fáj

Megint sétáltunk. Kezdek kifogyni az ötletekből, hová lehetne még menni, mert a szokásos helyeket halálosan unom, bármennyire szépek is, hát ma elballagtunk a szigetre, ahová kölyökkorunkban sátorozni jártunk. Szintén 4,4 km, a googlemap szerint, nos tökéletes.
Viszont: megint nem vittem magammal a gépet; pedig hányszor de hányszor megfogadtam, hogy fényképezőgép nélkül nem lépek ki itthonról wazzzzze. A múltkor is egy gólyáról maradtunk le, amint épp egy repcsivel egyvonalban repült csak alacsonyabban, és isteni jó látvány volt. Ma egy kanalasgém halászott nem messze tőlünk, aztán olyan muris volt ahogy ott ácsorgott a vízben...

Pedig ilyen szép helyen jártunk. A képet telefonnal lőttem, aztán PS-el kicsit módosítottam rajta, hogy minél jobban visszaadja a hely hangulatát: a halszagot, folyócsobogást, tücsökciripelést, bákabrekegést, szúnyogzümmögést... A Nikonnal mit lehetett volna művelni, ááááááá még belegondolni is fáj! Lehet ám, hogy kutyástul & Nikonostul is elcsattogok még erre, bár a hőstettől visszatart a hihetetlen mennyiségben begyűjtött szúnyogcsípés :-(