jól megjártuk

... az erdőt, de az átok vadászházhoz mégsem jutottunk. Óóó hogyaza!...
Nem töltöttem be a koordinátáit a kis Garminba, basszus, mert azt hittem, rajta van az alap térképen. Nos, nem volt rajta. Itthon persze vágtattam megnézni, hogy merre van konkrétan & mennyire voltunk még tőle amikor visszafordultunk: na, úgy 200 méterre; ott figyelt a köv. kanyar mögött ugyanis, ahová már nem mentünk.

Szuper ügy! Azt hiszem ismétlés következik, mert egyébként kellemes kis séta volt, cirka 8 km, leszámítva azt, hogy ilyen idegesítő kis legyek repkedtek végig a fejünk körül & arcunk előtt.
Az szintén szuper ügy, hogy a tegnap vételezett hasitasiba belepakoltam 1,5 (!) liter vizet, a kutya kis tálacskáját, a Garmint, a telót, a fényképezőbe a pótelemeket & az ótókulcsot... Jaj nagyon tudok! :-D

A fényképezőből nem is kellett volna gondot csinálni, mert egész végig sűrűn benőtt erdőben ballagtunk, nullás kilátással. Igaz, láttunk egy rókát, aminek a boszorkány kimondottan megörült, aszongya: nem is tudta, hogy ilyen kicsi a róka. Hogy ő olyan farkasméretűre gondolt... Ész megáll, hogy a gyerek hamarabb lát élő farkast mint élő rókát, de hát repcsin is hamarabb ült mint autóbuszon, a XXI század szülötte, mit lehet tenni!

Végezetül pedig, a helyi kocsmában meghallgattuk a lecseszést, minek mentünk az erdőbe, ott a medve. Jajistenem. Hogy állítólag hajtóvadászat lesz utána most a hétvégén. Okés, láttunk kb. 3 dzsipet, rossz arcú vadászokkal meg szőke nőkkel telepakolva - feltételezem nem a hites feleségeik voltak. Hihi. Szegény mackóra meg jól rákenik a hétvégi félredugást :-DDDDD

Egy ütőképes kép született, az is csak arról nevezetes, hogy ott átellenben a réten kötöttünk ki tavaly decemberben, amikor elindultunk geoládát keresni, aztán majdnem elgázolt egy mufloncsorda :-) A láda viszont nem ott volt, később azt is levadásztam, a szülinapomon, tehát emlékezetes a dolog  :-)

az ígéret szép szó

... ha betartják úgy jó!

Amondó vagyok, ez igaz az ilyen-olyan fogadalmaimra is :-DDDDD Nomármost, Nikonostul voltam ma este sétálni a legszebbik falu végin. Marha nagy elánnal mentem, mert délután vettem egy övtáskát, pedig nagyon utálom a gondolatát is. Talán csak a rózsaszínű ing ratyisabb egy hasitasinál, viszont nem pasas vagyok (hálajanagyjóégnek), nos akaszthatok magamra echte csajos övtáskát. Hihi.
Szép nagy, mert az alap követelmény az volt, hogy 1 liter víz beleférjen, plusz a kutyának egy kis tálacska, az ótókulcs, telefon, ilyesmi... Amúgy meg a vadászházhoz készültem, csak nem jutottam oda. Egyrészt mert későn indultam, ammeg nincs közel, másrészt meg a medve miatt, akiről az utóbbi időben nem hallani semmit. Nem ám hogy bevette magát az erdőbe, én meg ráakadok; más se hiányozna. Kizárásos alapon maradt hát a falu vége. A kutyasétáltatást művészi képek gyártásával ötvöztem, így már nem volt olyan végtelenül unalmas az egész... :-)

Íme a ma esti termés:

PS: Az jutott az eszembe, hogy holnap mégis el kéne ballagni a vadászházhoz. Majd viszek bicskát is a hasitasiban, az marha hatásos a medve ellen, mondtam többször is hogy a Rambó hügye amatőr mellettem :-DDDDD Vagy rádumálok valakit, jöjjön velem. Ááááá nem egyszerű dolog a kutyatartás!

ez most új

... hogy ide is el kéne jutni még ebben az életben. Basszus, kevés nekem a napi 24 óra is, nem még a 65-70 év... Ehhh.

Szóval - ha más nem lesz -, ötletnek mindeképpen megjárja :-)

ordem e progresso

Most pedig kifejtem pár szóban, mi köze van a Skóciából származó kutyának Brazíliához, mert van ám :-DDDDD

Voltunk sétálni valamelyik este, aztán a szerencsétlen belehömbölgött a bogáncsba. Abba a kis apró fejűbe. Vastagon beletapadt a bundájába, úgy 200 darab, amit a világért se engedett kiszedni. Összevesztünk halálosan miatta, jól megharapta a kezemet, ettől meg úgy a földre szorítottam a tökfejét, hogy csak úgy koppant. Szar ügy volt, na. Végül aztán sikerült kiszednem belőle a bogáncsot (mind a kétszázat), és ennél a pontnál került elő a térképről Brazília: márpedig rend lesz, meg fejlődés, ecsém, ahogy az a brazil zászlóra írva vagyon! :-DDDDD
Ez annyit tesz, hogy nincs szabadon futkározás, hanem szépen pórázon sétálás van; nincs nagy fűben & magas gazban való csatangolás, hanem aszfalt van. Szarul jártunk mindketten, de hát muszáj volt meglépnem ezt a liberalizmus-ellenes lépést, mert nem vagyok saját magam ellensége.
Ajajajajaj.

Azóta nem tudunk hová járni sétálni. Ma pl. azon a bekötőúton voltunk, ahová majd egyszer valamikor görkorizni fogunk járni, aztán futottunk, mert csak úgy magában sétálni igen egyhangú. Elégedett lettem a 4 km kellemes tempójú futással, minden nap így kéne, na, aztán ha lesz görkori, akkor meg úgy... Mittomén.

Amúgy meg azt mondták a Mukkra hogy macska :-( Aszongya egy idióta pasas, akit csak látásból ismerek:
- Te meg mán macskát sétáltatsz?
Nem kaptam fel a vizet azért annyira, mert nem olyan régen néztem egy dokumentumfilmet az Alain Robertről, aztán neki is westije van :-DDDDD
Majdnem azt írtam, hogy ez a totál elmeroggyantak kedvenc blökitípusa, de inkább nem írom, mert én nem vagyok az, Alain viszont tutira :-DDDDD

Hát itt tartunk. Brazíliáról eszembe jutott egy kellemes kis brazil zenécske (nem a Szívós szemű Márta :-)

mik nem vannak :-D

Ezen a bloghelyen a legfőbb szórakozásomat a keresési találatok jelentik. Komolyan :-DDDDD Őrületes dolgokra kapnak itten választ a gyanútlan keresgélők... Hihi.

Innen jött az ötlet, hogy esetleg át kéne pakolnom ide a maradék irományaimat is, hadd legyen boldog & elégedett a tisztelt olvasóközönség... A régit meg fogom & lelövöm örökre. Azt hiszem neki is fogok ha lesz annyi időm.
Ez amúgy most egy futó ötlet, mert ahogy az látszik, szigorúan betartom a saját magam által hozott szabályt, miszerint 11-kor alszom, ha a fene fenét eszik is. Jajajajaj.

ezek a férfiak!...

Úgy leléptem, hogy azt se mondtam fapapucs :-D No nem baj, most mondom. Csavarogni voltunk & sok-sok minden műveltünk közben; pl. elmentünk hódokat keresni. Hódot nem találtunk, csak a hódvárakat & szétrágott fákat, de szuper ügy volt kiesni itthonról egy kicsit.
A boszorkánnyal léptünk le, hát a nasságos úr maradt itthon kutyástul 3 napig. Igazándiból sok közös vonást vélek felfedezni a nasságos úr gyereknevelési & kutyanevelési módszerei között :-DDDDD Például:

Régebben, míg eljártam rallyra, mindig kettesben maradtak itthon a boszorkánnyal, aztán nagyon vártak, mikor érek végre haza. Egyszer is megjövök valahonnan, nincsenek itthon. Telefonálok, hol vannak. Hogy lenn a kocsmában, menjek oda. Okés. A boszorkány szaladt elém, fel volt öltözve rettentő módon: a kinőtt & külön szekrényben tárolt holmijaiba. Azt azonnal észrevettem, hogy csakis a kedvenc cuccai voltak rajta, amit csak komoly veszekedések árán sikerült kiselejtezni mikor arra került a sor. Mondom neki: hát ezek a ruhák meg?... Aszongya a boszorkány elragadtatva: hát apa mondta, hogy vegyek fel valamit! :-DDDDD
Vagy: Mit vacsoráztál kicsim?
- Csokit! - jött a vigyorgó válasz.
- Az finom.
- Igen, megettem minden csokit, mert apa azt mondta, annyit egyek, hogy ne legyek éhes!
:-DDDDD

Szal hozzá voltam szokva, hogy boldog (a jól végzett munkától kissé önelégült) férj & a fellegekben járó boszorkány fogad idehaza... Hihi.

Most is valami igen hasonlóra értünk haza. Teljesen boldog, stresszmentes kutya várt a kapunál. A nasságos úr pedig meséli vidáman:
- Jaj hát nagyon jól viselkedett a Mukk. Arany kutya ez! Voltunk sétálni a pincéknél, meg a kocsmában (valahogy meg se lepődtem a célpontokon), minden este. (A kocsma tényleg komoly séta, jó ha 25 méterre van a házunktól...) Voltunk a focipályán is, úgy focizik mint Messi, bevesszük a csapatba csatárnak. (LOL!) Tegnap nem hoztam be estére, mert reggel úgysem keltem volna fel hozzá. Nem lett semmi baja hogy kinn aludt :-DDDDD De adjál neki enni, mert csak a meccs közben jutott az eszembe, hogy elfeljtettem neki reggelit adni... :-DDDDD

Végülis a boszorkánynak se lett semmi baja a csokivacsorától, hát a kutya is kibír egy fél napot kaja nélkül.
Este aztán vittem a kutyát sétálni, meg se lepődtem, hogy bevette az irányt a kocsma felé & nézett értetlenül, miért nem oda megyünk :-DDDDD Jaj végem volt! Szerintem senki nem értette, miért vigyorászok magamban, pedig mindig mindennek megvan a maga oka!
És egy hódkeresős sztárfotó a végére, aminek szintén nagyon örültem:

agygörcs

Amúgy meg voltam szülői értekezleten. Basszus, annyira fájdalmasan hügye anyukák vannak, hogy azt leírni se lehet. Úgy felment bennem a pumpa, hogy gyilkolni tudtam volna - minden túlzás nélkül.

Nem értem, de tényleg, miért jó az ha valaki rá van fixálódva a gyerekére. Úgy élik ki az ilyenolyan hajlamaikat?? Így realizálják saját magukat? Szal passz.
A téma az erdei iskola volt, hogy kinek mennyire hiányzott a gyereke az alatt az 5 nap alatt. Azt mondja az egyik anyuka: én sírtam minden este. Hát normáááális? A másik meg: alig várom a nyári szünetet, mert annyira hiányzott a kislányom míg nem volt itthon, hogy be kell valahogyan pótolni. Meg ilyenek.
Aztán én meg ültem ott, mint egy rakás szerencsétlenség & nem szóltam inkább közbe. Nekem nem is hiányzott a boszorkány, mert annyira örültem neki, hogy elment kirándulni, egyedül, mennyi fasza új élménye lesz, végre rá van kényszerülve, hogy önálló legyen egy kicsit, meg majd mennyi mindenről fog beszámolni, ha hazaér :-)
Hát ezek után úgy éreztem magamat, mint a gonosz mostoha a mesében.
Szerintem ez a gyereken csüngés egy nagy baromság, mert hogy érezheti magát a kisgyerek, amikor végre hazakerül, lelkesen & tele élményekkel, az anyja meg azzal fogadja hogy minden nap sírt miatta? Mekkora lelkifurdalása lehet szegénynek, hogy ő jól érezte magát, az anyja meg szenvedett? Áááááá nem értem én ezt.

Ha azt vesszük, én is lelkes táborozó voltam, alig vártam hogy mehessek végre valahová. Az is igaz, hogy csak & kizárólag partizántáborba jártam, mert az buli volt. Valahogy pont nekem találtak ki a lövészetet, a tájékozódási futást, számháborút, bunkerépítést, lándzsafaragást, tűzoltási gyakorlatokat meg ezeket :-DDDDD Az sose zavart, hogy barátnők nélkül mentem, (egyik barátnőmet se vonzotta a partizánosdi! hihi) mert mindig akadt valaki, akivel jól összehaverkodtam. Anyámat se igen zavarta: felraktak a vonatra, azután meg 3 hét múlva leszedtek róla. Közben írtam 1 egész képeslapot, amit a nevelők diktáltak vacsoránál. Ezen felül azt se tudták odahaza, élek-e vagy halok éppen...
Szerintem így volt a jó.

Röhögtünk anyámmal a legszebb húzásaimon :-DDDDD Pl. anyám mindig gondoskodott arról, nehogy éhes legyek. Nagyon szerettem a Horalky nevezetű nápolyit (még mindig pont annyira szeretem :-D) aztán hát leléptem éppen 2 hétre, bepakolt 28 darabot belőle, minden napra kettőt. No, felültünk a buszra, hát mondom hoppá, van nekem nápolyim, egyet megeszek. Azután még egyet. És így tovább. Mire Martinba értünk, már 27 db-t megettem :-D Aztán míg vártuk hogy kipakolják a bőröndöket a csomagtartóból, hát megettem az utolsót is; egyet minek fogok takargatni. Igaz is, azután a következő 2 hétben nem kívántam az édességet :-DDDDD

A boszorkány csak háborgott amikor hazaért. Aszongya: amikor elmentünk a Magas-Tátrába, volt ott egy jó szikla, nem is volt nagyon magas, gyorsan felmásztam rá. Az összes tanár meg elkezdett ordítani, hogy másszak le de azonnal. Tiszta idegesek lettek. Anya, ezek tiszta hügyék! :-DDDDD Kérdeztem tőle, akar-e menni jövőre kalandtáborba (mert a partizántábort manapság kalandtábornak nevezik, hihihi)  aszongya persze, az nagyon jó!

Na de mindezt nem mesélhettem el a sok sápítozó anyukának a szülői értekezleten, mert élve megettek volna! Jaj.
Végezetül pedig, nagy idegességemben elmentem shoppingolni, hogy lenyugodjak valamennyire. Vettem isteni dögös táskát, a szétfoszlóban lévő helyett. Nem zavart még az se, hogy Benetton & nem 2 centbe került :-DDDDD Mondtam itthon a nasságos úrnak, hogy biza ez most szellemi szükséglet volt! :-DDDDD

fáj

Megint sétáltunk. Kezdek kifogyni az ötletekből, hová lehetne még menni, mert a szokásos helyeket halálosan unom, bármennyire szépek is, hát ma elballagtunk a szigetre, ahová kölyökkorunkban sátorozni jártunk. Szintén 4,4 km, a googlemap szerint, nos tökéletes.
Viszont: megint nem vittem magammal a gépet; pedig hányszor de hányszor megfogadtam, hogy fényképezőgép nélkül nem lépek ki itthonról wazzzzze. A múltkor is egy gólyáról maradtunk le, amint épp egy repcsivel egyvonalban repült csak alacsonyabban, és isteni jó látvány volt. Ma egy kanalasgém halászott nem messze tőlünk, aztán olyan muris volt ahogy ott ácsorgott a vízben...

Pedig ilyen szép helyen jártunk. A képet telefonnal lőttem, aztán PS-el kicsit módosítottam rajta, hogy minél jobban visszaadja a hely hangulatát: a halszagot, folyócsobogást, tücsökciripelést, bákabrekegést, szúnyogzümmögést... A Nikonnal mit lehetett volna művelni, ááááááá még belegondolni is fáj! Lehet ám, hogy kutyástul & Nikonostul is elcsattogok még erre, bár a hőstettől visszatart a hihetetlen mennyiségben begyűjtött szúnyogcsípés :-(

önszorgalomból

Tegnap este - pusztán önszorgalomból -, elvittem a blökit sétálni. Nem volt valami hűdenagy késztetésem amúgy a marha melegben, de azt gondoltam, nem baj ha a büdös irodában adminisztrálós, idióta árajánlat írós, izzadságszagú végtelen nap után átszellőzik valamennyire a fejem...
Szal elballagtunk a holtághoz, ahová gyenge pillanataiban futni járok (főleg teoretikusan, mert gyakorlatilag igen kevésszer voltam), kerestem egy szabad flekket a sok csendesbolond horgász között, aztán hagytam, hogy világmegváltó ötleteim szülessenek a szúnyogcsípések hatására, a kutya pedig kedvére vadásszon piócát, halat, békát... :-DDDDD

Nohát. A Magas-Tátrán agyaltam leginkább, meg azon, milyen túrákat lehetne teljesíteni ott a 9 éves boszorkány meg a 4 hónapos bolhás társaságában (bár az még nem végleges, hogy a Mukkot is visszük.) Íme az eredmény! :-DDDDD Úgy gondolom, ezzel megörvendeztetem azt a napi min. 1 olvasót is, aki a googlen keresztül, a Magas-Tátrára keresve téved ide. Az az áldott jó szívem nekem!... :-DDDDD

Kriván
Na ezt nem valószínű, hogy idén abszolváljuk, de mivel az egyik nagy álmom, hát kikerestem a vonatkozó dógokat. Marad akkorra, amikor már kicsit megnőtt a boszorkány & megbízható kondiban lesz. Jelenleg nem merném vele együtt bevállalni, egyébként minden probléma nélkül..
Emelkedés: 1355 méter
Ereszkedés: 1355 méter
Táv: 12,8 km
Idő: 6:30
Indulás & érkezés: Tri Studnicky parkoló

Ostrva
Ez a közös álmunk a nasságos úrral, aztán lehet hogy lesz is belőle valami. Tavaly jól megnéztük a helyet, azt hiszem minden gond nélkül menne mindennyiunknak. Meglátjuk.
Emelkedés: 922m
Ereszkedés: 1222m
Táv: 17,2 km
Idő: 5:20
Indulás: Strbské Pleso
Érkezés: Vysné Hágy

Chata Plesnivec (Gyopár menedékház)
Nos, az egyik majdnem tuti idei túránk. A nagynénim volt ott tavaly, szerinte teljesen problémamentes, inkább sétálás mint túra. Meglátjuk.
Emelkedés: 665 m
Ereszkedés: 665 m
Táv: 10,2 km
Idő: 3:13
Indulás: Tatranská Kotlina
Érkezés: Tatranská Kotlina

Sliezsky dom (Sziléziai ház)
Ez a túra tavaly is tervben volt, de idén tuti hogy abszolváljuk. Azt a változatát néztem, ahol az aszfaltúton jönnénk le, de ha nem leszünk fáradtak, akkor a sárga jelzésen is lehetne... Alakul majd.
Emelkedés: 570 m
Ereszkedés: 850 m
Táv: 10,9 km
Idő: 3:17
Indulás: Hrebienok
Érkezés: Tatranská Polianka

Téryho chata (Téry ház)
Ezzel a túrával indítjuk a nyaralást, ez végleges :-) Tavaly a haverék a boszorkánnyal egyidős kiscsajjal, tornacipőben felmásztak oda, hát akkor nekünk se lehet gond (nem nagyképűségből mondom, hanem tényként.)
Emelkedés: 860 m
Ereszkedés: 860 m
Táv: 13,8 km
Idő: 4:22
Indulás: Hrebienok
Érkezés: Hrebienok

Brncalka (Zöld-tavi ház? lövésem sincs)
Ez a legújabb ötlet, csak még az ideális útvonalat nem agyaltam ki... :-) Néztem itt egyet, ami a Kőpataki tótól indulna & ugyanoda érne vissza. Ez talán nem a legjobb terv, mert ha elkezd fújni a szél, hát leállítják a felvonót, mi pedig ott maradunk valahol a medvék között. A szélben. Hihi. Ettől eltekintve, visszafelé is kéne felfele mászni, amihez nincs nagy kedvem, hogy őszinte legyek. Nos még majd kifundálom, mi lenne a legjobb változata a túrának, addig is legyen ez:
Emelekedés: 950 m
Ereszkedés: 950 m
Táv: 10,6 km
Idő: 4:25
Indulás: Skalnaté Pleso
Érkezés: Skalnaté Pleso

ismerős helyek :-)

Az úgy kezdődött, hogy voltunk sétálni egy nagyot a kutyával délután, aztán ahogy gyönyörködtem a panorámában, hát érdekes volt arra gondolni: biza itt mindenhol voltunk mán :-)))))))

A kép érdekessége, hogy a Börzsöny meg a Pilis egynek látszik, pedig közte ott a Duna, biza! Így néznek ki alulnézetből.

Ilyen a kilátás a Hegyestetőről, igaz Visegrád irányába, nem pedig Dobogókő fele:

Ez a Prédikálószékről a Hegyestető irányába:

Ez itten meg Dobogókőről a Prédikálószék & a Hegyestető:

Ez meg Dobogókő a Prédikálószék alól:

Azt hiszem ezzel ki is merítettem az összes létező nézőpontot 

:-DDDDD

A Hideglelős-keresztnél is voltunk, de nem találom a világért se a vonatkozó képeket :-/

Ez meg itt a szívem vágya, a Nagy-Galla. Meg a Kókuszkám :-))))))) Na ott még nem voltunk, de tervben van............ Képeket töltök fel, miután meghódítottuk :-)))))))

Végezetül pedig egy tökéletesen idepasszoló zenécske. Enjoy!

rekord

Sétálásban. Némi futással, de inkább rohamtempóban gyalogolva, alig 1 óra pár perc alatt teljesítve. Saccra ez 8 km. Nagyon szuper. Ömlött rólam a víz, görcsölt a vádlim & nagyon kidöglöttem a végére. Remélem a kis nyavalyás is. Ezek után remélhetőleg holnap délelőtt alszik, nem pedig kertészkedik, míg mi melóban tetvedünk... :-/

PS: Vasárnap megrendelem a görkorit. A kis bolhás még nem tudja, milyen kutya világ vár rá! :-DDDDD

megint rendezkedtem

... mármint itt az oldalsó linkek között. Jaj.
Látok elég bunkót nap mint nap a melóban, szóval nem szenvedek bunkósági hiányban, az már biztos. Ebből kiindulva, nincs szükségem bunkó megnyilvánulásokat olvasgatni abban a napi 10 perc szabadidőmben, amikor ideülök a gép elé blogot írni vagy épp kicsit körülnézni. Hm.
Amúgy meg:

• utálom, ha megmondják mit gondoljak
• azt is utálom, amikor másnak mondják meg mit gondoljon
• végezetül pedig épp úgy utálom, amikor azt magyarázzák mit kellett volna gondolnunk mindannyiunknak az adott pillanatban.

Szal ez így nem okés nekem. Erről ennyit.

A kutya reggel sétált 4 km-t, mert lelegelte a petúniáról a virágokat :-D Nem volt hatása, mert azután folytatta a kertészkedést fűtúrással, hogy üssön bele a kénköves mennykű a hügyéjébe. Mindjárt elviszem még a 6 km-s körre is, csak várom, hogy a boszorkány elkészüljön végre...

Az volt reggel a baj, hogy nem futottunk, pedig kellett volna. A kutyának is meg nekem is. Csak hát, nem volt semmi késztetésem :-/ Pedig éppenséggel lehetne, mert a nasságos úr előadta a legujább vízióját, miszerint mi nemsokára felmászunk a Slavkovsky-csúcsra. Hihi. Kérdeztem tőle, jól átgondolta-e, de arra már csak pislogni tudott :-DDDDD Mondtam hogy egy Kriván vagy a Rysy okés is lenne, először Rysy azután Kriván sorrendben, és ha minden flottul megy, azután lehet akár a Slavkovsky is, a fene bánja, de az tuti hogy jelenleg nem bírnánk felmászni a Slavkovskyra csak úgy ahogy ő azt megálmodta... Lehurrogott, hogy hügye vagyok, pedig nem is, csak racionális.
Ez is csak onnan jött elő, hogy éppen gőzerővel tervezzük a tátrai nyaralásunkat, és hát ily módon függ össze az egész a testedzéssel, a kutyával meg a petúniákkal wazzzzzzzze :-DDDDDDD

Rettegett Ivánné

... született Báthory Erzsébet vagyok, vagy mifene:-DDDD
Komolyan.
Okés, mindig is tudtam, hogy vannak ilyen-olyan hajlamaim, csak mindig azt gondoltam, mindez színtiszta mazochizmus. Egyrészt mert szeretem magam kínozni, sőőőt örömömet lelem az önsanyargatásban, de a szadizmus nem az erősségem. Nem figyeltem meg, hogy tetszett volna ha valaki más kínlódik... De sose lehet tudni, na! :-DDDDD

Minderre ma reggel jöttem rá, amikor szakadt az eső, mint az utóbbi időben mindig, aztán úgy fél 7 tájon kiballagtam a kutyával kis- & nagydologra. A kutya rohamtempóban elvégezte az elvégeznivalót, aztán iszkolt a kapuhoz - a világ minden kincséért se mozdult volna el előle. Gondolom azon fohászkodott magában, nehogy mán elvigyem ez a hügye sétálni ilyen kutya időben...
No, azután meg kinyitottam a kaput, hát úgy rohant a kosarába, ahogy azt még nem láttam. Mentem utána megnézni, mi a csuda baja lett, de amikor meglátott, hát elbújt rögtön. Úgy bújik el egyébként, hogy lesunyja a fejét, aztán az orrára teszi a lábát: ő ugyan nincs ott!... Ezt akkor szokta előadni, amikor kivégez valamit én meg ordítozok, de ma tuti hogy az eső miatt volt a produkció.

Jól van na, vettem az adást, nincs több séta esőben.
Eső után azonban lehet!
Kimerészkedtünk sötétedés előtt, bár mindenhol a kóbor medvét kerestem. A szomszéd faluban is látták tegnap este. (Apám azt állította, hogy a medvével is úgy vannak a falusiak, mint a krokodillal ami az Ipolyban volt állíólag, mert akkor se akadt egyetlen ember sem a környéken, aki ne látta volna a saját szemével úszkálni. Nos a medvéből se akar a parasztja kimaradni :-DDDDD A krokodil nem volt egyszerű eset, mert emlékszem az öregfater elbiciklizett hozzánk megmondani, ne fürödjünk a Garamban mert már ott a krokodil :-DDDDD Aztán szőrén-szálán eltűnt, mintha sose lett volna :-DDDDD Jól van, a krokodilt nem fényképezték állandóan mobillal, egyszerű ok miatt: tán csak a japók képzeletében létezett akkoriban mobil.)

Nem értem egyébként, miért retteg a kutya az esőtől, ha a vizes fűben győz annyit szaladgálni, a barom! A víz még nem is baj, hanem a hason csúszkálás a saras domboldalon feltette az i-re a pontot. Mire hazaértünk, pont úgy nézett ki, mint valami kóbor kutya akit a szemétdombon találtam :-DDDDD
Amondó vagyok, még a legbátrabbak se mondanák rá, hogy fajtiszta, szobatiszta, jól tartott, naponta fésült, nem kínzott, nem elaltatásra váró kóbor blöki van a képeken. Áááááá!

szép is ez

... a nyár! Ma el kellett mennem melegítőt venni, pulcsival együtt, mert ami volt kettő, mind csupa kosz a kutyától. Ilyen ragyogó időben pedig meg sem szárad, hiába mostam ki. Ajajajaj. Júniusban, reggelenként az ember nem vastag pulcsiban meg bélelt mellényben szokott ázni-fázni a faluvégi szőlőben, basszus!

Szóval jól bevásároltam emberek közé való holmikból, mert hát ezirányúlag elég gyér volt a felhozatal a gardróbban :-D A fene se gondolta volna, hogy kutyasétáltatáshoz is kell valami megfelelő holmi; azt hittem bőven elég a kettő, amiben uszodába meg bicajozni járok! :-D

Egyébként meg azon agyaltam, hogy nem is annyira biztonságos odakinn a faluvégin mászkálni nekem, mert a ma esti hírekben az volt, hogy barna medvét láttak 2 faluval (15 km) odébb. Látták már többször is itt a környéken, de ilyen közel még sosem jött. Ha szerencsénk van, átmegy szépen az Ipolyon a Börzsönybe (hihi) ha meg nem, akkor ideköltözik az erdőbe mihozzánk. Natejóég. Más se hiányozna!

Még valami: Az alábbi képet FB-ról nyúltam le, de csak azért, mert ez a legeslegszebb kép amit a falunkról láttam idáig. Az eredetit nem találtam a neten, hogy direktbe linkelhessem, szóval bocs, nem akarok semmiféle szerzői jogot sérteni, vagy ilyenek.... Azért kell a kép, hogy ábrázolhassam, hová fog költözni a kóbor maci, ha rosszul mennek a dolgaink... Amúgy meg azért magyarázkodok, mert az utóbbi időben bazi nagy lett itten az olvasottság, ami mindig is zavart, már a régi blogomban is :-/

na itt is voltunk

Ez már-már mánia, hogy nekünk állandóan úton kell lennünk, különben elkezdünk megkettyenni (de legalább egymás idegeire menni, sok veszekedéssel párosítva.)
Ezt a barlangos ügyletet felszólításra találtam ki, azzal együtt, hogy ha ránézek a térképre, akkor igen kevés nevezetes hely akad rajta, ahol még ne lettünk volna... Szóval nehéz bárhová is kirándulást tervezni, a demanovai két barlangban viszont még sose voltunk, hát akkor menjünk!...

Az eső esett egész nap, de Szent Péter odafönn igazándiból kegyes volt hozzánk. Sosem akkor esett, amikor mi épp a szabad ég alatt tartózkodtunk, ezért sok jó pont jár; majd alkalomadtán gyújtok is egy illatgyertyát neki :-DDDDD
Szóval elindultunk, odaértünk a jégbarlanghoz, leparkoltunk: 5 euróért. Ettől kissé idegesek lettünk, mert az azért pofátlanság, hogy ha 1 órát vagyunk odabenn, meg mondjuk felet kavirnyázunk odakinn, akkor mi ezen 5 euró. Nem Párizs belvárosában vagyunk basszus! Ezután kifizettük a belépőt: 4 felnőtt 1 gyerek az cakumpakk annyi mint 31 euró 50 cent. Hát most nem azért, de nem aranyból van az a barlang, szabad bányászási joggal vagy mijafranc!
A barlangban legalább rettentő hideg volt, -5 fok, ettől lett jégbarlang, nem attól hogy jégből lennének az alakzatok odabenn. Csak 2 részen találhatóak jeges részek, a többi cseppkő... Némi csalódás, mert azt hittük olyan lesz mint a Dobsinai jégbarlang.

Ezután folytattuk az utat a cseppkőbarlang felé: parkolás újabb 5 euró, beugró újabb 31,50. Össze lehet szorozni... Okés, megoldható az is, hogy a parkolást csak egyzser kelljen kifizetni: ebben az esetben az ember gyalogol 2x2 kilométert. Persze ehhez az is kell, hogy ne legyen időszűkében, meg az is, hogy ne legyenek nyafogó útitársai...

A Demanovai cseppkőbarlang azonban csudaszép. Megkockáztatom, hogy a legszebb az összes közül:-) Nagyon olyan volt, mintha a pokol fenekén járkálnánk, aztán már csak azt vártam, mikor jön Kharon hogy átvigyen a túloldalra :-)))))) Mert hát folyik egy folyó odalenn a legalján, ami 20 méterrel van alacsonyabban, mint a(z aranyárú) parkoló szintje. A folyó idefenn inkább patakra hasolít, de a barlang mélyén igen félelmetesen mutat. Szóval ez csudijó volt, talán még azt a pénzt is megérte, amennyiért mutogatják...

Végezetül pedig megálltunk Vlkolinecen is, szigorúan geocaching okok miatt. A falu maga nem nagy szám. Eléggé olyannak tűnik, hogy valaki jól elsikkasztja azt a rengeteg tmogatást, ami az UNESCO-tól érkezik ide: tessék-lássék minden meg van rendezve, ki van táblázva, csak éppen az atmoszféra hiányzik belőle, aminek pedig lennie kéne. Meg hát az ott élők sincsenek ráállva a turizmusra. Mondtam is, hogy biztos hímzéseket, faragásokat, pogácsát meg mittudomén micsodát árulnélk a ház előtt, népviseletben, ha már úgy hozta a balsors hogy ott kéne élnem... Így meg nincs ott semmi. Pár színesre festett faházikó aztán végeztünk is. A polgármester meg nagy Mercivel jár, nyaranta a Karibikon üdül, valószínűleg, ahogy az már lenni szokott :-DDDDD

hey ho

Holnap megint megyünk :-DDDDD
Dejó. Az úticélok:

• Demanovai jégbarlang
• Demanovai cseppkőbarlang
• plusz még Vlkolinec, ami egy skanzen szerű, de még mindig lakott falu & az UNESCO már rég rátette a mancsát...

Igaz, hogy szakadó esőt mondanak, de hát a barlangokban marha mindegy, esik-e vagy sem... Hihi. A rosszabbik oldala, hogy kora hajnalban kelek, mert elviszem a blökit a 6 km-s nagy körre (ha esik, ha nem) nehogy eszébe jusson akármit is kiművelni idehaza... Bár ma is milyen jó volt negyed hétkor rohangászni vele a gáton, na ez holnap negyed 6 lesz... :-))
Kezdek egyre jobban rákattanni ezekre a reggeli kóborlásokra, de komolyan. Nem tartom magam mérhetetlenül lustának, nem is szokott gondot okozni a korán kelés, sőt általában jókedvűen & teli életerővel szoktam felébredni; az hogy hétvégén délig döglöttem ha sehová nem mentünk szerintem egy rossz szokás volt.
Kellett azért ez az életmódváltás már nagyon.

a világ legjobb dolga II.

... cseresznyét szedni.

Akkor az asszony lánya kedvére ücsöröghet a fa tetején, mint valami orángután, tömheti magába a cseresznyét, köpködheti a magokat szanaszerte & úgy általában egy rövid ideig átalakulhat majomemberré, ami mindenképp boldogabb testi/lelki állapot, mint a homo sapienseké odalenn a földön :-))))))

a világ legjobb dolga

... nem más, mint a csősál nevezetű izé :-DDDDD
Életem nagy álma volt, hogy legyen egy ilyenem, na ez ma teljesült. El vagyok ragadtatva!

Először is: marha jól néz ki. A hivatalos szlovák olimpiai kollekcióból való, a mintája pedig hagyományos cicmani minta. Errefele is épp úgy rá vannak kattanva mostanában az ilyen népi dógokra, mint MO-n a kalocsai mintára például. Mondjuk nekem jobban tetszik, mint a kalocsai tiritarka virágok, de ez az én esetemben szigorúan esztétikai szempont; nincs benne semmi ideológia. (Bár, sosem értettem, miért kell a művészetet - akár a népművészetet is -, politikával társítani.)

Szal Cicmany egy pici falucska Zsolnától nem messze, arról híres, hogy jó sok kis kunyhó megmaradt ott az eredeti állapotában, az eredeti díszítésekkel. Ilyenek:

Nos, ezeket a mintákat vették kölcsön az olimpiai cuccokra. Tökjó lett amúgy, mert a csősálam pl. ilyen:

És így lehet viselni:

A kalózkendő meg a sapi igen király, na asszem érthető, miért nem tudtam enélkül élni :-DDDDD Képek is lesznek, majd valami hegytetőről :-DDDDD

PS: Az olimpiáról eszembe jutott még valami, na azt majd leírom máskor, mert most rohanok cseresznyét szedni. Persze szigorúan kalózkendőben :-DDDDD Áááááááá!

10

A kutya mai sétaadagja 10 km volt.
Először 6 reggel, most futás nélkül de gyors tempóban, azután ki volt a bele, aludt egész nap. Az is megfordult a fejemben, hogy a nem futós sétákra veszek egy pár nordic walking botot, formáljam a testem közben... A másik nagy ötlet, amit meg is fogok valósítani a közeljövőben, a görkori. Mégiscsak hamarabb letudom ezt a távot, szintén testformáló jelleggel...
Kora este plusz 4 km, városban sétálgatással, kocsmában üléssel & fagyizással összekötve. Kutya szempontból volt azért benne egy kellemes birkózás is, egy őzpinccsel :-)
Egy három éves forma kisfiú pedig megkérdezte az anyukáját:
- Anyaaa, ez a kutya igazi?
- Persze hogy igazi!
- Hááát, mert úgy néz ki mint egy játék :-DDDDDD

Óóó ha tudná, hogy játékkutyát 10 kilométerrel kell fárasztanom, hogy ne kertészkedjen, ne harapdossa a bokákat, ne rohangásszon ki-be ahogy épp adódik, nyugodt & szófogadó legyen... És ha még azt is tudná, hogy minden nap felteszem magamnak a kérdést: miért nem hallgattam a nasságos úrra, és miért nem mopszot vettünk??? :-DDDDD

PS:
Bár most nézem, a mopsz azért jóval odébb van a feketelistán amit az előbb találtam.
Nem hiába mondtam mindig, hogy a rotyinak csak max. 2x kellett valamit elmagyarázni, harmadszorra már megértette, azután meg élete végéig úgy csinálta; és az se véletlen, hogy a malamutnak már az is nagy szenzáció volt, hogy az ÜL parancsot megtanulta pár hónap kemény munkával... Ajajajaj.

grillezett medve

Bizony, ma többször is úgy éreztem magam, mint Grillezett Medve, a világhírű túlélő.

Először mindjárt reggel. Mert ugye, szakadt az eső. Vagyis úgy első ránézésre esett szépen magának, az csak odakinn derült ki, hogy melléje még qwwwwahideg & szélvihar is társult. De azért felöltöztem megfelelően a kutyasétáltatáshoz: a softshell kabátnak nem árt a víz, a nikwaxal kezelt tornacipőnek se, akkor meg hiba nem lehet. Bár a softshell meg a nikwax közé eső részen elgondolkodtam kissé, amúgy jó paraszti ésszel, és jött is az ötlet: legyen rövidgatya, mert akkor nem lesz vizes a nadrág szára :-DDDDD

A kutya döbbenten nézett (szerintem), ásítozott & a világért se akart kimászni a kosarából. Mondtam neki: nem úgy van az Királylány, megyünk sétálni. Csak akkor kezdett el igazából nyüszíteni, amikor meglátta odakinn az esőcseppeket :-D Valahogy nem rajong az extrém időjárásért, na. Mondtam is neki, mi van, szerinted Skóciában, a Felföld nyugati részén jobb a helyzet? Csak lazán, mintha az őshazában lennél! :-DDDDD Nem értette szegénykém, pedig milyen jó poén volt.

A szembeszomszéd csaj kinn kávézott & cigizett a balkonon, nagykabátban, hát jól megbámult, mi az istennyilát keresek kinn ilyen szerkóban negyed 7-kor :-D és min vigyorgok tele pofával...

Azután azt hittem, hogy elég is volt egész napra a túlélésből a szőlők végén, estére okés lesz a dolog. Nem lett. Nem esett, de valami orkán vagy mijabánat fújt. A hőmérő szerint meg 11 fok volt... Annak szerintem február vége felé kéne lennie, amikor már néha kisüt a nap. Áááááá. Vagy december közepén, hogy a paraszt ne is ábrándozhasson fehér karácsonyról :-DDDDD
Itthon aztán szuper meleg fogadott, mert bekapcsolt a kazán, 21 fok alá esett idebenn a hőmérséklet... Nincs is attól jobb, mint júniusban fűteni!

Amúgy meg a blöki igen nyugodt volt ma egész nap. Leginkább csak aludt, néha ment ki az ajtó elé, megnézni esik-e még. Lehet hogy mégis elfárasztotta a 7,5 km sétálás... Bár úgy lenne!

mint egy házasságban

... amondó vagyok, a kutyatartásban épp úgy vannak jó napok meg rossz napok.
Hát wazze, ma éppen brutálrossz nap volt, mert mást se csináltam, csak egész nap veszekedtem a Mukkal. Jól van, szagolom amit szakajtottam, kellett nekem hiperaktív kutya...
Ááááá.
Először is, szerintem nem elég neki a napi 7,5 km séta, pedig nekem marhára elég :-D
Mondjuk abból 3,5 km futás volt. A reggeli ezeröccáz méter, meg aztán az esti 6 km-ből 1 km oda, 1 meg vissza. Ez annyi, amit még kényelmes tempóban bírok lefutni. A szép az lesz, ha majd mind a 6-ot bírni fogom, de ez egyáltalán nem függ össze az egész napi balhézással.
Ott kezdődött, hogy kullancs ment a fenekébe, méghozzá a segge lyukába... Ááááááá! Aztán amikor elkezdtem kioperálni, hát uvított mint egy barom & állandóan meg akart harapni. A biztonság kedvéért odakötöztem a kerti padhoz, pórázzal (mondtam mán, hogy a Rambó hügye amatőr mellettem :-DDDDD) erre épp úgy ordított, de legalább meg is sértődött. Egész nap levegőnek nézett, cirkuszolt, kirohant a kapun, azután meg berohant az ajtón, de akkor elfolytak az idegeim, megfogtam & kidobtam. Azután morgott mindig, ahányszor meglátott, én meg igen cifra káromkodásokkal illettem; szal jól elvoltunk.
Végezetül azt hittem, hogy a 4 km séta meg a 2 km futás majd lefárasztja, de utána kapart egy akkora gödröt a homokozóba, hogy simán átlátni Ausztráliába...

Még jó hogy előrelátók voltunk, aztán megkapta a fél homokozót a boszorkánytól, na de akkor is: honnan a búbánatból van kapacitása ennyi mindenre? Mi lesz, ha a gödörbe beleesik egy kenguru, aztán reggelre itt fog ugrándozni az udvarban? Jáj.

Szóval nincs jó kedvem. Kúrálgatom magam mindenféle jósággal, többek között Fear Factoryval, az mindig jót tesz a feszült idegekkel.

klik Klak

Nem hiába unatkozok ma egész nap, mert kifundáltam, hová kéne még felmászni a közeljövőben.
Senki ki nem találná, hát ideírom: a Klakra.
A Klak egy igen szép csúcs, ebből kifolyólag van egy csomó csúfneve is, pl. a szlovák Matterhorn, vagy németesítve Naschespitze, ez magyarul kábé Mienkspitze lenne :-DDDDD
Ott mentünk el alatta, amikor Súlovba igyekeztünk. Meg hát szépen látható az összes ott lőtt képen. Ábrándoztunk róla a nasságos úrral, hogy hűdemarhajólenne ott vigyorogni a tetején, de ma kitaláltam azt is, hogyan lehetne megvalósítani :-))
Beszélek is ezügyben a tesómmal, mert az ötlet lényege, hogy ott aludnánk náluk, onnan másfél óra ótóval, hát lenne időnk nagyot mászni...

Nos így néz ki a Klak a túra kiindulási pontjáról:

Ez is egy igen szép kép róla:

Kis super-zoommal az egyik súlovi szikláról, mert hát mindenhonnan remekül látni:

Van azért szebb képem is róla:

Végezetül pedig egy Unheilig nóta, amiben az a refrén, hogy klik-klak :-DDDDDDDDDDD

Amúgy nem kell kérdezni, jól elvagyok magamnak, naaa! :-))))))

a vándorlás ősi ösztöne

Megmondom őszintén, még jó hogy elolvastam a Cezar Millan két könyvét, mert ha nem teszem, akkor hügyén halok meg de komolyan.
Ugyanis, lövésem volt róla, miért kell kutyát sétáltatni.
Én azért szoktam, mert egyrészt nehezen bírok huzamosabb ideig megülni a seggemen, másrészt meg azt hittem, hogy a kutya szeret sétálni, megszagolgat mindent, megnézkéli az érdekes köveket, bokrokat és készen is vagyunk.

Nomármost, nem is azért kell kutyát sétáltatni, hanem azért, mert a kutyák, akárcsak a farkasok, nagy falkákban vándoroltak/-nak (vagy éppen kis falkában, de ez lényegtelen.) És hogy igen erősen él bennük a vándorlás ősi ösztöne. Ez erősíti bennük a csapatszellemet, hogy csak úgy mennek, arra amerre a vezér mutatja az utat; közben nyugodtak & engedelmesek lesznek, a mozgással pedig levezetik a felesleges kapacitásaikat, azután meg alig várják, hogy végre nyugalomban pihenhessenek, mert hát alapjában véve elég lusta a kutyanépség.
Jókat szórakoztam a könyvben ennél a bekezdésnél. Aszongya a Cezar Millan, hogy a gazdik mindig felháborodnak a sétáltatás kapcsán: idefigyeljem uram, azért fizettem magának 350 dollárt a konzultációért, hogy a végén azt mondja, sétáltassam többet a kutyámat?!
Szerintem lehet ebben az elméletben valami.
Ha a kutya levezeti a felesleges energiáit, egyrészt megnyugszik (én is azért sétálok, hogy kipárologjon belőlem a sok negatív érzés) másrészt elfárad, aztán nem lesz energiája törni-zúzni, kertészkedni, vagy éppen mániákusan ugatni, árnyékokat kergetni, attól függ mert széles a kutyahibbantsági paletta.

Ebből kiindlva, tegnap nem volt pardon. Szegény Mukk, úgy éreztem magam mint valami smasszer :-DDDDD Először is, elvittem kora reggel sétálni, bár szakadt az eső. A kutya vonított, nem tetszett neki a rendszer, inkább döglött volna a puha meleg kosarában, mint ronggyá ázott volna odakinn a szőlők végén... Igaza is van, de hát olyan vagyok mint Rambo :-DDDDD Vagy ha nem, hát olyannak éreztem magam. A kutya minden 5. lépésnél kirázta a bundáját & befékelt, bánatosan nézkélt hátrafele, hátha megfordulunk & hazamegyünk végre. Mondom nem-nem királylány; most szépen vándorolunk egyet wazzzzzzze :-DDDDD

Átaludta az egész napot. Este ébredt fel, amikor végre elállt az eső, no de ma tök egyedül kellett itthon maradnia... Gondoltam majd jól elintézem hogy átaludja a mai napot is kompletten, akkor teljes lelki nyugalommal itt merem hagyni... Este elmentünk a régi betonútra, ahová a boszorkánnyal járunk bicajozni, az 6 km, ahogy lemértem. Szépen végisétálta póráz nélkül. Marha aranyos, mert előre jelzett ha autó közeledett: odajött közel, aztán nyüszített egy rövidet, majd néztkélt abba az irányba, ahonnan az autó megjelent. Isten tartsa meg jó szokását, mégiscsak sokkalta jobban hall, mint a siket vénasszony gazdija... :-DDDDD Szerintem jól kicsináltam, mert reggel 6-kor a világért sem akart felébredni, pedig mentünk meló előtt a szőlőbe futni egyet :-DDDDD Amikor aztán késő délután hazaértünk, a kosárban találtuk, minden pont ugyanúgy volt idehaza, ahogy azt reggel hagytuk.
Szuper ügy.
Ma este csak 3 km volt a táv, meg egy kis társasági élet, mert bemutattam újabb 3 kutyának. Meg kell tanulnia a kutya-etikettet, nem szeretném hogy agresszív legyen a többi bolhással szemben... Most épp  nyugodtan rágcsálja az öreg papucsot & alapjában véve jól elvan magának.
Mondjuk nekem is jót tett a tegnapi váratlan 6 km séta, mert gyereknap alkalmából sütöttem egy égi érő kupac palacsintát, amire aztán én is rájártam bőségesen. Jaj. Kicsit izomlázam van a futástól, de az is biztos, hogy holnap reggel nem futok egy árva métert se. Úgy fogom csinálni, mint a múlt vasárnap: beállítom a telefont fél 7-re, kiviszem a Mukkot, mert már szinte soha nem pisil be reggelre, nem szeretném hogy visszaessen, azután megetetem, majd bebújok a nappaliban a pléd alá & alszok még egy kicsit :-)) Az egy kicsi a múlt héten fél 11-ig sikerült, pedig közben mindenki felkelt, megreggelizett, megkávézott, én meg aludtam mint akit agyonvertek... De jó. Pedig ettől féltem a legjobban, a kutyával kapcsolatban, hogy miként fogom megszokni az új napirendet.