ész mínusz

Tegnap este (leginkább unalomból & álmatlanságból kifolyólag) olvasgattam a neten, pedig már hányszor de hányszor megfogadtam, hogy nem teszem!
Jajajajaj szegény én!

Most újból a kutya témában szerettem volna művelődni, de teljesen felesleges volt, mert csak a vérnyomásom szökött az egekig, más nem történt. A netes kutyatartók annyira lököttek, hogy az már hihetetlen! Főleg a westie-t tartók. Komolyan. Minden neveletlenséget elintéznek azzal, hogy rendben van, ő egy westie, kemény & öntörvényű kis kutya, azért szeretjük. Ebből kifolyólag széttépheti a kanapét, kikéredzkedhet hajnalok hajnalán sétálni, moroghat & haraphat etetés közben, nem kell szobatisztának lennie, és így tovább a végkimerülésig.
Aztán hogy ne legyek ideges!

Azt, amit a kutyákról tudok, egyik régi jó barátomtól tanultam. Igaz, ő nem foglalkozott portörlőrongyokkal (:-D) hanem az volt a hóbortja, hogy saját maga szórakoztatására kutyákat képzett ki. Viszont a portörlőrongy is épp olyan kutya mint egy dobermann, vagy tudomisén, mert hát egy genetikai állományból származnak, és mindnek a farkasok az ősei. Nem fogok újból Cezar Millan-nel példálózni, mert nélküle is így gondolom... Szóval ettől az ismerőstől került hozzánk a rottweiler, és ő irányította az egész kiképzését is. Nem pénzért, hanem mert szeretett ezt-azt megtanítani a blökiknek, a saját kutyáinak pedig nem tudott újat mutatni. Dragon anyját is kiképezte az IPO3 engedelmességi vizsgára, szintén pusztán hóbortból, mert végül nem vitte el. Jó oka volt rá hogy ne vigye: volt a rotyi mellett még egy német-juhásza is, akivel borzalmasan sokat foglalkozott. Szuper volt a kutya, olyan igazi Rex felügyelő, a haverunk meg haláli büszke volt rá. Na, elvitte levizsgázni, a kutya pedig nem normálisan magas pontszámot ért el. Hazajött a haver, aztán úgy nagyjából 2 hét után megjelent nála 2 pasas a belügyminisztériumból, hogy adja el a kutyát. Persze mondta, hogy nem eladó, mert a szeme fénye, meg mittomén, de valahogy meggyőzték, hogy a kutya igenis eladó... Basszus, soha nem mondta meg, mennyi pénzt kapott a német-juhászért végül, de szemrebbenés nélkül vett egy vadiúj Tama dobszerkót Zildian cintányérokkal, meg egy használt ótót is - a kettő közül a dobcucc volt a sokkal drágább... Szóval nem keveset. Dragon anyját épp emiatt nem vitte el vizsgázni, azt mondta hogy kell neki ez a kutya; ettől függetlenül szintén igen magas pontszámra teljesített volna... Dragont nem érdekelte a nyomkövetés, ennél a pontnál ugrott is az összes IPO vizsga, ellenben a többit profin tudta. A haver mindig eljött megnézni, mennyire haladunk a tanulással, adott egy csomó tanácsot, mit hogyan csináljunk és teljesen elégedett volt (igaz én is, meg gondolom a kutya is.)

Hát mindig ebből indulok ki a kis plüsskutya kapcsán. Bármilyen a fajtája, de a maximális engedelmesség a legfontosabb. Meg abból, hogy épp úgy meg lehet neki tanítani dolgokat, max. nem olyan gyorsan & hatékonyan, mint egy szuper vérvonalból származó rottweilernek. Azt hiszem fél év múlva beszámolok, hová jutottam. Az az egy azért holtbiztos, hogy nem fog a fejünkre nőni!
:-)