A kiszemelt 6 ládából meglett 4. Ez nem olyan rossz arány, na.
Az első okés volt, tök alhagyatott helyen, szép kilátással.
A második nem volt okés, ugyanis a templomban - aminek a kertjében a kincsesláda volt -, épp egy bőbeszédű, aranyos & rettentő kíváncsi néni takarított. Óóó, hát ilyen vallásos is csak ritkán vagyok, mint akkor lettem, megkérdeztem tőle, bemehetek-e a templomba, óóó hát persze, hát ez tényleg nagyon szép templom, nem csak kívülről, bévülről is, mondtam én, ezzel vigyorogva egyetértett... Vetettem keresztet, meg úgy tettem mintha imádkoznék egyet (imádkoztam is, hogy legyen meg a kincs, hihi) na de nem tévesztett szem elől még egy pillanatra sem... Hát így jártam.
A harmadik meglett minden gond nélkül, a negyedik is, csak arra kellett egy kicsit várni, míg kitisztult a terep.
Aztán az ötödik megszivatott de alaposan, mert hát hügye vagyok matematikából mint állat, hol tudnék én kiszámolni egy kétismeretlenes egyenletet, ami a koordinátákat rejtette... Na nem baj, mozgósítottam matekzseni ismerőseimet, valaki csak kiszámolja én meg majd alkalomadtán visszamegyek...
Azután az utolsó is gond nélkül meglett.
A kutya tündérien viselkedett az ótóban, a kezdeti izgatottság után (hogy jééé, történik valami szokatlan) szépen lefeküdt & elaludt. Egyébként meg igazán szófogadó volt a pórázon, a kálváriánál aztán rohangászott egy nagyot póráz nélkül, míg én megpróbáltam csak úgy szabad szemmel észrevenni a rejtekhelyet, koordináták híján... LOL!
Szal ez volt. Szedtem egy csokor ibolyát is :-) A semminél mindenképp több. A nasságos úr nyafogott, menjünk holnap síelni, de lefújtam. Ahány előrejelzést néztem, mindben más állt: az esőtől a hóig, napsütéstől az ónos esőig... Basszus. Amilyen a szerencsénk, tuti nem hó esett volna odafenn!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése