2013. március 30., szombat

40 év a csavargyárban

... az igazi szopás, nem az orális szex, ezt már tudjuk régen, de most amondó volnék, hogy a csavargyár semmiség a tegnapiakhoz képest!
Ünnep ugye, szakad a hó, jajdejó, menjünk síelni! :-D Így indult a történet. Aztán úgy folytatódott, hogy felkeltünk fél 7-kor, elindultunk 7-kor, odaérünk 9-re pályanyitásra, jajdefasza. Okés, mondták a rádióban hogy nehezen járhatóak az utak, na de nálunk jól járhatóak voltak, hehe, semmi vissza nem tántoríthat egy kis csúszkálástól, hát nem?
Elértünk a 30 km-vel odébb lévő városkáig, ahol már kezdődött a káosz. Bazi nagy hó az úton, legfeljebb 60-nal lehetett menni, hát jó, nem érünk oda pályanyitásra mégsem. Lényegtelen. Ezzel párhuzamosan bemondták, hogy az út Garamszentbenedeknél nehezen járható, egy elakadt kamion miatt. Na mi épp arra mentünk (volna), még mindig a reggeli nagy elánnal és 60 km/órás csillagközi sebességgel. Ilyen formán lenyomtunk még 10 kilométert, amikor újabb hírek: Garamszentbenedeknél az út járhatatlan (gondolom ez alatt a 10 perc alatt verődött ott össze a nép), pluszban a körmöcbányai hágón is elakadt egy kamion, az út nehezen járható... Nem baj, B terv, nem megyünk akkor Krahulera, ha nem tudnánk feljutni az inkriminált hágón keresztül, hanem Skalkára, mert letérünk még előtte, velünk ugyan nem csesznek ki... :-D Száguldottunk még vagy 5 kilométert, amikor újabb hírek: Garamszentbenedek járhatatlan, lezárva, Körmöcbánya hágó mindkét oldalról lezárva... Ááááááá!
Na ekkor visszafordultunk, mert ki tudja mennyit kellett volna állnunk Benedeknél.
Ahogy hazaértünk, újabb örömhír a rádióban: az ótópályát is lezárták, tömegbaleset miatt, a körmöci letérő előtt... :-D Még jó hogy meg se kíséreltünk átjutni ennyi akadályon. Höh.

Akkor legyen C terv & menjünk legalább szánkózni Visegrádra, mert nem fogjuk itthon b..i anyánkat ha már egyszer bepakoltunk, felöltöztünk! El is mentünk, marha nagy hó, úgy térdig ért, mi voltunk az egyetlen delikvensek arrafele, hogy úgy kellett tolni a szánkót tolni lefelébe is a nehéz hó miatt. Na ekkor feladtuk & hazajöttünk. Átaludtuk családilag az egész délutánt, és nem voltam szomorú meg csalódott, nem hát! :-(

Mára semmi terv, be van borulva de nem esik egyenlőre semmi... Valszeg kiviszem a kutyát valamerre. Holnap pedig teszünk egy újabb próbát, hátha el tudunk jutni valamelyik sípályára. Hát ennyi történt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése