most egy cicás

... történet következik, a sok kutyás között :-)

Az úgy volt, hogy rettentően segítettem a nasságos úrnak az öntözésben, mégpedig úgy, hogy én rángattam ki a slaugot a ház elé. Aztán bámészkodtam egyet, ha már úgyis ott vagyok. Na, ekkor jött a Gita néni, végzett melóban éppen. Kis idő múlva látom, hogy a Gita néni marhára integet, 2 házzal odébb. Az ott egy romház, évek óta árulják, de hiába. Odamegyek, mert nem tudtam mi történt.
Aszongya a Gita néni:
- Hát most nézd meg, ember az ilyen?!
És ott van a fűben 3 kiscica. Szép nagyok voltak, nem soványak, szép bundával, teljesen szelídek.
- Valaki kitette őket ide, mert reggel még nem voltak itt! - így Gita néni.
Mondom nem láttam semmit, de hát ezek nem kóbor macska cicái, az egyértelmű.
Ekkor elmentem szólni a nasságos úrnak, aki nem értette, miért guggolunk a gazban, a Gita néni meg hazaiszkolt egy kis tálkáért meg tejért.
Utána közösen néztük a macskákat. Hazahoztam volna egyet, a tigriscsíkosat, de még nincsenek meg a kutya oltásai, addig nem lehet :-( A boszorkány a szürke-fehéret hozta volna, a nasságos úr meg mindhármat. Gita néni átkozódott:
- Hogy ott rohadjon meg ahol van! Ilyen mocsok, ekkora melegben iderakni őket! Inkább fojtotta volna vízbe, vagy tudom is én!
Ekkor helyeslően bólogattam.
Mondom neki: szólok anyámnak, ő a postás, kérdezzen körbe a faluban kell-e valakinek kismacska. Meg hogy reggel hozok enni nekik, van még úgyis macskakajánk a Hógolyó óta...

---

Eközben az út túlfelén kinn kávéztak a barátnőmék az erkélyen & végiglesték az egészet, csak nem értették. Mikor ballagunk haza, kérdik:
- Mijazistent csináltatok ott a gazokban?
- Van ott három kismacska. Valaki kitette őket. A Gita néni hozott tejet.

---

Megyek anyámhoz, mondom mi van. Aszongya: Okés, megkérdezi, de hogy a Gita néni alszik rá egyet, aztán hazaviszi őket úgyis, mert állatbarát. Ennél a pontnál megkönnyebbültem.

---

 Éppen hazaérek anyámtól, eltelik egy kis idő, hát csengetnek. Azt hittem az egyik kávézó csaj jött át, de nem. Szilvike volt, aki szintén itt lakik nem messze. Aszongya:
- Találtatok kiscicákat?
- Ja, ott vannak az Annus néni háza előtt a fűben. Gyere megmutatom.
- Azért kérdezem, mert valószínűleg az enyémek. Van egy szürke-fehér, egy háromszínű meg egy cirmos.
- Óóó hát akkor a tiéid!
Nohát, azt az örömöt!
- Most képzeld el, ellett a cicám négyet. Tegnap este pedig eltűnt belőlük három. A hülye öreg macska elvitte őket valahová, azóta meg nyávog, hívja a kicsiket! Össze-vissza kerestük hova lettek, még jó hogy az Erika megkérdezte hogy nem az enyémek-e!
(Erika a szemben lakó csaj, aki kávézott.)
Mondom nem lett volna velük gond, mert anyám elosztotta volna őket, meg hogy etettük volna a Gita nénivel, van itthon sok macskakaja, mióta lelépett a Hógolyó.
Ekkor következett a sajnálkozás, hogy de nagy kár, milyen szép volt, ahogy mindig kinn ült a gázórán...
- Te Szilvike, én odaadom neked a macskakaját. Nekünk úgysem kell, neked meg igen.
- Áááá nem is kell (de azután hagyta magát meggyőzni, én meg bevágtattam, összepakoltam mindet egy szatyorba, vittem neki boldogan.)
Nem győzött hálákodni, nekem meg marha jó érzésem lett.

---

Na, pont az ilyen történetek miatt jó dolog falun lakni. De ezt senki más nem érti, csak a falusiak.