Persze ő is pont olyan jól tudta mint én, hogy ezzel az erővel akár a falnak is beszélhetne, mert ha épp elterveztem egy töltésen való sétálgatást, akkor nincs az a kaporszakállú aki eltéríthetne tőle :-))
Szal elindultunk szépen a töltésre, de pár tíz méter után inkább visszafordultunk. Olyan izésen borzongató érzésem lett, ami ritkán van. Baljóslatú, talán ez a legjobb szó rá tényleg. Az volt az érdekes, hogy veszett módon világítottak a csillagok, a Tejutat mintha filctollal rajzolták volna fel oda középre, de a Hold nem volt sehol. Amúgy meg a csillagfényen kívül koromsötét volt. Hm.
Tavasszal az egész világ Titanic mániában szenvedett, a 100. évforduló kapcsán, aztán végignéztem jópár dokumentumfilmet az ügyről, nem spórolt velük a NatGeo meg a többi hasonló csatorna. Ott állították a túlélők, hogy annyira fura volt a baleset előtt minden, főleg a csillagfény, ami olyan erős volt, mint még sohasem.
Ez jutott az eszembe a falu végin, meg is rettentem alaposan, hát inkább visszajöttünk az ugattattuk a kutyákat az utcákon ballagva. Hát nem tudom.
A csillagfényt se élveztem, bámultam Korfun eleget a teraszról, hihi, a sok hullócsillagot, ami akkora mennyiségben potyogott, hogy a kívánságlistán eljutottam egészen a világbékéig meg ilyenekig, utána meg elmentem inkább aludni. Az 5000. hullócsillag abszolúte nem olyan érdekes mint a legelső :-DDDDD
Hát evvan. Majd beszámolok mi a helyzet Korfun, csak nincs kedvem képeket töltögetni. Valamikor ezt is pótolom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése