sokkterápia

Mindig is híve voltam a sokkterápiának. Nagyon jó dolog & minden bajra hatásos :-)
Most szegény Mukk volt a terápia nem szenvedő alanya, miután elvittük tűzijátékot nézni. Nem szeretném, hogy a kutya gyogyós legyen a tűzijátéktól, na, mint a Dragon volt, akinek a szája habzott miatta & a világból is elmenekült volna az első durranás után. Sajnáltam szegény Dragont mindig, basszus, nem bírom nézni ha valaki szenved. Egyszer szilveszterkor az a világmegváltó ötletem támadt, hogy majd adunk altatót a rotyinak, milyen istenkirályság lesz; átalussza szépen a puffogást, és punktum. Csak a fagyi cseppet visszanyalt, mert a kutya a világért se aludt el, ellenben fekve, félálomban ugatott egész éjjel, mert felkelni nem bírt a dilibogyóktól. Az állatorvos rendesen elszámolhatott valamit, átkoztam is eleget utána. Szal szegény rotyi kábult volt, de pont úgy félt, azután meg 2 napig aludt egyfolytában, hogy óránként jártam megnézni él-e még vagy mán kimúlt... Nem is kísérleteztem többet ilyesmivel, mert tanulságnak ennyi éppen megfelelt.
Most a tűzijáték kapcsán eszembe jutott ez az egész, és Mukk, mint 5 hónapos, teljesen ártatlan kis kutya, még életében nem látott ilyen csudát, hát meg kell győződnie: a tűzijáték azon kívül, hogy oltári pénzpazarlás, nem egy gyilkos dolog, amitől félni kéne (meg habzó szájjal ugatni, elszökni, neadj isten az egész berendezést lebontani)...

Szal szépen elvittük a bazi tömegbe. Nincs tömegundora, nem retten meg a zenétől sem, ezt már kifigyeltem, nem is volt semmi gond. A vártnál is jobban teljesített, mert csak ücsörgött szépen, még az első lövések után is, bámulta nagyon, végül elunta aztán szaglászott inkább körbe-körbe és jól megugatott egy bokor alatt ücsörgő macskát :-)) Ennyi történt. Remélem egész életre megjegyezte, és nem lesz dilis, mert azt nagyon nem szeretném.