igazi kutya

A Mukk elkezdett igazi kutya lenni. Azt hiszem úgy működik ez is, mint a csecsemőknél, hogy egy idő után megjelennek az érzelmi reakciók, és attól a pillanattól kezdve sokkalta elviselhetőbb a baba társasága  :-))

Írom mi a helyzet nem egész 4 hónaposan.

• Végre vigyorog!!! - Ez a legfontosabb, mert már kezdtem kétségbe esni, hogy mindig csak olyan unott pofával bámul...
• Szinte soha nem pisil be reggelre (azt se tudom mikor fordult elő utoljára). - Magától jött, gondolom a határozott napirend eredménye.
• Hetek óta kinn végzi a nagydolgát is. - Detto.
• A kisdolog néha megesik még idebenn, de szigorúan a homokozóba, ami nem gond, mert majd őszre kicseréljük benne a homokot. - Ebből nem csinálok nagy ügyet, a lényeg hogy ne pisilje ki a gyepet.
• Ismeri - még ha nem is 100%-osan teljesíti -  az ül, a fekszik és a lassan parancsokat. - Ez okés, sokat kellett tanítani & örülök az eredménynek.
• Szépen sétál lábnál. - Ez se ment egyik napról a másikra, de szerintem az egyik legfontosabb dolog, megérte ennyit foglalkozni vele.
• Ülve várja a kaját & nyugisan eszik. - Nagyon fontos, mert igen dilis lett a kaja láttán mindig, ugrált & megpróbálta kitépni a kezünkből a tálat, pluszban morgott amíg evett. Azt meg ugye nem kéne. 
• Szigorú napirend szerint legkésőbb 11-kor alszik és legkésőbb 7-kor ébred. - A napirend mindennél fontosabb ennél a kuytánál, erre jutottam.
• Kezd normálisan viselkedni a többi kutyával. - Szintén fontos.
• Imád labdázni, bolondozni & visszahozza az eldobott tárgyakat. - Nem 100%, de mondjuk úgy 90%, ami azért gyönyörű haladás. Néha még morog ha elvesszük tőle a labdát.
• Nem sír ha egyedül marad itthon. - Nem vettük figyelembe a nyüszítést, hát abbahagyta egy idő után.
• Nem ugrál össze, ha hazaérünk. - Nem vettük figyelembe az örömkitöréseit, hát szintén abbahagyta. Ez azért nehéz volt, főleg a boszorkány miatt, de már ő is örül neki, hogy nyugodtan beléphet, leteheti a cuccait & azután simogatja a kutyát :-)
• Szinte semmi hiszti nincs az autóban az utóbbi időben, azonnal elalszik & ásítozva ébred ha megállunk :-D Gond nélkül autózik 1 órát. - Szerintem többet is, de hosszabb úton még nem volt.
• Hatalmas lyukakat kapar a homokban - És nem máshol!
• Nem rohangál ki, ha kinyílik (vagy nyitva marad) a kapu, és nem rohangál be a házba, ha kinyílik (vagy nyitva marad) a bejárati ajtó. - A kirohangálás a biztonsága miatt, a berohangálás pedig miattam fontos :-D
• Végül pedig, de nem utolsó sorban: Engedelmeskedik a boszorkánynak. - Szegény kis törpit jó sokáig levegőnek nézte, amit a törpi rosszul viselt. Most már okés, ő is bekerül a Mukknál a gazdik közé :-) Szuper ügy!

Amiben komoly haladást ért el:

• Nem annyit kertészkedik, mint azelőtt. Ha a kertészkedés miatt ráordítok, azonnal befejezi & elbújik valahová. - Jó lenne, ha befejezné végleg. Azt se engedném neki, hogy a bútorokat tépje, hát így meg a  növényeket nem tépheti & nem kaparhatja a gyepet. Ősi hajlamok kiélésére ott a homokozó, punktum.
• Nem annyit harapdál, mint azelőtt, de még mindig az elviselhetőségi szint határát súrolja. - Kezdek tanácstalan lenni, mert ez az állandó kapdosás igazán kiborító.
• Hagyja magát fésülni, igaz csak némi veszekedés után. - Meg fél mázsa jutalomfalattal. 

Új & kiborító szokása:

• Az ok nélkül ugatás. - Erről le kell szoktatnom, mert marha idegesítő.

Nos itt tartunk jelenleg. Nem lehet könnyű ilyen vasmarkú gazdi mellett az élet, ja, de nem könnyű egy westie-vel se egyről a kettőre jutni. Hehe.

Rettegett Ivánné

... született Báthory Erzsébet vagyok, vagy mifene:-DDDD
Komolyan.
Okés, mindig is tudtam, hogy vannak ilyen-olyan hajlamaim, csak mindig azt gondoltam, mindez színtiszta mazochizmus. Egyrészt mert szeretem magam kínozni, sőőőt örömömet lelem az önsanyargatásban, de a szadizmus nem az erősségem. Nem figyeltem meg, hogy tetszett volna ha valaki más kínlódik... De sose lehet tudni, na! :-DDDDD

Minderre ma reggel jöttem rá, amikor szakadt az eső, mint az utóbbi időben mindig, aztán úgy fél 7 tájon kiballagtam a kutyával kis- & nagydologra. A kutya rohamtempóban elvégezte az elvégeznivalót, aztán iszkolt a kapuhoz - a világ minden kincséért se mozdult volna el előle. Gondolom azon fohászkodott magában, nehogy mán elvigyem ez a hügye sétálni ilyen kutya időben...
No, azután meg kinyitottam a kaput, hát úgy rohant a kosarába, ahogy azt még nem láttam. Mentem utána megnézni, mi a csuda baja lett, de amikor meglátott, hát elbújt rögtön. Úgy bújik el egyébként, hogy lesunyja a fejét, aztán az orrára teszi a lábát: ő ugyan nincs ott!... Ezt akkor szokta előadni, amikor kivégez valamit én meg ordítozok, de ma tuti hogy az eső miatt volt a produkció.

Jól van na, vettem az adást, nincs több séta esőben.
Eső után azonban lehet!
Kimerészkedtünk sötétedés előtt, bár mindenhol a kóbor medvét kerestem. A szomszéd faluban is látták tegnap este. (Apám azt állította, hogy a medvével is úgy vannak a falusiak, mint a krokodillal ami az Ipolyban volt állíólag, mert akkor se akadt egyetlen ember sem a környéken, aki ne látta volna a saját szemével úszkálni. Nos a medvéből se akar a parasztja kimaradni :-DDDDD A krokodil nem volt egyszerű eset, mert emlékszem az öregfater elbiciklizett hozzánk megmondani, ne fürödjünk a Garamban mert már ott a krokodil :-DDDDD Aztán szőrén-szálán eltűnt, mintha sose lett volna :-DDDDD Jól van, a krokodilt nem fényképezték állandóan mobillal, egyszerű ok miatt: tán csak a japók képzeletében létezett akkoriban mobil.)

Nem értem egyébként, miért retteg a kutya az esőtől, ha a vizes fűben győz annyit szaladgálni, a barom! A víz még nem is baj, hanem a hason csúszkálás a saras domboldalon feltette az i-re a pontot. Mire hazaértünk, pont úgy nézett ki, mint valami kóbor kutya akit a szemétdombon találtam :-DDDDD
Amondó vagyok, még a legbátrabbak se mondanák rá, hogy fajtiszta, szobatiszta, jól tartott, naponta fésült, nem kínzott, nem elaltatásra váró kóbor blöki van a képeken. Áááááá!

nem is olyan egyszerű

... szállást találni Súlovban. Holnapra még van, de a péntekről szombatra teljességgel reménytelen :-/ Szal akkor pénteken éjjel hazajövünk a bolhafészekhez.

A bolhás egyébként néha közel kerül egy alapos seggberúgáshoz :-DDDDD
Kezdem érteni, miért írták a fajtájáról több helyen is, hogy NEM kezdőknek való kutya. Hihi. Szerintem NEM ideges alkatoknak való, mert még egy ilyen marha értetlen blöki nincs a földkerekségen, az is biztos. Ha valamit elmagyarázok neki - legjobb tudásom szerint szóban & gesztikulációval, amit idáig még mindig minden kutya megértett- 200x egymás után, na akkor rám néz, és 201x sem úgy csinálja. Ma reggel azt hittem feladom, de komolyan. Okés, meg voltam szokva a rotyihoz, hogy 2x 3x elmutogattam neki valamit, azután elkezdte azt csinálni, és volt olyan is, hogy az életben többet nem kellett figyelmeztetni, mert azonnal megtanulta... Na de ez e!...
Márpedig akkor is lábnál fog sétálni, ha a fene fenét eszik, mert hogy nézne mán ki egy olyan farkasfalka, ahol az összes farkas szanaszerte rohangászna, minden fűszálat kedvére szagolgatna & egyébként is magasról tenne rá, merre megy a vezérfarkas éppen :-D

Nos itt tartunk.
Amúgy meg ilyen gyönyörűség (ami mindig megmenti az emlegetett seggberúgástól :-D)

szakértők & laikusok

A laikus:
Az anyám. Ki más :-DDDDD
A szitu teljesen egyszerű, sétáltatom a kutyát. Gyönyörűen megy lábnál, rövid pórázon, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Nem tudom, mikor érzett rá a sétálás művészetére, de nagyon rájött mit hogyan kell... Szóval megyek a kis plüsskutyával, marha büszkén, na, mit tesz isten, összetalálkozunk anyámmal. Anyám már les messziről. Aszongya rosszat sejtve:
- Mit csinálsz?
Mondom sétálok a Mukkival. Anyám továbbra is néz... Még mindig néz...
- Ki akarod képezni ezt a szerencsétlen kiskutyát?!
Mondom nem, csak megtanítom szépen sétálni.
- Te nem vagy eszednél lyányom, ahelyett hogy vennél neki olyan kihúzhatós pórázt, hadd rohangásszon kedvére a szerencsétlen! Ez nem egy rottweiler!
Nomármost nem akartam vitába bonyolódni anyámmal, hogy tökmindegy rottweiler-e vagy westie, a családi béke érdekében a legfontosabb, ha szépen megtanul sétálni, mert akkor mehetünk bárhová, a városba csavarogni, túrázni, mittomén... De anyámnak tök fölösleges az ilyet magyarázni, mert nem fogja fel.

A szakértő:
Megyünk tovább, magamban fortyogok, hogy anyám egy hügye :-DDDDD Jön szembe egy osztálykirándulós csoport. Gondolom a temetőben voltak (mert arra nincs turistaút) megnézni a vén részeges költő sírját. Kicsit nagyobbak lehetettek a boszorkánynál, mondjuk ötödikesek. Már messziről lelkendeztek a Mukki láttán, a tanárukkal az élen. Azonnal letámadtak: milyen édes, milyen fajta, milyen kicsi, mennyi idős.
Mondom két hónapos még csak.
Erre az egyik kiskölyök, teljesen hitetlenkedve:
- Csak két hónapos, aztán ilyen gyönyörűen megy pórázon?!
Mosolyogtam csak, hogy mekkora szakember a kissrác :-))

Szal a mérgem ahogy volt el is szállt rögtön. Amúgy meg a temetőbe vezető lépcsőn idomítom a blökit, nem hiába van született érzéke az agilityhez... Egy szemvillanás alatt felrohan rajta, pedig magasabbak a lépcsők mint a kutya maga. Hihi. Azt hiszem le fogom videózni, mert ilyen nincs :-D

PS: 
A szobatisztasággal is remekül haladunk, az arány jelenleg 7 a 3-hoz. Lesz ebből még 10 a 0-hoz is, amondó vagyok. Új módszerrel próbálkozok most: piskótával. Rájött a kis bolhafészek mit akarok tőle, mert pisilés közben már csak úgy les, mikor jön a piskóta :-DDDDD Nagyon helyes! A dolog hátulütője, hogy az összes ruhám összes zsebe tele van piskótával meg morzsákkal, mert csak 1/4 piskóta a jutalom, a maradék morzsolódik a zsebeimben... ÁÁÁÁÁ!