Sulov Rock City

Jól hangzik ez a cím, az egyik helybéli geoláda elnevezéséről kölcsönöztem, bár a city erősen túlzás, egy alig 1000 lakosú falucskánál :-D

Amúgy meg jelenleg a kedvenc helyem a földkerekségen.
Először is: marha jól megközelíthető. Az autópályán Pozsonytól olyan másfél óra, szóval hiába van messze, ha könnyen oda lehet jutni.
Másodszor: az ilyen giccsesen szép falucskákat vászonra szokták festeni, olajfestékkel, vagy papírra akvarellnek :-D Előjöttek ám belőlem mindenféle művészi hajlamok, na, de csak a fotózásig jutottam...

Harmadszor: végig az volt az érzésem, hogy én már jártam ott. Ez amiatt volt, mert a szlovák filmesek kedvenc helye, és több híres filmet forgattak ott. Ha mást nem, egy-két vágókép erejéig, ahol meg kell mutatni a nagyérdemű közönségnek a szlovák táj csodálatosságát. Ehhez pedig ideális hely Súlov; egy völgykatlanban fekszik, végtelen mezők közepén, körben erdő, fehér sziklákkal...

Az újak közül a Solymász Tamást forgatták ott:

A régi klasszikusok közül pedig a Pacho, hybsky zbojníkot :-) 

Szóval ez egy ilyen varázslatos hely. Van étterem is, tűrhető kajával, van kemping, szállások is akadnak, csak időben le kell foglalni. Mi mondjuk 9 euró/személy áron laktunk egy vadiúj apartmanban, saját fürdőszobával, kiskonyhával, igaz hétköznap, mert hétvégére már nem volt hely, és az erdő sziklástul állítólag szintén hasonlatos olyankor egy zsibvásárhoz...

Amúgy meg túra-, sziklamászó- & geocaching paradicsom is a hely.
A túrázók válogathatnak kedvükre ösvényekből, olyan 25 km napi távig, azzal együtt, hogy mindig a kiindulási helyre érnek vissza; meg hát akad útközben elég látnivaló/megmásznivaló is.
A sziklamászóknak igazi paradicsom: azt olvastam, hogy kábé 500 út van itt, mind egy helyen. Annak a fele előmászott, míg a másik fele szabad. UIAA besorolás szerint akad 4-es is, a legtöbb azonban 7-es, és van nagyjából 10 út, ami 9+/10-, szóval a legelvetemültebbek is élvezkedhetnek kedvükre. A leghosszabb út 65 méteres, 7+ besorolással :-)
Aki meg inkább a kincskeresésre van rákattanva, az 2 nap alatt 30 láda fölött gyűjthet találatot a szűk környéken, köztük van egy 5-ös nehézségű láda, leginkább a sziklamászókincskeresőknek :-DDDDD

Mi egy nagyjából 15 km-s túrát választottunk, a főbb látnivalókkal. Ilyen ferrata light, mert felfelé & lefelé is biztosítva volt a turistajelzés. Igaz, néhol voltak olyan részek, ahová szerintem fölösleges volt létrákat & kapaszkodókat építeni, volt viszont több olyan is, ahová biza elkélt volna legalább egy lánc. Mondjuk én két túrabotba kapaszkodva tetűlassúsággal lemásztam valahogyan, de a nasságos úr a jól bevált gatyaféket választotta, aztán úgy lecsúszott, hogy azt se tudta mikor állt meg :-D 

A hely egyébként a tragédiákról is híres, több ember is meghalt odafenn villámcsapás miatt. Szerencsére igen szép időt fogtunk ki, ettől most nem kellett tartanunk.

És akkor a képek:
Az első este láttunk birkákat:

 Őzeket:

És egy igazából giccses naplementét...

Másnap pedig időben elindultunk. Az ösvény nagy hirtelen emelkedett vagy 300 métert, de azután már okésabb lett. Először egy erdőben haladtunk felfelé, az első érkezési pont pedig a Gótikus kapu névre keresztelt szikla volt, amit a geocaching koordináták nélkül biza meg se találtam volna:

Ez a kilátás a várromra. Na oda megyünk tovább, a legtetejére:.

A kilátás visszafelé nézve. Ááááá mindjárt éreztem, hogy ezért tényeg fel kellett mászni :-)

Azután elindultunk a várromhoz. Fénykorában káprázatos lehetett, de azon tanakodtunk, hogy a lovagok helyett bizonyára desszantosok lakták, akiket ledobtak ide ejtőernyővel. Mert hát elképezelni se bírom, hogyan jutottak fel... Én speciel így:

Így nézett ki anno:

Most pedig így:

A tetejéről valami lenyűgöző a kilátás. Pl. a környékbeli sziklákra...

...vagy az odalenn legelésző birkákra:

Mondjuk a tetejére feljutni sem valami egyszerű, mert egy létra tetején egy pici lyukon kell átpréselődni :-) Itt találkoztunk az első (és szerencsére utolsó) hülye turistákkal, akik a világért sem bírtak beférni a résen. Mondja nekik a nasságos úr: egy másszon be, adják fel neki a hátizsákokat, azután anélkül már át lehet férni... Erre csak néztek ki a fejükből: tényleg?... Tényleg wazze, most jöttünk le, pont ilyen körülményesen, de azért sikerült! Hihetetlen, egyeseknek mennyire nincs eszük! Jáj!

Ha az előbb azt írtam, hogy nem egyszerű feljutni a várba, akkor most ott folytatom, hogy lejutni se sokkal egyszerűbb. A levezető út korlátokkal van biztosítva, és ha lehet még meredekebb, mint a felfelé vezető. Nagyjából ilyen:

A végén pedig egy kis rét, piknikhely, meg az útelágazás. Vagy vissza lehet menni a kiindulási ponthoz a parkolóba, vagy folytatni a túrát. Mi folytattuk, mert a java még csak most következett :-) A következő célpont a Stefánik kilátó volt, és azért ereszkedtünk le, hogy újból felmászhassunk, eggyel odébb :-DDDDD Az út erdőben vitt, egy kellemes séta volt, gázos részek itt nem voltak. Hanem a látványtól, ami a kilátópontról fogadott, a szavam is elállt! Voltam már pár csudaszép helyen, de ez mindent vitt, nem túlzok. Lényegében az egész egy sziklaperem, körpanorámával a tájra. Óóóó te jó ég! Ha tudnék panorámaképet lőni, akkor csináltam volna, de így csak a sima fénykép maradt:

Hát ilyesvalami. Szerintem lenyűgöző. Jó sokáig ücsörögtünk odafenn, mert nem bírtunk betelni a látvánnyal. A terveinket is módosítottuk, hogy a következő elágazásnál leereszkedünk, nem megyünk tovább, mint azt terveztük... Hiába fújt a szél, valahogy nem bírtunk elszakadni onnan.

Végülis ezért jó hely ez túrázni, mert egy csomó helyen le lehet jönni, nem kell az egész tervezett távot végiglihegni, amikor már régen elég volt a móka-kacagásból :-D Szóval a plusz 5 km helyett inkább gyönyörködtünk az arra szánt 1 óra alatt :-) Tökjó volt.

Azután elkezdtünk ereszkedni, azzal együtt, hogy megállunk még az Óriások kapujánál. Na, ezt először szintén nem találtunk, azután meg hirtelen előttünk termett. Jaj hát vóóót nagy öröm & bódogság! Ez a kapu sem egyszerű, de ezt a nap végére már lassan kezdtük megszokni.

A méretek, úgy összehasonlításképpen:

 Az Óriások kapuja alulnézetből:

A nagyondenagyonbrutális része az egész túrának az alatt a kapu alatt indult. Az ösvény bevezetett egy ilyen sziklahasadékba, vagy mi a csudába, ami vállban kicsit szűk volt, de legalább 60 fokos szögben lejtett. Nem vagyok valami parázós típus, de némi halálfélelmem azért lett az alatt a pár méter alatt, míg onnan lekerültünk :-D Volt ám úgy, hogy kapaszkodtam ujjfehéredésig, a nasságos úr meg káromkodott mint egy kocsis, na de végül csak leértünk. Legalábbis kijutottunk a folyosóból. Az ösvény azután sokkal barátságosabb lett, elkezdett egyenletesen lejteni, végül pedig egy rétre kerültünk, ahonnan a Sárkánylyuk barlanghoz lehet feljutni. Na a barlang is megér egy misét, mindképpen! Rövid szájtátás után vissza a rétre, azután irány lefelé újból. 

Mivel nem tudtuk, merrefelé visz majd az ösvény, hát megjegyeztem, hogy nem volna rossz, ha már csak szép réteken ballagnánk, mert kezd elegem lenni a vadregényes sziklákból, repedésekből, létrákból & sűrű erdőből :-) 

 Óóó, hát minden vágyam így teljesüljön, mert az erdő alján ballagtunk végül az ótóhoz, a rét mellett.

Teljesen felüdítő volt a réten sétálni, bár olyan fáradtak lettünk a végére, mint a kutya. Nem értettem miért, hiszen nyomtunk le már ettől sokkalta vadabb túrákat is, pl. a Tlsta duplája volt távban is, szintben is, mégsem voltunk hullák estére. Gondolom azért nem, mert ott a hegy alján felvettünk egy tempót, amit a csúcsig tartottunk, azután meg egy ereszkedési tempót, és már meg is voltunk. Itt meg egész nap koncentrálni kellett, mert soha nem tudtuk, mi bukkan elénk a kövezkező fa mögül: mászni kell, ereszkedni kell... Változatos volt, de abszolút kiszámíthatatlan, és azt gondolom, hogy ez a hullámvasutazás vett ki belőlünk a szokásostól többet.

Amúgy meg fantasztikus volt ez az egész. Kevés helyre vágyom visssza, mert úgy vagyok vele hogy okés, ez is kipipálva, de útban hazafelé megbeszéltük a nasságos úrral, hogy ide még visszamegyünk!