Santorini az Égei-tenger egyik icipici szigete. Jellegzetes félhold alakja van, mert a közepén található vulkán egy rossz napjában berobbant, magával véve a tenger fenekére a sziget nagy részét. Ez a robbanás adott okot Platónnak, aki a nem túl távoli Krétán éldegélt, hogy megírja Atlantis történetét; amit máig sokan megkérdőjeleznek. A tény azonban az, hogy a sziget nagy része valóban leszakadt, a félhold belső pereme ezért hihetetlen látványt nyújt a mai napig. Ezt a meredek, sziklás törésvonalat nevezik kalderának. A félhold külső részét klasszikusnak éppen nem mondható, több kilométer strand öleli körül. Ezt a Profitis Ilias nevezetű hatalmas sziklatömb osztja két részre: Monolithosra & Kamarira, a túloldalon pedig Perissára & Perivolosra. Santorini mindössze 18 km hosszú, szélessége 0,5-5 km, fővárosa (szerintünk főfaluja :-D) Fira. A második világháborúban fontos katonai támaszpont volt, akkor építették a repülőteret is. Ennek azután jó hasznát vették, amikor az 1953-as nagy földrengés után mindent újjáépítettek & elindult a turistaipar...
A turizmus:
Szal a turisták egész évben töménytelen mennyiségben lepik el ezt a meseszép helyet. A rekord az 180 000 ember volt tudtunkkal, hát utána lehet számolni, hány ember esett akkor egy négyzetkilométerre :-DDDDD Azt mondanám, hogy Santorini egyszerűen túlzsúfolt. Az csak a görögök lazaságának köszönhető, hogy ki tudják valahogy szolgálni ezt a rengeteg embert...
A repülés:
Na, az borzasztó volt. Azzal indult, hogy pont akkor vonult át Európa felett az a hatalmas viharzóna, ami kicsinyke országunkban több halálos áldozatot szedett. Pozsonyba jó kiadós jégesőben mentünk, és még akkor is tombolt az ítéletidő, amikor hajnali 3-ra végre odaértünk. Ennek megfelelően a gépünk is csak majd egy órás késéssel tudott felszállni, oszt abban se volt sok köszönet. Még az életben nem éltünk át komolyabb turbulenciát, hát most igen! Majd összeszartuk magunkat (már bocs a kifejezésért) de akkorákat zuhantunk a recsegő-ropogó repcsivel, hogy tényleg csak a biztonsági övek tartottak a helyünkön. Kapaszkodtunk & imádkoztunk (aki tudott), a gyengébb idegzetűek néha sikítoztak. Végül a pilóta elunta a dógot, nagy vígan jelentette be: útvonalat változtattunk hogy kikerüljünk a viharfelhőkből, késünk még egy órát... Mindegy volt, fő hogy túléltük & a szemem elé tárult ez a jellegzetes, minden mással összekeverhetetlen látvány:
A szállás:
Miután ultra last minute-re játszottam, valójában tökmindegy volt hol fogunk lakni. Itt a sors is a kegyes volt hozzánk, így utólag belegondolva, hogy a 3 foglalt szállás közül pont itt volt hely. Tökéletes volt minden szempontból. Kicsi új stúdió, ahogy errefelé nevezik, mindössze 200 méterre a parttól, Perissa legészakabbi csücskében. Lenn konyha & nappali, szép kis fürdőszoba, terasz, aztán az emeleten, ahová egy gyönyörűen kovácsolt csigalépcsőn lehetett feljutni, hálószoba. Minden ízlésesen & praktikusan berendezve. Idáig csak a horvát apartmanokkal voltak ilyen-olyan tapasztalataink, meg hát a magyarországiakkal is. Na ezt nem lehetett összevetni azokkal, amit életemben láttam. Ragyogott a tisztaságtól, enyhe klórszag terjengett az egész épületben. A házinéni kedves, mosolygós & segítőkész volt, bár nem beszélt angolul, azért mutogatással meg némi gesztikulációval igen jól szót értettünk. Amit az utazási iroda sem közölt a szállásról, az az volt, hogy minden nap csillogóra takarítják, naponta kaptunk tiszta törölközőket, kéztörlőket & ágyneműt. El voltunk ragadtatva ettől a kiszolgálástól, mindjárt úgy éreztük, hogy megérte a pénzt ez az egész...
Ez volt a falunk, ahol az elmúlt 11 napot töltöttük. Tipikus turistaparadicsom, kávézó, bolt, étterem & kiadó szoba egymás hegyén hátán. Perissa fekvése igazán előnyös, ahogy az kiderült. Lényegében egy 4,5 km hosszú partszakasz, teljesen összeépülve Perivolossal, Emporioval & Vlyhadával. Perissát északról a Prophetis Ilias nevezetű sziklatömb védi, a falu az a tengerparton húzódik. Ennek az az előnye, hogy a part max. 500 méter, bárhol is lakik az ember, mert azután már a sziklatömb van. A szikla másik előnye, hogy felfogja a süvítő szelet, hát pont ezért Perissában a legszélcsendesebb az idő úgy általában & a legkisebbek a hullámok a tengeren. Szuper ügy, pedig ez tényleg csak a véletlen műve volt, hogy ide kerültünk. A tengerpartja pedig liszt puhaságú, fekete süppedős homok, a víz kristálytiszta, részletezzem még??? ÁÁÁÁÁ felesleges! Persze sziklát mászni azt muszáj, hát ezek a képek is odafenn készültek, vagy épp odalenn a parton...
Fira:
A fővárosnak nevezett település. A kalderára épült & meseszép hely úgy mindent összevetve. Ez a tipikus Santorini, a maga jellegzetességével & kavalkádjával, a hatalmas emberáradattal, közlekedési káosszal, vigyorgó turistákkal, vigyorgó bennszülöttekkel, lépcsőkkel, sikátorokkal, templomokkal & fehér épületekkel...
Oia:
Az a falu, ami Santorinit jelképezi. Én is emiatt szerettem bele a szigetbe, és a szerelem ragályos, mivel a nasságos úr is pont ugyanígy volt vele. Hát nagy egyetértésben buszoztunk el a sziget felső csücskére, csodát látni. Hmm, volt is. Pont az, pont ugyanúgy, ahogy a képeken. Egy egész napot bolyongtunk a sikátorokban, minden kicsi szegletét megkukkantottuk. Plusz még lemásztunk a kikötőbe is, hogy alulról is láthassuk a látnivalót. 218 lépcső visz a partig, hát nem kicsit leizzadtunk, mire leértünk. Meg hát vissza is, elvégre mégsem maradhatunk örökre odalenn... :-DDDDD Az is igazából érdekes, hogy ez az egész annyira szép, és mégsem giccses, hanem valahogy igazán természetes. Ott, abban a környezetben egyszerűen lenyűgüző:
A naplemente:
Azt mondjuk csak az idegenvezetőtől tudtuk meg, hogy Oiában a leggyönyörűbb a naplemente a világon & hogy turistakirándulásokat szerveznek direkt naplementét nézni. Hihi, egyikünk se az a maga alá pisilős romantikus fajta, de hát azt mondtuk, hogy ha már ott bolyongunk, ám maradjunk naplementére is, mi bajunk lehet. Namármost, a naplemente az itten napi látványosságnak számít, délutánra egészen megtelik az egész falu turistákkal, akik minden létező helyet elfoglalnak. Leginkább egy zsibvásárra emlékeztet az egész, ahogy óbégató turisták ezrei nézik kötelezően a naplementét :-DDDDD Sőt, az egész procedúra szépen ki is van táblázva, nehogymáá valaki rossz irányba induljon. Ezen azért igazán jókat vihogtunk, de úgy látszik a görögök igazán alapos emberek :-DDDDD
Maga a naplemente kábé egy órát tart, ezalatt a nap a tenger felett, a szemünk láttára változott vérvörössé, majd szépen eltűnt a horizonton. Totál leírhatatlan & lenyűgöző volt!... Annyira, hogy az utoló nap elmentünk még egyszer megnézni. Szal kész, ott akkor azért végem volt egy kicsit!
Amin megint csak jót szórakoztunk, az az egész színházi jellege volt. Abban a pillanatban, ahogy a nap teljesen belecsúszott a horizontba, hatalmas ováció & tapsvihar tört ki szerte a faluban. Fura volt az effajta ünneplés, ahogy több ezer ember ordít egy lényegében egy teljesen mindennapos természeti jelenség láttán!!!
mint a moziban...
...ahol ezt a filmet vetítik:
A buszozás & a közlekedés:
Nahát, ez is megér egynéhány szót! :-D
Santorini forgalmilag túlzsúfolt, érthető, nem ekkora emberádatra volt az infrastruktúra kitalálva. Minden 3. bolt autókölcsönző, ahol autókon kívül robogót vagy quadot is lehet bérelni. A robogók napi 25 € tájon indulnak, az autók 50-től, akad kuncsaft bőven. Az más kérdés, hogy parkolni szinte sehol nem lehet, és nem azért, mert meg van tiltva táblákkal szépen (az a szigetlakókra egyáltalán nem vonatkozik) hanem nincs egy tenyérnyi hely sem, ahová a járművet le lehetne tenni. Talán ezért fejlesztették szinte tökélyre a buszrendszert. Mindenhol reklámokat látni a DON'T DRINK & DRIVE USE BUS felirattal, gondolom az ittas vezetés is teljesen elfogadott dolog. /meg hát láttam is, volt halálfélelmem nem is egyszer a városban száguldozó ámokfutók miatt :( /
Szal mi nem béreltünk semmilyen mopedet, hanem buszoztunk. Tök állati a dolog! :-DDDDD A buszok azok itt vadiúj távolsági buszok, klímával, minden full-extrával. Viszonylag sűrűn járnak, úgy 20 percenként, bár a menetrendhez igazodnunk egyáltalán nem volt értelme. Hogy megakádolyozzák az idióta turisták eltévedését, egyirányúsították a buszforgalmat: minden busz, a sziget bármelyik településéről Firába megy. Tehát akármilyen buszra fel lehet szállni, úgyis a firai buszpályaudvaron köt ki a tisztelt utas. A buszon 2 fontos személy található: a sofőr & a kalauz. A kalauz ordít ki minden buxmegállóban, hogy Fira, jelezve ezzel az útirányt (azok kedvéért, akik nem vágják még a buszozás itteni elveit :-DDDDD) és ordít minden megállóhely előtt is a buszon ülőknek, hogy pl. Immerovigli center és így tovább. Amikor aztán az uccsó buszmegállóban is felszedték az utasokat, akkor szépen körbejár & begyűjti a jegypénzt, ami 1,2 €-tól 2,5 €-ig mozog, attól függ hová megy a busz éppen. Sőt, kivétel nélkül jegyet is ad. A gyerekek nem fizetnek.
Nos, ha ilyenformán beértünk a firai központi buszmegállóba - ami rettentő kicsi, a helyhiányból kifolyólag, alig két nagyobb szoba területű - akkor következik az átszállás. A sok egyforma zöld busz közül ki kell választani, hogy melyik az, ami abba az irányba megy, ahová épp menni szeretnénk. Itt aztán hegyezni kell a füleket, mit ordít a kalauz, aki általában egy fiatal kölyök, pólóban, sortban, a lényeg hogy minél jobban belevesszen az emberáradatba :-DDDDD De nem volt ezzel probléma, mindig rövid idő alatt eljutottunk oda, ahová épp készültünk. Azért kiváncsi lennék, milyen gyakran kapnak hangszálgyulladást a santorini buszkalauzok!... :-DDDDD
