Az utazás
Az utazás jól eltartott, mert olyan kriminális állapotban voltak az utak a havazás meg a jég miatt, hogy szinte járhatatlanok. A mi felünkön még lehetett haladni valamennyire, na de odaát beütött a parasztgyalázat. Nem értem miféle okból kifolyólag, de a Lengyel-Tátrában még törött kővel sem szórják az utat, mert hogy az Nemzeti Park basszus. Szal elindultunk délelőtt 10-kor, aztán odaértünk délután 5-re. Ehhhhhhh.
Az idő igen szép volt, és elmúlt rögtön a tavalyi hiányérzetem, mert Zakopane fölött izzottak a hegyek a naplementében... ÁÁÁÁÁ akkor azért úgy éreztem, hogy na okés, rendben lesz minden.
A szállás
Idén is Male Cichen laktunk, de nem abban a hotelben, mint tavaly. Igen szép, vadiúj & pazar lengyel bútorokkal berendezett épület volt, csak még nem teljesen kész. A nem kész leginkább a közös helyiségre vonatkozott, ami nem volt. A személyzet nagylelkűen megengedte, hogy kártyázásra & egyéb társasági életre használhatjuk az étkezőt, azzal a feltétellel, ha összepakolunk magunk után hajnalonként. Okés, elfogadtuk, bár az említett személyzet hihetetlenül bunkó volt egész héten. Temesse be őket egy szép nagy lavina & soha ki ne szabaduljanak alóla!
A kaja
Hát, a hotelben tuti hogy a tavalyi szakácsunk melózott éppen, mert újból a konyhaművészet ehetetlen remekeivel örvendeztettek meg minket. Nem vagyunk egy finnyás família, az biztos, mert hát nincs ehetetlen kaja csak nem elég éhes ember, most mégis előfordult, hogy egy falat után otthagytuk az ebédet ahogy volt. Attejóég! Az a spagetti, amit egyszer kaptunk, életem végéig kísérteni fog (szétfőzött spagetti, ami már mállott, azon összetépkedett főtt hús, olajos paradicsompürével leöntve, csak úgy natúran, még sót se tettek hozzá ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!) vagy a megmagyarázhatatlan színű takonyban úszó szójagombócok, stb. stb. stb. Az tuti, ha jövőre is megyünk, akkor nem kérünk egész panziót, bőven elég lesz a reggeli (kenyér ízetlen felvágottal egész héten) a többit meg majd megoldjuk valahogyan. Ettünk finomat is, de ahhoz be kellett ótóznunk Zakopáneba, ott van egy jó vendéglő, a sétálóutca végén, a neve Gazdowo Kuznia, azt tudom ajánlani. Pizzát is ettünk, Wieliczkában, egészen ehető volt, bár a Diavolohoz nem volt semmi köze, mert a feferóni még véletlenül sem csípett rajta. Szal főleg a koszt miatt untám el egy hét után Lengyelországot legalább egy évre...
Shopping
Na, jól bevásároltunk, aminek azóta is örülök nagyon. Megvettünk mindent amit beterveztünk: 3 sisakot szemüveggel, fele áron mint itthon, pluszban kesztyűket, a boszorkánynak mindjárt kettőt. Az is biztos, hogy Zakopáneban több szatyor pénzt el lehetne tapsolni :-)
Síelés
A sisakokat & szemüvegeket kihasználtuk alaposan. Kissé áldatlan állapot uralkodott a Male Cichei sípályán & délre annyira összeverődött a nép, hogy szinte lehetetlen volt feljutni a liftre. Ezért aztán mindjárt a nyitástól kezdve síeltünk úgy délig, majd délután szabadprogram, aztán este 6-tól mentünk az éjszakai síelésre. Akkor jó volt, mert a hó összefagyott, alig volt kinn pár ember & nem csípte a szemünket a fagy a szemüvegek miatt :-) Abszolút élvezet volt! Okés, az utolsó nap szakadó esőben síeltünk, de hát egy kis eső nem lehet akadály ilyen felemelő sporttevékenységben, na!
Ja, volt ám szép idő is, meg a büf előtti padon napozás, ami tényleg (lelket) melengető volt! Mindent összegezve, nem volt okunk a panaszra, még a nagy tömeg ellenére sem.
Krakkó
Szerda volt a relax-nap, amikor a tervek szerint meglátogattuk a sóbányát. Nem is volt semmi gond az egésszel, csak hát jött velünk (nem velünk, hanem egy másik ótóban) az idegenvezető is, aki úgy egyébként a világ esze. Olyan simán elvezetett minket a bányához, hogy oda-vissza is megjártuk Krakkó belvárosát, pedig be sem kellett volna menni a városba egyáltalán... Jáj. Nálunk az ótóban volt mindjárt 3 GPS: egy iPhonos, egy autós Mio meg az én kis Garminom, mindhárom ugyanazt az útvonalat mutatta, előttünk a többiek azonban, az idegenvezetővel az élen egy tök másik irányba mentek. Először azt gondoltuk, hogy a pasas tud egy jobb utat mint a GPS-ek, na de utána rájöttünk, hogy nem is annyira... Na így jártunk. Végül aztán, több mint egy óra & jópár kilométer plusz autózással csak odakerültünk a sóbányához.
Wieliczka sóbánya
Hát ez egy mesebeli hely, de komolyan. Maga a bányarendszer 300 km hosszú, a legmélyebb pontja 300 méter alatt van, 15 fok körüli a hőmérséklete. A középkortól bányászták odalenn a sót, és még most is van dögivel, csak már nem gazdaságos a kitermelése. Helyette pofás múzeumot rittyentettek a mélybe. A sószobrok faragását már a középkorban elkezdték, mert a bányászok úgy tartották, hogy ha szép & dekoratív a bánya, akkor a Jóisten nem omlasztja a fejükre az egészet. Hát a kitermelt tárnákat utóbb berendezték, mindenfajta kápolnáknak, sóból faragott szobrokkal, csillárokkal, oltárokkal, padlóval, meg még minden elképzelhető & elképzelhetetlen dologgal. A maradékot panoptikumnak csinálták meg, ahol bemutatták, miféle áldatlan körülmények közt dógoztak a bányászok. Jajajaj. Mondjuk a legborzasztóbb meló, szerintem, a metángáz-robbantóké volt, ami annyiból állt, hogy ők mentek elöl, hosszú nyelű fáklyákkal, aztán várták, hogy begyulladjon a metán. Ha túl nagy volt a robbanás, akkor odavesztek, ha meg nem annyira, akkor megúszták élve... Na az nem szerettem volna lenni. Igaz, bányaló sem, mert azokat még csikó korukban levitték, aztán egész életükben ott maradtak a mélyben, volt külön istállójuk is a sötétben... Bár a lovak előtt emberi erővel hordták a sót, mindenfajta nyaktörő lépcsőkön, fejenként úgy 200 kilót naponta... Jajajaj. Volt egy komoly kockázata a bokatörésnek. Abba meg már bele sem mertem gondolni, hogy ha valakin volt egy pici sebhely (annyi vésésnél könnyen megeshetett) akkor az egész húsát csontig lemarta a só... Szal még most sem tudom eldönteni, kinek volt rosszabb melója: a fejtőknek vagy a hordóknak. Brrrrr.
A képek azonban mindent elmondanak. Jól visszaadják a hely hangulatát. A 4 órás nézelődés sem tűnt soknak, mert minden járat végén volt valami látnivaló, és amikor feltűnt előttünk egy hatalmas helyiségben a Santa Kinga kápolna, na akkor a lélegzetünk is elállt.
korabeli fejtőgépek
Kopernikusz több méter magas szobra
színházi előadás, a Só és arany mese fényjátékokkal & sóbálványokkal
összekötő folyosó
az Utolsó vacsora, a Santa Kinga kápolna falába faragva
az egyik tavacska
panoptikum, bányalovakkal
fények a hatalmas térben
ez pedig a Santa Kinga kápolna, bal oldalon középen az Utolsó vacsora.
Összegzés
Nem tudom, megyünk-e még valaha Lengyelországba síelni, mert elég vegyesek az érzéseim pillanatnyilag. Valószínű, jövőre az Alpok következik :-) Már előre örülök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése