Felhívott az egyik kiscsaj anyja, reggel 7:10-kor. Aszongya: Mert én mit gondolok az úszótanfolyamról, ami november első hetében lesz. Mondom őszintén: nem gondolok semmit (pedig nem is vagyok szőke, aki köztudomásúlag nem gondol semmire, vagy csak valami hasonlóra), mi örülünk neki. Miért? Mi a gubanc?
Hogymerizééé, meg fognak fázni a gyerekek, ha kimennek a marha hidegbe vizes hajjal. Mondom megszárítják a hajukat, nem? Hogy ő nem tudja, ennyi gyerekét?... Mondom vesznek sapkát, kapucnit, nem lesz ezzel baj, a boszorkány normális gyerek (és nagy tűlélő, hihi) tudja jól mit kell csinálni ha fázik a feje vagy a füle. Aszongya az ő kiscsajával sincs gond, vesz sapkát, oké, na de a többi? Mondom neki őszintén: hát hogy a többi gyerek mit csinál, az engem nem érdekel! :-DDDDD
Szóval igen rossz számot hívott, hogy csillapíthassa az aggályait, neadj Isten forradalmat robbatson ki a tanfolyam ellen. Egyébként se kötelező, mindenki a saját felelősségére engedi el a kölkét, hát nem?... Ezt nem mondtam neki, mert igen finom lelkű a csaj, nem ringatták kőbölcsőben mint egyeseket ugyebár... :-DDDDD Mondom neki: mi jártunk egész tavaly télen a nyitott medencébe, mégse történt semmi borzasztó, pedig mínusz akárhány fok volt közben. Hogy ő nem tudja.
Jajajajajaj.
Visszaemlékeztem az én úszástanulásomra, pont ennyi idős lehettem, mint a boszorkány, és akkoriban nem volt fedett uszoda, hát egy normális kültéri medencében tanultunk, amit felengedtek a nagy alkalomból majdnemmeleg vízzel. Szakadt az eső egész héten, marha hideg volt, anyám nem engedett, mert megfázok. Na ja. Csak az volt a probléma, hogy nagyon akartam menni, hát szépen becsomagoltam a tízórai mellé a fürdőruhát, viszont törölközőt nem, mert azt meglátta volna. Így tanultam meg úszni, törölköző nélkül, a szakadó esőben, be szép is volt :-) Azóta se tudja szegény asszony. Nomármost nem akarom, hogy a boszorkány is így végezze, na! :-DDDDD A különbség annyi, hogy a boszorkány elég tűrhetően úszik már most is, épp ezért akar annyira a tanfolyamra járni, muszáj hencegnie a többiek előtt, és valahol meg is értem. Én se voltam különb.
Nos itt tartunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése