no panic!

Be szép volt ez a tegnapi nap! :-))
Úgy kezdődött, hogy felkeltünk hatkor, elindultunk hétkor, na akkor volt itthon -16 fok. Vigyorogtunk mint a tejbetök, hogy micsoda ötlet volt mán ilyenkor outdoor programot tervezni, de hát mindegy. Azzal vigasztalódtunk, hogy tavaly Lengyelben egy héten keresztül nem ment -20 fölé a hőmérséklet, és ha azt túléltük, akkor most sincs mitől tartanunk! Jaj hát nagyon optimisták tudunk lenni ha éppen úgy adódik! :-DDDDD
Az biztos, hogy plusz egy pulcsival több volt rajtunk, a nagy hidegre való tekintettel, a többi cucc bevált Lengyelben, nincs mitől tartani.
Nos, mire felértünk a hegyre, lett órában fél 9, celzius fokban pedig -24. Jó is az, főleg ha közben annyira vakítóan süt a nap, hogy az mán szinte hóvakság... A nagy hidegnek nem volt különösebb látszatja, ha csak az nem, hogy egy az egyben lefagytak az ujjbegyeim, míg felopecoltam a sícipőt, de azután a meleg kesztyűben kiolvadtak, újból csak no panic!

A pályán a hó pont olyan volt a múltkor. Mint a leges-legjobb minőségű finom só. Porzott, csúszott, egy tenyérnyi jég se volt rajta, istenkirályság volt! Az első kört szinte transzban mentem le, mert ki kellett élvezni minden pillanatát az ilyen ritka helyzeteknek. Közben a hegyimentők levitték az első delikvenst több darabban - na az nem volt valami szép látvány. Még mindig közben, a boszorkány elment a múltkori gyerek-pályára, aztán ott olyan mutatványokat produkált, mintha az olimpiai szlalomon menne éppen az aranyéremért (nem túlzás) mondtuk is a nasságos úrral hogy ennek abszolút semmi értelme, jöhet fel a hegyre, mert fejlődni már csak úgy fog.
A kis törpi kissé pánikba esett, hogy az oké hogy felmegyünk, de hogyan fog ő leszállni a felvonóról... Mondtuk nyugi, majd apa lelök, te meg csak csússzál egyenesen előre. Na első kísérlet nem jött össze, mert nem értette a helyzetet, lepottyant mint a zsák, de nem volt veszélyes a szitu. Azután már értette, szal így tanul a gyerek :-))
Nos ez ment egész nap. Simán velünk volt a nagy pályán, gyönyörűen ment még a legmeredekebb részeken is. Úgy csináltuk, hogy a nasságos úr ment elöl, a boszorkány meg utána; én voltam a hátvéd, ha elesik abban a pillanatban ott voltam megmenteni. A végére megértette a seggreülés & a felállás tudományát is, aztán abból csinált versenyt, hogy hamarabb felálljon, mint ahogy én odaérek! ÁÁÁ de büszke voltam rá! De még a nasságos úr, na azt le se lehet írni. Azt hiszem, mindig is a szíve vágya volt, hogy a gyerekkel síeljen, aztán mély szomorúságot okozott, hogy a boszorkány nem mutatott semmiféle hajlandóságot idáig :-)) Na most bepótolta. A pálya egyébként egyáltalán nem bonyolult, ideális a tanulásra, szóval emiatt nem értettem hogyan tudta magát annyira összetörni a reggel látott pasas.

Napközben az idő fokozatosan javult, délben már csak -12 volt, szakadt is rólunk a víz rendesen. Érdekes, mennyit hozzátesz a hőérezthez a mozgás meg a napsütés úgy együttesen. Az is érdekes, hogy a boszorkány egyszer se nyafogott hogy fázik, pedig kérdezgettük tőle mindig hogy mi a szitu. Végül beismerte, hogy egyszer fázott a lába, amíg a felvonón ültünk, de ahogy elkezdett mozogni rögtön elmúlt, azért nem szólt.
"Tudod anya, én tudom hogy a mozgástól rögtön átmelegszik, te meg csak ideges lettél volna."
Kis tűlélő a gyerek, komolyan. Nem hiába eddzük állandóan, már megértette az ok-okozati összefüggéseket, úgy látszik :-))
A másik dolog, ami komoly öröm, hogy a másfél év nem cigizés kezdi meghozni az eredményt. Az érszűkület annyira megjavult, hogy szerintem már nincs is. Egyetlen egyszer se fáztam, a kezem vagy a lábam se volt lefagyva, kivétel a kesztyű nélküli matatás, de ammeg érthető. A kondim is kezd jelentősen javulni, mert hát végig bírtam síelni az egész napot mindenféle extra fáradtság vagy légszomj nélkül. Na ez is elképzelhetetlen volt úgy 2 évvel ezelőtt! :-o

Zárórára pedig megélékült a szél, a hőmérő szerint -16 fok volt, a nap is eltűnt a szomszédos hegy mögött, hát addigra már nem volt meleg, na. Szánkóztunk még egy kicsit, mert a boszorkány azt se akarta kihagyni, végezetül elindultunk hazafele. Megálltunk még megtömni a fejünket (jó alaposan be kellett pótolni az elégetett kalóriákat, de hát nem volt bűntudat :-D) aztán hazakerültünk fél hétre. Fél nyolcra végeztünk a fürdéssel, akkor a boszorkány jó éjszakát kívánt & elment aludni azzal hogy marha álmos. Óóóó hát vannak még csudák, de komolyan!
Én fél 9-ig bírtam, a nasságos úr pedig vasból van, mert egész 10-ig fenn volt. Hihi.

Ma főképp az izomláz kezelése ágyban fekve tévézéssel, közben néha evés volt a fő elfoglaltság, ja meg a nagy tervek kovácsolása, hová menjünk holnap. Okés, én nyertem, mert 2x kimentem havat söpörni, ha már ilyen kellemesen hullik... A holnapi program még nem egyértelmű, mert a nasságos úr szánkózni akar, síelni akar, túrázni akar és úszni is akar. Mondtam neki hogy azért csak 24 órában gondolkodjon, amiből 8-at alszik :-DDDDD A boszorkány ugyanezt akarja, ugyanilyen sorrendben. Igaz, én is, de talán csak egy szánkózás fog összejönni, esetleg este uszoda. Meglátjuk holnap reggel.
Szívem szerint járkálni mennék, de kis technikai probléma van, mégpedig az, hogy összetörött a termosz. Meleg tea nélkül meg hát.......... Inkább maradunk a civilizáció közelében.