a nyenyecek

A nyenyecek nem semmi népség! :-))
A múlt héten valamikor láttam róluk egy dokumentumfilmet, azután meg naná hogy nyenyec akartam lenni rögtön!

A nyenyecek az észak-szibériai tundrán éldegélnek, békés, boldog, stresszmentes nomád életet. Ahogy a dokumentumfilmből kiderült, a napjaik nagy részét a sátor előtt üldögélve töltik, ahol figyelmesen nézik a rénszarvasokat meg a jégmezőt. Nagyjából ennyi :-DDDDD Az, hogy nem valami szószátyár, idegbeteg bagázs, szintén kiderült a filmből.
Elkóborolt a csordából vagy 30 rénszarvas, amit a nyenyec ember észrevett. Mondta is az asszonynak, hogy most mán meg kéne keresni a rénszarvasokat - a gyereknek. A gyerek ránézésre 8 éves lehetett, minden esetre a boszorkánytól nem sokkal több. Mondta az asszony, hogy ám legyen, keresse meg a gyerek a szarvasokat.
Felöltöztették a kiskölyköt talpig bundába (nem egyszerű a nyenyec divat, bokáig érő bundáik vannak, aminek szerintem komoly hasznát veszik, de ezt még majd részletezem.) Kapott a kiskölök egy rénszarvasszánt, egy kutyát, egy bicskát meg egy szatyor kaját, aztán mehetett ki a tundrába. Mondjuk nem kellett attól tartaniuk, hogy esetleg elgázolják, kirabolják vagy molesztálják a gyereket, na! :-DDDDD
Ment a szegény kölök a jégmezőn, kereste a szarvasokat. Egyszer csak gyött egy bazi nagy hóvihar, de akkora, hogy a szán elé fogott szarvasokat se lehetett mán látni. Engem a tévé előtt azért elkapott a félsz, hogy a stábban csak van annyi emberség, hogy nem hagyják a gyereket halálra fagyni. Ekkor aszongya a kisgyerek: Én már kezdek fázni. Erre a narrátor: -52 fok van éppen!
:-DDDDD
Na, elmúlt a hóvihar, másnap megtalálta a szarvasokat. A kutya összeterelte őket, indulhattak hazafelé. Nem laktak olyan messze, alig két nap járóföldre. Natejóég.
Ezalatt a nyenyec asszony meg a nyenyec ember ültek kinn a sátor előtt a kis sámlin, nézték a hóvihart.
Aszongya a nyenyec asszony az embernek:
- Nem kellett volna egyedül elengedni, kisgyerek még.
Erre az ember:
- Meg kell neki tanulnia. Nem is kicsi annyira.
Azután ültek tovább.
Végezetül négy nap alatt megjött a gyerek, szarvasostul. Az asszony meg az ember ültek tovább a sámlin, rá se rántottak. Aszongya az apa:
- Nem fáztál?
Erre a gyerek:
- Egy kicsit fáztam.
Aszongya az anya:
- Akkor gyere be enni valami meleget.
Ezzel bevonultak a sátorba. Mondja az anya:
- Ülj oda a férfiak közé, mert most mán férfi lettél.
És el volt intézve a dolog.

Kicsivel később aszongyák, hogy most mán ideje indulni, mert kezd melegedni (a -52 fok után a -30 is dögmeleg lehet, na, mintha 0 fok után +22 lenne, hát nem? :-DDDDD) és hogy most mán északra kell menniük, mert a szarvasok rosszul viselik a meleget. Ezzel összepakoltak aztán irány észak.
Mondjuk a csomagolás se volt egyszerű, mert két ember cipelt ki egy bazi nagy bundacsomót a sátorból, aztán felkötözték a szánra. Mondják, hogy erre nagyon kell vigyázni, mert ebben van a kisbaba. Azt hittem kifordulok a fotelből minnyá :-DDDDD
Ráközelít a kamera a szőrcsomróra, aztán jééé, tényleg ott a kisbaba, szépen becsomagolva, pontosan az orra hegye látszott ki a sok szőr közül :-DDDDD
Aszongyák: útban északra megállnak még valami itatónál, mert ott kell találkozniuk az asszony testvérével a nemtomhányadik újholdkor. Oda is érnek szépen, vagy egy hét alatt, na mán ott a testvér, ül a sámlin a sátor előtt. Meggyön a pereputty a sok szarvassal, erre aszongya a báty:
- Én mán itt vagyok tegnaptól.
Na ennél a résznél már hangosan vihogtam, hogy még egy ilyen szűkszavú népség nincsen! Azután énekeltek reggelig, megbeszélték hányadik újholdkor hol találkoznak, aztán az egyik erre, a másik meg arra. Tökjó volt.

Mondom én mindig, hogy csak mi drámázunk, agyalunk & stresszelünk mindenféle szarság miatt! Jobb a nyenyeceknek, akárhogy is nézem a dógot.