A laikus:
Az anyám. Ki más :-DDDDD
A szitu teljesen egyszerű, sétáltatom a kutyát. Gyönyörűen megy lábnál, rövid pórázon, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Nem tudom, mikor érzett rá a sétálás művészetére, de nagyon rájött mit hogyan kell... Szóval megyek a kis plüsskutyával, marha büszkén, na, mit tesz isten, összetalálkozunk anyámmal. Anyám már les messziről. Aszongya rosszat sejtve:
- Mit csinálsz?
Mondom sétálok a Mukkival. Anyám továbbra is néz... Még mindig néz...
- Ki akarod képezni ezt a szerencsétlen kiskutyát?!
Mondom nem, csak megtanítom szépen sétálni.
- Te nem vagy eszednél lyányom, ahelyett hogy vennél neki olyan kihúzhatós pórázt, hadd rohangásszon kedvére a szerencsétlen! Ez nem egy rottweiler!
Nomármost nem akartam vitába bonyolódni anyámmal, hogy tökmindegy rottweiler-e vagy westie, a családi béke érdekében a legfontosabb, ha szépen megtanul sétálni, mert akkor mehetünk bárhová, a városba csavarogni, túrázni, mittomén... De anyámnak tök fölösleges az ilyet magyarázni, mert nem fogja fel.
A szakértő:
Megyünk tovább, magamban fortyogok, hogy anyám egy hügye :-DDDDD Jön szembe egy osztálykirándulós csoport. Gondolom a temetőben voltak (mert arra nincs turistaút) megnézni a vén részeges költő sírját. Kicsit nagyobbak lehetettek a boszorkánynál, mondjuk ötödikesek. Már messziről lelkendeztek a Mukki láttán, a tanárukkal az élen. Azonnal letámadtak: milyen édes, milyen fajta, milyen kicsi, mennyi idős.
Mondom két hónapos még csak.
Erre az egyik kiskölyök, teljesen hitetlenkedve:
- Csak két hónapos, aztán ilyen gyönyörűen megy pórázon?!
Mosolyogtam csak, hogy mekkora szakember a kissrác :-))
Szal a mérgem ahogy volt el is szállt rögtön. Amúgy meg a temetőbe vezető lépcsőn idomítom a blökit, nem hiába van született érzéke az agilityhez... Egy szemvillanás alatt felrohan rajta, pedig magasabbak a lépcsők mint a kutya maga. Hihi. Azt hiszem le fogom videózni, mert ilyen nincs :-D
PS:
A szobatisztasággal is remekül haladunk, az arány jelenleg 7 a 3-hoz. Lesz ebből még 10 a 0-hoz is, amondó vagyok. Új módszerrel próbálkozok most: piskótával. Rájött a kis bolhafészek mit akarok tőle, mert pisilés közben már csak úgy les, mikor jön a piskóta :-DDDDD Nagyon helyes! A dolog hátulütője, hogy az összes ruhám összes zsebe tele van piskótával meg morzsákkal, mert csak 1/4 piskóta a jutalom, a maradék morzsolódik a zsebeimben... ÁÁÁÁÁ!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése