ezek a férfiak!...

Úgy leléptem, hogy azt se mondtam fapapucs :-D No nem baj, most mondom. Csavarogni voltunk & sok-sok minden műveltünk közben; pl. elmentünk hódokat keresni. Hódot nem találtunk, csak a hódvárakat & szétrágott fákat, de szuper ügy volt kiesni itthonról egy kicsit.
A boszorkánnyal léptünk le, hát a nasságos úr maradt itthon kutyástul 3 napig. Igazándiból sok közös vonást vélek felfedezni a nasságos úr gyereknevelési & kutyanevelési módszerei között :-DDDDD Például:

Régebben, míg eljártam rallyra, mindig kettesben maradtak itthon a boszorkánnyal, aztán nagyon vártak, mikor érek végre haza. Egyszer is megjövök valahonnan, nincsenek itthon. Telefonálok, hol vannak. Hogy lenn a kocsmában, menjek oda. Okés. A boszorkány szaladt elém, fel volt öltözve rettentő módon: a kinőtt & külön szekrényben tárolt holmijaiba. Azt azonnal észrevettem, hogy csakis a kedvenc cuccai voltak rajta, amit csak komoly veszekedések árán sikerült kiselejtezni mikor arra került a sor. Mondom neki: hát ezek a ruhák meg?... Aszongya a boszorkány elragadtatva: hát apa mondta, hogy vegyek fel valamit! :-DDDDD
Vagy: Mit vacsoráztál kicsim?
- Csokit! - jött a vigyorgó válasz.
- Az finom.
- Igen, megettem minden csokit, mert apa azt mondta, annyit egyek, hogy ne legyek éhes!
:-DDDDD

Szal hozzá voltam szokva, hogy boldog (a jól végzett munkától kissé önelégült) férj & a fellegekben járó boszorkány fogad idehaza... Hihi.

Most is valami igen hasonlóra értünk haza. Teljesen boldog, stresszmentes kutya várt a kapunál. A nasságos úr pedig meséli vidáman:
- Jaj hát nagyon jól viselkedett a Mukk. Arany kutya ez! Voltunk sétálni a pincéknél, meg a kocsmában (valahogy meg se lepődtem a célpontokon), minden este. (A kocsma tényleg komoly séta, jó ha 25 méterre van a házunktól...) Voltunk a focipályán is, úgy focizik mint Messi, bevesszük a csapatba csatárnak. (LOL!) Tegnap nem hoztam be estére, mert reggel úgysem keltem volna fel hozzá. Nem lett semmi baja hogy kinn aludt :-DDDDD De adjál neki enni, mert csak a meccs közben jutott az eszembe, hogy elfeljtettem neki reggelit adni... :-DDDDD

Végülis a boszorkánynak se lett semmi baja a csokivacsorától, hát a kutya is kibír egy fél napot kaja nélkül.
Este aztán vittem a kutyát sétálni, meg se lepődtem, hogy bevette az irányt a kocsma felé & nézett értetlenül, miért nem oda megyünk :-DDDDD Jaj végem volt! Szerintem senki nem értette, miért vigyorászok magamban, pedig mindig mindennek megvan a maga oka!
És egy hódkeresős sztárfotó a végére, aminek szintén nagyon örültem: