Velestúr(a)

Most teljes az öröm & boldogság: ez a mesehely is ki lett pipálva a térképen!
Minden esetre nem volt egyszerű menet. Összesen 15 km, szint 515 m. Jó kis térdfájdítós, hullámvasutazós gerinctúra, de annyira feltöltött, hogy az leírhatatlan. A nagy pozitívuma ennek az útvonalnak az volt, hogy minden kilométerben történt valami...
Pl. kilátóhely, ahonnan lenyűgöző látvány fogadott; mindenszínű erdő, odalenn pici falucskával. Meg a ködbe burkolózó Alacsony-Tátra ott átellenben:

Aztán egy orrot koptató, majdnem derékszögű emelkedő, amivel jól meg kellett küzdenünk, tetején egy kiszáradt kúttal :-D. Vagy egy odvas fa, ami gyerekeket eszik:

Nem sokkal később felértünk a Velestúr tetejére, aminek az oldalába a híres (hírhedt) velestúri feliratot vésték.

Nos a feliratot csak kisebb nehézségek után találtunk meg. Meg kellett ugyanis kerülnünk a bazi sziklát. Éppen javában örömködtünk, hogy izéééé, ehunvane, amikor jött egy pasas meg egy nő. Kolbászoltak ide-oda, pont mint mi, amikor a feliratot kerestük. A nasságos úr - jószándéktól vezérelve -, odaszólt nekik:
- A feliratot keresik? Itt van ezen a felén.
- Jaj nem, mi csak turisták vagyunk! - jött a válasz.
Ezen vihogtunk egész nap, hogy ezek valami szektásoknak vagy ufológusoknak néztek bennünket, hogy ott görbüljenek meg ahol vannak! Höhö. A felirat maga:

Ez az ezoterikus izé nem hügyeség, mert akadnak akik mélyen hihetnek benne. Kerestük rettentően a helyhez kapcsolódó geoládát, a nasságos úr forgatta a sziklákat, melyik alatt figyelhet, és mit tesz isten, talált egy ökölnyi nagyságú, csodálatos kvarckristályt. Gondolom nem magától került oda, valószínűbb, hogy valaki odatette, hogy megsugározódjon. Így járt, mert hazahoztuk emlékbe :-DDDDD
Ezután következett a Háromkereszt-nyereg. Képen olyan teljesen egyszerű helynek tűnt, de a valóságban valami csudaszép, tágas tisztás. A szélén áll a hármaskereszt, a közepén pedig egy faragott sziklatömb, az alábbi szöveggel: "Hallgasd a természetet, bölcs dolgokat mond neked." Ahogy kiderült, sok ember szeretett bele a helybe, olyannyira, hogy itt szóratta szét a hamvait... A fákra erősített táblák jelezték ezt, mégsem volt zavaró. Valahogy megértettem a döntésüket, na.

Azután a turistaház következett, ahová ilyen hűdeszínes meseerdőn keresztül vezetett az út:

Végül pedig a ház, ami a híresztelésekkel ellentétben zárva volt. Még jó, hogy nem bíztunk a nyitvatartásban & vittünk kaját-piát bőségesen.

Ezután úgy döntöttünk, hogy a Smrecnik tetejére már nem mászunk fel, hanem visszaindulunk egy másik ösvényen. Hát úgy alakult, hogy pont a letérő mellett mentünk, felnéztünk, nincs messze, nos okés, akkor másszunk fel oda is. Ott van valami szláv áldozati hely, vagy valami hasonló. Ami azonban fenn fogadott, nehezen foglalható szavakba.
Egy komplett szentély van a hegytetőn, faragott szobrokkal, plusz berendezéssel, használati tárgyakkal, tudomisén. Mintha csak az előző pillanatban hagyták volna el a tábor lakói... Nem hiszek az ilyen energia meg mittoménmiféle dumákban, de ennek a helynek aztán van ám egy varázsa! A nap csúcspontja volt, nem csak a tengerszint feletti magassága miatt.

Hát valahogy így. Külön öröm, hogy remekül lehetett látni a Klakot is, már amikor előbukkant a párából. Ezer közül meg lehet ismerni, és amikor ott voltunk, szemeztünk ezzel a tévétoronnyal itt, mert ezt meg onnan lehetett remekül látni. Igaz, nem voltunk betájolódva, azt hittük hogy a Chopok csúcsán lévőt látjuk ilyen remekül, pedig ezt a skalkait, aminek a tövében éppen parkoltunk... A jó pap is holtig tanul, na! :-))))))))