alapmű

... a Metallica film, az tuti!
Azzal együtt, hogy nem is szeretem a zenéjüket, max. a BlackAlbumig, bár már azzal kapcsolatban is voltak izéééé... fenntartásaim, hogy így finoman mondjam. Na de mozi... Hát basszus, másfél órán keresztül nem tudtam leszakadni a vászonról. Húúúúú. Mintha egy bazi jól megkomponált live videóklippet néztem volna!

Csak pár helyen lehetett érezni, hogy végülis ez itt nem valódi. Pl. abból, hogy egyáltalán nem izzadtak. Pláne az Ulrich nem, akin végig hosszúujjú póló volt, az is tök száraz. Hogy csinálhatta... Ááááááá :-D Meg még arról, hogy igazán jól viselkedett a nagyérdemű közönség. Nem volt ám grimaszolás a kamerába, ahányszor az megjelent a látóterükben; meg nem akarták minden pillanatban leszedni a brigádot a színpadról, pedig csak karnyújtásnyira voltak.
Külön nem tetszett, hogy az öregurak igencsak hódolnak nem csak a piának, hanem a botoxkezeléseknek & arcplasztikának is... Ehhh. Elég szomorú látvány. Érdekes szerintem, hogy a Metallica az, akiket a metálzenével leginkább azonosítanak úgy általánosságban, pedig ha jobban belegondolok, pont ők azok, akik a legtöbbször tagadják meg a kukarugdosós-legyenbalhéleszarom-majdénmegmondomafrankót énjüket.
Szóval ezután sem lettem a rajongójuk, az tuti, de a film 10-ből 10 pont. Komolyan.