Először ugye, mint megrögzött szkeptikus, azt mondtam hogy jaj ugyan már, a tenyésztők győzik fikázni állandóan a mások kutyáit, csak hogy az övékét vegyék az emberek - dupla annyiért.
Azután kezdtem megérteni a lényeget, de csak mostanában, hogy egészen konkrétan nekikezdtünk kutyát keresni. Nyílt ám nekem is a bicska a zsebemben, hogy a kutyákat egyesek használati tárgyként árulják; főleg az elunt kutyákat. A gyomrom forgott az ilyen hirtetésektől, hogy izééé: eladó 3 db westie szuka, 4 évesek, tenyésztésre nem alkalmasak, csak együtt, szimbolikus összegért. (Illetve sziNbolikus öSZegért, ha egészen pontos akarnék lenni.) Nyilván azért nem alkalmasak tenyésztésre, mert már ellettek 6szor... Jaj. Sürgősen eladó westie szuka, éppen tüzel. Eladó szuka + 4 kölyök, csak együtt. Meg ilyenek.
Azt is olvastam, hogy azért nem kell ilyen vadbarmoktól kutyát venni, mert ezzel csak élénkítjük a nagybani üzletet, és ennek a megállapításnak igazat is adtam. Elveim vannak, nem veszek gagyi kínait, menjenek haza minden, ne ide hordják a szemetüket, hát a kutya is valami hasonló, nem tömöm a pénztárcáját annak, akinek az elvei messze állnak az enyémtől...
Szóval kerestük a kutyát a boszorkány szülinapjára. Volt kínálatban a környékről is, 4 helyen. Az elsővel már beszéltem a múltkor, az elmeroggyant öregasszony volt, akinek sokat papiznak a kutyulijai, és jaj nagyon aranyosak. A második nem vette fel. A harmadik felvette, a nasságos úr beszélt vele, azt mondta hogy marha unszimpatikus gyökér pasas, tőle kutyát nem veszünk ha egy mód van. Hallgatok a nasságos úr megérzéseire, pont ugyanolyak, mint az én megérzéseim :-D Végül aztán hívtuk a negyedik helyet, egy egészen hétköznapi hirdetés: eladó 3 szuka 1 kan, ár megegyezés szerint.
Na egy fiatal csaj vette fel a telefont, és igen megvannak a kiskutyák még. Felvásárlók vagyunk? Mondjuk jaj dehogy vagyunk, a kislányunknak kell. Azt mondja akkor jó, mert felvásárlónak nem adja el őket, igaz mi sem vihetjük el :-D Mondjuk miért nem? Aszongya azért, mert pénteken oltják őket, azután szombaton pihenniük kell, mert levertek & nyűgösek lesznek az oltás miatt, leghamarabb csak vasárnap. Mondjuk okés, de meg lehetne nézni legalább? Mert hogy a boszorkány marha csalódott lesz, ha nem lesz kutya, de így meg fogja érteni, hogy van kutya, csak nem nálunk... Persze, meg lehet nézni, semmi gond.
A kiskutyák a csaj anyukájánál voltak. Aszongya: felhívja az anyukáját, hogy hívjon fel minket, mikor van otthon, mikor mehetünk a kutyikat megnézni. Mondjuk jól van, az lesz a legjobb.
Olyan negyed óra múlva hívott is az asszonyka: mehetünk akármikor, mert otthon van. Ebbe meg amabba a faluba, cca 50 km tőlünk. Mondjuk 4-re ott leszünk.
Na fogtuk a teljesen izgatott boszorkányt, beültünk az ótóba & mentünk kutyanézőbe. Az asszonnyal ott volt a fia is, egy kettesszekrény méretű kamaszkölyök. Ez is érthető, mert hát tök idegennek mennek be a házba, jó ha van kéznél egy ilyen hegyomlásnyi gyerek :-D
A kutyák szépen ki voltak pakolva a nappaliba, egy nagy kartondobozba, amiből állandóan kimásztak. Fene aranyosak voltak :-))) A boszorkány teljesen el volt olvadva, meg hát mi is. Mondta az asszony, hogy ne válasszon közülük, hanem majd a kutya választ: azt kell elvinni, aki először odamegy hozzá szaglászni & ott is marad vele. Ettől a boszorkány még izgatottabb lett, alig várta, hogy valamelyik kiskutya odabotorkáljon végre :-D Olyan aranyos szitu volt. Végül azután az egyik odament, megszaglászta, megnyalogatta a kezét, és hanyatt feküdt amikor megsimogatta. Mondja az asszony: na ő lesz a te kutyád. A boszorkány pedig feltette a logikus kérdést: és miről fogom megismerni, amikor majd elvihetjük? Aszongya: ne félj semmit, újra fel fog ismerni.
Megmutatták az anyukájukat is, egy szép, ápolt, mosolygós kutyát, aki teljesen nyugodt volt, még az sem zavarta nagyon, hogy simogatjuk a kiskutyákat. Azt mondja az asszony: rutinos anyuka, ez már a harmadik alom. Az anyjuk 5 éves, ezt is megtudtuk, a nagylány kutyája, és nem minden párzáskor lesz vemhes, csak amikor pont úgy alakul. Idáig mindig 3 kiskutyát ellett, most meglepődtek, hogy 4 lett a vége :-D
Szóval nem szaporítók, az is biztos, mert ápolt szobakutya az anyuka, elkényeztetett kis kedvenc :-) Na ennek megörültem. Meg annak is, hogy simogathattuk minden kötöttség nélkül a kicsiket fél órán keresztül. Amikor menni készültünk, aszongya az asszony a boszorkánynak: akarsz látni még kiskutyát? Ja, hogyne akarna. Na ekkor bement egy másik szobába, és kihozott egy angol bulldog babát, akinek még a szeme sem volt nyitva. Kissebb volt, mint a rohangászó westie-k.
Meg is lepődtünk, de az asszonyka nevetett: a fiamnak is van kutyája, egy angol bulldog. Képzeljük el: egyszerre lettek vemhesek a westie-vel. Most ellett először és majdnem beledöglött! Nem állt fel a császármetszés után, teljesen elhagyta magát, nem engedte szopni a kicsiket, cumisüveggel kell etetni őket, viszont az anyukát minden nap el kell vinni állatorvoshoz. De hogy már jobban van, az első lábaira már rátámaszkodik, hála istennek. Erre azt mondja a kiskölyök: megőrülnék ha valami baja lenne. Nagyon okos kutya, nagyon szeretem.
Szóval ez egy állatbarát család, az is biztos. Kérdeztük, miért szuka kutyáik vannak, erre azt mondja a fiú: mert sokkal nyugodtabbak & nevelhetőbbek, és mert jól kijönnek egymással. Hogy az óriási német-juhász kinn az udvaron az apjuké, és ő is szuka :-D
Na szóval teljesen feldobódtunk & megnyugodtunk. Holnap megyünk a babáért. Az asszony megígérte a boszorkánynak, hogy újból választhat, mert az összes többi érdeklődőnek azt fogja mondani, hogy a kutyák csak hétfőtől elvihetőek. Ha minden jól alakul, holnap ilyenkor már új taggal lesz bővebb a családunk :-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése