Az alábbi beszélgetés egy közelebbről meg nem nevezett, mindössze 3 km hosszú hegyi úton történt a közelmúltban. A szereplők: Ford Focus 1.8 tdi, az összes létező elektronikával telepakolva és az összes elektronika éles bevetéseken hügyére tesztelve, 4 db BF Goodrich G-Force Winter G gumiabroncs, a tavalyi szezonban többször & alaposan tesztelve, egy igen majrés férfiember meg szerény személyem, aki kegyetlenül ki nem állhatja ha paráznak mellette a jobb 1-ben, vagy ha kétségbe vonják úrvezetői képességeit.
Szerény személyem nincs ahhoz szokva, hogy belepofázzanak a dolgokba, főleg úgy, hogy idáig még mindenki elismerően nyilatkozott a képességeimről, beleértve egy magyar bajnok rallyversenyzőt és a sógoromat is, aki pedig apjának se adja kölcsön az ótóját, mert szerinte az öreg nem tud vezetni. Én viszont vihetem, akármikor ha épp úgy alakul... Höhö.
... Szal autózgatunk szépen, amikor odaérünk ehhez a hegyi részhez, ami egyébként jeges, de nem tükörjég. Itt-ott előbukkan az aszfalt, az út széle - ahol nincs jegesre taposva - pedig rendes, hagyományos, nem túl mély hó. Az emelkedés nem nagy, forgalom végképp nincs, szal nóóóó problém, meg se fordult a fejemben hogy itt valami gubanc lehetne. Na ekkor azt mondja az édesdrága fiatalember, jól megmarkolva a majrévasat:
- Itt akarsz felmenni??? Ez csupa jég!
- Miért, nem is jeges annyira, egy csomó helyen kinn az aszfalt - mondom én, finom gáz, csak semmi hirtelenkés, megyünk szépen közben.
- Be fogunk esni oda az erdőbe!...
- Nem fogunk beesni drága.
- De nézd a, ott is beesett valaki - mutogatott az egyértelmű nyomokra a hóban.
- Az igen, de ÉN nem fogok sehová se beesni, mert nem azért járok edzeni hóra-jégre minden télen, amikor csak tehetem, hogy fogjam magam oszt úgy simán beessek. Érted??
- Ööö igen, láttam képeket az edzéseidről...
- Hát akkor meg mit parázol???
És lőn, felérünk, még csak meg se csúsztunk vagy akármi. Na, kis idő elmúltával indulunk lefelé. A forgatókönyv ugyanaz: majrévas megszorít, tekintet halálra vált, mert így lefelébe ő került a szakadékok felőli oldalra. Hihi.
- Figyi mán, miért megyünk ennyire a szélén? Le fogunk pottyanni oda a francba - mutatna a franc felé, de nem tud, mert el nem engedné a kapaszkodót egy pillanatra se :-D
- Azért, mert itt bévül igen jeges, kiengedem jobb oldalt a hóra, ott úgy fog mint az álom. Jóféle gumik ezek, én magam választottam, nem unod még a parázást???
- Nem parázok...
Itt egy kicsit befogta a száját, de jött egy jó nagy hupli, amin áttettem a Kókuszt. Pontosan tudom hol ér le az alja - hát ez nem olyan volt, amit már megfogott volna. Nem is zöttyentünk vagy valami, mentünk lassan komótosan lefelébe, pedig megfordult a fejemben hogy ha kiérünk a jeges részről, adok neki egy kövér gázt aztán hadd szóljon ill. hadd fosson!...
- Úristen, már láttam a szemeim előtt a leszakadt motorvédő pléheket!
- Leszakadhat, leszarom a pléheket, csak az olajteknő ne sérüljön mert abból nagy gubanc lesz.
- Olajteknő?
- Az. Basszus.
Itt egyébként több vulgáris kifejezés következett volna, de nem lehetett, úrinő vagyok vagy mijabánat.
- Figyelj ide, ez itt egy Ford, nem Suzuki! :-DDDDD
Ezt azért nem hagyhattam ki, na! :-DDDDD
- Na kösz!
- Szívesen, számíthatsz rám bármikor!
Ezzel aztán leértünk, pont olyan szépen & tökéletesen ahogy felmentünk. Mindenféle megcsúszás & egyebek nélkül. Aztán ahelyett hogy azt mondta volna: ezt jól csináltad, vagy tudomisén mit kéne ilyenkor mondani, hát egy nagy (és megkönnyebbült) sóhajjal szállt ki mellőlem.
Szal így jártam. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire irritálni fog a dolog, pedig igen. Marha hügye férfiak vannak!!!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése