orkánosdi

Azért marha jó volt ma kinn mászkálni a bolhással az orkánban, némi esővel megspékelve :-)
Nos az úgy volt, hogy egész nap vagy főztem, vagy csak dőltem jobbról-balra, de három körül a kutya verte az ajtót, hogy menne valamerre. Én is mentem volna, még a jeges szélviharral kevert eső sem tudott visszatartani. Arra gondoltam, vajon mijazistennek itt ez a sok technikai holmi, ha nem ilyen helyzetekre?! Évek óta gyűjtöm a legeslegjobb darabokat, höhö, hamarabb fel tudnék öltözni a gardróbból egy északi-sarki kiruccanásra mint egy színházi előadáshoz; van ez így.
Hát akkor felöltöztem, annak rendje s módja szerint három rétegbe, még a símaszkot is előszedtem, mert voltam kinn a döggel tegnap este is, nagyon hasonló körülmények között, aztán majd lecsavarta a fejemet a szél. Ma pedig a gátra készültem, méghozzá azért oda, mert megfelelő távolságra vannak a fák. Nem szeretném úgy végezni, hogy egy testes ág agyonüt, vagy egy tyúkól bádogtetejét a hátamhoz vágja a vihar... A hirdetőtáblákról nem is beszélve.

Amikor a kiscsaládom tagjai megláttak a símaszkban - kényelmesen forró teát & forralt bort iszogatva a tévé előtt, mindenki az életkorának megfelelően -, hatalmas röhögésben törtek ki.
- Anya, te egy bankrabló vagy?
- Így fogsz kimenni?
Mondom miért, rajtam kívül egy árva lélek se lesz kinn.
- Ja, tényleg.

A lényeg, hogy szuper volt. A bolhás rohangászott & hempregett a vizes fűben, én meg számtalanszor rádőlhettem a szélre, megtartott simán. Mászkáltunk sötétedésig, és szívem szerint a torkolatig is elmentem volna, csak ott már elég nagy topoly- és fűzfák vannak, az meg nem lett volna biztonságos.
Nem tudom miért imádom az ilyen extrém helyzeteket, de nagyon feldobott megint. Kell is, mert holnap sőt holnapután is meló, kettesben a denevérrel, mert a többiek szabin lesznek... Ajajaj. Talán kevés volt a 6 kilométer ma, a 16 jobban feltöltött volna, elkélne most, amondó vagyok.