Szal végignéztem a hóvihart, meg az azt követő helyzetet, a határ mindkét oldalán (de facto átlátok a határon, ugyebár, és a hófelhőből pont ugyanannyi hó esett mindenhová, mert a hó nem törődik a kijelölt államhatárokkal...) Minket is szépen betemetett, amiből nem volt semmiféle katasztrófa. Csodálkoztam is (nem csak én, hanem a FB ismerőseim úgy általában) hogy mijabánat történik Magyarországon, mert itt lényegében semmi nem történt. Legfőképp nem volt össznépi segítségnyújtásnak nevezett össznépi rinyálás, ami egy idő után már a könyökömön jött ki!
A különbség abban állt, hogy mindenki tette a pontos dolgát, élükön a belügyminiszterrel, aki mindent összevetve egy unszimpatikus, alattomos kis pöcs, ki nem állom, de most azt kell hogy mondjam: jól teljesíetett. A hóvihar ezt a déli részt sújtotta a legjobban, azután péntek estére újult erővel csapott le keleten és a Magas-Tátrában, szal nem volt lazsálás.
Ott kezdődött az egész, hogy péntekre virradóra, hajnali 3-kor elrendelték az általános készültséget a déli megyékben. Ezt először apámtól tudtam meg, aki épp éjjeli műszakban volt. Aszongya, felöltöztünk szépen, eltúrtuk a havat a kocsilehajtóról, és bemelegítettük az ótókat. Azután semmi nem történt, hát levetkőztünk & bedöglesztettük a kocsikat :-D
Reggel hatkor letelt a szolgálatjuk, nem volt riasztás a körzetükben, más körzetbe se hívták át őket. Kis késéssel megérkezett a váltás, mondták hogy katasztrofális a hófúvás odakinn, lesz mit csinálniuk hogy hazakerüljenek. Okés, elindultak, öten egy ótóban, el is jutottak a város végéig, ahol már kinn voltak a zsaruk, hogy nem mehetnek sehová, mert járhatatlan az út. Mondják hogy izéééé, ők tűzoltók, most tették le a szolgálatot, 4x4-es a terepjáró és segíteni is tudnak, ha épp úgy adódik. Mondták a zsernyákok hogy nem, dolgoznak kinn elegen, menjenek vissza a laktanyába, melegedjenek & figyeljék a híreket mikor nyitják meg az utat, szép napot, viszlát.
Ekkor faterék kitalálták, hogy velük a zsernyákok ugyan nem csesznek ki, hazajönnek kerülőúton. Vissza a városba, ki a másik útra, az elágazásnál zsaruk, hogy nem lehet, mentenek & takarítanak, forduljanak vissza. A győzködés, hogy ők tűzoltók & segítenének is, szintén nem használt.
Faterék ekkor kitalálták, hogy hagyják az ótót a fenébe, hazajönnek vonattal. Na autó leparkol, a vasútállomáson örömhírek: hajnaltól nem ment vonat, jelenleg mindnek 200 perc a késése. Hogy hát okés, majd csak lesz valami, ott maradnak az állomáson kábé 500 másik emberrel :-D Ez volt reggel nyolckor. Azután megtisztították a vágányokat, és 11-re hazaértek.
Csodálkoztam is, hogy javában tart a katasztrófa, én meg dekkolok itthon, nem kell senkit megmenteni, pedig nagyon tudok, meg hát mindenki tudja rólam, hogy az első szóra rohanok... :-D
Közben meg néztem a neten az aktuális híreket, pl. azt, hogy az általános riasztáson kívül a belügyminiszter reggel 8-kor már Komárom mellett állította fel a válságstábot. Délutánra járható lett a Komárom-Pozsony főút & a vasút is. Információban nem volt hiány, se a neten, sem a rádióban. Állandóan mondták hogy melyik útszakaszok vannak lezárva & melyikek lettek járhatóak. Az ótópályán is ugyanez volt a helyzet. Csak minimális mennyiségű ember éjszakázott odakinn, főleg kamionsofőrök. Az összes többit összegyűjtötték, és átmeneti szállásokra vitték, főleg Komárom és Gúta környékén. Viszont hajnali háromtól zárták az ótópályák gubancos részeit, míg eltakarították a havat meg az összetört ótókat...
Szal mindenki tette a dolgát, ahogy kell.
Azt mondjuk nem tudtam, hogy a katonaságot is mozgósították, mert nem is foglalkoztak ezzel a hírekben, csak a hóhelyzettel.
Ma melóban volt egy vevő, szimpatikus fiatal pasas, alacsony & vékony, de csokibarnára szolizva (vagy síelve, tudomisén), minden esetre az előtte lévő vásárló rég nem látott haverja volt, egymás nyakába borultak a találkozás örömére. Mondja a haver a kicsinek:
- Hát te meg? Vizet szerelsz? Inkább a havat söpörnéd!
- Ne basszál mán föl, túrtam eleget a BMP-vel.
- Milyen menő, tankkal havat túrni! - így a haver. - Hát hol túrtad?
- X meg Y települések között, én tisztítottam az utat.
- Hááá komolyan? - kérdezte a haver.
- Komolyan hát. Hajnali háromkor felkeltett a főnökön, hogy jó lenne ha időre beérnék szolgálatba, mert általános riadó van. De aztán amikor láttam mi van odakinn, hát hívtam a főnököt, hogy nem olyan biztos az hogy 6-re odaérek, mert itt fogok megpusztulni. Mondta a főnök, hogy nem baj az, szép temetésed lesz, sortűzzel, teljesen ingyen :-D (Itt hatalmasakat röhögtek, én meg a pult túloldalán velük együtt, szép gondolat az ingyen temetés, na! :-D) Aztán túrtam a havat délig a BMP-vel mint a barom.
- Az nem akadt el?
- Dehogynem, volt úgy hogy majdnem fejre álltunk, de bammeg több mint 2 méteres volt a hó!
Végülis nem ért váratlanul, hogy a katonákra maradt a hótúrás csudaszép feladata, mert anno 2005-ben Makovban három napig voltunk a hó alá temetve, és akkor is a katonák szabadítottak ki tankkal... Akkor nem irigyeltem a szerencsétlen katonagyerekeket, ahogy szilveszter napján lapátokkal verték a fagyott havat a Tatra platójáról, mert a hómarók már nem tudták merre kifújni az útról, le kellett kapirgálni egy fél métert a magasságból...
Hát így volt itt a katasztrófa. Nagyjából ment minden a maga rendjén. A kis boszorkányt sajnáltam csak, akire ráhozták a frászt, amikor az igazgatónő bejelentette nekik, hogy amelyik gyerek nem fog tudni hazajutni, az ott marad a suliban :-DDDDD
Mindent összevetve, a magyar belügyminiszternek most le kéne mondania, mert megbukott. Ez a szerény & teljesen elfogulatlan véleményem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése