a mai hódoló

... mindenképpen meglepetésszámba ment.
Olyan huszon-egynéhány éves kisfiú, tetkó, zselés haj, (szerinte) bájos mosoly, menő szerkó, szóval nem az esetem, amiből az következik én sem vagyok az ő esete, wazzzzzze! :-DDDDD
Okés, megszoktam már hogy a vén kéjencek abszolút kedvenc célpontja vagyok, mert hát hajlott koruknál fogva megragadtak a faros-bögyös nőideálnál, és hát velük nincs is semmi bajom úgy igazából, na de ezen a kisgyereken kiakadtam rendesen. Megvallom őszintén, a dekoltázsom ma egy cseppet mélyebbre sikerült mint általában, viszont a mai napon ez nem jelentette azt hogy jaj de kirobbanó formában érzem magam miatta. Ilyen is előfordul, bár csak igen ritkán... Hehe.

Na, hagytam hadd bámuljon dülledt szemekkel, még az is átfutott az agyamon hogy valami baja lehet, tán fogyatékos? - de amikor adom a nyugtát azt mondja:
- Ezt azért elteszem, hátha rajta van a telefonszáma is, aranyos!

Édesjó kaporszakállú, hát hiányzott ez nekem? Nem. Ha nem lettem volna éppen hulla stresszes, meg kellően morcos, akkor kapásból visszaszólok neki, hogy a csontos térdű kamaszlányoknál sikerrel próbálkozhatna, azok döglenek ezért a típusért... :-DDDDD Így meg nem szóltam semmit, csak egy halvány mosolyt eresztettem meg. Azután meg belebetegedtem, mert nehezen viselem ha fejreáll a világ körülöttem, de azt még nehezebben, ha visszaszólhatnék & nem teszem. Alig vártam hogy az egész sztorit elmeséljem a nasságos úrnak (abban a két percben, amit így hoki VB alatt rám fordít) mit szól hozzá, de csak legyintett egyet, hogy ő ezt tudja régen. Az is igaz, hogy majdnem 5 euró lett a fél nap alatt a borravalóm, gondolom a dekoltázs miatt :-DDDDD

Hát így jártam.