kicsit alternatív

... módja volt megint a blöki megsétáltatásának.
Aszongya a nasságos úr csütörtök este: hallod, ha holnap végzünk melóban, felmehetnénk az erdőbe egy kicsit a kutyával. Mondom ja, menjünk. Hát hazaértünk 5-re, fél 6-kor meg mán útban voltunk a gerincre :-D Az nem is gond, hanem a tempó, amivel mentünk, háááááá izéééé. Úgy kell az egészet elképzelni, hogy megjártuk az erdő innen eső részét, google map szerint 7,2 km, emelkedés a hiking.sk szerint úgy 300 méter körül, (nem tudtam pontosan lemérni, mert nem kizárólag a turistaúton kavirnyáztunk), utána háromnegyed 8-kor meg mán söröztünk a kocsma előtt. De odafenn is söröztünk, majdnem fél órát, a legszebbik kilátópontnál...
A kocsmában senki nem hitte el mit működtünk :-)) A nasságos úr szerint: remek kondiban vagyunk, ez nyilvánvaló :-D A kutya is remek kondiban van, nyilvánvaló, bár átaludta az egész tegnapi napot komplett, csak most az előbb kezdett el dilizni, hogy menjünk már valamerre. Kerültünk egyet a gáton, vihartempóban, mert siettem, nehogy elkezdjék esni az eső. Hm.

Ma egyébként shopping nap volt, mert be kellett vásárolnom a sátorozásra. Hétfő-kedd még meló, nem lesz időm ilyen felemelő tevékenységekre. Nomármost, megvettem szívem nagy álmát a kemping-vonalról: egy bazi nagy 60 literes műanyag dobozt, meg egy kissebb 30 litereset is. Azokba belepakolok minden holmit, kivágom a sátor előterébe, aztán rendben is vagyunk. Világmegváltó ötlet, mert ha esik nem lesznek a cuccok vizesek, de harmatosak se lesznek éjjelente, sőt még a bogarak se másznak bele... Ajajajaj. De jó lesz, csak már lennénk ottan!


PS: Pénteken az övtáskába belepakoltam 1 liter vizet és 1 liter sört, valamint a kutya kis tálacskáját. Ekkor elhatároztam, hogy kéne venni egy nagyobbat is, ha már ilyen remekül kihasználom... Pl. egy ilyet:

genetikai hiba

... no az nincsen! :-))
Voltam ma a Mukkal dokinál, kapott oltásokat, féregtelenítőt meg egy kullancs elleni nyakörvet. Pluszban átvizsgálta teljesen, aztán azt mondta rá, hogy gyönyörű, tökéletes kutya, semmi nem utal genetikai hibára. Ennek aztán nagyon megörültem, bár meg se fordult a fejemben, hogy esetleg hibás is lehetne... Ezután azt mondta a doki: tudta, hogy a westie-k a világ legkiegyensúlyozottabb kutyái?
Mondom nem tudtam.
- Pedig igen, állandóan jó kedvük van. Soha nem levertek, nincsenek hangulatingadozásaik, ez a sugárzó boldogság valahogy állandósult náluk. Ezért szeretem őket.
Mukk pedig vigyorgott tele pofával a vizsgálóasztalon, mert ürült hogy végre a figyelem középpontjában lehet, meg hogy ismeretlen ember simogatja & játszik vele; ettől mindig majd' szétcsattan és nagyon-nagyon fontosnak érzi magát :-D

Így utóbb, ha belegondolok, tényleg nem láttam még levertnek, szomorúnak, mérgesnek. Ne is lássam, na.

A logisztikát viszont nem volt egyszerű megoldani, mert hát munkaidő alatt történt. A nasságos úr elvágtatott a kutyáért, elhozta hozzám melóba. Én elvittem gyorsan álltaorvoshoz, viszavittem melóba, majd dél lett, ebédszünet, hát jött a nasságos úr aztán hazahozta. Mindketten alig fél órát hiányoztunk, szóval el vagyok ragadtatva, milyen flottul megoldottuk itt a dógokat :-DDDDD

Megyünk egyébként sátorozni is, ez már végleges. Kedden este lépünk, meló után, aztán kinn leszünk szerda-csütörtök, végül pénteken jövünk haza. Visszük a kutyát is. Holnap ebédidőben felhajtok egy 60 literes (vagy nagyobb) műanyag tárolódobozt a holmiknak, meg egy kisebbet, a szirszaroknak. Az úgy tökéletes lesz, mert esőben nem ázik be, éjjelente meg nem lesz harmatos. Idáig jutottam sátorozás ügyben egyenlőre; majd a hétvégén ráérek agyalni a többi részleten.

Vipera ügyben is van fejlemény, méghozzá annyi, hogy ha minden jól alakul, a jövő hétre lesz belőle kettő is. Nem írt FB-n az airsoft mániás haver, ellenben berontott a bótba & rám támadt, az ő lazán vulgáris, egyedi stílusában, imigyen:
- Minek neked vipera b+? Agyon akarsz vele verni valakit b+? Veszélyes ám az b+, minden ütés egy csonttörés, azzal számoljál b+. Fejre nem lehet vele ütni, mert meghal a pajtyi oszt jól becsuknak b+, hiába mondod hogy önvédelem b+.
Elmeséltem neki a nagy félelmemet az éjjeli kinn szédelgések miatt, erre folytatta az észosztást:
- Vegyél inkább könnygázt b+, ha lefújod kiokádja a belét is, én csak tudom, b+. De jövő hétre hozok neked viperát, igazit, nem gagyit, vagyis hozok gagyit is hogy lásd a különbséget, oszt ha meglátod hogy baszott nagy gerendát két ütéssel kettétörsz vele, hát már nem is fog kelleni még a gyagyi se. Vegyél inkább paprika spray-t, az se piskóta b+, megvakul a pajtyi tőle, még 1 hét után is csak árnyékokat lát, én csak tudom b+, fújtak mán vele pofán, nem mondom hogy kellemes mert qwa szar.
:-DDDDD

vipera

Ma kutyasétaltás közben azon gondolkodtam, hogy kutya rossz idők várnak rám. Ajajaj.
Azelőtt, (Dragonnal, a rottweilerrel) sose fordult meg a fejemben, hogy valami bajom eshet, na de most, ezzel az édes kis plüsskutyával potencionális célpont vagyok elhagyott helyeken...
Okés, nem paranoia ez, de akkor se volt semmi jó érzésem az elhagyatott betonúton a bazi szürkületben 8 óra tájon - és ez csak egyre rosszabb lesz. A kutyával meg muszáj kimenni mindig, járni egyet, meg nekem is muszáj kimenni, mert ilyenkor szellőztetem magam, szuperjó meg minden, csak ha elkapnak effajta baljós gondolatok, akkor már nem annyira.

Szal azon agyaltam, hogy be kéne szerválnom valami önvédelmi eszközt, ami kicsi, diszkrét, és hügyékkel szemben pont olyan hatásos, mint mondjuk a kóbor kutyák ellen.
Egy bot is megteszi, mondjuk a túrabotom, ja, csak azzal az a baj, hogy elég feltűnő, pluszban nem lehet vele akkorát suhintani, amekkorát pl. ma is szerettem volna.
Most kérek senkit nem röhögni: mindenfajta túrabot-tuningoló dógok is eszembe jutottak a témával kapcsolatban, pl. van itthon egy olyan, amit nem lehet összecsukni, mert kiesett vagy eltörött a belsejében a bouden. Nomármost, ha ezt kiönteném ólommal - mint az ecceriek szokták a sétapálcájukat -, akkor már sokkalta korrektebb lenne, nem? :-D Viszont így nem csak feltűnő lesz a dolog, hanem dögnehéz is... Hihi.

Azután az jutott az eszembe (egy beláthatatlan kanyar előtt, továbbra is az elhagyott betonúton), hogy akkor legyen boxer. Jól szétverném a száját annak, aki megtámad. A gond a boxerrel annyi, hogy télen kesztyűt fogok hordani, úgy meg nem okés, és ha 1 embertől több támad meg, akkor se. Kóbor kutya ellen se jó. Szal a boxert kihúztam a takikai fegyverek listájáról.

Visszafelé gyöttem, erősen a gondolataimba mélyedve, amikor beugrott, hogy vannak mindenmilyen sokkolók is. Az ötletet megjegyeztem, hogy majd jól megnézek itthon pár videót róluk. Viszont nagy pénzt nem akarok a biztoságérzetemre áldozni, mert annyira azért nem fontos...

A tuti dolog, itthon ugrott be: óóó hát a viperát pont nekem találták ki! Nálunk nincs megtiltva, (mint MO-n, ahogy néztem az előbb a neten), kicsi is, diszkrét is, aztán sokféle kreatív módon lehet használni ha éppen úgy adódik. Valószínű, hogy tudnék vele ütni, mondjuk némi gyakorlás után, mert hát mégis csak eltelt 10 év az utolsó aikido + iaido edzésem óta, de fel lehetne eleveníteni az emlékeket, ebben azért biztos vagyok :-) Árilag se drága, ahogy néztem, de ha ingyen lesz, az se gond :-D Szal írtam is egy fegyverbuzi airsoft mániás ismerősömnek az imént, hogy egy viperát szerezzen mán nekem kölcsönbe, hadd próbáljam ki legalább. Most el vagyok ragadtatva a gondolattól. Néztem a sokkolókról is videókat, de az nem tűnik olyan jónak, mint pl. egy jól irányzott ütés a viperával... Nem tudom. Majd ha visszaír (mert abban egész biztos vagyok, hogy rákattan a témára) megkérdezem tőle.

PS: Témához kapcsolódóan, eszembe jutott egy régi mondás, arra az esetre ha agyon találnék ütni valakit: Jobb, ha ketten vezetnek, mint mikor hatan visznek. Bizony így igaz.

HA (haha)

HA volna olyan opció, hogy aludhattam volna benn melóban - pl. valami halaszthatatlanul fontos melóra hivatkozva, vagy ilyesmi -, akkor tuti hogy haza nem jövök. Basszus, ilyen kupi ami itthon volt, már nem volt ebben a házban a tavalyi festetés óta, de komolyan. Semmi de semmi késztetést nem éreztem a takarításra sem, nem még az itthon tartózkodásra... :-) Végül aztán összeszedtem magam & lakóképessé tettem a kecót, na de nem volt egyszerű menet. Yay.

HA jó idő lesz a jövő hét elején még mindig, akkor lelépünk sátorozni egy kicsit. Csak akkor, HA a cégről senki nem megy szabira a két ünnep miatt, szal ez még csak egy elképzelés, semmi több, na.

HA már sátorozni megyünk, akkor csak ide a falu végire (na jó, 2 faluval arrébb), amihez először nem volt kedvem, mondom a hóhér pakol annyit azért hogy 15 km-vel arrébb aludjunk harci körülmények között, de azután néztem a jó oldalát, pl. hogy naponta hazajöhetek zuhizni, hát máris jobb kedvem lett. Szal megyünk, HA minden jól alakul.

És HA már sátorozunk, akkor megtoldjuk az egészet azzal, hogy végre valahára felmászunk a Nagy-Gallára, ami kicsi szívem régi vágya.

