Mégis összejött a Nagy Hideg-hegy (nem tudom hogy írják helyesen, hiába kerestem, nem találtam, mindenhol másképp van hát feladtam, höhö).
Kinéztem itthon egy kellemes túraleírást, nos aszerint mentünk, meg a térkép szerint, mert lefelé bizony nem volt egyszerű tájékozódni. Fölfele igen flottul ment minden a kék plusz-kék négyzet jelzésen, örömködtünk meg minden, jó minőségű ösvényen ballagtunk, hát sokkalta hamarabb ott voltunk a csúcson, mint ahogy terveztük. Szép idő volt, mi komplett felszerelve, volt kaja-víz és meleg cucc is, akkor meg menjünk át a Csóványosra is ha már ott járunk... :-)
Amikor aztán elkezdtünk ereszkedni, hogy feljussunk a Csóványosra, sejteni kezdtük hogy ebből nagy szívás lesz visszafele, amikor a Börzsöny legmagasabb pontjáról felfele kell lemászni... Ehhh :-D Végül aztán nem volt semmi gubanc, nagyon szuper egyébként az egész, csak a Grófi útnak nevezett piros jelzés volt igazán monoton lefelébe. Ha történt volna valami útközben, mondjuk mesés kilátás, patak vagy akármi, akkor tökjó lett volna, na de így elég lehangoló volt gyalogolni a villanyoszlopok alatt. A monotonitás miatt pedig sokkalta többnek érzékeltük a távot, mint amilyen valójában. Szóval legközelebb tuti nem erre mennék!
A boszorkány remekül bírta a napot, csak lefelé tett megjegyzéseket hogy ennek itt már soha nem lesz vége (teljesen igaza volt), a kutya meg reggeltől estig futkosott mint akinek nincs esze (amúgy tényleg nincs, de ez nem ide tartozik).
Végül aztán még sötétedés előtt leértünk, ma meg kellemes izomláz van minden létező porcikámban :-) Szuper ügy!
PS: Kicsit tartottam tőle, hogy tele lesz full hügyékkel az erdő, mert a neten azt olvastam, de alig találkoztunk emberekkel, azok is teljesen normális turisták voltak. Hála a kaporszakállúnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése