vigyázz, a kutya harap!

Jaj hát megvan a véreb!
Akkora marha nagy, mint a fél papucsom, de legalább hihetetlenül eleven. Lesz mit csinálnom, hogy ne sikerüljön félre a nevelése... De már nem pánikolok, de még csak szorongásos állapotaim sincsenek - azokon túlestem a múlt héten.
Addig mondtam magamnak, hogy a gyerekem is naccerű gyerek, kedves, okos, szófogadó, értelmes (ergo jól nevelt) és az eddigi kutyáinkkal se volt semmi különösebb gond, nem szenvedtek viselkedészavarban, depresszióban, gazdinak vettek nem játékszernek, hogy elhittem: a kis pöttöm se fog kifogni rajtam!
Uff. Beszéltem!
:-DDDDDD

tenyésztők vs. szaporítók

Szóval vagy éve állunk kutyavásárlás előtt, mert hát nem vagyunk az a hirtelen ötlettől vezérelt família, na. Ezalatt az idő alatt volt időnk jó alaposan felkészülni a dógokra agyilag, meg hát keresgélni ezt-azt a neten. Ott találtam ezeket a tenyésztős/szaporítós kifejezéseket is.
Először ugye, mint megrögzött szkeptikus, azt mondtam hogy jaj ugyan már, a tenyésztők győzik fikázni állandóan a mások kutyáit, csak hogy az övékét vegyék az emberek - dupla annyiért.
Azután kezdtem megérteni a lényeget, de csak mostanában, hogy egészen konkrétan nekikezdtünk kutyát keresni. Nyílt ám nekem is a bicska a zsebemben, hogy a kutyákat egyesek használati tárgyként árulják; főleg az elunt kutyákat. A gyomrom forgott az ilyen  hirtetésektől, hogy izééé: eladó 3 db westie szuka, 4 évesek, tenyésztésre nem alkalmasak, csak együtt, szimbolikus összegért. (Illetve sziNbolikus  öSZegért, ha egészen pontos akarnék lenni.) Nyilván azért nem alkalmasak tenyésztésre, mert már ellettek 6szor... Jaj. Sürgősen eladó westie szuka, éppen tüzel. Eladó szuka + 4 kölyök, csak együtt. Meg ilyenek.

Azt is olvastam, hogy azért nem kell ilyen vadbarmoktól kutyát venni, mert ezzel csak élénkítjük a nagybani üzletet, és ennek a megállapításnak igazat is adtam. Elveim vannak, nem veszek gagyi kínait, menjenek haza minden, ne ide hordják a szemetüket, hát a kutya is valami hasonló, nem tömöm a pénztárcáját annak, akinek az elvei messze állnak az enyémtől...

Szóval kerestük a kutyát a boszorkány szülinapjára. Volt kínálatban a környékről is, 4 helyen. Az elsővel már beszéltem a múltkor, az elmeroggyant öregasszony volt, akinek sokat papiznak a kutyulijai, és jaj nagyon aranyosak. A második nem vette fel. A harmadik felvette, a nasságos úr beszélt vele, azt mondta hogy marha unszimpatikus gyökér pasas, tőle kutyát nem veszünk ha egy mód van. Hallgatok a nasságos úr megérzéseire, pont ugyanolyak, mint az én megérzéseim :-D Végül aztán hívtuk a negyedik helyet, egy egészen hétköznapi hirdetés: eladó 3 szuka 1 kan, ár megegyezés szerint.
Na egy fiatal csaj vette fel a telefont, és igen megvannak a kiskutyák még. Felvásárlók vagyunk? Mondjuk jaj dehogy vagyunk, a kislányunknak kell. Azt mondja akkor jó, mert felvásárlónak nem adja el őket, igaz mi sem vihetjük el :-D Mondjuk miért nem? Aszongya azért, mert pénteken oltják őket, azután szombaton pihenniük kell, mert levertek & nyűgösek lesznek az oltás miatt, leghamarabb csak vasárnap. Mondjuk okés, de meg lehetne nézni legalább? Mert hogy a boszorkány marha csalódott lesz, ha nem lesz kutya, de így meg fogja érteni, hogy van kutya, csak nem nálunk... Persze, meg lehet nézni, semmi gond.
A kiskutyák a csaj anyukájánál voltak. Aszongya: felhívja az anyukáját, hogy hívjon fel minket, mikor van otthon, mikor mehetünk a kutyikat megnézni. Mondjuk jól van, az lesz a legjobb.

Olyan negyed óra múlva hívott is az asszonyka: mehetünk akármikor, mert otthon van. Ebbe meg amabba a faluba, cca 50 km tőlünk. Mondjuk 4-re ott leszünk.
Na fogtuk a teljesen izgatott boszorkányt, beültünk az ótóba & mentünk kutyanézőbe. Az asszonnyal ott volt a fia is, egy kettesszekrény méretű kamaszkölyök. Ez is érthető, mert hát tök idegennek mennek be a házba, jó ha van kéznél egy ilyen hegyomlásnyi gyerek :-D
A kutyák szépen ki voltak pakolva a nappaliba, egy nagy kartondobozba, amiből állandóan kimásztak. Fene aranyosak voltak :-))) A boszorkány teljesen el volt olvadva, meg hát mi is. Mondta az asszony, hogy ne válasszon közülük, hanem majd a kutya választ: azt kell elvinni, aki először odamegy hozzá szaglászni & ott is marad vele. Ettől a boszorkány még izgatottabb lett, alig várta, hogy valamelyik kiskutya odabotorkáljon végre :-D Olyan aranyos szitu volt. Végül azután az egyik odament, megszaglászta, megnyalogatta a kezét, és hanyatt feküdt amikor megsimogatta. Mondja az asszony: na ő lesz a te kutyád. A boszorkány pedig feltette a logikus kérdést: és miről fogom megismerni, amikor majd elvihetjük? Aszongya: ne félj semmit, újra fel fog ismerni.

Megmutatták az anyukájukat is, egy szép, ápolt, mosolygós kutyát, aki teljesen nyugodt volt, még az sem zavarta nagyon, hogy simogatjuk a kiskutyákat. Azt mondja az asszony: rutinos anyuka, ez már a harmadik alom. Az anyjuk 5 éves, ezt is megtudtuk, a nagylány kutyája, és nem minden párzáskor lesz vemhes, csak amikor pont úgy alakul. Idáig mindig 3 kiskutyát ellett, most meglepődtek, hogy 4 lett a vége :-D
Szóval nem szaporítók, az is biztos, mert ápolt szobakutya az anyuka, elkényeztetett kis kedvenc :-) Na ennek megörültem. Meg annak is, hogy simogathattuk minden kötöttség nélkül a kicsiket fél órán keresztül. Amikor menni készültünk, aszongya az asszony a boszorkánynak: akarsz látni még kiskutyát? Ja, hogyne akarna. Na ekkor bement egy másik szobába, és kihozott egy angol bulldog babát, akinek még a szeme sem volt nyitva. Kissebb volt, mint a rohangászó westie-k.
Meg is lepődtünk, de az asszonyka nevetett: a fiamnak is van kutyája, egy angol bulldog. Képzeljük el: egyszerre lettek vemhesek a westie-vel. Most ellett először és majdnem beledöglött! Nem állt fel a császármetszés után, teljesen elhagyta magát, nem engedte szopni a kicsiket, cumisüveggel kell etetni őket, viszont az anyukát minden nap el kell vinni állatorvoshoz. De hogy már jobban van, az első lábaira már rátámaszkodik, hála istennek. Erre azt mondja a kiskölyök: megőrülnék ha valami baja lenne. Nagyon okos kutya, nagyon szeretem.

Szóval ez egy állatbarát család, az is biztos. Kérdeztük, miért szuka kutyáik vannak, erre azt mondja a fiú: mert sokkal nyugodtabbak & nevelhetőbbek, és mert jól kijönnek egymással. Hogy az óriási német-juhász kinn az udvaron az apjuké, és ő is szuka :-D

Na szóval teljesen feldobódtunk & megnyugodtunk. Holnap megyünk a babáért. Az asszony megígérte a boszorkánynak, hogy újból választhat, mert az összes többi érdeklődőnek azt fogja mondani, hogy a kutyák csak hétfőtől elvihetőek. Ha minden jól alakul, holnap ilyenkor már új taggal lesz bővebb a családunk :-))

bevonzás

Nagyon régóta hiszek a bevonzásban. Abban, hogy a jó jót vonz, míg a rossz rosszat. Kárörvendezni nem szoktam, mert alapból leszarom más fájdalmát, de most mégis előtört belőlem a gonosz kis manó, aztán legbelül jókat derültem a denevér kolléganőmön, aki jól bevonzotta a dógokat (mint mindig.)
Lakodalomba mentek, az ország túlfelére. Na, migrénje volt, hogy hányt tőle, esküvő helyett a hotelban feküdt délután, estére felkelt, de enni nem tudott, inni a sok gyógyszer miatt nem ivott, szarul érezte magát egész este & igen haragudott a világra úgy általában (mint mindig).
Nekem meg volt egy remek estém, az utóbbi 2 év csúcsformáját sikerült elővarázsolnom magamból kinézetileg; na ennek igazából megörültem. Jó társaságban, szép helyen voltam, kellemes vacsorával & kellemes kis kultúrával összekapcsolva... Juj.
Pedig nem is kívántam neki semmi rosszat, az az ő szokása.
Erre mondják: így járt. Holnap meg kettesben leszünk melóban. Jajistenem. Nem tudom mennyi leszívott vérembe fog ez kerülni megint!

a night at the opera

... hogy jobb híján a Queent idézzem egy kicsit. Az is lehetne a cím egyébként, hogy Szegény ember vízzel főz. Hehe.

Szóval ez is megvolt: az éccaka az Operában. Az érzéseim - szokásomhoz híven -, kicsit vegyesek. Meg is lepődnék rajta, ha nem így lenne. Az utóbbi időben elég kevés dologra tudom rámondani hogy okés, ez itten fehér, emmeg fekete.

Nem tudom megfogalmazni azt sem, mit vártam ezzel kapcsolatban, mint otthonülő, sehová ki nem mozduló vájtfülű opera-rajongó :-DDDDD Tudtam én, hogy benne lesz a pakliban most minden, miután nem a Scálába készültünk, meg nem is a Covent Gardenbe, valami világhírű énekes nevével jelzett produkcióra, nem is vártam világmegváltó nagy dógokat, szóval azt kaptam, amivel nagyjából tisztában voltam egyébként is. De azért értek meglepetések, na.

