2012. június 20., szerda

agygörcs

Amúgy meg voltam szülői értekezleten. Basszus, annyira fájdalmasan hügye anyukák vannak, hogy azt leírni se lehet. Úgy felment bennem a pumpa, hogy gyilkolni tudtam volna - minden túlzás nélkül.

Nem értem, de tényleg, miért jó az ha valaki rá van fixálódva a gyerekére. Úgy élik ki az ilyenolyan hajlamaikat?? Így realizálják saját magukat? Szal passz.
A téma az erdei iskola volt, hogy kinek mennyire hiányzott a gyereke az alatt az 5 nap alatt. Azt mondja az egyik anyuka: én sírtam minden este. Hát normáááális? A másik meg: alig várom a nyári szünetet, mert annyira hiányzott a kislányom míg nem volt itthon, hogy be kell valahogyan pótolni. Meg ilyenek.
Aztán én meg ültem ott, mint egy rakás szerencsétlenség & nem szóltam inkább közbe. Nekem nem is hiányzott a boszorkány, mert annyira örültem neki, hogy elment kirándulni, egyedül, mennyi fasza új élménye lesz, végre rá van kényszerülve, hogy önálló legyen egy kicsit, meg majd mennyi mindenről fog beszámolni, ha hazaér :-)
Hát ezek után úgy éreztem magamat, mint a gonosz mostoha a mesében.
Szerintem ez a gyereken csüngés egy nagy baromság, mert hogy érezheti magát a kisgyerek, amikor végre hazakerül, lelkesen & tele élményekkel, az anyja meg azzal fogadja hogy minden nap sírt miatta? Mekkora lelkifurdalása lehet szegénynek, hogy ő jól érezte magát, az anyja meg szenvedett? Áááááá nem értem én ezt.

Ha azt vesszük, én is lelkes táborozó voltam, alig vártam hogy mehessek végre valahová. Az is igaz, hogy csak & kizárólag partizántáborba jártam, mert az buli volt. Valahogy pont nekem találtak ki a lövészetet, a tájékozódási futást, számháborút, bunkerépítést, lándzsafaragást, tűzoltási gyakorlatokat meg ezeket :-DDDDD Az sose zavart, hogy barátnők nélkül mentem, (egyik barátnőmet se vonzotta a partizánosdi! hihi) mert mindig akadt valaki, akivel jól összehaverkodtam. Anyámat se igen zavarta: felraktak a vonatra, azután meg 3 hét múlva leszedtek róla. Közben írtam 1 egész képeslapot, amit a nevelők diktáltak vacsoránál. Ezen felül azt se tudták odahaza, élek-e vagy halok éppen...
Szerintem így volt a jó.

Röhögtünk anyámmal a legszebb húzásaimon :-DDDDD Pl. anyám mindig gondoskodott arról, nehogy éhes legyek. Nagyon szerettem a Horalky nevezetű nápolyit (még mindig pont annyira szeretem :-D) aztán hát leléptem éppen 2 hétre, bepakolt 28 darabot belőle, minden napra kettőt. No, felültünk a buszra, hát mondom hoppá, van nekem nápolyim, egyet megeszek. Azután még egyet. És így tovább. Mire Martinba értünk, már 27 db-t megettem :-D Aztán míg vártuk hogy kipakolják a bőröndöket a csomagtartóból, hát megettem az utolsót is; egyet minek fogok takargatni. Igaz is, azután a következő 2 hétben nem kívántam az édességet :-DDDDD

A boszorkány csak háborgott amikor hazaért. Aszongya: amikor elmentünk a Magas-Tátrába, volt ott egy jó szikla, nem is volt nagyon magas, gyorsan felmásztam rá. Az összes tanár meg elkezdett ordítani, hogy másszak le de azonnal. Tiszta idegesek lettek. Anya, ezek tiszta hügyék! :-DDDDD Kérdeztem tőle, akar-e menni jövőre kalandtáborba (mert a partizántábort manapság kalandtábornak nevezik, hihihi)  aszongya persze, az nagyon jó!


Na de mindezt nem mesélhettem el a sok sápítozó anyukának a szülői értekezleten, mert élve megettek volna! Jaj.
Végezetül pedig, nagy idegességemben elmentem shoppingolni, hogy lenyugodjak valamennyire. Vettem isteni dögös táskát, a szétfoszlóban lévő helyett. Nem zavart még az se, hogy Benetton & nem 2 centbe került :-DDDDD Mondtam itthon a nasságos úrnak, hogy biza ez most szellemi szükséglet volt! :-DDDDD


2 megjegyzés:

  1. Csak annyival magyaráznám a tanárok idegességét, hogy lehet, sőt valószínű nem tudták, hogy a Boszorkány egyúttal zerge is és neki ez meg sem kottyan. De ha tudják is ezt, akkor gondolj bele van ott még pár ütődött kölyök, aki nem zerge, csak "bátor" és kedvet kaphat ugyanehhez. Az meg már veszélyes és ha kitöri valaki a nyakát, akkor a tanárok felelőssége.

    Az anyukákkal kapcsolatban elgondolkodtam, hogy valóban ennyire igaz, amit éreznek, csak az egyik esetleg elkezd vernyogni, mert úgy gondolja, hogy ezt várják el tőle, hogy "hűdenagyon hiányzott a gyerek", a többi meg nem akar lemaradni. Mi a fenét csinál az olyan egész évben, akinek öt napot be kell pótolni???

    VálaszTörlés
  2. Értettem én a tanárok reakcióját, teljesen normális, de a boszorkány haláli volt, ahogy magából kikelve előadta, mekkora terror volt a táborban :-D:-D

    Az anyukák reakcióját viszont nem értettem. Ütődött mind. Először nekem is az volt az érzésem, hogy csak lemaradni nem akartak a nyávogásban, de aztán rájöttem, hogy talán mégsem. Az osztálykirándulás is szóba került (azóta már réges-régen túl vagyunk azon is) na és azzal kapcsolatban volt egy szavazás, miszerint ehet-e a gyerek fagyit a qwwwwwa melegben vagy nem. Mondani se kell, hogy csak én meg még egy másik csaj szavaztunk igennel, a maradék tizenakárhány egyértelmű nemmel szavazott. Jajajajaj. Mert hogy a fagyi szalmonellás, meg mandulagyulladást kapnak tőle stb. stb. stb. Szal így. Onnan jutottam gondolatban odáig, hogy ha látnák, miket művel a boszorkány, méghozzá a tudtommal & biztatásommal, hát tuti hogy inkfartust kapnának. Jajistenem.

    VálaszTörlés