a kezem vagy a lábam se volt lefagyva, kivétel a kesztyű nélküli matatás, de ammeg érthető. A kondim is kezd jelentősen javulni, mert hát végig bírtam síelni az egész napot mindenféle extra fáradtság vagy légszomj nélkül. Na ez is elképzelhetetlen volt úgy 2 évvel ezelőtt! :-o

Zárórára pedig megélékült a szél, a hőmérő szerint -16 fok volt, a nap is eltűnt a szomszédos hegy mögött, hát addigra már nem volt meleg, na. Szánkóztunk még egy kicsit, mert a boszorkány azt se akarta kihagyni, végezetül elindultunk hazafele. Megálltunk még megtömni a fejünket (jó alaposan be kellett pótolni az elégetett kalóriákat, de hát nem volt bűntudat :-D) aztán hazakerültünk fél hétre. Fél nyolcra végeztünk a fürdéssel, akkor a boszorkány jó éjszakát kívánt & elment aludni azzal hogy marha álmos. Óóóó hát vannak még csudák, de komolyan!
Én fél 9-ig bírtam, a nasságos úr pedig vasból van, mert egész 10-ig fenn volt. Hihi.

Ma főképp az izomláz kezelése ágyban fekve tévézéssel, közben néha evés volt a fő elfoglaltság, ja meg a nagy tervek kovácsolása, hová menjünk holnap. Okés, én nyertem, mert 2x kimentem havat söpörni, ha már ilyen kellemesen hullik... A holnapi program még nem egyértelmű, mert a nasságos úr szánkózni akar, síelni akar, túrázni akar és úszni is akar. Mondtam neki hogy azért csak 24 órában gondolkodjon, amiből 8-at alszik :-DDDDD A boszorkány ugyanezt akarja, ugyanilyen sorrendben. Igaz, én is, de talán csak egy szánkózás fog összejönni, esetleg este uszoda. Meglátjuk holnap reggel.
Szívem szerint járkálni mennék, de kis technikai probléma van, mégpedig az, hogy összetörött a termosz. Meleg tea nélkül meg hát.......... Inkább maradunk a civilizáció közelében.

javíthatatlanok vagyunk

... vagy mifene!
Ma megkezdtük a hosszú hétvégét. Úgy döntöttünk, hogy magasról teszünk a hidegre (van tél minden évben, akkor meg nem értem mijabánatnak kell azonnal a zokni szárára kakálni!) meg a havazásra, amitől a magyar média izgalmi görcsbe rándult; na meglestem mennyi lesz az hó itt minálunk konkrétan; nos 5 centi, az is csak 40% eséllyel... Jáááááj!
Szóval ma meló után mentünk úszni egy nagyot, ami tényleg nagy volt, érzem a kellemes fáradtságot mindenhol. Hazaértünk, kipakoltam a cuccot, ugyanazzal a lendülettel bepakoltam a síholmit, mert holnap hajnalban irány a pálya! :-))

Ja, közben gyártottam még szendvicseket, reggel teát, aztán beöltözünk melegen meg ilyenek. Az is biztos, hogy nem tágra nyílt szemmel fogjuk lesni az ablak mögül, mikor is jön a végitélet napja (5 centi hó formájában, amin még szánkózni se lehet, mert kilátszanak a fűszálak basszus!)
A szombati programot még nem tudom, csak este derül ki hogy melózunk-e vagy nem. Ha nem, akkor van tervben egy kincskeresés, esetleg egy szánkózás (ha neadj isten 10 centi hó hullana!) a vasárnapot pedig nem tudom.
A nap megállapítása, hogy muszáj lesz rendelni úszócuccot Angliából, ha tényleg heti szinten akarunk járni uszodába. Csak legyen már tavasz & kezdjenek el az emberek tatarozni - ezt a -15 fokot mi rendeltük, hogy faggyon szét az is, ami egyébként nem szokott! :-DDDDD