PR dömping

Jajajajaj. Azt se tudom hol kezdjem hirtelen.
Naszóval, melóban az elmúlt két napban valóságos PR dömping volt. Hehe. Minden létező cég elküldte a legrátermettebb (?) emberét a szokásos karácsonyi pakkokkal, jó kapcsolatokat ápolandó. Így aztán volt lehetőségem szemügyre venni nem csak a PR-os fickókat, hanem a cég filozófiáját is, akinek az alkalmazásában állnak. Mindenképp tanulságos volt.

A tök normális (ergo megalomániában nem szenvedő) cégek a tök normális területi képviselőiket bízták meg eme becses feladattal. Őket ismerjük, jönnek mindig, hozzák az akciós katalógusokat, esetleg árut, viszik a rendelést, intézik az ügyes-bajos dolgokat, szóval nekik a karácsony abszolút napi rutinnak számít. A különbség talán csak annyi, hogy az év többi részében nem kezdik a mondandójukat imigyen: szevasztok, meghoztam a csöcsös nős naptárat!... :-DDDDD A területi képviselőkkel semmi bajom, nyomják a melót és nem izgulják magukat túlzottan halálra a cégük miatt. Élvezik a szolgálati ótó, szolgálati notebook és korlátlan telefon nyújtotta előnyöket, közben meg nem liheg senki a nyakukba, szóval élnek mint Marci Hevesen.

Azoknak a cégeknek azonban sokkalta nehezebb a dolguk, akik nem alkalmaznak területi képviselőt. Ahogy figyeltem, leginkább úgy oldották meg a PR feladatokat, hogy az irodából kiválasztották a legbőbeszédőbb, született emberbarát kollégát, aki azért egy fokkal jobban néz ki az ördögnél, felpakolták reklámajándékokkal, kezébe nyomták a listát hová kell mennie kávézni meg jópofizni, és meg is vagyunk. Ebből a kategóriából mindjárt három is volt, a bőbeszédűség különböző fokozataira kapcsolva. Az egyikük már szinte leltári tárgy a cégénél, raktárosként kezdte, de mivel a raktárosság elég magányos szakma szerintem, a fickóban pedig hatalmas kapacitás lakozott - főleg az emberek oldalába lyukat beszélés terén -, hát igen hamar eladóvá vált. Ott kedvére szórakozhatott minden létező vásárlóval, amiből lassanként ez a PR-os dolog megszületett. Gondolom nyilvánvaló volt mindenkinek, hogy ha valamit meg kellett oldani, vagy el kellett menni valahová a céget reprezentálni, akkor küldték a srácot, aki totál élvezte (sőt még a mai napig élvezi) a feladatot, mert hát szeret kávézni és baromságokról csevegni, és nem igazán lehet kizökkenteni semmivel... :-D Őstehetség, hát hiába.

A másik két bőbeszédű, szimpatikus kolléga szintén ilyesmi volt, szóval megjárta.
Ez eddig rendben is van, hanem vannak ám megalomániában szenvedő cégek, akik nem az őstehetség kollégák közül választanak, hanem felvesznek egy végterméket... Óóóó jaj. Értem itt a főiskolai menedzsment szakon végzett HR-es és PR-os végtermékeket, akik papíron mindent tudnak az emberekről való bánásmódról, csak épp a gyakorlatban nem megy úgy a dolog, ahogy azt ők gondolják.
Lestünk mindjárt nagyot, ahogy betoppant a megalomániás cég képviseletében egy ilyen végtermék, szépen bemutatkozott, hogy emmegaz a neve, PR menedzser az XY cégnél. Ójaj. Fiatal volt és talpig feketében, akár egy temetkezési vállalkozó. Az előzőek mind normálisan voltak öltözve, farmer, pulcsi, ilyesmi, nem ezen a fekete nadrág, fekete ing, fekete lódenkabát vonalon... Hihi. Ami még szomorúbb, bűzlött a Davidoff Cool Water parfümtől.
Ha engem kérdeznek, kevés sablonosabb illatot tudok ettől mondani, talán csak a David Beckhamet sorolom még ide, amit a fantáziátlan emberek választanak maguknak előszeretettel... Mindjárt kapott 5 randa nagy fekete pontot a rossz parfümválasztásért, és további ötöt, mert istentelen felkészült volt. Mindent tudott a bótról, papíron, főleg hogy melyik hónapban mekkora értékben vettünk tőlük árut, miket viszünk tőlünk, ésígytovább. Teljesen úgy jött le, hogy ez a kis gyászhuszár vájkál itt a privát dolgainkban, közben meg idétlenül vigyorog, és meg van róla győződve, hogy mestere a szakmájának... Jajistenem.
Annyi a tanulság, hogy ha lenne egy bazi jól menő cégem, sok üzleti partnerrel, és telne egy direkt PR menedzserre, azt hiszem az életben nem választanék ilyen szakon végzett embert. Az tuti. A második pedig, hogy szolgálati luxusokba belefoglalnám nem csak az ótót, a telefont meg a notebookot, hanem évente 2x egy egészen normális parfümöt is, kötelező jelleggel, ami nem lehet olcsóbb 50 eurónál :-D Ha már az a melója, hogy engem képvisel, akkor képviseljen normálisan, hogy a macska rúgja meg! Na nem?

Erről jut eszembe, hogy volt itt a múlt héten egy pasas, szintén cégtulaj, a nasságos úr haverja úgy szegről-végről, jött kiegyenlíteni a számláit. Általában nem ő jár személyesen, hanem a melósai, de most beugrott, mert ráért. Mivel karácsonyi bevásárlókörúton volt, mondta, hát az alkalomhoz volt öltözve, norvég mintás piros pulcsiba, meg fekete Benetton mellénybe. Tök csinos volt. A parfümje meg egyenesen kábító, Hugo Boss Hugo. Nagyon de nagyon passzolt hozzá, az egész összképhez is, ahogy kipattant a Nissan Muránójából... És nem is jó pasas, a szó szoros értelmében, idősebb is, tömzsi is, de olyan őrületes kisugárzása meg fellépése volt, hogy csak bámultam ki a fejemből, hogy hát egen, ez itt egy igazi tesztoszteronbomba... :-D
Most hogy így visszagondolok, ehhez a nagyon menő cégtulajhoz küldeném el iskolázásra a PR menedzsert, hogy tanuljon már egy kis magabiztos fellépést, és stílusérzéket... Bár azt hiszem, az ilyesmit nem lehet megtanulni, még főiskolán se. Erre születni kell.