Először maga az Operaház Budapesten. Okés, gyönyörű barokk, csupa arany, freskók meg minden, na de azok a székek, hát horror. Nem vagyok egy finnyás alkat, de ha feltöri a seggem a szék & kevesebb a hely a lábaimnál, mint egy chart-air járaton, akkor azért eltöprengek, vajon miért kell ez nekem. A hering-fílingre se voltam felkészülve úgy igazándiból, mert képzeletem szerint hatalmas a tér - ami amúgy igaz, csak nem benn a teremben. Qwwwwa sok embert belenyomorítottak, és hát a páholyoknak köszönhetően a plafonon is ültek, szó szerint :-D Ez vicces, de hogy elég alapjáraton ment a klíma (ha ugyan ment) az már nem volt annyira vicces. Dögmeleg volt & emberszag... Ajaj. Szóval komfortérzet (ár-érték arányban) 0.
A közönség összetételét mondták a tesómék előre: Pozsonyban sincs egy szlovák sem az előadáson, itt se lesz magyar, majd meglátod. Erre úgy érveltem, hogy ott közel van Bécs, a pozsonyi opera fele árilag a bécsinek, hát az osztrák kirándul egyet, megnéz egy közepesen jó előadást, útban hazafelé vesz ezt-azt ami olcsóbb, aztán minden rendben van. Hogy nem.
Nekik lett igazuk. Egyetlen egyszer hallottunk magyar szót, de előttünk franciák ültek, mögöttünk olaszok, balra angolok és jobbra németek. Ááááááá :-D

Az, hogy erősen túl voltunk öltözve a nemzetközi átlaghoz képest, az nem kifejezés. Mondjuk nem hinném, hogy operába el lehet menni sarkanincs bokacsizmában, farmerrel, kötött pulcsiban, de ezek szerint lehet. Senki nem adott úgy különösebben a megjelenésre, bár ezt megindokoltam azzal, hogy a sok turista azt vett fel éppen, amit talált a kofferban. Tesóm szerint be sem kéne engedni a nem megfelően öltözötteket, mert Párizsban a Moulin Rougeban is kötelező a hölgyeknek az alkalmi cipő, uraknak a nyakkendő, egyébként a jegyszedő visszafordít a bejáratnál. Egyébként is, teltházas pénteki előadásról volt szó, nem valami leárazott hétköznapiról... Meglehet neki van igaza, de a közönség miatt bizony nem volt valami jaj de mekkora opera-fílingem. Egyébként aranyosak voltak mindannyian. Újabb rossz pont, hogy lelkesen megtapsolták a nem túl jól előadott dolgokat is, amit talán nem kellett volna... Tesóm szerint Pozsonyban ettől azért bunkóbbak, ott a rossznak gyér taps dukál, a jónak pedig közepesen lelkes tapsolás és kész végeztünk :-D

Én készültem annyira a Sevillai borbélyra, ezt aláírom, na de azt nem gondoltam át, hogy Rossini elég szarul komponálta meg a dógokat. A nyitányt ugye ellövi a legelején, azután rögtön a Figaro áriát is, és végeztünk. Ott van még az Una voce poro fa, de szintén az első felvonásban, aztán a második felvonás leenged teljesen, ha éppen olyan énekesek éneklik akik nem tudnak mit hozzátenni a darabhoz. Sógor dünnyögött a szünetben, hogy ezután csak tragédiára megy, ott legalább történik valami. Vihogtam rajta, hogy akkor menjünk a Macbeth-re, nem is marad szereplő a végén, megölnek mindenkit aki mozog :-DDDDD Aszongya az jó, Shakespeare-t szereti, Verdit szereti, meg is dumáltuk :-DDDDD

Az énekesek teljesítményét nem az én posztom fikázni. Azt gondolom, hogy elég gyengécske volt, egy kivétellel. Engem határozottan idegesít, ha valakinek az ária végére elmegy a hangja, vagy néha olyan gyönge hogy a zenekartól hallani sem lehet mit énekel éppen. Jaj. Szóval a teljesítmény - de csakis az én ízlésemhez képest - elég középszerű volt. A szent kivételt az egyik énekes képezte, aki úgy konkrétan istenien énekelt isteni hangon, meg is lepődtünk, hogy óóó, mégiscsak lesz valami. Azután visszavett szegénykém, mert igen hügyén jött ki a duettje a hangjanincs másik szereplővel :-DDDDD Na mindegy, ő tényleg jó volt és innen gratulálnék neki. Azt hiszem hallok még majd róla! A zenekar teljesen rendben volt, jól játszottak nagyon.
Amin viszont igazából megbotránkoztam, az az volt, hogy a rendező elbarmolta a Largo al factotumot. Wazze. Hogy miért kellett beefektezni, azt máig sem értem, a végeredmény elég gyászos lett így. Ha én vagyok a Figarót játszó énekes, akkor összeveszek a rendezővel, hogy ha ezt ő tényleg így akarja, akkor álljon a szípadra & énekelheti, részemről viszont látásra! Az tuti.

Hazafelé jó alaposan megtárgyaltuk az egészet, aztán arra jutottunk, hogy jó dolog ez egyébként, csak rá kell jönni a fortélyokra. A nasságos úr & a tesómék is (mindhárman rutinos operába-járók) azon a véleményen voltak, hogy Pozsonyban jobb. A régi Opera ott is megfelően puccos, csak kisebb,  kényelmesebb, épp ezért jobban látni & hallani. A közönség hűvös & kritikus, de legalább jól öltözött. Közepes teljesítmény szintén megvan, árilag ugyanaz. Az hogy messzebb van nem szempont :-) Én majd akkor véleményezek, ha már ott is voltam, valami nagy véres tragédián, mert az az igazi, nem a bohóckodás :-D

valamennyire emberi

... lett az ábrázatom az elmúlt 2 órában. Hajfestés, körömlakkozás, gyantázás megvolt :-DDDDD
Kíváncsi vagyok mennyire lesz emberi holnap meló után is.

Ja, és vettem retikült. Nem olyat, mint akartam, de ez is okés, mondhatni szerelem volt első látásra, és nem is annyiba került mint azt gondoltam, hanem a negyedébe. Nagyon jó vásárlásokat tudok lebonyolítani, ha éppen rávisz a kényszer... Most pedig megyek szépen mindent kivasalni, hogy holnap már csak bele kelljen ugrani aztán hajrá. Akárhogy számolom, 3/4 óránk lesz a készülődésre, az meg nem valami hűdesok.
Teljesen izgatott vagyok. Ami azt illeti, regen nem voltam semmi miatt ilyen szinten felpörögve, mint most... Jó ez az érzés. Hiányzott.

feláldoztam magam

... méghozzá a vásárlás oltárán! 

Attejóég!

Kezdek félni ettől az Operába meneteltől. Pénteken muszáj melóznom, de valahogy majd lelépek 3-kor. Kolléganőm nem fog örülni, hogy a pénteki csúcs a nyakába szakad, de hát ez van. Azután meg hazavágtatok, gyors zuhi, valami hajat belövök, öltözés & itt se voltunk.

Most így okés, mert tudom mit veszek fel. A ruhát hiába rendeltem meg időben, nem küldték el a majmok. Érdekes, hogy ugyanaz nap rendeltem cuccokat Angliából, az megjött most hétfőre. Még érdekesebb, hogy rendeltem fehérneműket is, azt meg mindjárt másnap hozta a csomagszállító, még postaköltséget se kellett fizetni... De a ruha ki tudja hol a jó anyukájában van. 

Szal ezért ma délután elmentem vásárolni, és a szerkó amit beszereztem, egészen tűrhető. Mint valami elszegényedett arisztokrata, de komolyan! :-DDDDD Még egy marha jó retikült kéne kerítenem, de lehet hogy holnap ebédszünetben sikerül egyet felhajtanom... Bár ebben nem bízok annyira. Azután szombaton megint meló. Na basszus. 

50 dolog

... amit meg kell tenned, mielőtt 12 éves leszel. Ez a címe annak a cikknek, amit az előbb olvastam. A boszorkány nem sokára 9 lesz, szóval van még három évünk, hogy megtegyük azt, ami még nem volt... Bár, nem sok ilyen akadt ahogy nézem.

(Ma kiegészítettem a listát & megmutattam a boszorkánynak, meg a nasságos úrnak is. A boszorkány lelkendezett a régi képek fölött, jaj ez is milyen jó volt, az is mennyire szuper volt, a nasságos úr meg csak vigyorgott. Végül aszongya: hallod, ezek szerint mi Bear Gryllst nevelünk a gyerekből! :-DDDDD)


1. Fára mászni - Ez alap.
2. Lehemperegni egy magas dombról - Amennyiben az árvízi gátat magas dombnak számítjuk, akkor megvolt.
3. Táborozni a szabadban - Ez meglesz idén, mindenképpen, bár tavaly nyáron is tervben volt :-(
4. Barlangot építeni - Gondolom homokból, akkor megvolt.
5. Követ gyűjteni - Okés, annyi szép kövecskénk van itthon, mint egy közepesen felszerelt természatrajzi múzeumnak :-) A szarabb ügy, hogy néha benne felejti a zsebében, amit idővel kimosok & zörögnek a kavicsok a mosógépben. A kőgyűjtés volt már komoly családi balhék alapja, szóval nem tudom miért annyira fontos dolog ez...
6. Rohangászni kinn esőben - Ilyen is volt.
7. Sárkányt eregetni - Ez nem volt, de régi álma. Azt hiszem ki fogjuk próbálni ősszel :-)
8. Halat fogni hálóval - Ez megvolt apámmal, jaj akkora sikerélményt! Pont mostanában emlegették. Közben eszembe jutott, hogy fogott halat puszta kézzel is, igaz egy vödörből :-) Meg békát is.
9. Almát enni a fáról - Ettünk szedret, cseresznyét, meggyet, szilvát, barackot, de almát nem. Nincs a kertben almafa. Nagy hiba :-D
10. Gesztenyével játszani - Ez komoly családi mánia, FB-s ismerőseimet is traktáltam már gesztenyés képekkel :-DDDDD
11. Hógolyózni - Ez tökéletesen okés.
12. Kincset keresni a tengerparton - Ez nem volt, de keresett már elég kincset minden elképzelhető & elképzelhetetlen helyen, nem hinném hogy hiányérzete lenne :-D
13. Homoktortát építeni - Ez stabil meló minden nyári hétvégén. Himaláját is épített, nem még homoktortát... :-D
14. Gátat építeni - Minden tengerparti nyaraláskor építünk.
15. Szánkózni - Okés, szeret nagyon.
16. Eltemetni valakit a homokban - A nasságosos urat szokta, az is őt, jó móka :-D
17. Csigaversenyt rendezni - Ez is megvolt.
18. Végigegyensúlyozni egy kidőlt fán - Ezt pici kora óta csinálja, jót tesz az egyensúlyérzéknek.
19. Kötélen hintázni - Ezt nem tudom egyértelműen lefordítani. Kötélhintán hintázott, kötélen is mászott, szóval azt hiszem ezen is túl vagyunk.
20. Sárba képet rajzolni? Nyilván az lehet a feladat. Ha a tengerparti homok is sárnak számít, akkor letudva.
21. Frissen nőtt szedret enni - Azt nem ettünk, hanem vadepret azt szoktunk.
22. Fa odvába benézni - Okés, a sok kincskeresés miatt.
23. Szigetre menni - Nem tudom milyen szigetre gondol a szerző, nyilván becsónakázni valami lakatlan szigetre. Az tervben van. A nagyobb szigetek közül Rodosz & Santorini is letudva, nóóó problém!
24. Azt érezni, hogy repül a szélben - Na ezt meg kell kérdeznem, mert nem tudom érezte-e. Szerintem igen. Egy kis szél nem árt a gyereknek, szóval tudja miről van szó :-D
25. Fűből trombitát csinálni - Ezt szoktunk, csak nem trombitának hívjuk, hanem sípnak :-DDDDD
26. Öreg csontokat & fosszíliákat keresni - Ez is volt. Találtunk csontokat az erdőben, volt nagy öröm.
27. Napfelkeltét végignézni - Ez nem volt, sőt nem is valószínű hogy valaha lesz... Hihi. A boszorkány szeret későig fent lenni & későn kelni. Nem gond.
28. Óriási hegyre felmászni - Sitno 1001 méter letudva a részéről. Az azért már hegy.
29. Vízesés mögé állni - Nincs ilyen vízesés a környéken, de volt 2x a Rám-szakadékban, ha ez számít...
30. Madarat etetni kézből - Nem csak madarat, hanem mindenféle állatokat. Épp tegnap rénszarvast is etetett a Medveparkban... Dejó.
31. Bogarat fogni - Nagyon kedves időtöltés. Mindenféle lepkét, bogarat, egyebet megfog & szeret velük játszani. Vagy csak úgy nézni ahogy mászkálnak a kezén. Aranyos szokás.
32. Ebihalakat találni - Ezeket is szoktuk nézni. De még szúnyoglárvákat is. Engem nem érdekel, de szerinte nagyon aranyosak :-))

33. Lepkét fogni hálóval - Kergetni is, fogni is szokott.
34. Vadállatokat figyelni a szabadban - Szarvast & muflont is láttunk már közösen az erdőben.
35. Halastavat tanulmányozni - Letudva.
36. Baglyot utánozni - Tud. Baglyot is simogatott már, nóóó problém!
37. Sziklákon alakzatokat felfedezni - Szokott. Meg felhőkben is.
38. Lepkét tartani - Most is van egy, egy sótartóban. Igaz már döglött, de szerinte még néha mozog.
39. Rákot fogni - Ez is volt, Egyiptomban :-)
40. Éjjel sétálni a természetben - Volt ilyen.
41. Elültetni, megtermelni, megenni - Apámmal szokott kertészkedni, főleg répát & zöldborsót.
42. Vadvízen úszni - Ez nem volt, de majd lesz. Még csak most télen tanult meg megbízhatóan úszni :-)
43. Rafting - tervben van. Csókazni már voltunk a Tibi bácsival, de az nem rafting.
44. Tüzet gyújtani gyufa nélkül - Nem volt.
45. Utat keresni térképpel & iránytűvel - Csak GPS-el tud, szegény kis XXI. századi gyerek :-DDDDDD
46. Bouldering - Mászott
 mászófalon, de az nem bouldering. Vajon a várfalmászás az?... :47. Tábortűzön főzni - Legutóbb 2 hete...
48. Kötélen mászni - Tegnap azt mondtam nem volt, de mára kiderült hogy volt. Sőt sziklamászás is volt. Miknemvannak :-))))))
49. Geocachet találni - 130 találat családilag, nóóó problém!
50. Folyón kenuzni - Nincs tervben, csak a rafting.

Na ezt holnap megmutatom neki, meg keresek képeket is hozzá :-)) Dejóóó. Utóbb még kiderül, hogy tökéletes, hiányérzetektől mentes a gyerekkora a törpének, legalábbis a britek szerint :-)) Most örömködök. Szerintem ez az egész itteni falusi  gyerek standard, de hát csak nézőpont kérdése...

olyan de olyan

... képet lőttem ma a Medveparkban, hogy őrület! :-))))))

Ugyanis, végül Veresegyházon kötöttünk ki. A nasságos úr könyörtelenül felrázott fél 11-kor, hogyaszongya ideje indulni! Egen, sikerült végül kiírnom a tegnapi filmet DVD-re, állítható feliratokkal, jaj nagyon tudok, no ezzel meg is lettem fél 1-re, azután meg fél 3-ig bámultam a tévét. Azután meg már nem is voltam álmos, hemperegtem az ágyban fél 5-ig, hatalmas szemrehányások között, mijabánatért nem feküdtem le éjfélkor, ahogy szoktam... Ehh.
Na így történt ez a marha nagy elalvás. Kihasználtam rendesen hogy hétvége van, nem melózok :-))

A Medvepark csudijó hely, bár talán egy kicsit drága, minden esetre sokalltuk az ottani árszínvonalat (és most még nem is szarrágásból, hanem úgy globálisan), viszont volt egy mesés délutánunk.

A meseképen nem is medve lett végül, hanem farkas. Ez itten:

Ilyenkor azért megkísért a gondolat, hogy kéne mégis egy baszott nagy, több mázsás tükörreflexes gép mindenféle obikkal & optikákkal... Aztán igyekszem azonnal elfelejteni. Hát kijabánat fogja azt cipelni?... Ehh. Mindegy.
Közzétették a versenyképeimet a facebookon. Vannak ott azért sokkalta jobbak is, erre jutottam. Meg arra, hogy nagy számban akadnak olyan mazochista állatok, akik képesek minden fotófelszerelést a hegycsúcsokra cipelni :-DDDDD
Ezzel a ténnyel már az is rendben lesz, ha nem az utolsó leszek...

marha nagy munkában

... vagyok éppen!
#Röhögős fej helye, persze csak ha volna kedvem vihorászni...#

Letöltöttem egy filmet, feliratokkal. Illetve külön a filmet, a feliratokat meg egy cseh fórumról guberáltam hozzá, de azt hiszem megér annyit, hogy a lyukacsos angol tudásomat feljavítsam kissé a nem annyira lyukacsos cseh nyelvvel... :-DDDDD Ki kell használni, hogy ekkora világpógár vagyok, hááá nem?

A film a gépen simán megy, feliratostul. Node. Ha kiírom CD-re, akkor a lejátszó nem ismeri fel a videófájlt, a hang az megy. Jajajajajaj. A videó a gép szerint .avi, de az nem olyan biztos, mert .avinak nem ismeri fel az a program, amivel a feliratokat rá akartam keverni.
Két nap agyalás után rájöttem, hogy csinálok belőle .divx-t, hátha akkor elindul :-DDDDD (Mégis vigyorgok!)
Ezt most elkezdtem. Érdekes, hogy a program felismerte, gondolom nem annyira biztos hogy .avi, lehet hogy .mpeg, azt nem viszi az asztali lejátszó sem.... Kerestem a gépen, de nem tudtam megnézni, mi a csuda lehet eredetileg. No mindegy.
A vadiúj gép éppen haldoklik, annyi szálon konvertál egyszerre, mert a másik nagy, világmegváltó ötletem az lett, hogy csinálok ebből az avi/mpeg katyvaszból dvd-t (gondolom ISO lesz a végeredmény), méghozzá feliratostul. Na erre a második verzióra marha kíváncsi vagyok, hogyan/mennyire sikerül...

Könnyen meglehet hogy hajnalra készen is leszek, de addigra már nem lesz kedvem filmet nézni odalenn a nappaliban...
Amúgy a napom szarul telt (leszámítva a világmegváltó számítógépes ötleteimet) mert ebédre kotyvasztottam hortobágyi töltött palacsintát (2 óra az életemből wazze) leégettem a kisujammat olajjal, újabb 1 óra míg jégzselével leborogattam, és nem is lett annyira finom a palacsinta, mint azt elképzeltem, de legalább baszott nagy kupi lett a konyhában. Kiccsaládom is csak a száját vonogatta kajálás közben, mondom okés, ilyet se kreálok többet, maradunk a jól bevált rántott húsnál basszus!

A nasságos úron rajta van a mehetnék, pedig én maradnék a legszívesebben itthon a seggemen. Aszongya holnap nem focizik (minő csoda) menjünk valahová. Persze nekem kellett kifundálni, hová. Túrázni nincs kedvem a múlt hetiek után, hát akkor kiötlöttem, legyen a veresegyházi Medvepark, oda úgyis régóta készülünk.
Majd még holnap eldől, ott kötünk-e ki végül.

PS: No, megkukkantottam a dógokat: a divx-nek kell még 1 óra 02 perc, a DVD-nek 59 perc... Hogy mijabánatot fogok addig csinálni, az rejtély. Lehet hogy feltelepítem a nyomtatót, mert azt is kéne, már 1 hete :-(

próba, cseresznye

Beneveztem két képet egy játékba. A témák: Magas-Tátra vizei, és hangulatok a Magas-Tátrában.
Nem tudom mire lesz elég, de hát mindegy :-) Próba, cseresznye, hihi.
Amúgy meg komoly szerencse ért így péntek 13.-án, mert nyertünk egy hűtőmágnest kaparós sorsjeggyel :-DDDDD Szerintem ettől buzdultam fel ennyire, vagy nem is tudom :-DDDDD

zergék & mackók: vasárnap

Vasárnap relatíve korán keltünk, főleg azért, mert relatíve korán mentünk aludni. A napi program a martini skanzen meglátogatása volt. Nem is volt semmi gubanc ezzel; ott volt a hiba hogy nem öltöztem fel rendesen. Hát ki sejtette, hogy áprilisban 0 fok & orkán erejű szél lesz egy egyébként napsütéses, ragyogó vasárnap délelőttön!
Nohát.
Majd belénk fagyott a kaka lélegzet basszus, annyira rettentően hideg volt!
A képek azért szépek lettek (öndicséret el ne hagyj!) és az újabb letörölt kommentre is itt reagálnék, miszerint nem áll szándékomban művészi dógokat művészien fotózni! Csak szép helyeken szép színes, szép éles képeket akarok, amikre jó ránézni. Ha nagyjából visszaadják az adott hely hangulatát, az nem hiba! :-)

Azután visszaértünk a szállásra, abszolúte csontig fagyva. Még neki sem fogtunk a kései ebédnek, már kitört a hóvihar. Nem viccelek, pár perc alatt lehullot vagy 10 centi hó, hogy a gyerekek kimentek hógolyózni & nejlonzacskókon szánkózni :-DDDDD Én meg azóta nem bírok kiolvadni. Egész héten literszámra iszom a forró teát, meg órákig ücsörgök a forró vízben, tökig gázon megy a fűtés, de még csak ma éreztem először, hogy kezdek rendbe jönni, és már nem fázom annyira. Ilyet még életemben nem éreztem, hogy a csontjaim fáztak, belülről!

Hétfőre azután elolvadt a hó (legalábbis az a része, ami frissen hullott; amondó vagyok hogy az átfagyott hókupacok ott lesznek a helyükön még jövő ilyenkor is) és hazajöttünk. Ha már nem volt fehér a karácsony, hát legyen fehér a húsvét, nem igaz?!
Mindent összefoglalva, csudijó kirándulás volt, ránk fért nagyon!

zergék & mackók: szombat

A hegyet Tlstának hívják, ami szabad fordításban Dagit vagy Ducit jelent. Találó mindenképpen, mert ott tornyosul büszkén az összes többi hegy fölött, mint egy szeszélyes dagi hölgy, (már amikor látható, mert mi éppen nem láttuk a pára miatt.)

A túra besorolása a 4-es skálán 3-as, tehát nehéz. A 4-es már az extémet jelenti. Azért nehéz, mert hatalmas az emelkedés, összesen 914 méter, de ezt 2 km alatt kell letudni...

Mindezzel tisztában voltunk, elolvastam minden létező dolgot ami a neten fellelhető, aztán hajrá!

Pénteken végül eldöntöttük, bárhogy is legyen szombaton, azért egy próbát megér a dolog. Ha nagyon gyászos lenne az időjárás, vagy nagyon nem bírnánk a mókát-kacagást, akkor negyed útról visszafordulunk. A negyed út a Mazarna barlang, ami az emelkedő felénél található, km-ben is, szintben is...

Nos ezzel a tudattal keltünk szombaton fél hatkor. Ákos már este nyafogott, hogyizééé, szabin vagyunk, mijabánatért kell ennyire korán ébredni... Mondtam hogy jobb nem kísérteni a sorsot, időre le is kell érni, azért. Becsületére váljék, hogy felébredt: megmondani hogy mégsem jön. Agyalt az egészen éjszaka, végül úgy döntött, nincs akkora formában hogy elinduljon egy nehéz túrára. Teljesen korrekt volt tőle. 

Rebivel viszont nehezebb volt a helyzet. Ő volt a kis tökös, aki mindenképpen jönni akart. Édes aranyos kiscsaj, imádom nagyon, de muszáj volt leállítanom. Nem vállaljuk a felelősséget, ha történik valami, ez pedig nem egy faluvégi erdőben sétálás... Nem sértődött meg (szerencsére megértette, mit is akarok mondani) viszont az anyja nagyon megörült :-D Nos így maradtunk hárman: a nasságos úr, az unokatesóm meg én. Bepakoltunk, teát főztünk, aztán eltűntünk a balfenéken ködben.

Fél hétkor estünk ki a szállásról, fél nyolckor indultunk el az autótól.

Mit mondjak, csudaszép völgyben mentünk felfelé. Akkora fák alatt olyan kis picik voltunk, hogy még a fényképen is alig találtuk meg magunkat! :-D Tényleg durva volt az emelkedése, de pár méter után felvettünk egy tempót, amit mindhárman jól bírtunk tartani, aztán már nem volt semmi gond. Örültem, hogy bírok menni a fiúkkal, pihenni sem kellett, csak néha megálltunk inni. A barlang alatt a durva emelkedés még durvább lett; na ott már kőről-kőre kellett felkapaszkodni. Mire felértünk a barlang feletti sziklára (a biztosított részen, ami  végülis inkább dísznek van ott, simán fel lehetne jutni a lánc nélkül is) kisütött a Nap, eltűnt a pára, hát gyönyörködhettünk egyet a kilátásban. 

Pluszban reggeli, teázás & ruhaszárítás. Ilyet még nem tapasztaltam, hogy úgy néztem ki a 0 fokban, mint aki éppen kilépett a zuhany alól, csavarni lehetett minden ruhámból a vizet. Megértettem rögtön a technikai termócuccok jelentőségét, miért jó az, ha egy perc alatt már száraz is a holmi... :-)) A tanulópénzt már többször is kifizettük, hehe, szal volt nálunk váltóruha, nóóóó problém!

a legalsó barlang alatt... a fiúk jól láthatóak a képen, csak úgy, a méretek összehasonlításaképp :-D

a Mazarna barlang, a fiúk a képen rám várnak éppen

 onnan jöttünk

ez is egy barlang, van belőlük akárhány a mészkőben

 napsütéses reggeli panoráma

 szárad a holmi  

 ideje indulni tovább... 

a biztosított rész

Ahogy ezen a sziklás részen átjutottunk, enyhült valamennyit a terep. Sűrű erdő következett, szerpentinekkel. Aztán megláttuk a zergéket!

Soha nem gondoltam volna, hogy a zerge ekkora nagy állat, de azt sem hogy egyáltalán nem félénk, sokkal inkább kíváncsi. Bár Jancsi bácsi, a nagy vadász azt mondta, ugyan mitől félnének, utoljára Fidel Castro lőhetett zergét, 68-ban, az meg nem tegnap volt :-D
Gyönyörűek voltak, ahogy ott legeltek & tojtak ránk. Volt egy hátvédjük, egy jól megtermett zerge (a fotókon is ő látható) aki mindig elmaradt a többiektől & szemmel tartott. Nagyjából fél órán keresztül együtt haladtunk a csordával... Óóóó! Komolyan mondom, a torkomban dobogott a szívem & megpróbáltam minél jobb képeket készíteni a félhomályban. Néha nagyon-nagyon közel voltak, olyan 10 méterre kábé, néha eltávolodtak. Fantasztikus érzés egy ilyet látni! Azt hiszem utána fogok kérdezni a megfelelő fórumokon, mekkora a valószínűsége a zegretalálkozásnak.

 az őrszem

 hoppá, ez ennivaló!

 még mindig itt vagytok?

most már ketten nézünk titeket! :-)

Szóval ilyen kalandban volt részünk, miközben ballagtunk a csúcsra. Nem semmi, szerintem!

Aztán lassan elhagytuk az 1000 métert, ahol megjelent a hó, nagy bánatomra. Nem volt egyszerű közlekedni benne, mert vagy tök jég volt az egész, vagy pedig már olvadt, aztán belesüppendtünk térdig vagy seggig, ki mikor hogyan. Ajajaj. Hatalmas káromkodások között azért elhangzott egykét fogadalom is, miszerint ha hazaérünk, az első dolgunk lesz venni lábszárvédőt, mert ez így nem munka.

Közben azért fotózkodtunk, mert a legtöbb szerpentin balos fordulójában volt kilátópont. Pl. a nagy kedvenc képem is az egyik ilyenen született (Érdekes, hogy ez a fa majdnem minden Tlstá fotóalbumban szerepel. Talán azért, mert annyira magával ragadó.)

Azután, hogy áttörtük magunkat a havon, felértünk a csúcsra. Nohát, azt az örömöt leírni se lehet! Rögötn beírtam a nagy eseményt a csúcskönyvbe, megkerestem a helyi geoládát, majd átadtam magam a fotózásnak & didergésnek, mikor hogyan. Brutális nagy szél fújt odafenn, rögtön előkerült kesztyű, sapka, minden más magamra vehető holmi...

A kilátás meg ilyen jóféle volt:

Hááát, a leereszkedés se volt egy rózsaszínű leányálom. Mint kiderült, a másik völgy sokkal de sokkal havasabb, mint az, amelyiken felkapaszkodtunk. Basszus. Minden lépésre koncentrálni kellett, volt úgy hogy állva seggre estem, mert egészen egyszerűen kicsúszott az olvadt hó a talpam alól. A nasságos úr csurom víz lett, mert egy részen vagy 10 métert csúszott fenéken, mire meg bírt állni... Jaj. Ilyenkor felemlegettem, hogy otthon bezzeg bikiniben kertészkedtem nem is olyan régen, itt meg a nyakam töröm a bazi hóban!...
A lényege az egésznek, hogy a sok csúszkálás, meg a hihetetlenül lassú araszolás miatt elkezdtük veszteni az időt, és azt már a leereszkedés felénél láttam, hogy az álomhegyem továbbra is álom marad :-( Nem lesz időnk még oda is felmenni & onnan is lecsúszni, akárhogy is néztem az órát, hiába vigyorgott ránk éppen szemből. Ehhh.
Kárpótolt azonban a csodálatos környezet, amit szavakban nehéz leírni. Találtunk egy újabb hatalmas barlangot, aminek a nevét nem tudom, ott pihentünk egyet. Az idő is ekkor kezdett rosszabbra fordulni, mert megjelentek az első vészjósló felhők. Rövid tanácskozás után arra jutottunk, hogy a legjobb lesz minél hamarabb leérni, mert hiába az esőkabát, ezek a felhők nem egyszerű zuhét rejtenek... Szóval igyekeztünk minél hamarabb a hószint alá jutni, hogy aztán loholjunk az autóig, ahogy a lábunk bírja, minél később ázunk bőrig, annál jobb alapon :-)
Viszont a friss medvenyomok kiborítottak de rendesen. Egy beláthatatlan, hepehupás, sűrűn benőtt területen láttuk meg az elsőt, aztán pár méterrel odébb még többet láttunk. Mit mondjak, felugrott a vérnyomásom azonnal, mindenhol medvéket láttam, sőt olyan érzésem is volt, hogy maci fog a nyakamba ugrani valamelyik szikláról. Ja jól van, tudom hogy a maci nem hiúz, hogy a fákról vadásszon, na de akkor is. A halálfélelmem csak lejjebb múlt el, a hóhatár alatt, ami ezen a felén 850 méter volt a GPS szerint. Akkor már egy tágas, vadregényes, egyenletes lejtésű völgyben haladtunk, az eső is elkezdett szemerkélni, de még nem volt vészes. Legalább az utat lehetett látni, szóval a macikat is észrevettük volna ha éppen úgy adódik, ez megnyugtatott kissé. Meg a tempó is, hogy végre meggyorsultunk. Az is gyorsítás volt, hogy bejelöltem a GPS-en a parkolót célként, aztán 100 méterenként bejelentettem a csökkenő értékeket, távolságot & magasságot is. Ettől aztán marhára belelkesültünk, szerintem száguldottunk lefelé, na de az biztos, hogy egyetlen egyszer se álltunk meg többet.

 visszanézve

 hűha, oda megyünk le

 pihenés a barlang előtt

az első medvelábnyom

 a mackó is csúszkált a hóban, ha ennyire kapaszkodott a körmével!

hihetetlen, de onnan jöttünk

Aztán, úgy 3 után, az autóhoz értünk. Az időzítés tökéletes volt, mert pont akkor kezdett el ömleni az eső, amikor a cuccainkat pakoltuk a csomagtartóba. Abba se hagyta másnap reggelig. Visszaérve nagy örömmel fogadtak, meséltük a zergéket, a medvenyomokat, minden létező dolgot, de nem hinném, hogy hármunkon kívül valaki más is értette, mi mindenről beszélünk nagy összevisszasággal :-D 

Mindent összegezve: marha jó volt! Az Ostrát nem bánom, legalább lesz egy ok, amiért egyszer visszamegyünk oda.

Másnap - érdekes módon - nyoma se volt izomláznak, de még csak egy enyhe fáradtságnak sem. Igaz, a fejem fájt rendesen, gondolom a kiszáradástól, hogy sokkal többet izzadtam, mint amennyit megittam. Ez délutánra, több liter tea után elmúlt. Maradtak a csudaszép emlékek, az első igazi, komoly hegyi túránkról! Folyt. köv., a tervek szerint május végén a Velky Rozsutecon! :-))

Alig várom!

PS: Itthon azért gyártottam egy hikeplannert, az eredmény: teljes táv 13,4 km, emelkedés 925 m, ereszkedés 925m. Ezek az értékek most már így egy egész jó kiindulási alapot adnak, azt hiszem! :-))