a hiba nem bennem van

Jaja. Eldöntöttem.
Nadebasszus, nem én tehetek róla, hogy akadnak olyan emberek a Földön, akiknek a világon semmi hobbijuk (ezzel együtt mondanivalójuk) sincs. Istenbiza.
Pedig ha úgy adódik, igen jól el tudok társalogni különféle pasitémákban, mert egyrészt alapból meg tudom különbeztetni Bocacciot Boticellitől, (de még Bocellitől, sőőőőt Balotellitől is :-D), másrészt - mint jó focistafeleség -, napra kész vagyok fociból és hokiból. Höhö. A horgászás témakörben még a 80 éves Tibi bácsival is komoly beszélgetéseket folytatok, az ótók régi kedvenceim, a kutyák & küzdősportok dettó, jártam a világ különböző szegleteiben, tehát adottak az utazós sztorik, és még sorolhatnám kiváló érzékemet sok más mindenhez, mint pl. a számítógép-programozás-gyilkoláshoz, de hát nem teszem... :-D
Szóval egyértelmű, hogy a hiba nem bennem van, hanem a másik félben, aki nyilván azért van a világon, hogy a levegőt szívja el mások elől... Mást nem tudok mondani.
Szal a mondandó nélküli ember kedvenc hobbija a főzés, amihez azt tudnám hozzátenni hogy hétfőn ettünk szilvásgombócot, kedden rántott csirkecombot, tegnap annak a maradékát, ma meg melegszendvicset. Höh. A főzéssel úgy állok, mint pl. a fogmosással, hogy megcsinálom aztán jól van, semmi különösebb érzést nem vált ki belőlem. Örömet nem okoz, az egyértelmű, de amúgy különösebb bajom sincs vele. A napi rutin része azán ennyi.
Szal nem vagyok hajlandó seggre ülni, ha valaki húslevest főz, vagy tortát süt, férfi létére. Valahogy nem illik bele ez az egész az én világképembe, ahol a pasas max. sörért mehet ki a konyhába, mert egyébként állandóan láb alatt van, mindent elpazarol, tönkretesz & összekoszol, plusz olyan dolgokba pofázik bele, amiről lövése sincs, szal a családi béke érdekében jobban teszi, ha ezt a pár négyzetmétert jó messzire elkerüli. Mondtam is az említett embernek, hogy nálunk azért másként működnek a dógok... Na ezt nem értette. Hogyaszongya a nők általában meglepődnek & örülnek ha azt mondja jól főz. Mondom már aki. Engem nem nyűgöz le a konyhaművészet, meg most miről beszélgessek vele a témában, a tárkony meg a rozmaring közötti különbségekről??????? Jajistenem.
Pedzegettem tovább a dógot, hogyizéééé, foci? Hogy jaj nem, az baromság. Pecázás? Az is, megeszik a szúnyogok az embert. Ótók, motorok? Na nem, felesleges hügyeségek. Utazás? Nem utazik sehová, nyaranta a Balatonra. Mondom ja, ott voltam, Almádiban többször is, meg még egyszer Tihanyban... Hogyizééé, ő Lellére jár, ismerősék vityillójába. Ehhh, téma ezzel kimerítve.

Mivel nem a legjobb az idegrendszerem, hát nem is erőltettem a semmitmondó dógok taglalását. Pedig a fő erényemet nem is ismerhette meg: azt, hogy igen okosan tudok hallgatni, ha érdekes a téma. Tátott szájjal & dülledt szemmel, és még hügyeségeket se mondok közben, hanem figyelek, aztán az első adandó percben rákeresek neten hogy miről is volt szó tulajdonképpen... :-D
Na de a semmire nem tudok rákeresni wazze! :-D