A buszsofőrök előtt is le a kalappal. Nem lehet egyszerű élmény betolatni a firai buszmegállóban az épp üresen álló zsebkendőnyi helyre, úgy hogy a turisták birkaként őgyelegnek a buszok között ill. a tolató buszok mögött. Valamint a kaldera hajtűkanyarjait bevenni sem lehet épp adrenalinmentes dolog. A közlekedés a hajtűkanyarokban (rallys nyelven: jobb 66- 100- bal 66- 50- jobb6- sima jobb- sima bal- 50- bal6 és így tovább a végtelenségig) úgy működik, hogy a buszsofőr egy beláthatatlan visszafordító előtt dudál egyet, hogy a szemben jövő hallja valaki jön majd, aztán szépen keresztbe fordul a kanyarban, kicsit visszatolat, utána fordul be teljesen. Ha a szemben jövő nem hagy elég helyet, hogy a busz el tudjon fordulni, akkor a buszsofőr addig dudál, amíg az érintett autó meg a mögötte felgyülekezett kocsisor szépen hátrébb nem tolatnak. Szörnyű :-DDDDD
a firai központi buszmegálló:
út a kikötőbe:
Pyrgos:
Az előbb említett buszozás kiegészítése, h. 2 féle buszjárat van: az express meg a helyiérdekű. Egyszer épp egy helyiérdekű buszra szálltunk fel, így kerültünk Pyrgosba. Gyönyörű volt már a buszból nézve is, hát eldöntöttünk, hogy egyik este átjövünk ide körülnézni. Kis félreértés történt, mert azt hittem ebben a faluban vannak a Profiti Iilias apátság romjai, amit bizánci szerzetesek építettek. Volt itt vár, az igaz, ennek a romjait meg is találtuk, de az apátság az a hegytetőn volt, átellenben, és gőzünk nem volt róla, hogyan lehetne oda feljutni. Valszeg fel kellett volna másznunk Perissából, vagy befizetni egy kimondott ilyen kirándulásra. Egyikhez sem volt kedvünk, jól elvoltunk az apátság romjainak megtekintése nélkül is. De Pyrgost azt körbecsavarogtuk. Van egy tippem, hogy itt minden lakóházhoz jut egy templom is, esetleg a bennszülöttek mán alapból a templomokban laknak... :-DDDDD
irányjelző a lépcsőre festve:
a kilátás:
Nea Kameni, a vulkán:
Santorinit a vulkán tette azzá, ami. A mai napig aktív, náha füstfelhőt ereget vagy vizet lövell ki, de az utolsó nagy kitörése 1953-ban volt. Ez egy víz alatti vulkán, csupán a krátere lóg ki a felszínre. Hát muszáj volt megnéznünk, miért is maradtunk volna ki belőle :-DDDDD Nagy tévedés volt, inkább fürödtünk volna :-DDDDD (megj: a Perissában fellelhető legolcsóbb ügynökségtől vettük az utat, fejenként 20€ volt, a boszorkánynak ingyen - ugyanezt a kirándulást az idegenvezető 35-ért kínálta...)
Szal délelőtt indultunk vulkánt nézni. Először busz vitt a kikötőbe, ott vitorlás várt, és egy rövid hajókázás után kikötöttünk a Nea Kameni szigeten, ami lényegében a tűzhányó teteje. Ezután mászás következett, nem volt túl meredek, az igaz, de a fekete láva sütötte vissza a meleget, majd megbolondoltunk mire felértünk. A boszorkány beadta az unalmasat, a nasságos úrnak a nyakában kellett felcimbálnia a kráterhez majd le a kikötőhöz,hát igazi kéjutazás volt, minden szempontból. Ezután pedig láttunk egy nem túl nagy gödröt, hogy ez itten a kráter :-DDDDD Hát mit mondjak, kínunkban röhögtünk egy nagyot, ilyen hügyék is csak mi lehetünk, meg hogy hallgattunk volna a szomszédainkra, akik már nem tom hányadik nyaralásukat töltik Santorinin: ne menjünk a vulkánhoz, mertszart semmit se ér!De legalább láttunk így egy aktív & veszélyes tűzhányót, naaaa!
Szal délelőtt indultunk vulkánt nézni. Először busz vitt a kikötőbe, ott vitorlás várt, és egy rövid hajókázás után kikötöttünk a Nea Kameni szigeten, ami lényegében a tűzhányó teteje. Ezután mászás következett, nem volt túl meredek, az igaz, de a fekete láva sütötte vissza a meleget, majd megbolondoltunk mire felértünk. A boszorkány beadta az unalmasat, a nasságos úrnak a nyakában kellett felcimbálnia a kráterhez majd le a kikötőhöz,hát igazi kéjutazás volt, minden szempontból. Ezután pedig láttunk egy nem túl nagy gödröt, hogy ez itten a kráter :-DDDDD Hát mit mondjak, kínunkban röhögtünk egy nagyot, ilyen hügyék is csak mi lehetünk, meg hogy hallgattunk volna a szomszédainkra, akik már nem tom hányadik nyaralásukat töltik Santorinin: ne menjünk a vulkánhoz, mert
A vulkán-nézés után következett a Palea Kameni geotermál források megtekintése. A tenger vize egy helyen 36 fokos, a vulkán táplálta forrás itt ömlik bele állítólag, a víz kénes & kénszagú. Erről mondjuk ahogy volt, úgy lemaradtam. A hajó egy kis öbölben köt ki, mert nincs kikötő építve a szigeten, a termálforráshoz pedig egész egyszerűen oda kell úszni. A vulkán-túra után nem sok kedvem volt az úszkálásra, inkább a boszorkánnyal maradtam a hajón. A nasságos úr bemászott a vízbe, de amikor megtudta, h. kábé 500 méter a forrásig, akkor visszajött a hajóra, hogy ő ugyan annyit nem úszik a kénes vízig, menjek én ha akarok. Valahogy nem akartam, olyan jól ültem, hogy nem igaz :-DDDDD
Akrotiri:
Akrotiri pici halászfalu, de arról híres, hogy itt zajlottak a Santorini és az Atlantis kapcsolatát bizonyító ásatások, és innen kerültek elő az elveszett kultúrából származó leletek is. Az ásatások színhelyére évek óta nem lehet bemenni a nagyközönségnek, ami nagy kár, megkukantottam volna a Mínoszi kultúra maradványait.... Viszont Akrotiri büszkélkedik a sziget 2 leghíresebb strandjával, a White Beach-el, és a Red Beach-el. Nos ezeket mindenképp meg akartuk nézni.
A White Beach-re csak hajóval lehet eljutni, ami fejenként 5€ volt, de megérte. Itt látszódik leginkább a vulkanikus hatás. Arra is rá lehet döbbenni egy pillanat alatt, mennyire kicsik vagyunk mi emberek a természet erőivel szemben...
Akrotiri White Beach:
Red Beach:
A szigetcsoport másik lakott szigete. Ide hajóval hoztak, a vulkán-kirándulás alkalmával. A faluba szintén több mint 200 lépcsőn kell felmászni, és lényegében tükörképe Oiának. Hát nem volt az az isten, ami kedvéért felmásztunk volna oda a tűzhányózás után, inkább kajáztunk & szédelegtünk a kikötőben.
Szamarak:
A szamaraknak & öszvéreknek itt komoly kultusza van. Tisztelik őket, mert lényegében ők építették fel ezt a mesehelyet... Nem ritka látvány, hogy az üres parkolóhelyre, a mopedek & dzsipek közé egy szamár van bekötve :-DDDDD A törpi igen élvezte a szamarazást, mindegyik hátára fel akart ülni. Volt amiért fizettünk, volt amit csak simán lenyúltunk egy fotó kedvéért. Mert hát ugye joggal mondják, hogy a szamár az egy csökönyös állat. Pont Thirassiában hordják a turistákat fel a faluba a nem kevés lépcsőn szamárháton. Na el is ment a csoport szépen, csak a 25 csacsiból 4 úgy gondolta, ő aztán nem mászik lépcsőt. A gazdájuk otthagyta őket, egy ideig még ücsörögtek rajtuk a csalódott turisták, aztán feladták. Azt nem tudom, ebben az esetben visszajár-e a pénz vagy sem :-DDDDD De a boszorkány végül annyi szamarat simogathatott, amennyit csak akart:
Az valami fantasztikus. Nem volt előtte részünk tapasztalatokban, bár erősen kiábrándítottak, hogy majd meglátjuk, minden étel fokhagymás takonyban fog úszni. Na ez nem így történt szerencsére. Mivel nem voltunk étkezéshez kötve, mindig ott ettünk, ahol megéheztünk. A reggelit megoldottuk a boltból, ebédelni csak nagy ritkán ebédeltünk, valami gyorsat, gyrost vagy szendvicset, azután meg ott vacsoráztunk, ahol épp kedvünk támadt. Az éttermek között hatalmas a különbség, persze csak árban. Az előnytelen fekvésűek jóval olcsóbbak, mint pl. azok amik a parton vannak, kilátással a tengerre. Hát mi ugyan kilátásért nem fizettünk jópár eurot pluszban, az is biztos... Egy vacsora ára 3 személyre, italokkal nagyjából 25€ volt. Tengerparton ugynez 30€ vagy több. Szal azért csak van különbség, az árban, a kaja minőségében semmiképp. Így hát végigettük a görög konyha összes specialitását, plusz tengeri herkenytűket is... Na jó, azt én nem, de a nasságos úr ki nem hagyta volna. Bár a rántott polip azért tényleg túlzás volt, megkóstoltam én is, de az életben ne jusson eszembe sem az íze, sem az állaga... :-DDDDD
Végezetül:
Mindent egybevetve, egy fantasztikus nyaralás volt ez. Volt minden, amit szerettünk volna: tengerpart & csodás helyek felfedezése is. Egy valami maradt ki a kötelező turistalátványosságokból: a halott falu. Ez egy teljesen elnéptelenedett falu valahol fenn a sziklák között, csak elfelejtettem a nevét, szőkejaz-tuttamén :-DDDDD Utána hiába érdeklődtünk, senki nem tudott útba igazítani, tehát sem a nevét, sem az arrafelé járó buszt nem tudtuk kideríteni. Hát van ez így :-DDDDD Na mindegy, lett sok szép emlékünk anélkül is. Külön érdekesség, hogy alig veszekedtünk, sőőőt volt olyan nap is, méghozzá 2, amikor egyáltalán ne kaptunk hajba a nasságos úrral :-DDDDD Vannak dolgok, amik minden pénzt megérnek, mondom én...
PS:
Szerdán hajnali fél 4-kor keltünk (már az, aki aludt, én nem tudtam), 4-kor indult a buszunk a reptérre. A gépnek háromnegyed 7-kor kellett volna felszállnia, már ha odaért volna... De nem, miért ne lett volna 1,5 órás késése. A santorini nemzetközi reptér pedig borzasztó. Igazából elavult, egyszerűen képtelen kiszolgálni ennyi utast, ami ott van. Hmm. Azzal indult az egész, hogy nem mentek a személyes biztonsági kapuk. Amikor elindultak végre, akkor sem volt benne semmi köszönet. Az indulásra várók termébe tereltek minket, ami igazán kicsi, pont egy gép utasai férnek el benn. De 3 gép indult akkor: a miénk, ami még meg sem érkezett, plusz az athéni és a milánói járat. Emberek lógtak még a plafonról is, komolyan, mint a szardíniák a konzervdobozban, olyan volt az egész. Nos, nagyjából 450 emberre jutott kábé 50 pad, és egy férfi, valamint egy női WC. Na hadd ne írjam le, hogy az milyen állapotban volt jajanyám! Amikor végre megjött a gépünk & felszálltunk, a pilóta közölte: azért késtek, mert a gép nem érkezett meg időben Pozsonyba az előző útjáról. Haha, bele se gondoltam, ha már alapból késtek, akkor mennyi időt fordíthattak az átvizsgálására... Hazafelé az utunk zökkenőmentes volt, leszálltunk még Karpathoson néhány emberért és ennyi. A pozsonyi repteret meg aztán ne is mondjam, 45 percig tartott míg kipakolták abból az egyetlen egy gépből a csomagokat! Addig vártunk szépen. Basszus! Hiába na, itt meg minden a látszatról szól. Hiába a csillivilli vadiújan reptér, ha a kiszolgálás meg nem működik. Megvolt mindjárt az "isten hozott idehaza" szlogen :-DDDDD Végül épségben hazaértünk, csak az apám kapott majdnem tüdőrákot, annyit bagózott odakinn, míg ránk várt. Persze felhívtuk hogy késni fogunk, ráér később jönni, de nem bírt otthon ülni az öreg, mert mi van ha mégsem késünk...
Hát ennyi.
Az biztos, hogy sok szép, egzotikus hely van a Földön, de Santorinire egyik sem hasonlít. Remélem kiderült, miért nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése