Hát wazze, ma éppen brutálrossz nap volt, mert mást se csináltam, csak egész nap veszekedtem a Mukkal. Jól van, szagolom amit szakajtottam, kellett nekem hiperaktív kutya...
Ááááá.
Először is, szerintem nem elég neki a napi 7,5 km séta, pedig nekem marhára elég :-D
Mondjuk abból 3,5 km futás volt. A reggeli ezeröccáz méter, meg aztán az esti 6 km-ből 1 km oda, 1 meg vissza. Ez annyi, amit még kényelmes tempóban bírok lefutni. A szép az lesz, ha majd mind a 6-ot bírni fogom, de ez egyáltalán nem függ össze az egész napi balhézással.
Ott kezdődött, hogy kullancs ment a fenekébe, méghozzá a segge lyukába... Ááááááá! Aztán amikor elkezdtem kioperálni, hát uvított mint egy barom & állandóan meg akart harapni. A biztonság kedvéért odakötöztem a kerti padhoz, pórázzal (mondtam mán, hogy a Rambó hügye amatőr mellettem :-DDDDD) erre épp úgy ordított, de legalább meg is sértődött. Egész nap levegőnek nézett, cirkuszolt, kirohant a kapun, azután meg berohant az ajtón, de akkor elfolytak az idegeim, megfogtam & kidobtam. Azután morgott mindig, ahányszor meglátott, én meg igen cifra káromkodásokkal illettem; szal jól elvoltunk.
Végezetül azt hittem, hogy a 4 km séta meg a 2 km futás majd lefárasztja, de utána kapart egy akkora gödröt a homokozóba, hogy simán átlátni Ausztráliába...
Még jó hogy előrelátók voltunk, aztán megkapta a fél homokozót a boszorkánytól, na de akkor is: honnan a búbánatból van kapacitása ennyi mindenre? Mi lesz, ha a gödörbe beleesik egy kenguru, aztán reggelre itt fog ugrándozni az udvarban? Jáj.
Szóval nincs jó kedvem. Kúrálgatom magam mindenféle jósággal, többek között Fear Factoryval, az mindig jót tesz a feszült idegekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése