a restség bűn

Azt hiszem, ezt a gondolatot igazándiból sikerült belenevelnünk a boszorkányba, pedig nem is volt direkt.
Tegnap délután, mosás & takarítás helyett, mert jobb dolgunk nem volt ha már így szerencsésen hazaértünk, mindjárt nem bírtunk ülni a seggünkön. Hogyaszongya menjünk már ki megnézni, hogy zajlik a jég a faluvégen. Na fogtuk a fényképezőgépet meg a távcsövet, aztán agyő.
Nézkéltük a távcsővel a hegyeket, vajon mennyien bolyonganak odafenn, de teljesen kihalt volt minden. Hümmögtünk is felette, hogy senki nem kolbászol a kilátópontoknál ilyen csodaszép időben, milyenek az emberek már. Erre aszongya a boszorkány: lusták mind! És jókat kuncogott a saját megállapításán.
Ő bezzeg nem lusta, a pihenés meg a betervezett tévézés helyett öltözött első szóra... Igaz, láttunk végül egy csomó vadkacsát, sirályt és egy gyönyörű harkályt is, aki nem zavartatta magát & egymás után szedte ki a kukacokat a kéreg alól, csak lefényképezni nem tudtam a gallyak takarása miatt :-(

Nem tudom, mikor múlik el ez a nagy aktivitás a törpéből, de az is megeshet hogy benne marad örökre, mint a becses szüleiben... :-D Nem volna rossz, na.

Itt pedig a tegnapi termés legjobbjai: