Szal ott hagytam abba, hogy ugrott a vasárnapra tervezett túra. Itt nálunk egész délutánig gyönyörű idő volt, nyafogtam is, hogy izééé, mégis mehettünk volna. Azután hétfőn kiderült, hogy jobb is mert nem mentünk - másutt tényleg esett egész nap. Mondták a sofőrök, akik az árut hozták.
Vasárnap estére ideért az égi áldás hozzánk is, igaz nem eső, hanem szélvihar formájában. A kutyának nem magyarázhattam el, hogy figyelj nagylány, nem sétálunk ma este mert fúj a szél, hát felöltöztem szépen túlélősre, megkaptam a nasságos úr akkumulátoros barlangászlámpáját, aminek elég tűrhető fénye van, aztán irány a szabad ég. Höhö. Igaz, nálam volt a baszott nagy lámpa, de nem emiatt éreztem magam fene nagy biztonságban, hanem az ítéletidő miatt. Úgy gondoltam, hogy nincs az az elvetemült gyilkos, aki kimerészkedik a folyópartra ilyen időben... Úgy tudtam csak menni, ha rádőltem a szélre; helyenként simán megtartott, pedig nem is vagyok éppenséggel pehelysúlyú... Azon viszont meglepődtem, mennyi világító zöld szempár figyel mindenhonnan. Hmm. Szerintem mind macska volt, mert ezzel a tudattal nagyobb a lelki békém, na! :-D
Hétfőn melóba nem öltöztem fel túlélősen, hanem csak úgy melóba járósan, ami nagy hiba volt. Még mindig marha hideg volt & marha nagy szél, én meg dekkolhattam a raktárban, ami egész héten az enyém, miután a raktáros gyerek szabizik. A nap végére átfagytam mint a barom & hulla voltam a sok rakodástól ( bejövőnek volt két kamion meg egy nagyobb furgon, kimenőnek meg bazi sok cső, szigetelés, radiátor, egyebek, mivel tombol a fűtőszezon, hehe) hogy estére ilyen teszthalott állapotba kerültem. Okés, megpróbálkoztam mindenféle melegítéssel, pálinkával, hosszú forró fürdővel & különösen csípős levessel, de nem lett sokkal jobb. Még elalvás előtt is dideregtem, jaj, pedig már mi is fűtöttünk mint a barom... Viszont sétáltam a kutyával újabb 4 km-t, igaz elég nagy lelkierő kellett hozzá.
Ma már okésabb volt a helyzet, a vérszopó denevért leszámítva, ami jól szopta a szopnivalót (gyengébbek kedvéért a véremet!), ellenben túlélősen öltöztem fel, polárba meg ilyenek, na legalább melegem volt egész nap :-DDDDD A kutyával sétáltam 6 km-t, méghozzá úgy, hogy rohantam haza melóból, beparancsoltam a az ótóba aztán tűztünk sétálni, hogy még sötétedés előtt visszaérjünk. Amúgy még mindig nem találtam ki, mi legyen ha átállítják az órát. A nagy francba! :-(
A holnapi programot még nem tudom, elég káoszosnak igérkezik a nap, viszont mégis megyünk a Velestúrra, 2 hét múlva ha jó idő lesz. Most ezzel vigasztalom magam :-)
A nap slágere pedig a Prodigy. Valahogy beugrott még reggel, aztán egész nap ezt dudorásztam. Nem zavartam vele a köznyugalmat, odakinn a raktárban max. a német-juhász gyönyörködhetett a nem egyszerű hangszerkezetemben :-DDDDD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése