lőttem csipkebogyókat

... ami egyértelműen az egész elcseszett nap fénypontja! Kezd az agyamra menni ez a karácsonyosdis rokondömping! Ehhhhh. Legalább ezek a bogyók szépek lettek. Na.

 

 

a vártnál sokkal jobb

... volt a karácsony is, meg minden más is.
Anyósom nem is szívta le az összes vérem (csak a 3/4-ét kábé), viszont ízlett neki a görög karácsonyi vacsora amit rittyentettem! Áááááá de jó!

Az egész görög vacsora úgy kezdődött, hogy egész életemben lencselevest ettem meg rántott halat karácsonykor, hagyományból wazze, hát most rácsaptam (gondolatban) az asztalra. A hal ellen semmi kifogásom, eszünk nagyjából minden héten, szeretjük meg minden, hanem a hagymás krumpli tavaly se sikerült valami húdefényesen, a boszorkány nem eszi meg a hagyma miatt, akkor meg mit izéljek vele, hát nem? Gondolkodtam milyen krumpli kéne a halhoz, akkor jött az ötlet, hogy görög krumpli, ami most a legnagyobb szenzáció nálunk. Egy gyenge pillanatomban belevágtam a félholdakra vágott krumplit a tepsibe, leöntöztem olivaolajjal, megszórtam grillfűszer-keverékkel, aztán jó alaposan megsütöttem, mert hát főzés közben telefonáltam egy órácskát... :-D Az a dolog lényege, hogy már majdnem odaégett az egész de azért még nem, fantasztikus ropogós lett, meg a grillfűszertől olyan igazi görögös. Elfogyott egy pillanat alatt, a csirkecombok maradékát a kutya ette meg akkor, mert az valahogy senkinek nem kellett, csak a krumpli.
Na mondom a nasságos úrnak, hogy a halhoz majd görög krumpli lesz. Aszongya dejóóóó, de akkor csináljál hozzá görög salátát is, fekete olivával meg feta sajttal. Mondom okés, csinálok! (Még jó hogy előzőleg egyeztettük a részleteket, aztán volt időm bevásárolni mindenféle hagyományszegő dógokból.)
Ezután - nagy lelkesedésemben - a lencselevest is sztornóztam, főleg azért, mert halálosan unom. Rakodtam közben a fagyasztóban, hát találtam gombát, az őszi gombaszedő projektek diadalmas eredményét :-D Agyaltam, hogy akkor legyen gombaleves? Ehhh mondom nem, legyen káposztaleves, rengeteg gombával. A nasságos úr rábólintott, én is, anyósom véleménye meg nem számít... :-D

Végül aztán minden naccerűen sikerült, mindenki halálra zabálta magát, anyósom oda volt a krumplitól meg a salátától,azt mondta hogy nagyon régen nem evett ilyen finomat... :-)) Kimondottan élvezte a hagyományszegést, pedig sose hittem volna.

Azután a boszorkány gitárja is a vártnál jobban teljesít. Nem tette le egy pillanatra sem, sőt ragtapasszal kellett leragasztanom az ujjait, mert szinte véresek voltak. Ehhhhh. Bolond ez a gyerek, akár az anyja! Ma már ott tartunk, hogy tudja a húrokat (ez nem volt nehéz menet, mert megtaláltam a tutit a neten, ami így szól: Eddy Ate Dynamite Good Bye Eddy; ezen halálra röhögte magát, és meg is tanulta egy pillanat alatt) valamint felismerhetően lejátszik pár hangot a Nothing Else Matters-ből. Hmm. Az előbb nyomtattam ki a kottáját, hogy holnap tökéletesíthesse a tudást. Van hallása basszus, mert jött este, hogy az alsó E el van hangolódva, nem úgy szól mint eddig, mondom okés, majd mindjárt megoldjuk. Nagy menet volt ám, mert hát a nasságos úrral mindketten süketek vagyunk mint az ágyú, na de mire való az okostelefon? Letöltöttünk gitárhangoló applikációt, aztán készen is voltunk. Amúgy lövésem sincs, honnan jött rá a boszorkány, hogy nem úgy szól ahogy kéne?! Csak valami őstehetség, erre jutottunk.

Az én őstehetségem a fényképezésben bontakozik ki, igaz elég döcögősen, de az FZ200 mindent visz. Az utolsó centig megérte az árát, az is biztos! Ma kölcsönkértem a hétéves unokaöcsém kisautóját, hogy megtanuljak panning képeket lőni :-DDDDD Aranyos volt, mert keresett & kölcsönzött egyet :-DDDDD A nap legjobb képei pedig:

A művésznő:

A bolhás:

Bazilika HDR:

 

Bazilika majd' 1 km-ről, töksötétben, ÁÁÁÁÁÁÁ

Még egy művésznő:

Meg a karácsonyi rózsa az udvarból; szegény azt hiszi hogy nyár van :-/

az ecceri hülyegyerek

... ugyan mivel kezdi a fényképezés alapjainak elsajátítását??? Hát azzal, hogy nekifog vaksötétben villogó égős karácsonyfát lefotózni! Wehehe.

Jelenleg ott tartunk, hogy van karácsonyfa is (évek óta ez a trend, hogy ha már úgyis megvan, minek álljon odakinn az erkélyen, állhat idebenn a nappaliban is) és van überfasza fényképezőgép is. Ez utóbbihoz tartozik még egy használati utasítás, egész kereken 220 A4-es PDF oldal. Nomármost, azt elolvastam nagyjából 10x, beállítottam a masinát, hogy minden flottul működjön, sőőőt ott tartok, hogy kezdem megérteni az egész rendszer működését. Azt nem mondhatnám, hogy értem is, de legalább kapisgálom, na. Ezek után - saját magam tehetségén felbuzdulva! - levonultam a nappaliba fotózni. Talán sokkal jobb eredmények születtek volna, ha van kedvem átállatítani az égősort erről az enyhén villogósról normál világításra, na de ahhoz már nem volt kedvem, és egyébként is, miért ne bonyolítanám az egyszerű dolgokat?!
Szóval játszottam a beállításokkal, ISO-val, záridővel, minden egyébbel, aztán a majd 100 karácsonyfaképet felraktam a gépre, megnézni mit is működtem tulajdonképpen. Végül lett köztük kettő, ami már megjárja (a kép minőségét kell most nézni, nem a témát meg a kompozíciót) csak az a szomorú, hogy lövésem sincs milyen beállítással gyártottam őket. Ülj le lyányom, egyes!

Ez az egyik, ISO 500, 1/4s expozíciós idő a számítógép szerint, azt hiszem elég lett volna ISO 400 is. Megy a zajszűrés ezerrel, kicsit maszatos, de kezdetnek bőven megjárja... Nem mondom hogy lesz ez még rosszabb is, mert optimista vagyok, mint Hannibál az Alpokban! :-))

 Ez meg a másik, ISO 400-on. A zajszűrés elég normális, pont amire számítottam. Tetszik.

Mármost nem azért, de tavaly karácsonykor a Nikon L100 ennyire volt képes, ugyanonnan, ugyanolyan körülmények között (a különbség jól látható!):