Ezek az elképzelések jelenleg.

sokkterápia

Mindig is híve voltam a sokkterápiának. Nagyon jó dolog & minden bajra hatásos :-)
Most szegény Mukk volt a terápia nem szenvedő alanya, miután elvittük tűzijátékot nézni. Nem szeretném, hogy a kutya gyogyós legyen a tűzijátéktól, na, mint a Dragon volt, akinek a szája habzott miatta & a világból is elmenekült volna az első durranás után. Sajnáltam szegény Dragont mindig, basszus, nem bírom nézni ha valaki szenved. Egyszer szilveszterkor az a világmegváltó ötletem támadt, hogy majd adunk altatót a rotyinak, milyen istenkirályság lesz; átalussza szépen a puffogást, és punktum. Csak a fagyi cseppet visszanyalt, mert a kutya a világért se aludt el, ellenben fekve, félálomban ugatott egész éjjel, mert felkelni nem bírt a dilibogyóktól. Az állatorvos rendesen elszámolhatott valamit, átkoztam is eleget utána. Szal szegény rotyi kábult volt, de pont úgy félt, azután meg 2 napig aludt egyfolytában, hogy óránként jártam megnézni él-e még vagy mán kimúlt... Nem is kísérleteztem többet ilyesmivel, mert tanulságnak ennyi éppen megfelelt.
Most a tűzijáték kapcsán eszembe jutott ez az egész, és Mukk, mint 5 hónapos, teljesen ártatlan kis kutya, még életében nem látott ilyen csudát, hát meg kell győződnie: a tűzijáték azon kívül, hogy oltári pénzpazarlás, nem egy gyilkos dolog, amitől félni kéne (meg habzó szájjal ugatni, elszökni, neadj isten az egész berendezést lebontani)...

Szal szépen elvittük a bazi tömegbe. Nincs tömegundora, nem retten meg a zenétől sem, ezt már kifigyeltem, nem is volt semmi gond. A vártnál is jobban teljesített, mert csak ücsörgött szépen, még az első lövések után is, bámulta nagyon, végül elunta aztán szaglászott inkább körbe-körbe és jól megugatott egy bokor alatt ücsörgő macskát :-)) Ennyi történt. Remélem egész életre megjegyezte, és nem lesz dilis, mert azt nagyon nem szeretném.

nem az én napom

... ez a mai nap.
Azt mondták rám, hogy jól felszedtem. Brühühü :-(
Pedig a nyaralós képeken nem is tűnik annyira durvának a dolog. Ehh mindegy, majd szeptemberben gyön a rossz a világ, addig még dőzsölés van. Amúgy meg nem érdekel annyira nagyon, mert jelenleg abszolút jól érzem magam ahogy vagyok, szal le lehet szállni rólam úgy egyébként, na.

Kincset keresni is voltam, munkaidő alatt, mert el kellett mennem az egyik cégre nagy hirtelen, aztán azt gondoltam, mi bajom lehet már, ha útban visszafelé levadászok egy szép kis ládácskát. Nem lett meg, miért lett volna. Most néztem, meglehet ám hogy a régi helyén kerestem a régi koordinátái alapján, most meg valószínűleg 35 méterrel odébb van. Egy bácsi igen lesett, miért járkálok alaposan kihuzintva, fehér kosztümben, retiküllel a nagy gazban :-DDDDD Nem hinném, hogy azt gondolta volna úgy első ránézésre: de dagi ez a nő........... Jaj :-DDDDDD

Hogy valami jó is legyen azért a napban, vettem még egy Durrell könyvet, az Istenek kertjét, mert betartottam az ígéretemet & elolvastam a parton 1 nap alatt a Fogjál nekem kolóbuszt c. szösszenetet. Síelésen is Durrellt olvasgattam, akkor a Hahagájt, ami valószínűleg a legbolondabb könyve, végigröhögtem az elejétől a végéig, szal nem töröm meg így a sorozatot. Most meg a Korfu trilógiát fogom kipipálni, mert már láttam milyenek az olivaerdők élőben, dejóóóó... :-))
Szuperjó, meg minden, csak az a gond az ilyen extra-light kategóriás művekkel, hogy hamar a végére jutok. Viszont a tavalyi krki nyaralás óta tudom, hogy nehezen emészthető, nagy fajsúlyú könyv nem okés a tengerpartra, mert egyrészt nem érzem át, másrészt meg rémálmaim lesznek tőle. Tavaly mellément a könyvválasztás, beismerem hősiesen. Amikor épp nyaralás előtti bevásárlókörútra indultam, ilyen tartós élelmiszer-napolaj-papírzsepi-biztosítás-pénzváltás vonalon, hát nem rátaláltam Anatolij Bukrejev könyvére, a Hegyi őrületre?! Megvettem azon nyomban, aztán el is olvastam a következő héten Horvátországban. Tudtam miről szól, mert egy sokkalta alkalmasabb időpontban, Karácsonykor elolvastam azt is, amit Joe Simpson írt a témában... A gond Bukrejevvel csak az volt, hogy el nem tudtam képzelni a fagyhalálos-oxigénhiányos állapotot a +42 fokban, amikor égette a seggem a forró kavics (vagyis Krkon a homok) ellenben éjjelente, amikor elég szarul aludtam a dögmelegtől, fagyott hullák kísértettek :-D

Utólag bánom, hogy nem mentünk el a Durrell-házhoz Korfun. Milyen jól passzolna ide a végére egy kép az emléktábláról........ Jaj. Na mindegy, legyen akkor egy netes videó, az is megteszi:

Titanic a rekettyésben

Voltam kinn a kutyával az előbb. Eredetileg a folyópartra készültem, erre aszongya a nasságos úr (aki pedig magasról tesz rá hová megyek & mit csinálok) komor hangon: ne menj a töltésre, maradjatok csak itt a faluban. Hmm. Tán még az életben nem mondott ilyet...

Persze ő is pont olyan jól tudta mint én, hogy ezzel az erővel akár a falnak is beszélhetne, mert ha épp elterveztem egy töltésen való sétálgatást, akkor nincs az a kaporszakállú aki eltéríthetne tőle :-))

Szal elindultunk szépen a töltésre, de pár tíz méter után inkább visszafordultunk. Olyan izésen borzongató érzésem lett, ami ritkán van. Baljóslatú, talán ez a legjobb szó rá tényleg. Az volt az érdekes, hogy veszett módon világítottak a csillagok, a Tejutat mintha filctollal rajzolták volna fel oda középre, de a Hold nem volt sehol. Amúgy meg a csillagfényen kívül koromsötét volt. Hm.

Tavasszal az egész világ Titanic mániában szenvedett, a 100. évforduló kapcsán, aztán végignéztem jópár dokumentumfilmet az ügyről, nem spórolt velük a NatGeo meg a többi hasonló csatorna. Ott állították a túlélők, hogy annyira fura volt a baleset előtt minden, főleg a csillagfény, ami olyan erős volt, mint még sohasem.

Ez jutott az eszembe a falu végin, meg is rettentem alaposan, hát inkább visszajöttünk az ugattattuk a kutyákat az utcákon ballagva. Hát nem tudom.

A csillagfényt se élveztem, bámultam Korfun eleget a teraszról, hihi, a sok hullócsillagot, ami akkora mennyiségben potyogott, hogy a kívánságlistán eljutottam egészen a világbékéig meg ilyenekig, utána meg elmentem inkább aludni. Az 5000. hullócsillag abszolúte nem olyan érdekes mint a legelső :-DDDDD

Hát evvan. Majd beszámolok mi a helyzet Korfun, csak nincs kedvem képeket töltögetni. Valamikor ezt is pótolom.

tárgyak

Hát, nem kimondottan vagyok ráfüggve a tárgyakra, az is egy biztos.
Összepakoltam hármónk motyóját, a szirszarok meg a kozmetika nélkül 13 kiló az egész, bőröndöstül. Igaz, ez még sokkal odébb van a nagy álmomtól, miszerint a világon SEMMIT nem pakolok be, viszem a bankkártyát a farzsebben, aztán végeztünk! :-)
Mindig is mondtam, hogy egy ilyen repcsis nyaralásra a legegyszerűbb csomagolni, mert átválogatom a pólógyűjtemény használhatóbb darabjait, pár fehérneműt, rövidgatyát aztán mehetünk... Jóval egyszerűbb, mint mondjuk egy sátorozásra, főleg amikor változékony időjárást jósolnak. Höhö.

