A helyzet az, hogy vásár volt nálunk, amikor kicsiny városomban 4 teljes napra leáll az élet (minden évben) hát vásároztunk mi is gőzerővel, amitől tán még a rendszer áldozatának is tekinthetném magamat, aztán mégsem. Marha sokat gyalogoltunk, kötelező köröket is, meg csak úgy is, esténként pedig a kutyával, önszorgalomból. Ez tegnap este már nem jött össze, hát ma sétáltattam a blökit, nyomtunk 10 kilométert kellemes tempóban, a zúgóig, a holtágak körül & vissza. Jól esett nagyon. A konzekvenciát is levontam, miszerint legközelebb viszek inni :-D Valahogy nem tudtam elvonatkoztatni a gondolattól, hogy ilyen gány időjárásban, szélben & szemergő esőben nekem biza mézes tea kell, azután meg forró fokhagymaleves...
A szomorú hír az, hogy kifogytam a hiperszuper mindenálló túrázásra használt gatyámat is :-( Elég csúnyán. Végülis 8 kilót fogytam az elmúlt másfél hónapban, mindenfajta megrázkódtatások nélkül, elég volt hozzá egy étlapváltás meg a sok mozgás. Nem hagytam ki semmit, csak a kenyeret plusz a felesleges szénhidrátokat (mindenfajta kelt tészták képében) a többi maradt a régiben. A tablettám a beszólástól gurult el, miszerint "jól felszedtem", pedig még nem is világított a figyelmezető lámpa, hogy izééé, gubanc lenne. Igazából jól éreztem magam, meg hát voltam már ettől sokkalta gyászosabb porhüvelyben is, na de mindegy. Egy próbát megért a kenyér hanyagolása, amondó vagyok
Idáig még mindig nincs baj, bár ezt a hiperszuper méregdrága gatyát sajnálom (valószínű, hogy szerkesztek egy gumit a derekába aztán kész), nos a hetedik kiló táján előkotortam a farmergyűjtemény egy-két számmal kisebb darabjait, és ennyi. Van még ezektől is kisebb, de addig már nem szándékozom fogyni, eléggé úgy néztem ki akkoriban mint akinek mán nincs sok hátra.
A rendszer szerencsétlen áldozata ennél a pontnál lépett a színre, amikor elmentem melóba a két számmal kisebb szerkóimban. Volt is nagy szájtátás, hogy háááámégilyetwazze, ezdemarhajó. Beszélgettem az aranyos kolléganőmmel, hogy hát igen, ennyit tesz a qwa kenyér, meg úgy általában mindenről, köztük az ősemberes teóriáról, amire az utóbbi időben kezdek nagyon rákattanni. Még semmit nem tettem a megvalósításáért, csak belémköltözött a gondolat - majd lesz belőle valami. Ha nem, akkor se történik katasztrófa, hiszen egyenlőre csak gondolat az egész, meg annyi, hogy mélyen egyetértek az alap ötlettel. Na de a denevérnek azonnal közbe kellett kotyognia (pedig a világon senki nem szólt hozzá, a véleményére meg pláne nem volt egyikünk se kíváncsi). A denevérnek a legjobb, ha csöndben marad, mert míg nem beszél, el tudja rejteni a minden sejtjében lekódolt, végtelenül nagy butaságát. Elkezdett ágálni a kenyér mellett, hogy az a fő táplálék, mennyire finom, mennyire egészséges, mennyire olcsó, és hogy az ilyen céltalan diéták nem vezetnek semmire, mert csak gyomorfekélyt kap tőlük az ember.
Jajistenem.
Mondtam neki hűvös kimértséggel, hogy a gyomorfekélyt a helikobaktéium okozza, kaptak is érte Nobel-díjat a felfedezők vagy tíz évnek ezelőtt (egészen pontosan 2005-ben, most rákerestem), és hogy anibiotikummal gyógyítható. Mindezt onnan tudom, hogy az egyik doki, Barry J. Marshall igen jóképű fickó, gyorsan megjegyeztem magamnak... :-D Na de ez mellékes. Azt mondja nem is (!) mert mindenki tudja hogy a rendszertelen evés okozza.
Ennél a pontnál témát váltottunk, mert a denevér mindig mindenhez hozzászól, pedig a műveltsége a Megasztár, X-Faktor, Való Világ és még ki tudja miféle parasztbutító program szereplőiig terjed. Nem akartam neki azt mondani, hogy ha most megnézi magát kívülről, akkor a rendszer tökéletes áldozatát látja, akinek már sikeresen kimosták az agyát, egyrészt az iskolában, másrészt meg a bulvármédia elvakult tanulmányozása közben, sok-sok esti tévénézéssel, C-kategóriás amcsi filmekkel, és megannyi gagyi reklámmal megspékelve. Kár lett volna egyéb fölösleges energiákat pazarolni a kenyérrel kapcsolatos állításai megcáfolására.
Hát ennyi volt a heti történet. Két napig az ideg rázott, mert elég nehezen viselem ha hügyékkel vagyok körülvéve. De basszus, ha azt mondaná, hogy beszélgessünk másról, mert nem érdekli a téma, hát okés, nem mindenkit érdekel az ami engem, de nem! Hallgat dülledt szemmel, és arra a pillanatra vár, mikor tromfolhat le végre valami haláli nagy butasággal! Egyre nehezebben viselem!
PS: Találtam megfelelő zenét is... Na ezt az életben nem értené meg a denevér, meg a sok-sok hasonszőrű emberke. Höhö. A gond az, hogy én teljesen értem miről szól... :-/ Brühühü.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése