Van ám egy varázsa az egésznek, tisztára 15 évesnek éreztem magam újra, mert akkoriban volt az, hogy semmi se zavart különösebben: a mosdás & tisztaság hiánya se. Hihi.
Kifogtunk egy istenes felhőszakadást, ám a sátor hősiesen helyt állt. Nem értem hogy lehet, de nem ázott be, Allah növessze hosszúra a szakállát a tervezőjének :-DDDDD
A villám se csapott belénk, hanem a szomszéd fába - a fenti képen jól látható a boszorkány mögött kidőlve. Szal amolyan katasztrófa-turizmus jellege is volt a dolognak, de minden okés.
Meglátogattuk az ország legmagasabb pontját is, szigorúan ótóval. Megérte a 400 Ft parkolási díj, mert mesés volt a kilátás. Ilyenszépe:
A boszorkány azonban el volt ragadtatva a gondolattól, hogy most egy igazi felhőben sétál... Még mindig emlegeti, szal mondom hogy megérte :-)) Lőttem csudijó képeket a bazi ködben, semmi hiányérzetem nincsen így utólag.
Aztán voltunk az Oxygen adrenalin parkban is, tériszonyt kezelni. Komolyan, majd beszartam a függőhídon, mert ugye az mozog minden irányban, de legalább jó magasan van. Ajajajaj. Hősiesen végigmentem rajta, csak nem élveztem egyetlen másodpercét se... Hát nem tudom mikorra fogom leküzdeni ezeket az átok szédüléses rohamokat... Már ideje lenne basszus!
A boszorkány majom-módra végigmászott a gyerek majompályán, na erre igazándiból büszke vagyok!!!
Igaz, ő is el volt ragadtatva. Azt mondta, hogy így, ezek után a Gerlachfalvi csúcs következik, de mondtam neki hogy nem is. Először a Rysy, mint Lengyelország legmagasabb pontja, a Gerlach csak azután. Kérdezte, mi lesz majd a Gerlach után (megrögzött optimista a gyerek, na :-D) mondtam neki hogy akkor jön Szlovénia, a Triglavval, és ennyi legyen is elég neki :-DDDDD
Mátrafüred azonban igazándiból kiábrándító hely. Mintha valami háborús övezetben lenne, de talán még ott sincs ennyi bedeszkázott ablakú lepukkant épület :-( A turistaipar is ennek megfelelő. Akartunk kajálni valahol, de nem találtunk semmi értelmeset. Sétálni is akartunk egyet - nem volt hol. Végül aztán C tervnek úgy gondoltuk, hogy okés, akkor nem hagyjuk itt a pénzünket, eszünk egy lángost a parkolón lévő lángososban. Höhö. Ez is egy vad terv volt, mert egész egyszerűen nem szolgáltak ki. Így jártunk. Nem tudom miért úgy élt az egész a képzeletemben, mint mondjuk a Csorba-tó, hogy sétálgatunk, kajálgatunk & jó levegőt szívunk közben...
Az egész sátorozós eksön csúcspontjai a fényképek lettek. Lőttem ám olyanokat, mint állat :-)) Felteszem az 5 legjobbat, enjoy!
Itthon aztán akkorát zuhanyoztam, amekorrát talán az életben nem, élveztem az ágyban alvást, a korai kelést & melózást már nem annyira, voltunk szülinapi partin, kimostam jó sok mocskos ruhát, szédszedtem & kipucoltam a sátrat, mert nem volt késztetésem úgy sárosan elraktározni. Mi van, ha újra ihletet kapunk egy kis kempingre, aztán úgy állítsuk fel, dzsuvásan?!
Valamikor majd megmosom a bakancsokat is, rendeltem rá direkt nubukos-goretexes-istentudjamilyen tisztítószert, hamarosan ideér :-D
A tanulsága az egésznek csak annyi, hogy fogok szerezni egy zárható fedeles bazi műanyag konténert a holmiknak, amit felhőszakadás esetén is nyugodtan ott hagyhatunk az előtérben, mert így hátizsákból ki-bekapolni meg a kívülről csurom víz hátizsákot rejtegetni nem egy nagy buli...
Folyt. köv. nemtommikor & nemtomhol (bár tippem azért van :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése