... hogy jobb híján a Queent idézzem egy kicsit. Az is lehetne a cím egyébként, hogy Szegény ember vízzel főz. Hehe.
Szóval ez is megvolt: az éccaka az Operában. Az érzéseim - szokásomhoz híven -, kicsit vegyesek. Meg is lepődnék rajta, ha nem így lenne. Az utóbbi időben elég kevés dologra tudom rámondani hogy okés, ez itten fehér, emmeg fekete.
Nem tudom megfogalmazni azt sem, mit vártam ezzel kapcsolatban, mint otthonülő, sehová ki nem mozduló vájtfülű opera-rajongó :-DDDDD Tudtam én, hogy benne lesz a pakliban most minden, miután nem a Scálába készültünk, meg nem is a Covent Gardenbe, valami világhírű énekes nevével jelzett produkcióra, nem is vártam világmegváltó nagy dógokat, szóval azt kaptam, amivel nagyjából tisztában voltam egyébként is. De azért értek meglepetések, na.
Először maga az Operaház Budapesten. Okés, gyönyörű barokk, csupa arany, freskók meg minden, na de azok a székek, hát horror. Nem vagyok egy finnyás alkat, de ha feltöri a seggem a szék & kevesebb a hely a lábaimnál, mint egy chart-air járaton, akkor azért eltöprengek, vajon miért kell ez nekem. A hering-fílingre se voltam felkészülve úgy igazándiból, mert képzeletem szerint hatalmas a tér - ami amúgy igaz, csak nem benn a teremben. Qwwwwa sok embert belenyomorítottak, és hát a páholyoknak köszönhetően a plafonon is ültek, szó szerint :-D Ez vicces, de hogy elég alapjáraton ment a klíma (ha ugyan ment) az már nem volt annyira vicces. Dögmeleg volt & emberszag... Ajaj. Szóval komfortérzet (ár-érték arányban) 0.
A közönség összetételét mondták a tesómék előre: Pozsonyban sincs egy szlovák sem az előadáson, itt se lesz magyar, majd meglátod. Erre úgy érveltem, hogy ott közel van Bécs, a pozsonyi opera fele árilag a bécsinek, hát az osztrák kirándul egyet, megnéz egy közepesen jó előadást, útban hazafelé vesz ezt-azt ami olcsóbb, aztán minden rendben van. Hogy nem.
Nekik lett igazuk. Egyetlen egyszer hallottunk magyar szót, de előttünk franciák ültek, mögöttünk olaszok, balra angolok és jobbra németek. Ááááááá :-D
Az, hogy erősen túl voltunk öltözve a nemzetközi átlaghoz képest, az nem kifejezés. Mondjuk nem hinném, hogy operába el lehet menni sarkanincs bokacsizmában, farmerrel, kötött pulcsiban, de ezek szerint lehet. Senki nem adott úgy különösebben a megjelenésre, bár ezt megindokoltam azzal, hogy a sok turista azt vett fel éppen, amit talált a kofferban. Tesóm szerint be sem kéne engedni a nem megfelően öltözötteket, mert Párizsban a Moulin Rougeban is kötelező a hölgyeknek az alkalmi cipő, uraknak a nyakkendő, egyébként a jegyszedő visszafordít a bejáratnál. Egyébként is, teltházas pénteki előadásról volt szó, nem valami leárazott hétköznapiról... Meglehet neki van igaza, de a közönség miatt bizony nem volt valami jaj de mekkora opera-fílingem. Egyébként aranyosak voltak mindannyian. Újabb rossz pont, hogy lelkesen megtapsolták a nem túl jól előadott dolgokat is, amit talán nem kellett volna... Tesóm szerint Pozsonyban ettől azért bunkóbbak, ott a rossznak gyér taps dukál, a jónak pedig közepesen lelkes tapsolás és kész végeztünk :-D
Én készültem annyira a Sevillai borbélyra, ezt aláírom, na de azt nem gondoltam át, hogy Rossini elég szarul komponálta meg a dógokat. A nyitányt ugye ellövi a legelején, azután rögtön a Figaro áriát is, és végeztünk. Ott van még az Una voce poro fa, de szintén az első felvonásban, aztán a második felvonás leenged teljesen, ha éppen olyan énekesek éneklik akik nem tudnak mit hozzátenni a darabhoz. Sógor dünnyögött a szünetben, hogy ezután csak tragédiára megy, ott legalább történik valami. Vihogtam rajta, hogy akkor menjünk a Macbeth-re, nem is marad szereplő a végén, megölnek mindenkit aki mozog :-DDDDD Aszongya az jó, Shakespeare-t szereti, Verdit szereti, meg is dumáltuk :-DDDDD
Az énekesek teljesítményét nem az én posztom fikázni. Azt gondolom, hogy elég gyengécske volt, egy kivétellel. Engem határozottan idegesít, ha valakinek az ária végére elmegy a hangja, vagy néha olyan gyönge hogy a zenekartól hallani sem lehet mit énekel éppen. Jaj. Szóval a teljesítmény - de csakis az én ízlésemhez képest - elég középszerű volt. A szent kivételt az egyik énekes képezte, aki úgy konkrétan istenien énekelt isteni hangon, meg is lepődtünk, hogy óóó, mégiscsak lesz valami. Azután visszavett szegénykém, mert igen hügyén jött ki a duettje a hangjanincs másik szereplővel :-DDDDD Na mindegy, ő tényleg jó volt és innen gratulálnék neki. Azt hiszem hallok még majd róla! A zenekar teljesen rendben volt, jól játszottak nagyon.
Amin viszont igazából megbotránkoztam, az az volt, hogy a rendező elbarmolta a Largo al factotumot. Wazze. Hogy miért kellett beefektezni, azt máig sem értem, a végeredmény elég gyászos lett így. Ha én vagyok a Figarót játszó énekes, akkor összeveszek a rendezővel, hogy ha ezt ő tényleg így akarja, akkor álljon a szípadra & énekelheti, részemről viszont látásra! Az tuti.
Hazafelé jó alaposan megtárgyaltuk az egészet, aztán arra jutottunk, hogy jó dolog ez egyébként, csak rá kell jönni a fortélyokra. A nasságos úr & a tesómék is (mindhárman rutinos operába-járók) azon a véleményen voltak, hogy Pozsonyban jobb. A régi Opera ott is megfelően puccos, csak kisebb, kényelmesebb, épp ezért jobban látni & hallani. A közönség hűvös & kritikus, de legalább jól öltözött. Közepes teljesítmény szintén megvan, árilag ugyanaz. Az hogy messzebb van nem szempont :-) Én majd akkor véleményezek, ha már ott is voltam, valami nagy véres tragédián, mert az az igazi, nem a bohóckodás :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése