Akkora marha nagy, mint a fél papucsom, de legalább hihetetlenül eleven. Lesz mit csinálnom, hogy ne sikerüljön félre a nevelése... De már nem pánikolok, de még csak szorongásos állapotaim sincsenek - azokon túlestem a múlt héten.
Addig mondtam magamnak, hogy a gyerekem is naccerű gyerek, kedves, okos, szófogadó, értelmes (ergo jól nevelt) és az eddigi kutyáinkkal se volt semmi különösebb gond, nem szenvedtek viselkedészavarban, depresszióban, gazdinak vettek nem játékszernek, hogy elhittem: a kis pöttöm se fog kifogni rajtam!
Uff. Beszéltem!
:-DDDDDD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése