Pl. pénteken melóban a Route66, aki nem pusztán optikai élmény, hanem úgy globálisan mindig feldob ha megjelenik. Nyilván közejátszik a tizenakárhány év plátói szerelem is (a részemről, ha egyáltalán lehet az ilyesféle vonzódást szerelemnek nevezni) és néhány keresetlen bók az ő részéről :-) A legjobb az volt, hogy nézett nagyon, nyilván azért hogy szóvá tegyem mi a fenét bámul; aztán amikor ez megtörtént, hát jött a válasz:
- Nem bírok rájönni, mi az ami megváltozott rajtad. Nem olyan vagy, mint amilyen lenni szoktál.
Hahaha, nem világosítottam fel, hogy eltűnt bizonyos súlyfölösleg, mert köze hozzá semmi, de jól esett, hogy észrevette miben mesterkedem mostanában nagy titokban :-DDDDD
A tegnapi napot is túléltem, pedig féltem tőle eléggé, sőt a mait is. Szerencsére sikerült lebeszélni a nasságos urat újabb rokonok meglátogatásáról, mondtam nekem az eddigi is épp elég volt. Azután kutyát sétáltattunk a holtágnál, a különösen szép időben, este pedig moziba mentünk. A Hotel Transylvania ismétlésére, mert a premierről valahogy lemaradtunk. Nem kellett volna nagy ügyet csinálni a moziból, mert a film nem ért egy marék homokot se. A boszorkány is csak fintorgott, pedig kizárólag miatta mondtuk le a rokonlátogatást... Amikor beültünk az ótóba, azt nyilatkozta:
- Csak meg ne kérdezzék holnap suliban hogy miről szólt a film, mert azt kell mondanom hogy semmiről! - Kicsivel később pedig: - Mégis elmehettünk volna a Márti nénihez... Biztosan sütött valami fincsi süteményt!
Jaj hát nagyon gyakorlatias a gyerek, komolyan! :-DDDDD
A holtágról viszont van két jó képem. A semminél ez is több!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése