soha viszont nem látásra

... 2013!

• Mi olyat tettél 2013-ban, amit eddig még soha? Eljutottam Telendosra, álmaim lakatlan szigetére.
• Betartottad az újévi fogadalmaidat? Fogadsz valamit 2014-re? Nem volt olyan hűdeerős fogadalom, na de a jövő évi az lesz! Igen sürgősen le kell dobnom a fölösleget... Ehh. Belegondolni is szörnyű.
• Született valakinek gyereke a környezetedben? Barátnőmnek kisfia.
• Halt meg valaki, aki közel állt hozzád? Nem. Hála a kaporszakállúnak.
• Milyen országban jártál 2013-ban? Lengyelország, Görögország, Csehország, Németország, meg ugye Magyarország és Szlovákia. Utazási szempontból mindképp kellemes év volt ez.
• Mit szeretnél 2014-ben, ami hiányzott 2013-ban? Kevesebb idegeskedést. Az egész nyomi év egy komplett idegbaj volt. Jó is hogy vége.
• Melyik 2013-as dátum marad örökre az emlékezetedben? Annyira maradt örökre az emlékezetemben, hogy már elfelejtettem mikor volt, június végén valahogy, az Iron Maiden koncert. Nagggggyon fasza volt!
• Mi volt a legnagyobb sikered 2013-ban? A Velky Choc megmászása. Az azért nem egyszerű menet volt.
• Mi volt a legnagyobb kudarcod? Nem hinném hogy volt kudarcom, olyan igazi személyes kudarc semmiképp nem volt.
• Volt komoly betegséged vagy sérülésed? Egész évben raplizott a jobb térdem, de ezen kívül semmi.
• Mi volt a legjobb dolog, amit vásároltál? Nem vettem, hanem kaptam: az FZ200. Óóóóóó.
• Kinek a viselkedése érdemel elismerést? Nasságos úr. Mint mindig. Imádom ám :-)
• Kinek a viselkedése háborított fel? Idén anyósomé. Annyi esze sincs mint egy 4 éves gyereknek. Ehhh kár a betűkért.
• Mire ment el a legtöbb pénzed? Kirándulásokra, de arra szívesen költök!!
• Mi az, amitől nagyon-nagyon izgatott lettél?  Amikor megtudtam hogy lesz Iron Maiden itt nálunk!
• Melyik dal fog 2013-ra emlékeztetni? Iron Maiden: Fear of the Dark

Tavaly ilyenkorhoz képest…

• boldogabb vagy szomorúbb vagy? Ugyanaz. Semmi radikális változás.
• híztál vagy fogytál? Híztam, hogy verje meg a lápi lidérc! De lesz ez még másként is, amondó vagyok! :-p
• gazdagabb vagy szegényebbb vagy? Ugyanaz. Talán egy leheletnyivel gazdagabb, anyagi értelemben, viszont ettől még nem lettem egy Rothschild örökösnő :-D
• Mit szerettél volna többet csinálni? Túrázásból. Elég kevés fért idén bele, remélhetőleg jövőre sokkal jobb lesz a helyzet!
• Miből lett volna jobb kevesebbet csinálni? Idegeskedésből!
• Hogy töltötted a karácsonyt? Családilag.
• Estél szerelembe 2013-ban? Más se hiányzott volna! o.O
• Volt egyéjszakás kalandod? Dehogy volt.
• Mi volt a kedvenc tévéműsorod 2013-ban? Nem tévéztem, hanem marha sok öreg sorozatot végignéztem DVD-n. Azt hiszem, az Angyal nyert :-)

• Van olyan, akit most utálsz, de tavaly ilyenkor nem utáltad? Hogyne lenne!
• Mi volt a legjobb könyv, amit idén olvastál? Bruce Chatwin: Álomösvény. Megemlékeztem róla a itt blogon is.
• Ki volt a legnagyobb zenei felfedezetted az idén? Nem volt. Klasszikus év volt, klasszikus zenékkel. Mondhatni tökéletes volt.
• Mi az, amit kértél és meg is kaptad? Sok-sok minden :-))))) Olyan a karmám, hogy mindig mindent megkapok, amit kérek :-D Nem lehet nekem ellentmondani vagy mifene.
• Mi az, amit kértél, de nem kaptad meg? Nem volt ilyen.
• Mi volt a kedvenc 2013-as filmed? A Metallica film tökjó volt.
• Hány éves lettél az idén, és mit csináltál a szülinapodon? 37 & aludtam délig. Szuper ügy!
• Mi az az egy dolog, amitől sokkal jobb lett volna az éved? Ha nem terhelnek fölösleges baromságokkal. Ha messziről elkerülnek & nem állnak velem szóba olyanok, akikről tudni se akarok!
• Hogy írnád le az öltözködési stílusodat ebben az évben? Elég tróger. Nyehehe.
• Mi segített józannak maradni? Azért sokkalta többször borultam ki, mint eddig 5 évig összesen, de valahogy csak túltettem magam mindenen. Azt hiszem a sok sétálás segített. Kis gondra kis séta, nagy gondra meg nagy séta :-DDDDD
• Melyik ismert ember jött be idén a legjobban (mint pasi/csaj)? Bruce Dickinson. Azt mindig is tudtam, hogy ő egy jó pasi, csak azt nem tudtam hogy valszeg a legjobb :-DDDDD
• Ki hiányzott a legjobban? Senki. Mindenki hagyjon békén & legyen kussban alapon.
• Ki volt a legszuperebb ember, akit idén ismertél meg? Nincs. Nem is hiányoznak a "szuper emberek."
• Mi az a tanulság, amit le tudsz vonni 2013 történéseiből? Hogy ez tényleg a kígyó éve volt. Ott lapul mindenhol & akkor mar, amikor végképp nem számít rá az ember... 
• Idézz egy dalból, ami jellemzi az évedet!
  
  
  

  "I'M A MAN WHO WALKS ALONE"

lőttem csipkebogyókat

... ami egyértelműen az egész elcseszett nap fénypontja! Kezd az agyamra menni ez a karácsonyosdis rokondömping! Ehhhhh. Legalább ezek a bogyók szépek lettek. Na.

 

 

a vártnál sokkal jobb

... volt a karácsony is, meg minden más is.
Anyósom nem is szívta le az összes vérem (csak a 3/4-ét kábé), viszont ízlett neki a görög karácsonyi vacsora amit rittyentettem! Áááááá de jó!

Az egész görög vacsora úgy kezdődött, hogy egész életemben lencselevest ettem meg rántott halat karácsonykor, hagyományból wazze, hát most rácsaptam (gondolatban) az asztalra. A hal ellen semmi kifogásom, eszünk nagyjából minden héten, szeretjük meg minden, hanem a hagymás krumpli tavaly se sikerült valami húdefényesen, a boszorkány nem eszi meg a hagyma miatt, akkor meg mit izéljek vele, hát nem? Gondolkodtam milyen krumpli kéne a halhoz, akkor jött az ötlet, hogy görög krumpli, ami most a legnagyobb szenzáció nálunk. Egy gyenge pillanatomban belevágtam a félholdakra vágott krumplit a tepsibe, leöntöztem olivaolajjal, megszórtam grillfűszer-keverékkel, aztán jó alaposan megsütöttem, mert hát főzés közben telefonáltam egy órácskát... :-D Az a dolog lényege, hogy már majdnem odaégett az egész de azért még nem, fantasztikus ropogós lett, meg a grillfűszertől olyan igazi görögös. Elfogyott egy pillanat alatt, a csirkecombok maradékát a kutya ette meg akkor, mert az valahogy senkinek nem kellett, csak a krumpli.
Na mondom a nasságos úrnak, hogy a halhoz majd görög krumpli lesz. Aszongya dejóóóó, de akkor csináljál hozzá görög salátát is, fekete olivával meg feta sajttal. Mondom okés, csinálok! (Még jó hogy előzőleg egyeztettük a részleteket, aztán volt időm bevásárolni mindenféle hagyományszegő dógokból.)
Ezután - nagy lelkesedésemben - a lencselevest is sztornóztam, főleg azért, mert halálosan unom. Rakodtam közben a fagyasztóban, hát találtam gombát, az őszi gombaszedő projektek diadalmas eredményét :-D Agyaltam, hogy akkor legyen gombaleves? Ehhh mondom nem, legyen káposztaleves, rengeteg gombával. A nasságos úr rábólintott, én is, anyósom véleménye meg nem számít... :-D

Végül aztán minden naccerűen sikerült, mindenki halálra zabálta magát, anyósom oda volt a krumplitól meg a salátától,azt mondta hogy nagyon régen nem evett ilyen finomat... :-)) Kimondottan élvezte a hagyományszegést, pedig sose hittem volna.

Azután a boszorkány gitárja is a vártnál jobban teljesít. Nem tette le egy pillanatra sem, sőt ragtapasszal kellett leragasztanom az ujjait, mert szinte véresek voltak. Ehhhhh. Bolond ez a gyerek, akár az anyja! Ma már ott tartunk, hogy tudja a húrokat (ez nem volt nehéz menet, mert megtaláltam a tutit a neten, ami így szól: Eddy Ate Dynamite Good Bye Eddy; ezen halálra röhögte magát, és meg is tanulta egy pillanat alatt) valamint felismerhetően lejátszik pár hangot a Nothing Else Matters-ből. Hmm. Az előbb nyomtattam ki a kottáját, hogy holnap tökéletesíthesse a tudást. Van hallása basszus, mert jött este, hogy az alsó E el van hangolódva, nem úgy szól mint eddig, mondom okés, majd mindjárt megoldjuk. Nagy menet volt ám, mert hát a nasságos úrral mindketten süketek vagyunk mint az ágyú, na de mire való az okostelefon? Letöltöttünk gitárhangoló applikációt, aztán készen is voltunk. Amúgy lövésem sincs, honnan jött rá a boszorkány, hogy nem úgy szól ahogy kéne?! Csak valami őstehetség, erre jutottunk.

Az én őstehetségem a fényképezésben bontakozik ki, igaz elég döcögősen, de az FZ200 mindent visz. Az utolsó centig megérte az árát, az is biztos! Ma kölcsönkértem a hétéves unokaöcsém kisautóját, hogy megtanuljak panning képeket lőni :-DDDDD Aranyos volt, mert keresett & kölcsönzött egyet :-DDDDD A nap legjobb képei pedig:

A művésznő:

A bolhás:

Bazilika HDR:

 

Bazilika majd' 1 km-ről, töksötétben, ÁÁÁÁÁÁÁ

Még egy művésznő:

Meg a karácsonyi rózsa az udvarból; szegény azt hiszi hogy nyár van :-/

a nyugodalmas karácsony

... titka csak annyi, hogy nem felejtem el kivenni a halat a fagyasztóból! És most megint majdnem elfelejtettem! :-D Ááááááá! Lett volna szentségelés meg baszkodás egész nap, nos így most (emiatt) nem lesz. A többi meg majd alakul.
Csak az anyósomat éljem túl valahogy, a többi részletkérdés...
továbbraseszeretemaakarácsonyt! :-(

Azért bárhogy is nézem a dógot, sokkalta jobb lenne a következő három nap itt lenni, lehetőség szerint egyedül (de mindenképp az anyósom nélkül, höhö):

az ecceri hülyegyerek

... ugyan mivel kezdi a fényképezés alapjainak elsajátítását??? Hát azzal, hogy nekifog vaksötétben villogó égős karácsonyfát lefotózni! Wehehe.

Jelenleg ott tartunk, hogy van karácsonyfa is (évek óta ez a trend, hogy ha már úgyis megvan, minek álljon odakinn az erkélyen, állhat idebenn a nappaliban is) és van überfasza fényképezőgép is. Ez utóbbihoz tartozik még egy használati utasítás, egész kereken 220 A4-es PDF oldal. Nomármost, azt elolvastam nagyjából 10x, beállítottam a masinát, hogy minden flottul működjön, sőőőt ott tartok, hogy kezdem megérteni az egész rendszer működését. Azt nem mondhatnám, hogy értem is, de legalább kapisgálom, na. Ezek után - saját magam tehetségén felbuzdulva! - levonultam a nappaliba fotózni. Talán sokkal jobb eredmények születtek volna, ha van kedvem átállatítani az égősort erről az enyhén villogósról normál világításra, na de ahhoz már nem volt kedvem, és egyébként is, miért ne bonyolítanám az egyszerű dolgokat?!
Szóval játszottam a beállításokkal, ISO-val, záridővel, minden egyébbel, aztán a majd 100 karácsonyfaképet felraktam a gépre, megnézni mit is működtem tulajdonképpen. Végül lett köztük kettő, ami már megjárja (a kép minőségét kell most nézni, nem a témát meg a kompozíciót) csak az a szomorú, hogy lövésem sincs milyen beállítással gyártottam őket. Ülj le lyányom, egyes!

Ez az egyik, ISO 500, 1/4s expozíciós idő a számítógép szerint, azt hiszem elég lett volna ISO 400 is. Megy a zajszűrés ezerrel, kicsit maszatos, de kezdetnek bőven megjárja... Nem mondom hogy lesz ez még rosszabb is, mert optimista vagyok, mint Hannibál az Alpokban! :-))

 Ez meg a másik, ISO 400-on. A zajszűrés elég normális, pont amire számítottam. Tetszik.

Mármost nem azért, de tavaly karácsonykor a Nikon L100 ennyire volt képes, ugyanonnan, ugyanolyan körülmények között (a különbség jól látható!):

a szimpatikus futár esete

Nos, ott kezdem, hogy lövésem sincs mi magyarul a sparkling wine. Minden más - általam beszélt - nyelven tudom, csak magyarul nem... Na mindegy. Olyan mint a pezsgő, azaz champagne, csak mégsem, mert attól azért jóval gyengébb minőségű és olcsóbb. Kaptunk az egyik olasz cégtől egy kartonnal, igen puccos üvegben voltak, hehe, szóval tuti hogy nem Dom Pérignon, azokat nem osztogatják csak úgy, kartonszámra :-DDDDD Nem kóstoltuk, mert már ránézésre eldöntöttük hogy nem ízlene, hát szépen elkezdtük elajándékozni. Még egy utolsó maradt belőle a kamrában, aminek ma igen jó hasznát vettem.

Az úgy volt, hogy a komaasszony kitalálta a tutit karácsonyi ajándékügyben, hogy küldje el a csomagot a keresztlányának. Mivel ő odakinn van Németországban, a boszorkány meg idehaza a faluban, hát úgy oldotta meg az egész ügyet, hogy itteni weboldalról rendelte meg a törpe szíve vágyát, egy nagy kerekű, kormányról fékezhető rollert.
Ma hozta a futár, szépen hív előtte, ahogy az lenni szokott: viszek egy csomagocskát, hol találom meg Önt? Mondom a megadott címen, aszongya 10 perc és ott vagyok, akárhány euró lesz.
Gondolkodtam, mi a bánatot rendeltem én ennyi pénzért, de mondom semmit. A komaasszony meg már szólt, hogy ma vagy hétfőn kézbesítik a csomagot, előre ki van fizetve, csak vegyem át & csomagoljam majd be a fa alá. Hívom őt azonnal, hogy valószínűleg a rollert hozza a futár, vegyem-e át, ennyi meg amannyi pénz. Aszongya neeee, mert ő már átutalta az összeget. Mondom okés, akkor nem veszem át, majd kinyomozzuk mi a helyzet.

Igen szimpatikus, mosolygós futár gyerek jött a rollerrel, mondom neki hogy nem fogom átvenni, mert a csomag utánvéttel van, viszont ami a csomagban van, már ki van fizetve átutalással. Nézett egyet, aztán azt mondja: akkor hívják föl a céget, ahonnan rendelték, mert lehet a diszpécserszolgálatnál is módosítani a kézbesítési feltételeket. Hogy olyan kábé fél óra alatt ér vissza, akkor odaadná, mert addig megjárja a környékbeli falvakat. Mondom okés, megpróbáljuk, de nem bízom én az ilyesmiben. Azt válaszolja erre: hát egy próbát megér, mert hétfőn nem kézbesítünk ide, már csak ünnepek után. Mondom köszönöm szépen, majd meglátjuk mi lesz.

Ezután bazi lázas telefonálgatás kezdődött, hívtam a komaasszonyt, ő meg hívta a céget ahonnan a rollert rendelte, azok hívták a UPS diszpécserét, az a futár gyereket, végül a futár engem, hogy módosították a kézbesítést, 10 perc és újra itt van. Óóó mondom nagyon köszi.
Ennél a pontnál jött a képbe az ajándék olasz sparkling wine, hogy én azt odaadom a futárnak, mert hát milyen marha aranyos volt, azonnal mondta mit hogyan csináljak. Ha nem izgatta volna a dolog, hát behagyítja a rollert az ótóba, aztán viszlát, majd kihozza máskor... És még nem is utánvéttel lett így a csomag, most hogy adjak neki borravalót? Ehhhh. Akkor adok egy üveget, olyan dumával hogy ezt fogadja el tőlem a kedvességéért, vagy valami hasonló.
Nomármost, szerintem ember még így nem örült valaminek, mint ez a kedves kis srác a sparkling wine-nak. Talán a boszorkány lesz pár nap múlva ilyen gyerekesen elragadtatva, de talán még ő se, mert hát ő alapból számít az ajándékokra, a futár gyerek meg nem számított semmire. Először talán egy kis borravalóra, na de másodszor már arra se... :-D

Ettől a kis intermezzótól ma egész nap baromi jó kedvem van, pedig amúgy ritka gyalázatos nap volt! :-))

PR dömping

Jajajajaj. Azt se tudom hol kezdjem hirtelen.
Naszóval, melóban az elmúlt két napban valóságos PR dömping volt. Hehe. Minden létező cég elküldte a legrátermettebb (?) emberét a szokásos karácsonyi pakkokkal, jó kapcsolatokat ápolandó. Így aztán volt lehetőségem szemügyre venni nem csak a PR-os fickókat, hanem a cég filozófiáját is, akinek az alkalmazásában állnak. Mindenképp tanulságos volt.

A tök normális (ergo megalomániában nem szenvedő) cégek a tök normális területi képviselőiket bízták meg eme becses feladattal. Őket ismerjük, jönnek mindig, hozzák az akciós katalógusokat, esetleg árut, viszik a rendelést, intézik az ügyes-bajos dolgokat, szóval nekik a karácsony abszolút napi rutinnak számít. A különbség talán csak annyi, hogy az év többi részében nem kezdik a mondandójukat imigyen: szevasztok, meghoztam a csöcsös nős naptárat!... :-DDDDD A területi képviselőkkel semmi bajom, nyomják a melót és nem izgulják magukat túlzottan halálra a cégük miatt. Élvezik a szolgálati ótó, szolgálati notebook és korlátlan telefon nyújtotta előnyöket, közben meg nem liheg senki a nyakukba, szóval élnek mint Marci Hevesen.

Azoknak a cégeknek azonban sokkalta nehezebb a dolguk, akik nem alkalmaznak területi képviselőt. Ahogy figyeltem, leginkább úgy oldották meg a PR feladatokat, hogy az irodából kiválasztották a legbőbeszédőbb, született emberbarát kollégát, aki azért egy fokkal jobban néz ki az ördögnél, felpakolták reklámajándékokkal, kezébe nyomták a listát hová kell mennie kávézni meg jópofizni, és meg is vagyunk. Ebből a kategóriából mindjárt három is volt, a bőbeszédűség különböző fokozataira kapcsolva. Az egyikük már szinte leltári tárgy a cégénél, raktárosként kezdte, de mivel a raktárosság elég magányos szakma szerintem, a fickóban pedig hatalmas kapacitás lakozott - főleg az emberek oldalába lyukat beszélés terén -, hát igen hamar eladóvá vált. Ott kedvére szórakozhatott minden létező vásárlóval, amiből lassanként ez a PR-os dolog megszületett. Gondolom nyilvánvaló volt mindenkinek, hogy ha valamit meg kellett oldani, vagy el kellett menni valahová a céget reprezentálni, akkor küldték a srácot, aki totál élvezte (sőt még a mai napig élvezi) a feladatot, mert hát szeret kávézni és baromságokról csevegni, és nem igazán lehet kizökkenteni semmivel... :-D Őstehetség, hát hiába.

A másik két bőbeszédű, szimpatikus kolléga szintén ilyesmi volt, szóval megjárta.
Ez eddig rendben is van, hanem vannak ám megalomániában szenvedő cégek, akik nem az őstehetség kollégák közül választanak, hanem felvesznek egy végterméket... Óóóó jaj. Értem itt a főiskolai menedzsment szakon végzett HR-es és PR-os végtermékeket, akik papíron mindent tudnak az emberekről való bánásmódról, csak épp a gyakorlatban nem megy úgy a dolog, ahogy azt ők gondolják.
Lestünk mindjárt nagyot, ahogy betoppant a megalomániás cég képviseletében egy ilyen végtermék, szépen bemutatkozott, hogy emmegaz a neve, PR menedzser az XY cégnél. Ójaj. Fiatal volt és talpig feketében, akár egy temetkezési vállalkozó. Az előzőek mind normálisan voltak öltözve, farmer, pulcsi, ilyesmi, nem ezen a fekete nadrág, fekete ing, fekete lódenkabát vonalon... Hihi. Ami még szomorúbb, bűzlött a Davidoff Cool Water parfümtől.
Ha engem kérdeznek, kevés sablonosabb illatot tudok ettől mondani, talán csak a David Beckhamet sorolom még ide, amit a fantáziátlan emberek választanak maguknak előszeretettel... Mindjárt kapott 5 randa nagy fekete pontot a rossz parfümválasztásért, és további ötöt, mert istentelen felkészült volt. Mindent tudott a bótról, papíron, főleg hogy melyik hónapban mekkora értékben vettünk tőlük árut, miket viszünk tőlünk, ésígytovább. Teljesen úgy jött le, hogy ez a kis gyászhuszár vájkál itt a privát dolgainkban, közben meg idétlenül vigyorog, és meg van róla győződve, hogy mestere a szakmájának... Jajistenem.
Annyi a tanulság, hogy ha lenne egy bazi jól menő cégem, sok üzleti partnerrel, és telne egy direkt PR menedzserre, azt hiszem az életben nem választanék ilyen szakon végzett embert. Az tuti. A második pedig, hogy szolgálati luxusokba belefoglalnám nem csak az ótót, a telefont meg a notebookot, hanem évente 2x egy egészen normális parfümöt is, kötelező jelleggel, ami nem lehet olcsóbb 50 eurónál :-D Ha már az a melója, hogy engem képvisel, akkor képviseljen normálisan, hogy a macska rúgja meg! Na nem?

Erről jut eszembe, hogy volt itt a múlt héten egy pasas, szintén cégtulaj, a nasságos úr haverja úgy szegről-végről, jött kiegyenlíteni a számláit. Általában nem ő jár személyesen, hanem a melósai, de most beugrott, mert ráért. Mivel karácsonyi bevásárlókörúton volt, mondta, hát az alkalomhoz volt öltözve, norvég mintás piros pulcsiba, meg fekete Benetton mellénybe. Tök csinos volt. A parfümje meg egyenesen kábító, Hugo Boss Hugo. Nagyon de nagyon passzolt hozzá, az egész összképhez is, ahogy kipattant a Nissan Muránójából... És nem is jó pasas, a szó szoros értelmében, idősebb is, tömzsi is, de olyan őrületes kisugárzása meg fellépése volt, hogy csak bámultam ki a fejemből, hogy hát egen, ez itt egy igazi tesztoszteronbomba... :-D
Most hogy így visszagondolok, ehhez a nagyon menő cégtulajhoz küldeném el iskolázásra a PR menedzsert, hogy tanuljon már egy kis magabiztos fellépést, és stílusérzéket... Bár azt hiszem, az ilyesmit nem lehet megtanulni, még főiskolán se. Erre születni kell.

hűűű azannya

... hogy mi mekkorát síeltünk ma!
Végre kinyitott a kedvenc pályánk Krahulen, hát muszáj volt rögtön felkeresni. Okés, volt hó, de nem a legjobb minőségű - a pálya tetején leginkább a jeges alap maradt, ahogy a bazi szél lefújta onnan a friss havat, de lejjebb már szuper volt minden. Ilyen kis malőr nem tud rontani a tényen, hogy ami jó az jó! :-)
Egész tegnap meseszép inverziós képeket töltöttek fel a FB-ra, na ez ma már nem volt érvényes. Borzasztó köd vagy felhő vagy nem is tudom mi takarta el a hegyet egész nap. Leghamarabb felhő lehetett, mert úgy gondolom, hogy a ködben nem fúj süvítő jeges szél, abból a kellemetlenebbik nyirkos, kibírhatatlan fajtából!... Hát most fújt. Basszus. A bazi vastag technikai pulcsim meg itthon volt a jó meleg szobában, óóóó te hügyegyerek. Reggel, ki tudja milyen ihlet hatására azt gondoltam, hogy elég a vékonyabb is. Hehe. Nos nem volt elég.
Fázás ellen pedig legjobb módszer a mozgás, az igaz, csak nem ez a kiegyenlítetlen fajta, mint a síelés. Ez egész konkrétan nem jó rá, mától ezt is tudom :-D Úgy jártunk le, mint a távirat, teljes gőzön, az alatt nem is fáztam, hanem felfele a liften kegyetlenül. Szal a nap végére tökéletesen átfagytam, cserébe úgy ég a combom, mintha még az életben nem síeltem volna. Jaj. Igaz, hogy a nasságos úrmak és a boszorkánynak is, pedig ők pusztán élvezetből síeltek, nem a vacogás ellen... Meg kell mondanom, hogy egészen különleges látványt nyújthattunk, ahogy az előbb nem bírtunk kiszállni az ótóból itt a ház előtt. Mint három szerencsétlen :-D Foly. köv. nem tudom mikor, valószínűleg az ünnepek között.

Van extrém terv is: ha minden igaz, pénteken éjjel kimegyünk az erdőbe egy kis kalandtúrára. Sötétedéskor indulnánk, aztán úgy éjfél tájon meg haza, mert szombaton melózunk! Őrült egy ötlet, nem is tőlem származik, de már várom nagyon!

Végezetül pedig még egy kép, a változatosság kedvéért ismét Bruce-ról. Egy újabb ékes kis bizonyíték, hogy nem vizet prédikál közben meg bort iszik... Széthullottam teljesen! <3

minden játszik

Megvagyok, élek, virulok, csak annyi a meló így év vége fele hogy akkor se győzném ha kettő lenne belőlem <--- ez viszont viccnek is rossz, meg lehet kérdezni a nasságos urat! :-D
Jelenleg ilyen a hangulatom:

Szóval igen happy, meg feldobott, meg ilyesmi... Majd írok értelmeset is, de nem most! :-D

PS: Két hét óta most volt először időm netezni pár percet, hát mindjárt találtam egy beszarásos képet Bruce-ról. Teljesen friss kép, szóval nem értem, mi a manót csinálhat azzal az öreg rák telefonnal, de legalább szórakoztam rajta egy jót, na! Ez a pasas megérne még két rossz telefont is, amondó vagyok! :-DDDDDDD

mindjárt szétszakadok

... a nyugtalanságtól.
Nem tudom mi a bánat van velem, de leghamarabb a fényképezőgép lehet a dolog mögött. Megrendeltem ugyanis, hosszas elemzés & vacilálás után. Na de nem innen tőlünk, hanem Németországból, mert ott azért egy ötvenessel olcsóbb, az meg sok, úgy általában véve is, nem még így karácsony előtt... Hát hiába na, nagy a különbség a kis pénzből élő csóró germánok meg a pénztengerben úszó dúsgazdag szlovákok között ajjjjj.
Nos hát, ha minden játszik, akkor holnap szállítják a barátnőmnek, aztán majd ő valamilyen úton-módon eljuttatja hozzánk. Nem hinném, hogy karácsonyig ideér, de most nem is ez a lényeg, hanem hogy hibátlanul működjön, és hamar szót tudjak vele érteni.

Tegnap is láttam az őzeket a kanális partján legelészni, és annyira de annyira le akarom őket fényképezni, mert hát olyan fotókat álmodtam meg róluk hogy nem igaz, csak először technikailag hozzá kell majd okosodnom a géphez ha itt lesz. Bízom azért magamban, nincs ezzel gond, hanem ez a hügye nyughatatlanság kikészít alaposan.

Akkor leszek valamivel nyugodtabb, ha ideér a gép & működni is fog, plusz már egy fokkal jobb lesz, ha megjön a boszorkány karácsonyi ajándéka végre. Spanyol gitárt kért, mert hát menő rockerlyányoknak az való :-) Piszkáltam eleget, hogy olyan lesz Phoebe a Jóbarátokból, de csak röhögött rajta.
Rendeltem neki egy brutális szép gitárt, fekete-piros testtel, matt króm díszítéssel, pluszba pedig Metallica limited edition pengetőket, de hívtak tegnapelőtt a boltból, hogy már nincs meg a gitár, válasszak másmilyet. Hát akkor visszahívtam, hogy nem tudok mást választani, de a pengetőket elküldhetik. Kíváncsi vagyok mi lesz ennek a vége!... Azután egy másik netes boltbnam választottam másik gitárt, nem olyan szép mint az eredetileg kinézett volt, de még nagyjából megjárja. Ez tök piros, és indián minták vannak rajta... Nem annyira rockeres, mint az első, de a boszorkánynak szerintem okés lesz. Leghamarabb pasi ügy lesz a háttérben, van egy ilyen sejtésem, haha, mert a legújabb szerelme dobol mint a barom - hetente legalább kétszer végignézzük a videóit a FB-on & youtube-on :-D
Nincsenek prognózisaim, mire jut végül a boszorkány a gitárral, mert képes elég meglepetést okozni. Pl. hogy van hallása (sose hittem volna), és a zeneórán a kottázós tesztet maximális pontszámra írta, egyedüliként az osztályból. Ki van akasztva a szobájában a mágnestáblára, mert azt mondta, hogy erre most nagyon büszke :-) Szóval őrület. Kérdeztük tőle, hogy a gitár végleges dolog-e, ne legyen mégis inkább notebook, de lehurrogott, hogy minek az, van táblagépe, az elég, neki gitár kell & punktum! Hát így állunk per pillanat. Csak jöjjön már a gitár, meg a fényképező & legyen már vége ennek az évnek!!

nos ezt beszoptuk

... mármint a tegnapi síelést. Méghozzá tövig. Jaj.

Nem hallgattam magamra, amikor már tavaly is azt írtam: Donovalyt nagy ívben & jó messziről el kell kerülni ha egy mód van rá! A hó utáni vágy, meg az idejekorán síelés csábítása legyőzte a józan gondolkodást már megint :-D De ez már csak így szokott lenni, nem?

Szóval az volt, hogy megkezdték a síszezont Donovalyn, ment a reklám meg minden, sőt a hírekben is többször mondták, hogyizéééé, lezárták a hágót a havazás meg az elakadt kamionok miatt. A havat elpucolták, a kamionokat kiszabadították, semmi akadálya nem volt hát egy kis csúszkálásnak. Kutakodtam neten, hogy mi a helyzet odafönn, de nem találtam semmi nyomát szezonnyitó akciónak. Se kedvezmény, se kultúrélet, egyáltalán semmi. Néztem az árakat, de az is gyanús volt, hogy még családi kedvezmény sincs (a legtöbb helyen azért csak akad), és hogy a bérletek árát is felemelték. A felnőtt egész napos 19 €, a gyerek meg 13,50. Szóval egy vagyon. Viszont ez még mindig nem gátolt meg abban, hogy vasárnapi programnak családi síelést tervezzünk...

A tavalyi szezonnyitóban se volt sok köszönet, na de az ideiben... Ááááááá!
Először is, ki tudja milyen okból, nem engedtek a pálya felső bejáratánál leparkolni. A Záhradiste pályáról beszélek, a Nová Holán (ami az a bazi nagy meredek) egyenlőre csak 5 centi hó van. Tavaly ott parkoltunk, legalább kényelmes volt, nem kellett a falu közepén lévő központi parkolóból léccel a vállunkon sétálni. Idén viszont kellett. Tökjó.
Tavaly ilyenkor behavazták a pálya egészét, na de idén nem vették a fáradtságot, azt gondolhatták tán minek ez, majd esik még akármennyi, hogy verje meg őket a lápi lidérc, most jó lesz a parasztoknak egy keskeny kis sáv is, a felvonó jobb oldalán. Hát jó is volt, egészen 10 óráig, mert akkor kezdett lekopni a hó, baromi buckás lett és totál jeges. Így van az, ha az összes síelő egy kis részre van kényszerítve!... Délutánra már teljesen élvezhetetlen volt a terep, de még szenvedtünk vele, ha már egyszer eljöttünk meg kifizettük a csillagászati árú skipasokat. Ehhhh.
Ez volt a szopás első része, a második a büfében ért. Egy csésze tea ugyanis 1 euróba kerül! Nos ekkor már nyeltünk egy nagyot, hogy ugyanmár, hol élünk. Egyébként a büfének is csak az étterem része volt nyitva, a külső nyitott bár valami érthetetlen okból zárva volt. Szóval a teáért épp úgy sorba kellett állni, mint a kajáért - bár nem kajált senki, olyan árak mellett wazzeeeeee. Ha ezt tudjuk, akkor mi is viszünk termoszban teát meg csomagolok szendvicset, aztán ennyi - bár ha jobban belegondolok, tuti hogy az ótóban hagytam volna a hátizsákot, és sétálhattam volna érte vissza sícipőben, lécestül, mert hát valahogy fel kell jutni a gödörből a parkoló szintjére....... Édesjó kaporszakállú. Álljon itt egy jó tanács mindenkinek, aki mégis Donovalyn akar síelni: mindenképp vigyen egy szakadt hátizsákot kajával meg teával, aztán vigye le & hagyja a teraszon. Nagy valószínűséggel nem fogják ellopni, meg egyébként is elveszik a hátizsáktengerben ami ott hever ... :-)  Ha mégis ellopnák, akkor a legrosszabb fellelhető hátizsákért nem lesz nagy kár, és még mindig lehet venni 1 teát 1 euróért, kiflit 20 centért, 2 db fonnyadt virslit 2 euróért és így tovább. Még leírni is fáj.

Nem értem én ezt. Az összes itteni síközpont küzd a kuncsaftokért, mindenfajta akciókat, versenyeket rendeznek, a jóég tudja miféle akciós csomagokat kínálnak, úgy tűnik az hogy már nem tudnak mit kitalálni hogy a látogatókat valahogy magukhoz csábítsák, ellenben Donovalyn mindent megtesznek, hogy a meglévőket is örökre elüldözzék a p.csába. Haha.

az első igazán jó hír

... legalábbis az elmúlt 2 hétben (ami javarészt idegeskedésről, kínlódásról, és hát - bevallom hősiesen -, a mélységes önsajnálatról szólt), hogy végre elkezdődik a síszezon a hétvégén, hát el is tépünk csúszni egyet Donovalyra.
Tavaly is ott kezdtünk, ugyanígy december legelején, és ahogy a dátumot nézem, idén még hamarabb fogunk kezdeni. Alig várom. Jót fog tenni a pattanásig feszült idegeimnek, na!

A sícucc mindhármunknak előkészítve, szóval minden okés. Holnap még egy utolsó meló a héten, aztán vasárnap kora reggel startolás! :-))

PS: Azért volt jó dolog is a héten. A Kókusz kapott új olajat, új filtereket, -40ig jó ablakmosót és végre vissza a G-Force Wintereket. Teszteltem hogyan megyeget így kipofozva, és hát azt kell hogy mondjam: marha jól! Ma reggel pedig kimondottan szép élményem is volt: az utca végén előnyt adtam egy Mazda 3-nak. Nő vezette, de pontosan nem láttam ki. Az ótó se rémlett úgy igazából. Még dünnyögtem is egyet, hogy na isten, nő a volánnál, majd a híd előtt leszedem, aztán nem így lett. Akárki is volt a csaj, úgy tolta a Mazdának, hogy öröm volt utána menni 140-nel! :-D Meccseltünk egy szépet, de esélyem se volt leelőzni, hát mentem mögötte szépen, igazán kellemes tempóban. Ritkaság az ilyen nő, mint a fehér holló, olyan ritka hogy magamon kívül mást nem is ismerek, haha, szóval bearanyozta a reggelemet! Még sok ilyet! Jeeeeeeah!

ég a földdel összeér

Nem ér, hogy minden túra után azt mondom: ez volt életem legjobb túrája!... :-D

Viszont most megint ott tartok, hogy ezt a tegnapit egy darabig semmi nem fogja überelni. Teljesen egyszerű mászkálás volt; hazaballagtunk a szomszéd faluból az erdőn keresztül. Emelekedés szinte semmi, távolságban pedig olyan 15 és 20 km között lehetett az ügylet. Nem nagy szám, viszont olyan inverziót láttunk közben, mint még sosem! Komolyan, ennyire szépet talán még életemben nem láttam!!!
Nagy kár, hogy fényképezőt nem vittem, miután a múlt hetiek után örök haragban állunk egymással (hehe), a Jézuska meg még nem járt errefele, hogyamacskarúgjameg. Így aztán kénytelen voltam a mobilból kihozni a maximumot... Végül arra jutottam, hogy részemről mindent megtettem, és mobilos képeknek mindenképp megjárja :-)

 elérjük a ködhatárt

 a köd fölött ragyog minden

 az első kilátopontnál még a bolhás is ledöbbent :-)

 sok mindent láttam életemben, de ilyen gyönyörű dolgot még soha!

 egyszerűen mesés!

 ez kész!

 az a kis pötty ott középen az esztergomi Bazilika kupolája

 ég a földdel összeér...

 telefoonos szuper-zoom a Bazilikára

 panoráma Bazilikával

még egy szuper-zoom, a Hegyfarokra

kicsit be vagyok kattanva

... mostanában. Jajajajaj.
Először is, a filmfesztiválnál hagytam abba. Szuper volt! Igazán jó kisfilmeket állítottak versenybe, köztük - szerintünk -, EZ a nyerő. Azután pedig szombaton elhúztunk Katalinpusztára. Isteni jót sétáltunk, a boszorkány töltögette rettentően a helyhez tartozó munkafüzetet. Elmegyünk még ide, az tuti, mert olyan igazi magával ragadó hangulata van a helynek! Hanem a képeim gyászosak lettek. Nagyon :-( Pedig lett volna mit fényképezni basszus!
Végülis emiatt keletkezett a teljes bekattanás, ami az elmúlt hetemet jellemezte. Ehhh.

Tervben volt ugye karácsonyra egy bazi jó fényképezőgép, de lebeszéltem magam az eredeti kiszemeltről, a Nikon P520-ról. Azon kívül, hogy bazi nagy az optikai zoomja (52x-es) más igényemet nem tudná kielégíteni. Nekem pedig a nagy zoomon kívül még két és fél további dolog kell a tökéletes nirvánához: hogy lehessen hozzá külső vakut kötni, valamint legyen egy menet az optikánál, amire különböző filtereket szerkeszthetek; a félig fontos pedig a RAW, mert mi van ha menet közben esetleg rákattanok a nyers fotózásra... :-D. Na ez nincs a Nikonon. Szóval akkor nem lesz Nikon, így döntöttem hosszas lelki izémizé után.

Na de nem baj, mert lesz helyette más! :-D
Méghozzá Panasonic Lumix FZ200. Hehe. Ez aztán már nem kismiska, és tényleg (!) mindent tud, ami nekem abszolúte fontos. Ha meglesz, drága jó ismerőseimre igen rossz világ vár! Mindenkit sírba fogok tenni a HDR és a panning képekkel, az tuti, mert már jól előre elterveztem :-D Azután pedig veszek hozzá filtereket, és irány felhőcskéket ill. vízeséseket fotózni :-)))))) Ááááááá kész vagyok!

Naszóval, az egyik FZ200 tesztoldalon találtam ezt képet. A pajtyi recenzióírás közben kilépett a ház elé, aztán csak úgy heccből lelőtte az első arra járó vonatot. Be szép lesz, ha már én is itt fogok tartani! Vonatok itt is jának a faluban, hihi........ :-D

fekete téli nap

... lesz máma! :-D
Este elhúzok moziba, az idei SnowFilmFest-re. Összesen 9 kisfilm lesz, köztük tényleg szuperak is... Ááááááá de jó!

Holnap pedig - ha csak nem üt be a világvége, - akkor elmegyünk a boszorkánnyal meg a barátnőjével sétálni egyet a gyadai tanösvényre. A boszorkány teljesen bekattant, amikor mutattam neki neten a helyet, hogyizéééé, végre gyerektúra, nem 20 kilométeres hegymászás szegény törpének, hát még embereket is toborzott!
Meglátjuk hogy alakul, egyenlőre nem fűzök túl nagy reményeket az egészhez, bár az is igaz, hogy a barátnője is túrázós famíliából származik; megjárta a helyi összes felkapott helyet, mint a Rám-szakadék, Holdvilág-árok, Prédikálószék, sőt még a Vaskapu-sziklát is, ahol még mi se voltunk... Ha sikerül egyeztetni a szüleivel & rábólintanak, akkor szuper nap elébe nézünk! Ha nem, akkor is! Csak ne essen az eső!...

Végezetül pedig a címet idéző zenécske, passzol most az extrém hangulatomhoz :-)

több zsák bók

... a mai adag, de nem gond, mert vigyorgok azóta is, mint a tejbetök.

Ott hagytam abba a Black Orchid történetet tavaly novemberben, hogy valószínűleg veszek egyet. Nem mondhatnám,hogy elhamarkodtam volna a dolgot, mert végül az Iron Maiden koncert előtt vettem meg, az pedig idén június végén volt... Szóval eléggé átgondoltam az ügyletet, na! :-D

Azóta már majdnem kifogyasztottam, de mellettem szóljon a tény, hogy kezdetnek csak egy icipici üveggel szerváltam be, és azt is csak mértékkel használtam (amennyiben tudok valamiből is mértéket tartani, hehe). Azon kívül hogy nekem bejön az illata, a környezetem nem volt túlzottan elragadtatva tőle; a vérszopó denevér szerint: "az összes eddigi parfümöd közül ez a legborzasztóbb". Mivel a vérszopó denevér véleményére magasról teszek, fújattam magam rendesen, de nem melóban, hanem alkalmakkor, amikor ki voltam huzintva, ahogy illik.

Azt azért hozzá kell tennem, hogy az átlag férfiak ettől az illattól nem rogynak azonnal térdre, mert nem volt kapás egész a mai jeles napig. Ma viszont jött zsákostul :-DDDDD Így zajlott a beszélegtés kábé:
- Megkérdezhetem mi ez az illat magán?
- Tom Ford.
- Hogy mi?
- Tom Ford tervezte, Black Orchid a neve egész pontosan.
Ekkor némi gondolkodás következett, szinte láttam, ahogy az úriember fejében zakatolnak a kerekek.
- Sosem hallottam még róla. Valami exkluzív dolog lehet, igaz?
- Hááááát, úgy is mondhatjuk.
- Fantasztikusan bódító.
Itt kellemes mosoly következett a részemről:
- Köszönöm.
- Tudja kedves, nem akarok tolakodó lenni, igen ritkán szoktam a nők illatát dícsérni, mert az olyan snassz dolog. Szerintem háromféle parfüm létezik: a büdös, amit nem dícsérek meg. A virágillat, ami olyan átlagos, szintén nem dícsérem meg, mert minek. És az ilyen különlegesek. Ez pedig annyira különleges, hogy most muszáj volt szóvá tennem.
- Köszönöm. Igazán kedves öntől.

A következő adag bókot nem írom le, mert egy egészen hétköznapi szokásos ömlengés volt egy hatvanac vén kéjenctől, amivel nem nagyon tudok mit kezdeni, de az előző vérbeli úriember után nagyon jól feldobott. Még az is megfordult a fejemben, hogy úgyis a végét járja a parfüm, tán vennem kéne egy következő üvegecskével. Végülis nem vagyok tömegtermék (vagyis inkább nem akarnék az lenni.) Na nem?

több mint egy hét

... telt el azóta az átok óraátállítás óta, de még csak most találtam magamra.
De basszus! Annyira megborul a belső egyensúlyom, hogy az őrület! Nem bírok elaludni, azután meg állandóan felriadok, a plusz egy óra vasárnapi alvás helyett (amivel az egész ügyletet állandóan reklámozzák) nagyjából mínusz 4 óránál tartok naponta, és mindezt egy teljes héten keresztül... :-( Ehh. Gyűlölöm az egészet!
Ezt a gyászos komor időt meg a végtelenül hosszú estéket meg pláne. Édesjókaporszakállú! Legyen már meg a téli napforduló, az legalább valami reményt ad, hogy nincs sok hátra a sötétségből, vagy mittudomén.

Amúgy meg, az előző Sepulturával megtámogatott bejegyzésemet lecenzúrázta a google. Hogy ott szakadnának meg ahol csak vannak! Olyan szinten eltűnt mindenhonnan, hogy egyszerűen nincs sehol. Nem tudom mi a bajuk a Sepulturával, a marháknak! :-D Nem szeretik a jóféle metált, ezek szerint!

talán most jó

... mármint a dizájn. De azért annyira nem vagyok biztos benne!

alapmű

... a Metallica film, az tuti!
Azzal együtt, hogy nem is szeretem a zenéjüket, max. a BlackAlbumig, bár már azzal kapcsolatban is voltak izéééé... fenntartásaim, hogy így finoman mondjam. Na de mozi... Hát basszus, másfél órán keresztül nem tudtam leszakadni a vászonról. Húúúúú. Mintha egy bazi jól megkomponált live videóklippet néztem volna!

Csak pár helyen lehetett érezni, hogy végülis ez itt nem valódi. Pl. abból, hogy egyáltalán nem izzadtak. Pláne az Ulrich nem, akin végig hosszúujjú póló volt, az is tök száraz. Hogy csinálhatta... Ááááááá :-D Meg még arról, hogy igazán jól viselkedett a nagyérdemű közönség. Nem volt ám grimaszolás a kamerába, ahányszor az megjelent a látóterükben; meg nem akarták minden pillanatban leszedni a brigádot a színpadról, pedig csak karnyújtásnyira voltak.
Külön nem tetszett, hogy az öregurak igencsak hódolnak nem csak a piának, hanem a botoxkezeléseknek & arcplasztikának is... Ehhh. Elég szomorú látvány. Érdekes szerintem, hogy a Metallica az, akiket a metálzenével leginkább azonosítanak úgy általánosságban, pedig ha jobban belegondolok, pont ők azok, akik a legtöbbször tagadják meg a kukarugdosós-legyenbalhéleszarom-majdénmegmondomafrankót énjüket.
Szóval ezután sem lettem a rajongójuk, az tuti, de a film 10-ből 10 pont. Komolyan.

sad but true

... hogy nem tudom eltalálni az új blogdizájnt. Ehhhh. Feladom egy időre oszt jóvan o.O

Este kis kultúrélet lesz; meglessük a moziban az új Metallica filmet. Kíváncsi vagyok milyen. Azért a Metallica nem pont a szívem csücske, az első 3 lemezükön kívül mást nem hallgattam tőlük sose, meg ami még fontosabb, magánemberként is igazi pöcsöknek tartom őket, sőt a Lars Ulrichtól  hidegrázós viszketőkórságot kapok ha ránézek, de mindegy... Ez csak az én véleményem.
 Kérdeztem a boszorkányt, hogy tudja-e melyik a Metallica, azt mondta tudja. "Rá van írva a Beavis trikójára" :-DDDDD Tiszta hügye ez a gyerek! :-DDDDD

egy kis ráncfelvarrás

... már igazán ráfért a blogra, sőőőt, így 300. bejegyzésnek azt hiszem tökéletes :-) Nagyon tudok.

PS: Ha valamilyen úton-módon esetleg fel tudnám nagyítani a bejegyzés betűinek méretét, akkor tökéletesen elégedett lennék. Jaj. A látásom már nem olyan, mint pl. 20 évvel ezelőtt! :-p

megszállt az ihlet

... ez egyértelmű! :-)

A múltkori balul sikerült képek után most a hétvégén olyanokat lőttem, ami már nekem is tetszik. Voltunk egyet kerülni a Börzsönyben, a Kemence-Salgóvár-Holló-kő-Jancsi-hegy-Kemence vonalon, mondhatni szezonzárásképp. A hétvégén átállítják az órát, hogy a macska rúgja meg :-(

Ezt a túrát már egy ideje kinéztem magamnak, de sokkalta mesésebb volt, mint amire számítottam. A boszorkányt sajnos nem vittük, mert így légcsőgyulladással nem jöhetett, hiába alkudozott, viszont megígértem neki hogy ide még visszamegyünk. A Fekete-völgybe szerintem totál beleszeretne ő is, hogy kitudjahányszor kell átmászni a patakon...

Maga a túra kimondottan kellemes 14 kilométer, nem mondhatni hogy valami frekventált helyen; tán ha 10 emberrel találkoztunk összesen.

A képekehez visszatérve: alig várom már hogy meglegyen az új gépem. Ehhhhhhh. Szuper ez a kicsi Nikon, szeretem nagyon, de már totálisan kinőttük. Idegesít, hogy annyi utómunka van a képekkel: pl. ezek közül is az egyikben akkora kromatikus aberráció volt majdnem a közepén, hogy hát volt mit csinálnom míg eltüntettem; de az első kép bal fölső sarkából egyszerűen képtelem voltam leszedni. Szal szar ügy. Amondó vagyok legyenmánkarácsony!!!! :-D

családi élet

Már két napja a boszorkány tiszta fura volt, nyomott, kedvetlen, mi meg a nasságos úrral gyötörtük, hogy mi a gond. Mindig csak azt mondta: semmi, mi lenne? Persze ez nem úgy van ám, hát kérdezgettem tovább: - Valami pasiügy?
Aszongya nem.
- Mert mondd meg nyugodtan, épp úgy fogom utálni az illetőt mint te! Kettesben fogjuk utálni, jó?
A nasságos úr meg:
- De ha terorrizálnak az iskolában akkor mindenképp szóljál, akármelyik szarházinak beverem a pofáját egykettőre!
A boszorkány hülye vigyorral:
- De apa, nem terrorizál senki!
Nem hagytam annyiban:
- Ha valamelyik tanárral van gubanc, azt elintézem én, úgy megtépem hogy semmi nem marad belőle. Kikaparom a szemét meg ilyenek, tudod kicsim.
- Vagy jól beverem a pofáját a tanítónak is! Tudod hogy ránk számíthatsz!
- De anya, apa, hát haggyatokmáááá, mondom hogy semmi bajom! - ezzel nézte tovább a tévét magába zuhanva, elkeseredett arccal. No tessék.

Ma reggelre viszont tiszta láz volt, köhögés, orrfolyás, ilyesmi, mire azt mondja nagy büszkén:
- No látjátok, mondtam hogy semmi bajom nincs!
:-DDDDDD

könyvek éve

... az idei, az tuti!
Idáig nagyjából 2 évente akadtam valami igazi gyöngyszemre könyvügyileg, azok is inkább a jól bevált szerzők jól bevált stílusú munkái voltak, szal előre tudtam, mire számíthatok - legalább nem volt csalódás, na. Idén meg már a másodikra mondtam azt, hogy óóóóóó, minden elismerésem!

2011 óta tudom, hogy a rossz könyv totál szétcseszheti az amúgy szuper nyaralást, ahogy az akkor  Horvátországban történt. Mert ugye az ecceri mit visz a tengerpartra, 40 fokba? HÁT EZT.
 Maga a könyv nem volt rossz, talán kissé fellengzős, darabos, na de nem is azzal volt a gond, hanem azzal, hogy tán a téli síelésre kellett volna magammal vinnem... Uff. A plusz negyven fokban elég nehezen tudtam elképzeni, milyen az élet a mínusz negyven fokban. Az 80 celziusz különbség basszus, ami még az én őrületes képességeimet is meghaladja! :-DDDDD
Tavaly Korfun ugyan bejött a dolog, mert ugye Korfura csak a sziget sztárját,  Gerald Durrellt viheti az ember, (legalábbis szerintem), de őt a jól bevált kategóriába sorolom, akinél alapból tudom, mire számíthatok.

Szóval az idei könyv teljesen vabank volt, mert az utazás előtti napon, az utolsó bevásárláskor vettem le a polcról, csak úgy találomra. Elovastam az ismertetőjét: Ausztrália, sivatag, bennszülöttek, jaj mondom ez az, legalább teljesen rendben lesz tematikailag! :-D

Azt még csak nem is sejtettem, hogy micsoda fantasztikus dologra bukkantam tök véletlenül!
A könyv egyszerűen tökéletes. Jó a témája, jó a hangulata, kellemes olvasni, mert stilisztikailag igazán rágyúrt a fordító. A mostanában megjelenő, baromira elnagyolt fordítások között (amik leggyakrabban olyanok, mintha a Google translate-ből származó szöveget kicsit helyrepofozták volna) pedig igazi kincs, de komolyan. Ha valaki valami egészen különleges olvasmányra vágyik, hát nyugodt szívvel tudom ajánlani!

Nos, ezután azt hittem újabb két év absztinálás következik, míg ráakadok valami extrára, de nem! Pontosan 4 napja fedeztem fel a neten életem első elektronikus könyvét és pontosan 3 nap alatt olvastam el. Nagy előnye volt, hogy mobilon keresztül lehetett olvasni (sőt új értelmet nyert a mobilos könyvjelző kifejezés is, hihi) és nagy hátránya, hogy stabil "olvasósarkamban", a fürdőkádban nem lehetett. Nem mertem volna beleejteni a telót a fürdővízbe, az tuti, pedig előfordulhatott volna könnyen. Némely helyeken szó szerint hempregtem a röhögéstől, na olyankor a telefon simán a vízben landolt volna!
Tiszta szívemből gratulálok a szerzőnek, és szívesen olvasnék még sok egyebet is tőle! Esetleg hagyományos papír formátumban is, ha valamelyik kiadó esetleg fantáziát látna benne... Úgy legyen!  
A könyv linkje  most jó ideig itt lesz a jobb oldalon, ha valakit érdekel, csak hajrá!

mutasd a pólódat, megmondom ki vagy!

Nos, ebben az esetben azt mondanám: lyányom, te komplett hügye vagy! :-D

Van ugye nekem egy pólóm, az van írva rá hogy 666 the number of the beast, az örök Maiden klasszikust idézi, naná. Imádom nagyon, ezért gyakran hordom, és nem szoktam törődni vele, hogy mikor & hová, mert cseszek rá. Szóval tök véletlen volt, hogy ez volt rajtam amikor elindultam kincset keresni, végülis ez volt a gardróbban legfelül. Idáig még nem is volt semmi gond, csak nem gondoltam át kétszer, hogy miféle ládákat indultam el levadászni éppen... Az egyik egy templomos mystery volt, a másik meg kálváriás. Wehehe :-DDDDD

Ezer szerencse, hogy vittem magammal kabátot is, igaz le volt cipzározva, mert melegem volt mint a dög. Na becsattanok a templom elé, ablakokat meg lépcsőket számolgatni (ergo gyanúsan viselkedni), ami majd megadja a mystery láda koordinátáit (elvileg), amikor vége lesz a misének, és jön kifelé a sok öregasszony. Jól megbámultak :-DDDDD Ááááááá!
Nomármost, nem kaptam értelmes koordinátát a feladványokból (ezért nem szeretem a mystery ládákat, de úgy voltam vele hogy megpróbálom ha már így útba esik), hát odaballagtam a legutolsóként távozó öregasszonyokhoz, hogy most már igazítsanak útba, merre van a kálvária... Szegény nénik néztek rám mint a marslakóra, de még mindig nem esett le, mi a fenét bámulnak annyira rajtam... Aztán valahogy erőt vettek magukon, elmagyarázták merre induljak a város végi kálváriához, de nagyon gyanúsan méregettek továbbra is. Gondoltam mit bámulnak máááá, meg hogy kezd rajtam eluralkodni a skizofrénia, meg ilyeneket, de arra nem gondoltam, hogy a pólóm nem pont templomba járásra való... LOL és LOL!
Erre csak a kálvária bejáratánál jöttem rá, amikor egy pasas újfent marhára megbámult, egy asszony meg szó szerint követni kezdett. Ekkor már tudtam a diagnózist: üldöztetési mániában szenvedek! Viszont amikor elindultam felfele a sok lépcsőn, sokat kellett a lábam elé nézni, hát megláttam, hogy a pólómon ott világít hogy 666, amiről még a legkevésbé vallásosak is a Sátánra asszociálnak, nem pedig az Iron Maidenre... Kész! :-DDDDD

Szóval eldörmögtem pár káromkodást, felhúztam a cipzárt, amitől patakokban ömlött rólam a víz & nem találtam meg a ládát, mert egyrészt nem tudtam megfelelően koncentrálni a feladatra, másrészt a GPS nem talált szatelitjelet, hogy ott rohadjon meg ahol csak van!
Viszont nem gyalálztam meg se a templomot, se a kálváriát, kár volt a sok néninek azonnal pánikba esnie! :-DDDDD
Inkább hazajöttem és nem meséltem el a nasságos úrnak mi hogy volt, mert nem mertem :-DDDDD
Szóval ilyen is van.

tokkal, vonóval

... gyerekkel & kutyával összesen 17,5 km lett a vége a tegnapi túrának. Óóóójee.
Mégis összejött a Nagy Hideg-hegy (nem tudom hogy írják helyesen, hiába kerestem, nem találtam, mindenhol másképp van hát feladtam, höhö).
Kinéztem itthon egy kellemes túraleírást, nos aszerint mentünk, meg a térkép szerint, mert lefelé bizony nem volt egyszerű tájékozódni. Fölfele igen flottul ment minden a kék plusz-kék négyzet jelzésen, örömködtünk meg minden, jó minőségű  ösvényen ballagtunk, hát sokkalta hamarabb ott voltunk a csúcson, mint ahogy terveztük. Szép idő volt, mi komplett felszerelve, volt kaja-víz és meleg cucc is, akkor meg menjünk át a Csóványosra is ha már ott járunk... :-)
Amikor aztán elkezdtünk ereszkedni, hogy feljussunk a Csóványosra, sejteni kezdtük hogy ebből nagy szívás lesz visszafele, amikor a Börzsöny legmagasabb pontjáról felfele kell lemászni... Ehhh :-D Végül aztán nem volt semmi gubanc, nagyon szuper egyébként az egész, csak a Grófi útnak nevezett piros jelzés volt igazán monoton lefelébe. Ha történt volna valami útközben, mondjuk mesés kilátás, patak vagy akármi, akkor tökjó lett volna, na de így elég lehangoló volt gyalogolni a villanyoszlopok alatt. A monotonitás miatt pedig sokkalta többnek érzékeltük a távot, mint amilyen valójában. Szóval legközelebb tuti nem erre mennék!

A boszorkány remekül bírta a napot, csak lefelé tett megjegyzéseket hogy ennek itt már soha nem lesz vége (teljesen igaza volt), a kutya meg reggeltől estig futkosott mint akinek nincs esze (amúgy tényleg nincs, de ez nem ide tartozik).
Végül aztán még sötétedés előtt leértünk, ma meg kellemes izomláz van minden létező porcikámban :-) Szuper ügy!

PS: Kicsit tartottam tőle, hogy tele lesz full hügyékkel az erdő, mert a neten azt olvastam, de alig találkoztunk emberekkel, azok is teljesen normális turisták voltak. Hála a kaporszakállúnak!

csak egy kis séta

... volt a kutyával meg a boszorkánnyal a mai is, de megérte! Áááááá de szép délután volt! Ezen az útvonalon:

A csütörtöki gombázástól még így is elég jól elmarad, de nem hinném hogy a blöki mozgáshiányos lenne mostanában!
A nasságos úr kitalálta ugyanis, szedjünk gombát. Csütörtökön, mert akkor mindenki tud magának szabit intézni. A baj ott kezdődött, hogy szakadt az eső reggel. Jaj basszus. Agyaltunk mi legyen, menjünk-e vagy mégse, de aztán arra jutottam, hogy ugyan már, mi az nekünk egy kis eső, meg mi a nagy rossebnek ez a sok technikai holmi, hát menjünk! Igaz, kettőre haza kellett érnek, mert szülőire mentem (jajajajaj), de úgy voltam vele, hogy kis gondra jó a kis séta, nagy gondra való a nagy séta, na nem?... :-)
Szóval elindultunk. Amikor kiértünk a faluból, már abbamaradt az eső, az erdő pedig igazán varázslatos volt. Annyi gombát szedtünk hogy alig bírtuk hazacipelni, szóval megérte a sárban csúszkálás... Megfordult ám az agyamban, hogy úgy kéne berobbannom a suliba ahogy épp vagyok: haláli izzadtan, térdig sáros kamásliban, wehehe, de azután lezuhiztam & puccparádéba vágtam magam, merugye a konvenciók... Na mindegy. A lényeg, hogy végigvigyorogtam a szülőit, nem is tartott csak 20 percig összesen, még jó hogy nem halasztottam el a gombázást miatta :-))))))))
Ha már most hétvégén nem kerültünk el sehová, a sok családi izémizé miatt, legalább szétmozgattuk magunkat egy cseppet.

Holnap pedig keresek valahol kincset, ha minden jól alakul.