képzelt beteg

A változatosság kedvéért nem a Moliére színdarabban emlegetett, hanem a rossz hügye fejemben lévő. Jajajajaj.
Úgy látszik a hipochondria a korral jár, vagy mi a bánat, az viszont igaz, hogy régebben nyoma se volt az effélének nálam. Szal tuti a kor miatt van.
Először a cukorbajjal kezdődött. A cukorbaj nálunk családi átok, mert mindkét részről terhelve vagyunk - szép is az ha mindkét öreganyámnak volt, most meg apámnak & anyámnak is van... Na akkor miért maradnék ki a jóból sorból, hát jelenkeztek a tünetek az egyik éccaka. Hogyaszongya szomjas vagyok, innom kell. Jól teleittam magam, akkor meg pisilni kellett, de ha már fenn vagyok úgyis, akkor iszok egy keveset. És ez így ment szépen egész éjjel, aminek az lett a következménye hogy egy szemhunyásnyit se aludtam, de az álmatlanságban, két ivós/pisilős roham közt volt időm bőven bebeszélni egy kis cukorbajt... És ha mán itt tartunk, akkor jöhettek is a szövődmények sorjában, olyannyira, hogy reggel 7kor már mindkét lábam amputálták. Röhögnék amúgy, de nem abban a szituban nem volt annyira vicces :-DDDDD
7 óra 10 peckor éhgyomorra szaladtam anyámékhoz, hogy egy vércukormérést csináljanak mán gyorsan, mert baj van. Jól megijedtek, rohangásztak mint a mérgezett egér, egyik hozta a mérőt, a másik a a mérőpapírt, fertőtlenítőt, mittomén, aztán halálra vált arccal lestük az eredményt. Höhö. Az eredmény még a környékén se volt a határértéknek, mondták hogy hügye vagy cseszd meg, a rosszbajt hozod ránk, most menjél, edd tele magad édessel, 2 óra múlva meg gyere vissza a második mérésre. Úgy is volt, persze megint normál érték jött ki, hát el is múlt a cukorbajom ahogy jött, azzal megnyugodtam. Leghamarabb az lehetett az oka, hogy nem ittam eleget napközben (pedig általában figyelek az ilyenre) azután meg szomjas lettem...

Azután jött az apám műtéte, szintén mindkét részről meg vagyunk terhelve epekőügyileg, mert anyámnak is van, csak nem annyira komoly. Na kis témázás a tesómmal, hogy ránk is ez a sors vár, erre apám: Na és? Más drágakövet örököl, ti meg epekövet! :-DDDDD Figyeltem a jeleket, de annak nem volt semmi különösebb tünete, hát abbahagytam.

Most aktuálisan női bajaim vannak. De csak azért, mert kell mennem a héten nődokihoz, aztán időközben a rák összes létező fajtáját elképzeltem... Mondjuk pont a rák nem jellemző, nem volt senkinek a családból (haláanagyjóégnek), volt helyette inkfartus és agyvérzés is, ami elvitte a nagyanyámat meg a másik ágon a nagyapámat. A harmadik nagyanyám embóliában halt meg, de ő medencecsonttöréstől kapta... Az utolsó nagyapám él & virul, kitűnő egészségnek örvend, de nem hinném hogy akkora mázlista legyek hogy megéljem a 90-et mint ő... :-DDDDD

Ez a nődokis dolog amúgy nem vicces (megint) mert már azzal álmodtam. Illetve egész pontosan az volt az álmomban, hogy azon töprengtem, mit is mondott a doki, mi bajom van. De nem jutott az eszembe, bárhogy is erőlködtem, de még a vizsgálat egyéb részei se, amitől úgy megijedtem, hogy azonnal felébredtem. Jaj hát marha rémísztő álom volt! Mondjuk szép is lett volna ha eszembe jut, ami csak pár nap múlva esedékes, mert akkor rohantam volna a lottószámokat megálmodni hirtelen... :-DDDDD

Na most itt tartunk. Végül azzal intéztem el az egészet, hogy ha lesz is valami bajom, akkor szarok rá amennyire csak lehet. Hiszen tudjuk itten mindannyian, hogy:
"Az élet olyan, mint a nyári ruha mellénye. Rövid és céltalan."