kutyamutya

Úgy néz ki, hogy lesz kutyánk :-)
A rossz hír az, hogy eltűnt a Hógolyó, és hát sajnáltuk. Tiszta dilis kandúr volt, de megvolt már pár éve, a szívünkhöz nőtt, na. Nem mertünk kiskutyát hozni a kandúr mellé, mert netalán még levadássza nekünk, de most, hogy valószínűleg nem élte túl ezt a párzási szezont, hát jöhet a kutya...

A kutya nagy valószínűséggel westie lesz, erre jutottunk végül. Nekem a nagytestű kutyák tetszenek, akik úgy egészen konkrétan kutyák & nem baj az se, ha tekintélyt parancsolóak. Na de ide, ebbe a miniatúr udvarba nem lehet nagytestű kutya, mert nem tudna még megfordulni se benne. Muszáj volt valami kistestűt választani, amiből meg nincs nagy felhozatal. Ami tetszett, az az angol bulldog, de azután meggyőztem magam hogy tán nem kéne, mert azt még a széltől is óvni kell, meg úgy egyébként is kisebb vagyonba kerül. A francia bulldog pedig már nem tetszik. Kényes szobakutya nem lehet, mert buták, meg hát én azt a nézetet vallom, hogy a kutyának kint a helye, nem az ágyamban... Szal így maradt, kizárásos alapon a westie. Vastag a bundája, bírja a hideget (nem kell neki annyira bírni, fűtött kazánházban lakhat, de hadd ne kelljen megszárítanom hajszárítóval, hogy elkerülje a tüdőgyulladást, ha kinn hempereg a hóban), Skócia meg nem is a kellemes éghajlától híres, hát ha ott elvolt & vadászott a gazdával, akkor itt is ellesz, na. :-D

Nem mondanám, hogy ilyen megrögzött, mániákus kutyás család vagyunk, de mindig volt kutya, amióta az eszemet tudom, és nem lenne rossz, ha a boszorkány is szokná az érzést.

• Amelyik blökire visszaemlékszem gyerekkoromból, az a Morzsi volt. Ilyen fehér-fekete foltos utcamix kutyi, a border-colliera emlékeztetett úgy egyébként. Rettentő nyugodt volt, nem lehetett a világon semmivel kihozni a sodrából. Aranyos volt, szép kort megélt.
• Aztán mellé hozta apám a pulit, aki a Gombóc Artúr névre hallgatott. Ő volt az első igazából értelmes kutya, nagyon szófogadó volt, szerettük tényleg. Hiába, munkakutya, látni a különbséget.
• Azután volt Aron, a malamut, aki teljesen lökött volt. Itt nem működött a munkakutya elv, mert ennyire önfejű, öntörvényű kutya nincs mégegy a világon. Aranyos volt, de sokkal keményebben kellett volna nevelni, nem mindig csak kényeztetni & hagyni hogy azt csináljon amit akar. Szintén szép kort megélt, 12 évet, de nem volt olyan nap, amikor ne végzett volna ki valamit :-D 
• Melóban volt Beg, a németjuhász-keverék, akit már felnőtt korában hoztak. Teljesen buta volt, nem szerettem, mert mindig az volt az érzésem, hogy félve néz rám. Szintén nem szerettem, hogy behúzott farokkal menekül a ketrecébe... De őrzési célra megfelelt, mert nagy volt, csúnya & sokat vicsorgott az ismeretlenekre. Szintén 10 évet élt nálunk, hát jó öreg lehetett.
• Amikor Beg már elég öreg volt & nem figyelt annyira, amennyire kellett volna, akkor hoztuk Dragont, a rottweilert. Na ő volt a kicsi szerelmem, azóta is csak rotyim lenne mindig, ha megfelelőek lennének idehaza a körülmények. Nagyon szerettem, mert szófogadó volt, mindig értelmesen nézett, leste a parancsokat & mindent összevetve, teljesen konfliktusmentes természete volt. Még a macskát se bántotta. Őrzésre tökéletes volt, ki akarna már bemenni oda, ahol egy 50 kilós rottweiler leselkedik a kapuból... :-D Sajnos valami betegsége volt, egyszer csak hirtelen legyengült, lefogyott, azután pedig megdöglött. Olyan fél év leforgása alatt. Az állatorvos szerint rák volt, hát nem tudom :-( 5 éves volt mindössze.
• Most ismét németjuhász van melóban, szintén nehezen kezelhető, hobbija az evés, akkora mint egy tehén :-D Vele nem vagyok komolyabb haverságban, akkor került a cégre amikor én itthon voltam anyaszabadságon. Biztos van benne több is, mint a labdák & gumicsirkék hurcolása, de nem volt aki kihozza belőle a maximumot.

Hát itt tartunk most. Sőt ott, hogy kerestünk westie-t. Találtunk is. Jaj.

Felhívtam tegnap a tulajt, aki a kiskutyákat hirdette, hogy mi a helyzet. A tulaj egy félbolond öreg néni, akivel nem jutottam dűlőre valahogyan :-D

Megtudtam sok hasznos infót:

- a kutyik megvannak mind, de még kicsik

- jaj, nagyon aranyosak!

- már kinyitották a szemüket

- sokat papiznak

- jaj nagyon aranyosak

- nem kell lefoglalni, inkább hívjam fel két hét múlva, akkor is meglesznek még, mert még kicsik, sokat papiznak

- jaj nagyon aranyosak

Teszépszeműszűzmária! :-DDDDDDD

Nem tudom hogyan lesz így kis fehér szőrgombócunk, basszus!