A múltkoriban olvastam valahol egy agymenést, hogy az illető mit pakolna egy emberi méretű hátizsákba, ha Föld körüli útra menne. Nem kimondottan értettem vele egyet, mert elég tárgyfügően pakolt az én nézeteim szerint. Pl. el nem tudom képzelni, minek neki netbook, vagy okostelefon. Hogy a harmadik világban legyen mit ellopni? Hihi. Viszont azt írta, hogy goretexes bakancsot nem tenne, mert az fölösleges. És azt tuti vinném, mindig mindenhol jó, nem valószínű hogy széthullik útközben, és keresnék egy sufni aljában valami 1000 éves telefont, amiért nem kár, ha éppen odalesz. Sőt, az is könnyen meglehet, hogy telefont se vinnék. De hát nem egyformák vagyunk, na.

Holnap reggel még egy szatyorba behagyigatom a szirszarokat, lefóliázzuk, aztán ennyi. A maradék időben meg kutyát sétálatok, mert hiányozni fog a kis szaros, azt tudom előre.

PS: Ha Zeusz is úgy akarja, akkor 15.-én majd gyövök :-)

!

MÉG NEM VAGYOK TELJESEN KÉSZ,

DE MÁR MAJDNEM ELKEZDTEM!

a helyzet az

... hogy a NEM SZABAD ELFELEJTENI listáról elfelejtettem megvenni az elemeket a gépbe :-D Na nem baj, majd ma, optimista vagyok mint Hannibál az Alpokban :-D
Amúgy meg csomagolok. Ez abból látható, hogy már majdnem elővettem a bőröndöt, csak közben itt vezetett el az utam a gép előtt, hát gondoltam megállok egy kicsit, mi bajom lehet mán... :-DDDDD

intézkedtem

... női ügyben. Basszus.
Gondolom a marha káoszos/stresszes elmúlt 2 hét miatt, de nem jött meg a megjönnivaló a szokott/várt időben. Én meg már nem várok többet, az is biztos, mert végképp nem szeretném elcseszni a görög nyaralást. Jaj.
Szal elballagtam ma reggel a nőgyógyászhoz, hogyizééé, most már tegyen csudát, és tolja el szépen a dátumot egy héttel vagy 10 nappal, ha egy mód van rá :-D
Amondó volt, hogy azt nem szabad (na ja, tudtam ám hogy azt fogja mondani, épp ezért olyan magabiztos voltam, mint már régen nem - na nem mintha lennének problémák a magabiztoságommal) és olyan harcias ábrázatot vágtam, amitől rögtön az volt a következő mondata:
- Megpróbálhatjuk azért, van rá esély hogy sikerül, nyugalom!

Megkaptam a doppingadagot, összesen 18 bogyót, azzal hogy szedjem szépen reggel-este, kellemes nyaralást, viszontlátásra :-)) Írnom se kell talán, hogy teljesen kivirulva léptem ki a rendelőből.
Pakolnom kéne, csak nincs ihletem, mosok ímmel-ámmal, meg majd készülök bevásárolni is. Ezen a téren odáig jutottam, hogy írtam egy listát, mit nem szabad elfelejtenem megvenni, és kész.
Itt tartok jelenleg.

last minute láz

Jaj hát megvan Korfu! 8.-án repülünk!
:-)))
Komolyan mondom, ilyen last minute nyaralásra játszani kész adrenalinbomba. Az úgy volt, hogy nézegettem már egy ideje az utakat, Görögországba, mert sok ország van a világ számos helyén, Görögország viszont csak egy van (:-D), minden további feltétel nélkül. Azután, amikor már eleget nézegettem, rájöttem melyek azok a helyek, ahol szívesen eltöltenék 1 hetet, neadj isten 10 napot. Játékban volt Kefalónia, Kos, Kalimnos és Korfu is. Ezen felül azt is megtudtam, hogy csak a legritkább esetben árazzák le az utat 75%-ra, de ha megtörténik véletlenül azt azonnal elviszik; a legtöbbször félárig megy le az áruk.
No, tegnap meló után már csak úgy megszokásból megkukkantottam, mi a helyzet a last minute fronton. Látom ám, kiadták az egyik Korfut féláron, amivel már régebben is szemeztem. Nekünk tökéletesen megfelel a hely is, meg hát így már az ára is :-)))))) Mondom a nasságosa úrnak: kinn van Korfu féláron, foglaljam? Aszongya ja, foglald! Hát lefoglaltam.
Ma reggel meg a gyomrom ugrott össze minden telefoncsengésre, de a harmadik már okés volt, akkor hívtak az utazási irodából hogy izééé, kell-e az út. Mondom honne kellene. Azt mondják van egy óránk rá hogy kifizessük, addig tartják. Óóó elkezdődött a szokásos hercehurca: a nasságos úr vágtatott a bankba a pénzzel, én meg haza az útlevelekért :-D Közben hívott a nő még egyszer, hogy mi a helyzet, megoldjuk-e a dolgot 11-ig. Mondom meg, a férjem minden percben megjöhet a bankból aztán már küldöm is az átutalási szelvényt meg a kitöltött szerződést. Hogy jóvan.
Épp 11 előtt végeztünk is, elküldünk minden papirost meg a a szatyor pénzt, de rögtön hívott a nő, hogy okés, megkapták, jó utat kívánnak nekünk :-D
Nos így megyünk a jövő héten Korfura.
Délután megjött a többi papír is: mikor & hogyan repülünk.
Volt bennem még egy kis ideg a repülés miatt, mert attól féltem, hogy éjjel megyünk megint, azt meg nem akartam úgy igazából. Nehéz fuvart találni Pozsonyba munkanap éjjel/hajnalban, és lövésem se volt róla kit vegyünk elő hirtelenjében... De okés a dolog, délután repülünk oda is, vissza is. Az meg már csak hab a tortán, hogy apám el tud vinni oda meló előtt, és értünk tud jönni este meló után :-)))))))

A repüléssel kapcsolatban vannak azonban fenntartásaim. Egy teljesen noname charter társasággal megyünk, amelynek hatalmas flottája egyetlen Boeing 747-400-ból áll :-D Jaj wazze. Remélem normálisan összekalapálták azt az egy árva gépüket!...

Itt tartunk jelenleg. Kicsit korai még koncentrálni Korfura, höhö, nem szoktuk meg hogy egy teljes héttel az indulás előtt elintézzük a nyaralásunkat. Mindenhová úgy megyünk, hogy előző nap meggondoljuk, aztán másnap irány a nagyvilág, az úgy okés, mert csak fél nap marad az idegeskedésre meg a pakolászásra. Most meg e?... Majd hétfőn nekifogok, még az is sok lesz szerintem :-))

beszippant

... minket is a tömegturizmus hamarosan, ha minden a tervek szerint alakul. Lefoglaltunk ugyanis egy ultra last minute-et Korfura. Hihi. Holnap kiderül, okés-e az ügylet, vagy keressek mást... Mit mondjak, nem tiltakoznék ha azt mondanák a telefonba: van szabad hely, küldjed a píííííízt, ecsém!

Játszik még Kos, Kefalónia és Kalimnos is, ha rosszul alakulnak a dolgaink.

PS: Na netántán mégis összejönne ez a Korfu, hát az az egy tuti biztos, hogy Gerald Durrell könyvet viszek olvasni :-))))))))))) Ennyivel jövök a Mesternek.