kevés

... de tényleg nagyon kevés nekem a 24 óra.
Basszus.
Ki kell alakítanom egy új időbeosztást, na de úgy, hogy a nap 24 órájába legalább 36 beleférjen. De ha 48 fér bele, az se lesz gond. Mert ez így most tarthatatlan, hogy huss, elrepült a vasárnap... Pedig 7 után pár perccel keltem, kutyáztam, reggelit gyártottam, bevásároltunk, mostam, boszorkányt & barátnőit boldogítottam, közben mostam, kutyáztam, rendet raktam, udvaron rendet raktam, palacsintát sütöttem, vacsit gyártottam, boszorkánnyal tanultam, kutyáztam, most meg 11 óra van, igaz már lezuhanyoztam, viszont a konyha olyan, mint ahová a bomba baszott. Neten se voltam. Csavarogni se voltam. Tévét se néztem. Szal semmi de semmi feleslegeset nem tettem, de mégis elrepült ez a nap, mintha nem is lett volna.

Aludni nem tudok, pedig kéne, holnap igazán überszar napom lesz, a denevér kolléganővel, ajajajajaj. Az új időbeosztáson is gondolkodtam, mit hogyan kéne, de azt hiszem 6-kor kelek, megrendezem a kutyát, fél hétkor keltem & megrendezem a boszorkányt, végül fél 8-kor magamat, elhúzok melóba, meghallgatom a hótthügye denevér nyafogásait, közben imádkozni fogok hogy sok vevő legyen & hamar múljék az idő, délben hazatépek, megrendezem a kutyát (délelőtt alszik, nincs vele gond, legalábbis egész múlt héten nem volt) azután vissza melóba, azt még nem tudom hogyan/mikor hozom el a boszorkányt napköziből, de majd 10 percre lelépek4 tájon, azután vissza melóba boszorkányostul, azután haza. A kutya idegbajos lesz a magánytól, az udvar széttépve & romokban, ha sokan lesznek melóban (ami nem baj, a vérszopó hügye dumájára való tekintettel) akkor hulla leszek hogy a lábamon is alig bírok majd megállni, boszorkányozok, kutyázok, vacsizunk, tanulunk,eldőlök megdögölve & a konyha még mindig olyan lesz mint ahová a bomba baszott...

Csudálatos kilátások!