A tegnap este az valami überfasza volt! Kivittük a bolhást a boszorkánnyal, aki első szóra öltözött, hogy hát persze, akar a hóban sétálni éjnek éjjelén :-) Azután meg másfél órát hempregtek, birkóztak, rohangáltak, hóangyalt gyártottak (bár a kutya nem, ő csak simán fürdött) és a világ minden kincséért se akartak hazajönni, pedig már fél 10 volt...
Én meg haláli büszkén néztem őket. Végülis erre jó a kutya - nem hinném hogy elmentünk volna havat taposni csak úgy kettesben, kutya nélkül, pedig gyönyörű idő volt. Olyan igazi ropogós hideg, ragyogtak a csillagok meg minden. Azon gondolkodtam közben, vajon hány másik gyerek bolondozik késő este kinn a hóban? Nem hinném hogy túl sok lett volna a sulijukból. Talán egy se.
Ma a boszorkány egész nap feldobott hangulatban volt, meg én is. Viszont nem jött velem kutyát sétáltatni, mert valami halaszthatatlanul fontos rajzolnivalója volt, höhö, a kutya meg egyedül nem dilizett, csak szaladgált ide-oda szokás szerint. Szépen komótosan lesétáltuk a napi távot, gyönyörködtem a csillagokban, közben pedig ábrándoztam hogy milyen jó lenne egyet síelni így hirtelen...
Néztem itthon rögtön a hóhelyzetet, nomármost megnyitották Donovalyt a mai napon, igaz csak a Záhradistet, de az is elég. Valószínű, sőt nagyon-nagyon valószínű, hogy vasárnap ott kötünk ki. Egyeztettem a nasságos úrral, aki nagyon menne már, meg a boszorkánnyal, aki szintén. Engem meg úgy szét akar vetni az energia, hogy megbolondulnék ha itthon kéne ülnünk hármasban vasárnap!...
PS: Tegnap még az jutott az eszembe, hogy pont azt csinálom a boszorkánnyal, mint velünk szoktak anyámék. Ahogy esett egy szem hó, azonnal mentünk sétálni :-) Kötelezően :-) A mai napig emlékszem a legizgalmasabb kalandjainkra, pedig elég tökmag voltam. A legjobb az volt, amikor apám egyszer összepakolt minket, kivitt az erdőbe, derékig ért a hó, úgy kellett utat törni, és egész nap mókusokat kerestünk. Azt már nem tudom, találtunk-e végül, viszont raktunk egy bazi nagy tüzet & sütöttünk szalonnát, az erdő közepén, a marha nagy hóban. Életemben akkor ittam először forralt bort, és egy kicsit a fejembe szállt :-D Lehettem vagy 6 éves :-D Hazafelé énekeltünk a tesómmal mint a rosseb :-D Jó volt nagyon.
ez pedig az új borítóképem a FB-n.
a makovi síelésen lőttem, a dátum szerint 2005. dec. 29.-én, viszont annál nagyobb volt az öröm amikor tegnap megtaláltam... igaz, kimondottan téli képet kerestem, mégis jó volt nosztalgiázni egy kicsit... :-) szép az élet, na!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése