... mert olyan dolgot tanultam, hogy ihajj!
Okés, másnak nyilván ismert a módszer, de nekem hatalmas meló, később pedig örömkitörések sorozata volt, hogy sikerült lementenem egy flash media embed object zenét :-DDDDD
Aki nem tudja, annak mondom hogy úgy kell, hogy a meghallgatás után elő kell túrni a temporary internet files-ok közül, hol van a zene mp3 formátumban... Azt írták az okosok, hogy csak operával vagy explorerrel működik, mert azok szétszedik az oldalakat és ott fog figyelni a zene is mp3-ban valahol a veszedelemben... Hát én az explorer cachei közül kotortam elő, mert abból kevés van, nem használom egyáltalán. De már a tudat feldobott, hogy ilyen is van, sőőőt hasznát veszem a tudásnak a továbbiakban! Amúgy meg leírva marha egyszerűen hangzik, de oltári meló volt a kinyomozás is, majd a megtalálása szintén. A ccleaner tisztítóprogival találtam csak meg, a cache kiürétísre váró cuccok között, pedig konkrétan tudtam mit keresek & merrefelé.
A zene meg úgy jött, hogy eszembe jutott, amikor a pogány helyen kavirnyáztunk, miszerint de jó lenne most pont ott meghallgatni - passzolna az életérzéshez. Okés, de nem volt meg, olyannyira nem, hogy nem tudtam sem a szerzőjét, sem a címét, csak azt, melyik dokufilmben hallottam. Mert nekem mindig olyan dolgok tetszenek, amiket még az interneten is csak 1 helyen, nagy nehézségek árán, rengeteg keresés után lehet megtalálni... :-))
A történetnek nincs vége, mert a múlt hétvégén úgy alakult, hogy egy tűznyelő-showt néztünk, amihez valami nagyon hasonló muzsika társult. Mondom kérdezzük mán meg a tűznyelőket, mi a szám címe, de azt mondták hogy izééé, saját mix :-D Wazze. Ennél a pontnál már tudtam, hogy ha lesz egy kis időm, hát addig élek míg elő nem bányászom valahonnan a zenét, ami nem hagy nyugodni egy ideje.
Nos ez az. Mától megtekinthető itt is :-)) Halleluja & enjoy!
Ez jutott az eszembe. Basszus. Lelkendeztem itt a blogon is az úszótanfolyam miatt, ahogy nézem 11 nappal ezelőtt. Ugye akkor volt az, hogy a boszorkányék mennek úszni tanulni, kitöltöttem a beleegyező papírokat (mert bürokráciából soha nem lehet elég, ugyebár), visszaküldtem őket aztán áldás-békesség. Nomármost, ma reggel telefonálnak az iskolából, hogyizééé, hol az orvosi igazolás. Mondom miféle igazolás? Hogy a második oldal hátlapjáról. Mondom nem láttam. De most ígymegúgy, nekik kell igazolás, mert akkor a boszorkány nem mehet úszni. Mondom jó, semmi gond, viszek. De hogy arra a papírra kell. Mondom ilyen nincs, megállok a Dr. House-nál, kérek tőle egy egészen hagyományos, normális orvosi beleegyezést, délután beviszem a suliba, az nem lesz jó??? Hááát hogy jó lesz úgy is.
De a büdösmocskosqwaannyukat, miért most szólnak??? Nem látta a tornatanár, hogy nincs az orvosi igazolás kitöltve? És nem volt gyanús, hogy a boszorkány már másnap elvitte a szar papírokat? Holnaptól itt őszi szünet a suliban, jövő hétfőn kezdenek az uszodában, akkor meg?... Jaj hát kriminálisan felment bennem a pumpa.
Beültem az ótóba & elhúztam a Dr. House-hoz, közben meg azon imádkoztam, hogy ott legyen a rendelőben. Én az ő helyében kivettem volna szabinak ezt a hetet, holnaptól iskolaszünet, csütörtökön munkaszüneti nap... B tervnek kiagyaltam, hogy ha Dr. House nincs ott, akkor megyek a Robert de Niróhoz, aztán majd ad ő igazolást, és ha nem lesz jó, akkor felgyújtom a tanári szobát, bizisten :-DDDDD Még szerencse hogy ma éppen le tudtam lépni melóból, mert ha épp úgy van & valahol elvagyok, akkor minden tévé leadta volna az esti hírekben, hogy mit működtem az iskolában... :-DDDDD
Szerencsére ott volt Dr. House, páciens se volt nála, szokás szerint, hát vigyorgott nagyokat a kínlódásomon. Mondtam neki a problémát, aztán a fentebb leírt "bürokráciából soha nem lehet elég" mondatot tőle hallottam... Míg töltögette a papírokat, beszélgettünk, aztán azt mondja, hogy szerinte versenyszerűen kéne a boszorkánynak úszni, mert ilyen jó felépítésű, makkegészséges gyereket ritkán látni, véleménye szerint minden adottsága megvan hozzá.
Óóó, ezt hatalmas elismerésnek vettem, mert Dr. House - fedőnevéből eredően - nem egy bókolós, nyáladzós típus... :-))
Az a gond, hogy hatalmas túlélési kapacitásaimat egész héten a taposómalomban használtam fel. Ehhhh.
Meló, meló, aztán még egy kis meló, ötre hazakeveredtem, gyors vacsorakotyvasztás, hat után, koromsötétben kivittem a dögöt futni, az a szerencse hogy a boszorkány mindig jött velem, azután itthon ténykedtem még valamit, na nem sok mindent, úgy is néz ki a ház mint valami tanklőtér csata után, végezetül pedig némi optikai tuning & beestem az ágyba. Mindeközben el kellett viselnem a denevér megnyilvánulásait, ami miatt eléggé fagyos a hangulat melóban. Nacsesszemeg.
A denevér legújabb agyrákkeltő ötletére a FB-n olvastam egy szépet:
A bölcs ember nem kér tanácsot. Az ostoba kér, de nem fogadja meg.
Hát ja.
A denevér belefogott egy eléggé reménytelen küzdelembe: a gyerek náthája ellen. Hehe. Már maga az ötlet is hajmeresztő! Én elmondtam neki a tutit, hogy ha élne öreganyám, esetleg megkérdezném tőle, hogy az elmúlt 75 évben (tehát egész életében) ugyan hány napig volt összesen náthás. Nem hinném hogy az eredmény túl nagy szám lenne, mert a mama a takony első jeleire fogott egy fazekat, fél kiló konyhasót, egy nagy törölközőt, aztán jól kipárolta a fejét, pont ahogy a másik öreganyám, az apám, anyám, meg mi, beleértve a boszorkányt is.Így aztán max. 2 napig vagyunk náthásak, mert a második "kezelés" után a takony elmúlik nyomtalanul.
Na de ez a módszer a denevér szerint nem működik, mert baromság. Óóó igen, hiszen meg sem próbálta. Szerinte az fog működni, ha bepakolja a gyereket & elviszi alergológushoz, mert a takonyt az alergia okozza, mi más. Ennél a pontnál szólt bele az aranyos kolléganő, hogy bármit csak azt ne, mert ő is elvitte a kissrácát, azután meg csak probléma lett belőle, mert azonnal ki akarta venni a gyerek manduláját, orrmanduláját meg ki tudja mennyi más alkatrészét, úgy kellett a dokira rávágni az ajtót, hogy nyugodjon mán le...
Én is mondtam a mi esetünket a boszorkány étvágytalanságával, ami még 3 évesen volt, hogy pilótakekszen kívül mást nem evett. Egy ideig elviseltem, na de amikor eldurrant az agyam, elmentünk a Dr. House-hoz, aki a gyerekorvos. Dr. House megvizsgálta, megcsinálta az összes létező tesztet, mint vér-vizelet-máj-vese-kituggyami azután meg azt mondta:
- A gyerek teljesen egészséges. Minden értéke jó, még csak a határon sincs, szóval betegség gyanúja sem áll fel. Ezt elhiheti. Ilyen esetekben a következő lépés, hogy elküldöm önöket endokrinológiai kivizsgálásra. Ennyit mond az orvos. Magánemberként viszont azt mondanám, hogy az endokrinológia egy baromság. Három napig kórházban lesznek, a gyerektől vesznek ki tudja mennyi vért, végül visszajönnek minimum 200 alergiával: por, atka, toll, macskaszőr - parlagfű, nyárfa, hársfa - tojás, citrusfélék, tehéntej, ez az alap, azután jön a többi. Akkor a gyereket elkezdjük tömni gyógyszerrel, élete végéig, tönkremegy a mája, az emésztőrendszere, és diétáznia kell. Itt látom a zárójelentést a lelki szemeim előtt, de ez még mindig nem garantálja hogy mást is hajlandó lesz enni. Szóval azt tanácsolom, hogy hagyjuk az egészet a fenébe, majd átmegy rajta. A gyerekek igazán érdekesen tudnak viselkedni.
Ezzel teljesen lenyugodva, kivirulva vásároltam tovább a kekszet a boszorkánynak, aki egy idő után tényleg megubónta az étlapot & azóta sincs semmi baja. Höhö. Szeretem Dr. House-t.
A denevér reakciója az volt, hogy Dr. House egy dilettáns idióta (a dilettánst nem mondta, mert általános műveltsége nem terjed ki az idegen szavak ismeretéig!), épp azért nem jár hozzá a halál se. Mondom ja, az a jó, bármi van azonnal sorra kerülünk, nem kell az egész délelőttöt a váróteremben töltenünk :-DDDDD
Nos ennyi. Jól felhúzott a taplóságával, és még velem éreztette hogy hügye vagyok teljesen.
Ez csak egy történet a sok közül.
Szal muszáj magam kikúrálni alaposan, elmenekülni a negatív energiák elől, meg ilyesmi. Holnap elhúzunk Pozsonyba a barátnőmhöz, jól leisszuk magunkat, kibeszélem a bajaimat és végeztünk. Egy aprócska technikai probléma van: át kell rakatnom a gumikat a Kókuszon, ha már havazást jelentenek a hétvégére. Nem tudom mikor lesz ma időm, de nagylány vagyok, megoldom!
Most teljes az öröm & boldogság: ez a mesehely is ki lett pipálva a térképen!
Minden esetre nem volt egyszerű menet. Összesen 15 km, szint 515 m. Jó kis térdfájdítós, hullámvasutazós gerinctúra, de annyira feltöltött, hogy az leírhatatlan. A nagy pozitívuma ennek az útvonalnak az volt, hogy minden kilométerben történt valami...
Pl. kilátóhely, ahonnan lenyűgöző látvány fogadott; mindenszínű erdő, odalenn pici falucskával. Meg a ködbe burkolózó Alacsony-Tátra ott átellenben:
Aztán egy orrot koptató, majdnem derékszögű emelkedő, amivel jól meg kellett küzdenünk, tetején egy kiszáradt kúttal :-D. Vagy egy odvas fa, ami gyerekeket eszik:
Nos a feliratot csak kisebb nehézségek után találtunk meg. Meg kellett ugyanis kerülnünk a bazi sziklát. Éppen javában örömködtünk, hogy izéééé, ehunvane, amikor jött egy pasas meg egy nő. Kolbászoltak ide-oda, pont mint mi, amikor a feliratot kerestük. A nasságos úr - jószándéktól vezérelve -, odaszólt nekik:
- A feliratot keresik? Itt van ezen a felén.
- Jaj nem, mi csak turisták vagyunk! - jött a válasz.
Ezen vihogtunk egész nap, hogy ezek valami szektásoknak vagy ufológusoknak néztek bennünket, hogy ott görbüljenek meg ahol vannak! Höhö. A felirat maga:
Ez az ezoterikus izé nem hügyeség, mert akadnak akik mélyen hihetnek benne. Kerestük rettentően a helyhez kapcsolódó geoládát, a nasságos úr forgatta a sziklákat, melyik alatt figyelhet, és mit tesz isten, talált egy ökölnyi nagyságú, csodálatos kvarckristályt. Gondolom nem magától került oda, valószínűbb, hogy valaki odatette, hogy megsugározódjon. Így járt, mert hazahoztuk emlékbe :-DDDDD
Ezután következett a Háromkereszt-nyereg. Képen olyan teljesen egyszerű helynek tűnt, de a valóságban valami csudaszép, tágas tisztás. A szélén áll a hármaskereszt, a közepén pedig egy faragott sziklatömb, az alábbi szöveggel: "Hallgasd a természetet, bölcs dolgokat mond neked." Ahogy kiderült, sok ember szeretett bele a helybe, olyannyira, hogy itt szóratta szét a hamvait... A fákra erősített táblák jelezték ezt, mégsem volt zavaró. Valahogy megértettem a döntésüket, na.
Azután a turistaház következett, ahová ilyen hűdeszínes meseerdőn keresztül vezetett az út:
Végül pedig a ház, ami a híresztelésekkel ellentétben zárva volt. Még jó, hogy nem bíztunk a nyitvatartásban & vittünk kaját-piát bőségesen.
Ezután úgy döntöttünk, hogy a Smrecnik tetejére már nem mászunk fel, hanem visszaindulunk egy másik ösvényen. Hát úgy alakult, hogy pont a letérő mellett mentünk, felnéztünk, nincs messze, nos okés, akkor másszunk fel oda is. Ott van valami szláv áldozati hely, vagy valami hasonló. Ami azonban fenn fogadott, nehezen foglalható szavakba.
Egy komplett szentély van a hegytetőn, faragott szobrokkal, plusz berendezéssel, használati tárgyakkal, tudomisén. Mintha csak az előző pillanatban hagyták volna el a tábor lakói... Nem hiszek az ilyen energia meg mittoménmiféle dumákban, de ennek a helynek aztán van ám egy varázsa! A nap csúcspontja volt, nem csak a tengerszint feletti magassága miatt.
Hát valahogy így. Külön öröm, hogy remekül lehetett látni a Klakot is, már amikor előbukkant a párából. Ezer közül meg lehet ismerni, és amikor ott voltunk, szemeztünk ezzel a tévétoronnyal itt, mert ezt meg onnan lehetett remekül látni. Igaz, nem voltunk betájolódva, azt hittük hogy a Chopok csúcsán lévőt látjuk ilyen remekül, pedig ezt a skalkait, aminek a tövében éppen parkoltunk... A jó pap is holtig tanul, na! :-))))))))
Höhö.
Felhívott az egyik kiscsaj anyja, reggel 7:10-kor. Aszongya: Mert én mit gondolok az úszótanfolyamról, ami november első hetében lesz. Mondom őszintén: nem gondolok semmit (pedig nem is vagyok szőke, aki köztudomásúlag nem gondol semmire, vagy csak valami hasonlóra), mi örülünk neki. Miért? Mi a gubanc?
Hogymerizééé, meg fognak fázni a gyerekek, ha kimennek a marha hidegbe vizes hajjal. Mondom megszárítják a hajukat, nem? Hogy ő nem tudja, ennyi gyerekét?... Mondom vesznek sapkát, kapucnit, nem lesz ezzel baj, a boszorkány normális gyerek (és nagy tűlélő, hihi) tudja jól mit kell csinálni ha fázik a feje vagy a füle. Aszongya az ő kiscsajával sincs gond, vesz sapkát, oké, na de a többi? Mondom neki őszintén: hát hogy a többi gyerek mit csinál, az engem nem érdekel! :-DDDDD
Szóval igen rossz számot hívott, hogy csillapíthassa az aggályait, neadj Isten forradalmat robbatson ki a tanfolyam ellen. Egyébként se kötelező, mindenki a saját felelősségére engedi el a kölkét, hát nem?... Ezt nem mondtam neki, mert igen finom lelkű a csaj, nem ringatták kőbölcsőben mint egyeseket ugyebár... :-DDDDD Mondom neki: mi jártunk egész tavaly télen a nyitott medencébe, mégse történt semmi borzasztó, pedig mínusz akárhány fok volt közben. Hogy ő nem tudja.
Jajajajajaj.
Visszaemlékeztem az én úszástanulásomra, pont ennyi idős lehettem, mint a boszorkány, és akkoriban nem volt fedett uszoda, hát egy normális kültéri medencében tanultunk, amit felengedtek a nagy alkalomból majdnemmeleg vízzel. Szakadt az eső egész héten, marha hideg volt, anyám nem engedett, mert megfázok. Na ja. Csak az volt a probléma, hogy nagyon akartam menni, hát szépen becsomagoltam a tízórai mellé a fürdőruhát, viszont törölközőt nem, mert azt meglátta volna. Így tanultam meg úszni, törölköző nélkül, a szakadó esőben, be szép is volt :-) Azóta se tudja szegény asszony. Nomármost nem akarom, hogy a boszorkány is így végezze, na! :-DDDDD A különbség annyi, hogy a boszorkány elég tűrhetően úszik már most is, épp ezért akar annyira a tanfolyamra járni, muszáj hencegnie a többiek előtt, és valahol meg is értem. Én se voltam különb.
Legnagyobb sajnálatomra a gyászos őszi időé. Jaj.
Ábrándoztam a múltkor a fokhagymalevesről, ami mindenki számára ismert, aki egyszer is síelt már errefele. Nomármost, egy kiadós síelés után kötelező a fokhagymaleves, azután a juhtúrós galuska, azután meg a forralt bor. Höhö. (Okés, lehet variálni is, mondjuk káposztaleves-borjúsült-szilvapálinka vonalon, de maradjunk a fokhagymánál.) Az is mindenki számára ismert, hogy ha belép egy igazi hegyi vendéglátóegységbe, az első illat, amit érezni fog, az a fokhagyma, csak másodiknak jelenik meg a sült szalonna... :-D
Mivel vasárnapig tuti nem megyünk egyetlen igazi hegyi fogadóba se, nem maradt más hátra, hogy idehaza rittyentsek egy fokhagymelevest, ami a mondás szerint még a halottakat is talpra állítja.
A recept a következő:
Kell hozzá két kanál zsír (ez az én esetemben olivaolaj volt, de csak azért, mert évek óta azzal főzök) meg egy kanál liszt. Ebből sütni kell rántást, de még mielőtt kész, bele kell nyomni egy gerezd fokhagymát. Pont addig kell még sütni, míg elő nem jön az illata, na akkor egy nagy evőkanál pirospaprikát rá kell szórni, felönteni vízzel, és lényegében meg is vagyunk az alappal. Ezután jön az irgalmatlan mennyiségő fokhagyma belenyomkodása (jelen esetben 8 dagadt gerezdé) meg a fűszerezés, ami imigyen történt: 1 leveskocka, nagy csipet bors, nagy csipet szegfűbors, nagy csipet darált köménymag, 2 babérlevél, két evőkanál ételízesítő. Ennél a pontnál keresni kell egy kanalat, aztán a kanalat szorongatva számolni a perceket, hogy mikorleszmánkészwazze :-DDDDD
Nomármost, egészen pontosan 20 percig fő a leveske, azalatt elő lehet készíteni a tányért, lereszelni a sajtot, kóstolgatni hogy mikorleszmánjó, toporogni a tűzhely előtt, meg a havas lejtőkről ábrándozni közben...
Végezetül a tányérba kell helyezni 1 vagy 2 szelet kétszersültet (sült kiflikarikás, kenyérkockákat, tökmindegy), rászedni a tűzforró levest, alaposan megszórni az egészet a sajttal és már lehet is nyelvet & szájpadlást égetni, valamint érezni, ahogy visszatér a halottba az élet :-))
... lehetnék akár én is, de most nem én vagyok! Ez azért elég kellemes érzés.
A helyzet az, hogy vásár volt nálunk, amikor kicsiny városomban 4 teljes napra leáll az élet (minden évben) hát vásároztunk mi is gőzerővel, amitől tán még a rendszer áldozatának is tekinthetném magamat, aztán mégsem. Marha sokat gyalogoltunk, kötelező köröket is, meg csak úgy is, esténként pedig a kutyával, önszorgalomból. Ez tegnap este már nem jött össze, hát ma sétáltattam a blökit, nyomtunk 10 kilométert kellemes tempóban, a zúgóig, a holtágak körül & vissza. Jól esett nagyon. A konzekvenciát is levontam, miszerint legközelebb viszek inni :-D Valahogy nem tudtam elvonatkoztatni a gondolattól, hogy ilyen gány időjárásban, szélben & szemergő esőben nekem biza mézes tea kell, azután meg forró fokhagymaleves...
A szomorú hír az, hogy kifogytam a hiperszuper mindenálló túrázásra használt gatyámat is :-( Elég csúnyán. Végülis 8 kilót fogytam az elmúlt másfél hónapban, mindenfajta megrázkódtatások nélkül, elég volt hozzá egy étlapváltás meg a sok mozgás. Nem hagytam ki semmit, csak a kenyeret plusz a felesleges szénhidrátokat (mindenfajta kelt tészták képében) a többi maradt a régiben. A tablettám a beszólástól gurult el, miszerint "jól felszedtem", pedig még nem is világított a figyelmezető lámpa, hogy izééé, gubanc lenne. Igazából jól éreztem magam, meg hát voltam már ettől sokkalta gyászosabb porhüvelyben is, na de mindegy. Egy próbát megért a kenyér hanyagolása, amondó vagyok
Idáig még mindig nincs baj, bár ezt a hiperszuper méregdrága gatyát sajnálom (valószínű, hogy szerkesztek egy gumit a derekába aztán kész), nos a hetedik kiló táján előkotortam a farmergyűjtemény egy-két számmal kisebb darabjait, és ennyi. Van még ezektől is kisebb, de addig már nem szándékozom fogyni, eléggé úgy néztem ki akkoriban mint akinek mán nincs sok hátra.
A rendszer szerencsétlen áldozata ennél a pontnál lépett a színre, amikor elmentem melóba a két számmal kisebb szerkóimban. Volt is nagy szájtátás, hogy háááámégilyetwazze, ezdemarhajó. Beszélgettem az aranyos kolléganőmmel, hogy hát igen, ennyit tesz a qwa kenyér, meg úgy általában mindenről, köztük az ősemberes teóriáról, amire az utóbbi időben kezdek nagyon rákattanni. Még semmit nem tettem a megvalósításáért, csak belémköltözött a gondolat - majd lesz belőle valami. Ha nem, akkor se történik katasztrófa, hiszen egyenlőre csak gondolat az egész, meg annyi, hogy mélyen egyetértek az alap ötlettel. Na de a denevérnek azonnal közbe kellett kotyognia (pedig a világon senki nem szólt hozzá, a véleményére meg pláne nem volt egyikünk se kíváncsi). A denevérnek a legjobb, ha csöndben marad, mert míg nem beszél, el tudja rejteni a minden sejtjében lekódolt, végtelenül nagy butaságát. Elkezdett ágálni a kenyér mellett, hogy az a fő táplálék, mennyire finom, mennyire egészséges, mennyire olcsó, és hogy az ilyen céltalan diéták nem vezetnek semmire, mert csak gyomorfekélyt kap tőlük az ember.
Jajistenem.
Mondtam neki hűvös kimértséggel, hogy a gyomorfekélyt a helikobaktéium okozza, kaptak is érte Nobel-díjat a felfedezők vagy tíz évnek ezelőtt (egészen pontosan 2005-ben, most rákerestem), és hogy anibiotikummal gyógyítható. Mindezt onnan tudom, hogy az egyik doki, Barry J. Marshall igen jóképű fickó, gyorsan megjegyeztem magamnak... :-D Na de ez mellékes. Azt mondja nem is (!) mert mindenki tudja hogy a rendszertelen evés okozza.
Ennél a pontnál témát váltottunk, mert a denevér mindig mindenhez hozzászól, pedig a műveltsége a Megasztár, X-Faktor, Való Világ és még ki tudja miféle parasztbutító program szereplőiig terjed. Nem akartam neki azt mondani, hogy ha most megnézi magát kívülről, akkor a rendszer tökéletes áldozatát látja, akinek már sikeresen kimosták az agyát, egyrészt az iskolában, másrészt meg a bulvármédia elvakult tanulmányozása közben, sok-sok esti tévénézéssel, C-kategóriás amcsi filmekkel, és megannyi gagyi reklámmal megspékelve. Kár lett volna egyéb fölösleges energiákat pazarolni a kenyérrel kapcsolatos állításai megcáfolására.
Hát ennyi volt a heti történet. Két napig az ideg rázott, mert elég nehezen viselem ha hügyékkel vagyok körülvéve. De basszus, ha azt mondaná, hogy beszélgessünk másról, mert nem érdekli a téma, hát okés, nem mindenkit érdekel az ami engem, de nem! Hallgat dülledt szemmel, és arra a pillanatra vár, mikor tromfolhat le végre valami haláli nagy butasággal! Egyre nehezebben viselem!
PS: Találtam megfelelő zenét is... Na ezt az életben nem értené meg a denevér, meg a sok-sok hasonszőrű emberke. Höhö. A gond az, hogy én teljesen értem miről szól... :-/ Brühühü.
... ami lehetne éppenséggel kutyasétáltatós krónika is :-D
Szal ott hagytam abba, hogy ugrott a vasárnapra tervezett túra. Itt nálunk egész délutánig gyönyörű idő volt, nyafogtam is, hogy izééé, mégis mehettünk volna. Azután hétfőn kiderült, hogy jobb is mert nem mentünk - másutt tényleg esett egész nap. Mondták a sofőrök, akik az árut hozták.
Vasárnap estére ideért az égi áldás hozzánk is, igaz nem eső, hanem szélvihar formájában. A kutyának nem magyarázhattam el, hogy figyelj nagylány, nem sétálunk ma este mert fúj a szél, hát felöltöztem szépen túlélősre, megkaptam a nasságos úr akkumulátoros barlangászlámpáját, aminek elég tűrhető fénye van, aztán irány a szabad ég. Höhö. Igaz, nálam volt a baszott nagy lámpa, de nem emiatt éreztem magam fene nagy biztonságban, hanem az ítéletidő miatt. Úgy gondoltam, hogy nincs az az elvetemült gyilkos, aki kimerészkedik a folyópartra ilyen időben... Úgy tudtam csak menni, ha rádőltem a szélre; helyenként simán megtartott, pedig nem is vagyok éppenséggel pehelysúlyú... Azon viszont meglepődtem, mennyi világító zöld szempár figyel mindenhonnan. Hmm. Szerintem mind macska volt, mert ezzel a tudattal nagyobb a lelki békém, na! :-D
Hétfőn melóba nem öltöztem fel túlélősen, hanem csak úgy melóba járósan, ami nagy hiba volt. Még mindig marha hideg volt & marha nagy szél, én meg dekkolhattam a raktárban, ami egész héten az enyém, miután a raktáros gyerek szabizik. A nap végére átfagytam mint a barom & hulla voltam a sok rakodástól ( bejövőnek volt két kamion meg egy nagyobb furgon, kimenőnek meg bazi sok cső, szigetelés, radiátor, egyebek, mivel tombol a fűtőszezon, hehe) hogy estére ilyen teszthalott állapotba kerültem. Okés, megpróbálkoztam mindenféle melegítéssel, pálinkával, hosszú forró fürdővel & különösen csípős levessel, de nem lett sokkal jobb. Még elalvás előtt is dideregtem, jaj, pedig már mi is fűtöttünk mint a barom... Viszont sétáltam a kutyával újabb 4 km-t, igaz elég nagy lelkierő kellett hozzá.
Ma már okésabb volt a helyzet, a vérszopó denevért leszámítva, ami jól szopta a szopnivalót (gyengébbek kedvéért a véremet!), ellenben túlélősen öltöztem fel, polárba meg ilyenek, na legalább melegem volt egész nap :-DDDDD A kutyával sétáltam 6 km-t, méghozzá úgy, hogy rohantam haza melóból, beparancsoltam a az ótóba aztán tűztünk sétálni, hogy még sötétedés előtt visszaérjünk. Amúgy még mindig nem találtam ki, mi legyen ha átállítják az órát. A nagy francba! :-(
A holnapi programot még nem tudom, elég káoszosnak igérkezik a nap, viszont mégis megyünk a Velestúrra, 2 hét múlva ha jó idő lesz. Most ezzel vigasztalom magam :-)
A nap slágere pedig a Prodigy. Valahogy beugrott még reggel, aztán egész nap ezt dudorásztam. Nem zavartam vele a köznyugalmat, odakinn a raktárban max. a német-juhász gyönyörködhetett a nem egyszerű hangszerkezetemben :-DDDDD
... pont vasárnapra esik! :-( Hogyamacskarúgjameg!
Emiatt aztán nem megyünk sehová holnap, esőbe meg viharos szélbe menjen a rosseb! :-(
Szal mostan teljesen szomorú vagyok, még az se vidított fel, hogy a Route66 udvarolt egy cseppet ma melóban, miszerint milyen rég látott, milyen csini vagyok ésatöbbi... Ehh. Sajnos akkor már láttam az előrejelzéseket (már a hajnali kávénál elolvastam) szal pont úgy hiányoztak Route66 bókjai, mint 30 valagbarúgás... Nyilván a vég kezdete, ha már Route66-nak se tudok örülni. Jaj.
Ma csudálatos dolog történt. A boszorkány igen jó kedvében volt, gondolom mert reggel látta élete szerelmét, ahogy az a beszámolóiból kiderült, valamint - önmaga szerint -, szuperul megírta az év eleji matek tesztet. A szerelem valódiságában nem kételkedek, de a matek teszt eredményét majd hiszem ha látom :-DDDDD
Szóval muszáj volt kihasználni, hogy leánygyermekem mindenre hajlandó, még a vásárlásra is. Ki nem állhatja az ilyen prózai dolgokat, meglehet hogy pont rám ütött ebben, de kellett neki téli kabát, mert a tavalyit kinőtte. A téli kabát már születésétől kezdve komplett sícuccot jelent, höhö, minél jobban kihasználjuk az alatt az egy szezon alatt míg jó rá, hát annál jobb alapon.
Teljesen véletlenül vettük meg, miután elindultunk meleg pulcsit venni, ami nem volt, ellenben szezon eleji leárazásban voltak a tavalyról megmaradt síholmik... Ajajajaj. Nem lehetett ott hagyni :-D Vettünk olyan szerkót neki, apró pénzért, hogy őrület.
Itthon felvette, aztán abban rohangászott fel-le, végül megkérdezte:
- És muszáj levetnem?
- Nem szívem, március végéig rajtad maradhat!
Gyagyás ez a gyerek!
:-DDDDDD
Utána meg sétáltatjuk a blökit a gáton, szokás szerint, amikor a boszorkány ábrándos hangon felsóhajt:
- Tudod anya mit szeretnék?
Gondoltam tabletet, mert már egy ideje azt szeretne, de mondtam hogy írjon szép levelet a Jézuskának, aztán hátha tablet lesz a fa alatt, hát meglepődtem a válaszon:
- Azt hogy essen végre a hó, ropogjon a lábunk alatt ahogy itt sétálunk a kutyussal! És hogy menjünk már síelni!
... vagy amit akartok, írta anno Shakespeare Vili, pedig ő nem is tudja, hogy szarrá áztattam az új kabátomat az este :-))
Ergo átesett a vízkeresztségen rendesen, 100%-os teljesítménnyel; másfél óra a szakadó esőben meg se kottyant neki, belülről csontszáraz. El vagyok ragadtatva!
Nagy örömömben be akartam szúrni egy számot, méghozzá az Atrocitytől a Calling the raint, de az túl mélabús a jelenlegi feldobott hangulatomhoz, hát legyen inkább a BLUT. Ezer éve nem hallottam! Bí-el-jú-tí jú á má bjútí !
... a vasárnapi túránk, már látom előre!
:-DDDDD
Basszus, nem érthetem, hogy a csudába tudok ilyet kitalálni, csak úgy a hasamra csapva, max. a térképre nézve, na de mindegy is, most már legalább tudjuk mi vár ránk. Hihi. Kicsit körbekukkantottam a neten ugyanis, miről híres Velestúr, a három csúcs közül az egyik, amerre az utunk visz majd, aztán amit találtam, hátőőőizééé, eléggé hajmeresztő.
Velestúr a sziklába vésett archaikus feliratáról híres.
Egy bácsi találta a 19. század derekán, meg is fejtette annak rendje s módja szerint, valamint megtippelte, hogy 3000 éves. Ez mind szép & jó, kivéve azt, hogy a szlávoknak nem volt önálló írásuk Cyril és Metód bizánci hittérítők érkezése előtt, akik behozták a glagolikát, amiből később a cirill írás fejlődött ki, szóval a tudósok nagyjából megegyeznek abban, hogy a felirat hamisítvány. Valószínűleg a bácsi véste oda, hogy utóbb jól kielemezze...
Na de ezt a tényt nem ismerik el elég sokan, pl. az ószláv pogány vallás gyakorlói (gondolom valami elborult agyú black-metálosok), az ultranacionalisták (mert ez bizonyíték a szláv feljebbvalóságra vagy mijabánat), a természetgyógyászok (akik szerint valami izés rezgést bocsát ki a felirat), a kelta vallást gyakorló pogányok (ilyenek is vannak, csak fel nem foghatom hogyan kerültek ide Stonehenge-ből), meg az ufológusok (közülük is azok, akik mélyen hisznek a paleo-asztonautikában, és hogy a véset az ufók műve, mert ki másé lenne...)
Körmöcbánya lakói azt mondják, hogy kéne valamit kezdeni ezzel az átok felirattal, mert mindenféle áldozatokat mutatnak ott be. Hogy nem egyszer látni gyanús elemeket ballagni felfelé, akik hátán nem hátizsák van, hanem kakas kalitkában :-DDDDD Jaj, hát hemperegnék a röhögéstől, ha összetalálkoznánk egy ilyen bandával, az is biztos! Neonácikkal viszont nem szeretnék összefutni; rühellem a fajtájukat. Hogy ki gyújtotta fel a szomszédos csúcson a fakeresztet, azt sem tudni, lehetett akármelyik felekezet, minden esetre újraépítették, majd megnézzük azt is.
Szal itt tartunk. Legalább kezdem érteni, miért éri meg anyagilag menedékházat üzemeltetni az erdő kellős közepén - eredetileg azt szemeltem ki mint ideális túracélpontot.
Olvastam egy prózai megfejtését is a vésett szövegnek, igaz nem eléggé archaikus. Írója szerint az alábbi versike olvasható a sziklán:
"Felmásztam a Velestúrra, állt a faszom mint a pózna."
Most már csak legyen szép idő & mennyünkmán! :-))
... ahogy a művelt rómaiak mondanák :-)
A helyzet az, hogy megkaptam az ukázt mán megin': találjak ki valamit a jövő hét vasárnapra. Mintha az olyan marha könnyű volna! Valami csudajó túrát, természetesen, lehet brutális is, mert nem biztos hogy a boszorkány is jön velünk. Természetesen érdekes helyre, pazar kilátással. Hihi. Ezen kívül nagyon messze se legyen, mert nincs időnk, szombaton meló, nem tudunk lelépni csakis vasárnap reggel.
Ám legyen.
Összeszedtem hihetetlen kapacitásaimat, végezetül egy gerinctúrát választottam a körmöci hegyekben. Cakumpakk 14 km, a szint 520 méter összesen, de bazi hirtelen emelkedő nincs is benne, inkább olyan hullámvasutazás az egész fel & le, mint a gerinctúrák úgy általában, szóval nem valami brutális. Sajnos a brutális túrák kicsit odébb vannak helyügyileg, amiért igen korán kellene kelnünk, aztán igen későn hazaérni utána; a hétfői meló előtt erre azért nincs túl nagy késztetésem. Lehet nézek még valamit, de amondó vagyok lehet éppen ez is: boszorkánnyal vagy nélküle.
Ma istenien megsétáltattam a hiperaktív ölebet, egészen a zúgóig elmentünk, ami azért több mint 8 km. Megjártuk másfél óra alatt, na okés, nyílegyenes út visz oda de akkor is elégedett voltam magunkkal. Bezzeg ilyenkor, amikor időmilliomos vagyok, gyönyörű az idő meg van is kedvem kinn lófrálni, hamarabb végzek mint tervezem. Amikor meg sietek mint a barom valami miatt, alig bírok időre hazakerülni! Nem értem miért van ez.
