Mindig is tudtam hogy a lengyel egy bunkó nép, na de most módósítom ezt a megállapításomat inkább. Kőbunkóra!
Speciális helyzetemből kifolyólag nem vagyok elfogult sem a magyarokkal, sem a szlovákokkal. A magyarokat is elég nehezen viselem el huzamosabb ideig, mert idegesít hogy annyira képmutatók. Mintha genetikailag beléjük lenne kódolva, hogy homlokegyenest mást mondjanak, mint amit gondolnak - ettől meg kissé izééé - kiborulok. De legalább kedvesek, mégha ez a kedvesség nem is őszinte & szívből jövő.
A szlovák nem egy kedves bagázs, az is biztos, de legalább őszinte. Sokáig azt gondoltam hogy elég bunkó, viszont ez idővel módosult. Nem bunkó, csak nem kedves és kész. Őszintének őszinte. Nem hinném, hogy bárki is közülük mást mondana, mint amit gondol, mert akkor inkább fancsali ábrázatot vág & nem mond semmit :-DDDDD Ez az egyik alapvető különbség a magyar meg a szlovák mentalitás között, és akad még jópár, de ez nem a témába vág.
A lengyelek viszont... Ahhhh. Borzalmasak. Ott kezdődik az egész, amit már emlgetettem régebben is, hogy nem beszélnek semmilyen más nyelvet a lengyelen kívül. Zakopane környékén pedig ugye ott a goral nyelvjárás, amit a született lengyel is csak hézagosan ért meg, a többinek meg esélye sincs - hát így járt! :-D Nos ez elég fura helyzeteket eredményez, ha valaki egy turistaparadicsomban éldegél, sőt, magukból a turistákból él, aztán úgy néz rájuk, mint akinek épp megették az ebédjét. Esetleg valamit visszaugat flegmán, mint egy egy rühös kutya. Hihetetlen!
Az normális, hogy nem fogadják a köszönést, légyen az bármilyen nyelven, még lengyelül se. Ha neadj' isten angolul köszön az ember, akkor megnézik szájtátva, hogy miféle szerzettel van dolguk :-D A felvilágosítás kérése teljesen reménytelen, mert hát nem állnak szóba senkivel, még egy röpke válasz erejéig se... Ez azért vicces, mert egy egyiptomi takarítónővel is kedélyesen tudtunk csevegni angolul, Egyiptom pedig nem Lengyelország, akárhogy is nézem a dógot!...
Jó példa a bunkóságra a síelési kultúrájuk. Ha valaki seggre esik, akkor azt nagy ívben kikerülik (esetleg átgázolnak rajta, ahogy épp a helyzet adja), na de nem mennének oda segíteni, a világ minden kincséért se. A boszorkány volt a legjobban felháborodva ezen, szegény kicsim, hogy esett egyet, széthagyta a botjait feljebb, aztán le nem vitték volna neki, nem ám, taposhatott fel értük ahogy tudott. Na ez biztos hogy nem történhetett volna meg nálunk. Ahogy nem is történt soha ezelőtt, pedig síeltünk éppen eleget életünkben. Itt alap dolog, hogy bárki bárki mellett megáll, hogy okés-e, az elhagyott cuccokat pedig mindenki viszi a delikvensnek gondolkozás nélkül.
Haverék kamaszfia is így járt. Láttuk a felvonóból, hogy esett, azt is hogy leoldott a léce. Na mire felértünk, meg azután leértünk hozzá, addig senki nem ment oda segíteni, pedig látta mindenki hogy szerencsétlenkedik a gyerek, nem tudja visszakapcsolni a lécet, mert beakadt rajta a fék... Ehh. Ilyenek.
Ezek után vacsoránál a csoportunk (majdnem 40 fő!) megegyezett, hogy direkt mindenkihez odamegyünk, aki eltaccsol, akkor is ha nem közvetlenül előttünk történik a malőr. Így is volt. Vittünk lécet-botot-kesztyűt, mikor mi maradt le, aztán figyeltük a reakciókat. Höhö. Jó szórakozás volt, ahogy bámultak ránk, nem értették mi folyik itt... :-D Mindenkinek mondtuk szépen érthetően: you are welcome! Hogy ott rohadjanak meg, ahol csak vannak :-D
A másik csudálatos eset a Terma Bania központban történt. Ez a termálfürdő, marha gyönyörű, a sípálya alá építették közvetlenül nem olyan régen. Tiszta luxus, hogy az ember odasíel a bejáratához, lecsatolja a léceket aztán már wellnessezhet is kedvére... :-) Na, itt a recepción dolgozott a kőbunkóság igazi ékköve, egy szilikonmellű kiscsaj, irritáló fejhanggal. Kértünk három jegyet: két felnőtt, egy gyerek, fél nap. Így. Szlovákul kértük. Az alap szavak ugyanazok, szóval minden esélyünk megvolt, hogy megértse a bonyolult kifejezéseket. Na nem így történt. Aszongya qwwwwa flegmán a kollégájának: ezek meg miiiiiit mondanaaaaaak? Ekkor átváltottam angolra: three tickets, two adults, one child, half-day. Erre a válasz: nóóóó inglis. Meg se próbálkozott pl. némettel, ami a másik viszonylag közérthető nyelv, vagy tudomisén. Majdnem 10 percig tartott elmagyarázni, mit akarunk. Teszépszeműszűzmária. Hát hogy a bánatba dolgozhat így valaki egy olyan helyen, ami - ha elnyerik a téli olimpia rendezési jogát - hemzsegni fog a külföldiektől??? Amúgy meg így is hemzsegett. Voltak ott magyarok, szlovákok, csehek, oroszok, franciák és izraeliek is... Csak amit mi hallottunk. Ha mindenkivel ugyanezt eljátszotta, hát nem tudom milyen benyomást tett rájuk. Nyilván ugyanolyat, mint miránk.
Szóval megint ott tartok, hogy nem megyek többet Lengyelországba, ha a fene fenét eszik se. Igaz, hogy a síelés még mindig marha olcsó (12 euró volt a napijegy, ez azért nem semmi) de a globális lengyel olcsóság már a múlté. Minden más ugyanolyan áron van, mint itt nálunk, a piacok pedig konganak :-D Például a nowy targi piac, ami fénykorában akkora volt mint két repülőtér, mostanra a negyedére zsugorodott. Ott nem voltunk, csak a zakopanei piacon, ahol senki nem akart engedni az árból, ellenben eurót kértek a zloty helyett. Na ez már jelent valamit :-D A zakopanei bevásárlóutca is eléggé kihalt volt, egy csomó bolt bezárt, a maradék meg brutális drága lett. Kétségtelen, hogy a válság oda is elért...
Nagyjából ennyi. A sok negatívumot azért jól ellensúlyozta a mesés idő, a kiadós síelés (még a hó minősége is tűrhető volt) meg a gyönyörű hegyek. Ez azonban nem ok arra, hogy visszakívánkozzak! :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése