Anyósom nem is szívta le az összes vérem (csak a 3/4-ét kábé), viszont ízlett neki a görög karácsonyi vacsora amit rittyentettem! Áááááá de jó!
Az egész görög vacsora úgy kezdődött, hogy egész életemben lencselevest ettem meg rántott halat karácsonykor, hagyományból wazze, hát most rácsaptam (gondolatban) az asztalra. A hal ellen semmi kifogásom, eszünk nagyjából minden héten, szeretjük meg minden, hanem a hagymás krumpli tavaly se sikerült valami húdefényesen, a boszorkány nem eszi meg a hagyma miatt, akkor meg mit izéljek vele, hát nem? Gondolkodtam milyen krumpli kéne a halhoz, akkor jött az ötlet, hogy görög krumpli, ami most a legnagyobb szenzáció nálunk. Egy gyenge pillanatomban belevágtam a félholdakra vágott krumplit a tepsibe, leöntöztem olivaolajjal, megszórtam grillfűszer-keverékkel, aztán jó alaposan megsütöttem, mert hát főzés közben telefonáltam egy órácskát... :-D Az a dolog lényege, hogy már majdnem odaégett az egész de azért még nem, fantasztikus ropogós lett, meg a grillfűszertől olyan igazi görögös. Elfogyott egy pillanat alatt, a csirkecombok maradékát a kutya ette meg akkor, mert az valahogy senkinek nem kellett, csak a krumpli.
Na mondom a nasságos úrnak, hogy a halhoz majd görög krumpli lesz. Aszongya dejóóóó, de akkor csináljál hozzá görög salátát is, fekete olivával meg feta sajttal. Mondom okés, csinálok! (Még jó hogy előzőleg egyeztettük a részleteket, aztán volt időm bevásárolni mindenféle hagyományszegő dógokból.)
Ezután - nagy lelkesedésemben - a lencselevest is sztornóztam, főleg azért, mert halálosan unom. Rakodtam közben a fagyasztóban, hát találtam gombát, az őszi gombaszedő projektek diadalmas eredményét :-D Agyaltam, hogy akkor legyen gombaleves? Ehhh mondom nem, legyen káposztaleves, rengeteg gombával. A nasságos úr rábólintott, én is, anyósom véleménye meg nem számít... :-D
Végül aztán minden naccerűen sikerült, mindenki halálra zabálta magát, anyósom oda volt a krumplitól meg a salátától,azt mondta hogy nagyon régen nem evett ilyen finomat... :-)) Kimondottan élvezte a hagyományszegést, pedig sose hittem volna.
Azután a boszorkány gitárja is a vártnál jobban teljesít. Nem tette le egy pillanatra sem, sőt ragtapasszal kellett leragasztanom az ujjait, mert szinte véresek voltak. Ehhhhh. Bolond ez a gyerek, akár az anyja! Ma már ott tartunk, hogy tudja a húrokat (ez nem volt nehéz menet, mert megtaláltam a tutit a neten, ami így szól: Eddy Ate Dynamite Good Bye Eddy; ezen halálra röhögte magát, és meg is tanulta egy pillanat alatt) valamint felismerhetően lejátszik pár hangot a Nothing Else Matters-ből. Hmm. Az előbb nyomtattam ki a kottáját, hogy holnap tökéletesíthesse a tudást. Van hallása basszus, mert jött este, hogy az alsó E el van hangolódva, nem úgy szól mint eddig, mondom okés, majd mindjárt megoldjuk. Nagy menet volt ám, mert hát a nasságos úrral mindketten süketek vagyunk mint az ágyú, na de mire való az okostelefon? Letöltöttünk gitárhangoló applikációt, aztán készen is voltunk. Amúgy lövésem sincs, honnan jött rá a boszorkány, hogy nem úgy szól ahogy kéne?! Csak valami őstehetség, erre jutottunk.
Az én őstehetségem a fényképezésben bontakozik ki, igaz elég döcögősen, de az FZ200 mindent visz. Az utolsó centig megérte az árát, az is biztos! Ma kölcsönkértem a hétéves unokaöcsém kisautóját, hogy megtanuljak panning képeket lőni :-DDDDD Aranyos volt, mert keresett & kölcsönzött egyet :-DDDDD A nap legjobb képei pedig:
A művésznő:
A bolhás:
Bazilika majd' 1 km-ről, töksötétben, ÁÁÁÁÁÁÁ
Még egy művésznő:
Meg a karácsonyi rózsa az udvarból; szegény azt hiszi hogy nyár van :-/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése