Pedig de.
Az év legjobb ötlete volt ma síelni menni. A sípályán alig volt ember, de még az ótópályán is, mindenki eldöntötte, hogy vége a szezonnak úgyis. Holle anyón kívül, ugyebár, mert alaposan megrázta a megráznivalót az öreglány... :-D
Szóval kész. Akkorát síeltünk, amekkorát még az életben nem, és minden pillanatát élveztük. A boszorkány is úgy közelekedett mint a távirat; alig bírtam utána menni, de komolyan. Ki nem hagyott volna egyetlen buckát se, ahol ugorhat és egyetlen fenyőfát sem, aminek az ágai alatt lekuporodva átcsúszhat valahogyan... Kezd belejönni a dolgokba.
Pont azt mondtuk a nasságos úrral, hogy a boszorkányra tökéletesen illik Edison örökérvényűje, miszerint genius is one percent inspiration, ninety-nine percent perspiration.
Más gyerek ennyi síelés után már ott tartana mint Hermann Maier, de komolyan, a boszorkány meg... Semmi érzéke hozzá, csak a marha kőagya meg a büszkesége viszi előre nagy nehezen. Most mégis úgy érzem hogy lesz belőle valami, esetleg egyszer egy szép napon majd síelhetünk vele együtt valami gleccseren az Alpokban, ha addig el nem olvad mind az összes :-D
Nos ennyi. Isteni izomláz van a lábamban, meg kellemes fáradtság úgy általában mindenhol. A sícuccot még nem raktam el, de valszeg tényleg ez volt a legutolsó ebben a szezonban. Holnaptól pedig meló. Nem bánom, ezt a négy napot valahogy kibírom, utána meg a kellemes húsvéti ünnepeket is... Max. majd bámuljuk az ablakon keresztül hogy ömlik odakinn az eső. Be szép lesz!
B terv, ha mégsem ömlene az eső & nem mennék Krkre sem:
Felmászunk ide például. Szép neve van: Sólyom-szikla. Az alakja is gyönyörű, minden mással teljesen összekeverhetetlen... :-))
És a tetejéről a kilátás se semmi:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése